Az SZDSZ küldöttgyűlése: Liberális maximum

szerző
- seres -
publikálva
1999/15. (04. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Csak az csalódott, aki áttörést várt: márpedig a Kongresszusi Központ nyolcszáz küldötte valószínûleg sok mindent várt, de áttörést nem. Egy jelentõs elvi vita lezárásával a parlamenti küszöbön lébecoló liberálisok elfogadtak egy lényegében balközép elvi nyilatkozatot, az alapszabály módosításával pedig rendezték struktúráikat.

Az SZDSZ küldöttgyûlése

Alig pár hete, hogy a MaNcsban P. J. O´Rourke a Tony Blair-típusú politikus tömeges megjelenésére panaszkodott, aki egyszerre hirdetne szabad piacot és osztana költségvetésileg, minden jó mellett és minden rossz ellen van, barátságos és megfoghatatlan. A Szabad Demokraták Szövetsége a hét végi küldöttgyûlésen elfogadott alapelvgyûjteményével elmozdult a Tony Blair-típusú politika felé, és még a politikai mezõ is stimmel: Magyar Bálint beszéde és a Magyar liberalizmus az ezredfordulón - Szabadelvû hitvallás címû dokumentum a felvilágosult, európai szintû, ámde szociálliberális gondolkodást tükrözi.

"SZDSZ: új irány" - ez volt az inzert a TV 3 hírmûsorában a küldöttgyûlés után, Magyar pedig kifejezetten sokszor használta az "új SZDSZ" kifejezést. De hogy az új irány pontosan mit jelent, azt nemhogy az újságírók, de sok küldött sem nagyon tudta kihámozni a javított, bõvített kiadású "hitvallás", leánykori nevén: manifesztum szövegébõl (a dolgozatot Haraszti Miklós szövegezte egységesebbre, és Petõ Iván szerkesztette).

Az új szöveg (amelyet információnk szerint az Ügyvivõi Testület meg sem tárgyalt) az egy szem "önkorlátozó állam" alfejezet mellett öt külön alfejezetben indokolja meg, miért fontos a rendszerváltás antietatista hevületével szemben most, az ezredfordulón az "esélyteremtõ állam", a "szolgáltató állam", a "szociális állam", a "civilizatorikus állam", valamint a "világra nyitás állama" a liberálisok, valamint mindannyiunk boldogsága számára. "Az állam lehet szabályok lefektetõje és mûködtetõje; a stabilitás biztosítója; szolgáltatások, szociális és civilizatorikus feladatok szervezõje, esetenként átvállalója; a köz- vagy a magánszektor megrendelõje; végül kivételesen - a termelésben, szolgáltatásban - vállalkozói szerepbe is kényszerülhet." Fényévnyi távolságokra van 1992 februárja, amikor az SZDSZ-en belül mûködõ, gyors privatizációt sürgetõ (és már akkor sem meghatározó) Liberális Konzervatív Unió még ilyeneket írt: "Szerintünk az államnak nem kell saját tulajdonában tartania gazdasági vállalkozásokat. (...) A vállalkozások megfelelõ fejlõdését csakis a jövendõbeli magántulajdonosok nyereségeket, kockázatokat ésszerûen mérlegelõ viselkedése biztosíthatja."

"Az állampolgári méltóság alapfeltétele a civilizált élet: a személyes biztonság, az esélyegyenlõséget biztosító oktatás, a világban eligazodáshoz szükséges információkhoz való szabad hozzáférés, az egészséges környezet és a megbízható egészségügyi ellátás. Mindezeken a területeken elengedhetetlen a jelentõs állami szerepvállalás" - írja a hitvallás, ami csak árnyalatokban különbözik a Nagy Kormányzatot ma már elegánsan elutasító, "új közepet" hirdetõ nyugat-európai szocdem áramlatoktól. Magyar Bálint például a beszédében odáig ment, hogy "az államnak ingyenes hozzáférési pontokat kell biztosítania az internethez az iskolákban, könyvtárakban, önkormányzatokban, postahivatalokban".

Az állam szerepérõl szóló vitát most, egynapi vita után, valószínûleg hosszú idõre lezárta az SZDSZ. Bauer Tamásnak hívják azt az embert, aki a párt belsõ nyilvánossága elõtt huzamosabb ideje magányos szélmalomharcot vív az ellen az újpragmatista szemlélet ellen, amely szerint a szabadság már adott, a minõsége a lényeg, és lényegtelen kérdés az állam mérete, a feladatait kell meghatározni. "Állami kiadásokat tartósan csökkenteni csak az állami funkciók szûkítésével lehet" - írta a küldöttgyûlés elején szétosztott, A népboldogító állam téveszméje címû írásában, amelyben a manifesztum elfogadása ellen foglalt állást.

Bauer, aki az MSZP-vel való 1994-es koalíciókötés lelkes hívébõl vált 1996 után az SZDSZ gazdaságilag liberális önazonosságának meghatározójává (és párton belül meglehetõsen marginalizálttá), egy látszólag nyelvi, valójában elvi jelentõségû kérdésre is felhívta a küldöttek figyelmét. A hitvallásban ugyanis így adtak közre egy, a Liberális Internacionálé Oxfordi Nyilatkozatából lenyúlt mondatot: "Az állam alapvetõ feladata, az emberek boldogságának megszervezése világszerte korlátokba ütközik." Az angol eredeti azonban magyarul így hangzik: "Világszerte válsághoz, sõt összeomláshoz vezet az az ósdi téveszme, hogy az állam dolga, hogy az emberek boldogságát megszervezze." Mecsoda különbség. Nem túl meglepõ módon a hitvallásból kimaradt az oxfordi szöveg azon meglátása, hogy nem az állam, hanem "egyedül a magánkezdeményezés alapozhatja meg a valóban fenntartható fejlõdést". És tényleg: a pártból füllel hallhatóan elszivárgott a privatizációs retorika, maradt a "megbízható szolgáltatást nyújtó, ellenõrizhetõ társadalombiztosítás", ami a liberális párt szerint "az esélyegyenlõség alapintézménye".

Bauer Tamás lapunknak elmondta, ha az SZDSZ a Fideszhez hasonló populista módon lemond a liberális értékek egy részérõl, azzal könnyen elvesztheti szabadelvû választótáborát. Más küldöttek kérdésünkre elismerték, hogy Bauernek "sok mindenben igaza van", mégis úgy látták, hogy ma már sok területen igenis megkerülhetetlen az állami felelõsségvállalás.

Jellemzõ módon Magyar Bálint a legnagyobb tapsot akkor kapta, amikor arról beszélt, hogy "továbbra is a liberális demokrácia minõségének védelme lesz a célunk (...), ez lesz az a terület, ahol az új SZDSZ nagyon is a régi, a rendszerváltó SZDSZ marad"; ellenben senki sem tapsolt, amikor (ismét a legprofibb beszéddel elõálló) Demszky Gábor a vidéki önkormányzatokban fungáló helyi SZDSZ-elvtársakat basztatta: "Kiderült, hogy felélik az önkormányzat vagyonát, ebbõl fedezik a mûködési költségeket. (...) Vagyis miközben hirdetik a gazdasági liberalizmust, a napi döntéseik a Kádár-rendszer tanácstagjaira emlékeztetnek."

Szervezetileg kötelezõ lett a helyi elnökválasztás, a helyi elnökök automatikusan tagjai lesznek az Országos Tanácsnak (a párt "parlamentjének"). A vidék nyomására (és úgy tudjuk, a pártvezetés akarata ellenére) bekerült az alapszabály elfogadott módosításai közé Zwack Péter bizarr elképzelése, hogy hat-hat budapesti, illetve vidéki küldöttel bõvüljön az Ügyvivõi Testület. A vita arról, hogy Budapesten élõ, de vidéki lakcímre bejelentett tagok minek számítanak, lapzártakor még tart a liberális pártban.

- seres -

szerző
- seres -
publikálva
1999/15. (04. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra