Az aranypolgár (Csányi Sándor portré II. rész)

Az OTP-privatizáció 1995-ös sínre kerülése után Csányi Sándor fokozatosan visszavonult a bank napi ügyeinek intézésétôl, és nagyobb szabású tervek kidolgozásába fogott. Az ezredfordulóra teljesen privatizált bank eredményei, közép-európai terjeszkedése, valamint saját, egyre kiterjedtebb magánvállalkozásai és gazdasági-politikai kapcsolatai mára önálló hatalmi tényezôvé tették: presztízsének növekedését mutatja, hogy 2000-tôl az OTP mellett részt vesz a másik két legnagyobb hazai vállalat, a Mol és (2003 decemberéig) a Matáv irányításában is, miközben az OTP vezetô testületeiben egykori és leendô közéleti szereplôk egész sora bukkan fel.

(A portré elsô részét 2003. december 18-i számunkban közöltük.)

A Horn-kormány 1995-ben hozott privatizációs döntése szentesítette Csányi Sándornak azt az elképzelését, hogy az OTP modernizációját ­ a többi magyar bankétól eltérôen ­ szakmai befektetô bevonása nélkül hajtsák végre. Egyetlen tulajdonos sem juthatott befolyásoló részesedéshez, miközben megmaradt a többségi nemzeti tulajdon. A bank teljes magánosítása még váratott magára, a privatizációs törvény ugyanis a tartósan állami tulajdonban maradó vállalatok közé sorolta az OTP-t (25 százalék + 1 szavazatot biztosító tulajdonhányaddal). 1997-ben Csányinak mégis sikerült meggyôznie Horn Gyula kormányfôt és Medgyessy Péter pénzügyminisztert, hogy a különleges jogokat megtestesítô szavazatelsôbbségi részvény (aranyrészvény) elegendô beleszólást biztosít az államnak az OTP stratégiai kérdéseibe. Utóbbiak körének meghatározására azonban a menedzsmenten kívül senkinek nem volt befolyása: a lényeges eszközök vagy üzletágak értékesítésérôl csak a közgyûlés dönthetett volna, de hogy mi számít annak, azt az igazgatóság döntötte el. Csányi Sándor így emlékszik az 1997-es privatizációs körre: "Szerencsénk volt, bár ehhez persze volt némi közöm. Tudtam, hogy a Mol-részvények egy részének értékesítése szerepel a ¹97-es költségvetésben, de az olajpapírok gyengén teljesítettek, és akadozott a privatizáció elôkészítése is. Mi elkészítettük a féléves auditot, és amikor kiderült, hogy a Mollal gondok vannak, felajánlottuk segítségünket. Ha akkor nem vagyunk készen az audittal, valószínûleg éveket kellett volna várni a privatizációval, mert 1998-ban már nem adták volna el az állam részvényeit.² 1997 októberében tehát a két évvel korábbihoz hasonló módon elkelt az állami részesedés, ám két évvel késôbb még egy fordulóra sor került: az Orbán-kormány a megszüntetett tb-önkormányzatok kalandos úton megfogyatkozott részvénycsomagját (14,1 százalék) 1999 ôszén értékesítette.

Karcsúsítás, átszervezés Az OTP újjáépítésének kulcseleme volt 1995 és 1997 között a lakossági, vállalati és önkormányzati online számlavezetést szolgáló Unisys informatikai rendszer kiépítése, melybe 1996-tól integrálták a lakossági, 1997-tôl pedig a vállalkozói üzletággal kapcsolatos mûveleteket. Ezzel párhuzamosan a bank szervezete centralizáltabb lett: Spéder Zoltán (1991 óta igazgatósági tag, 1995-tôl alelnök és vezérigazgató-helyettes) vezetése alatt egységessé vált a pénzügyi terület irányítása, ugyanakkor a hitelállomány közelgô felfutása elôtt kettévált a hitelengedélyezés és az ügyfélakvirálás rendszere. (Egy OTP-s vezetô szavaival: "Külön szervezet felügyelte a gázpedált és a féket.²) Ekkor indult el a fiókhálózat átalakítása is, 1997-ig két és fél ezer fôs, 17 százalékos létszámcsökkenést eredményezve, de a menedzsment számára kidolgozott, prémiumra, továbbá opciós és bónuszrészvények vásárlásának lehetôségére épülô érdekeltségi rendszer is ebben az idôszakban kezdett mûködni. A szervezet költségalapú racionalizálásába 1998-tól beszállt a McKinsey nemzetközi pénzügyi tanácsadó, melyet Csányi ­ állítása szerint ­ a menedzsment egy részének ellenállásával szemben vont be az átalakításba. "Hallottam, hogy ezzel foglalkoztak a Budapest Banknál. Megszereztem az errôl szóló anyagukat, átolvastam. A korábbi költségcsökkentési megoldásaink eredményesek voltak ugyan, de nem hoztak átütô sikert. Végiggondoltam az átalakítási folyamat minden részletét, és külsô cég bevonásával az erôltetett végrehajtásról határoztam.² Az együttmûködés sikerét jelzi, hogy a bolgár származású Anthony Radev vezette cég stratégiai tanácsadóként részt vett a legnagyobb bolgár lakossági bank megszerzésében, és közremûködik a rendbetételében is. A McKinsey­OTP-kooperáció eredménye a tranzakciós alapú létszámmodell kidolgozása (egy adott bankfiók dolgozóinak száma az ott végbemenô pénzügyi mûveletek számának függvénye), a háttérfolyamatok (back office) létszámigényének csökkentése (korábban a back office munkatársak a teljes dolgozói létszám 70, míg az átalakulás után 40 százalékát tették ki) és az új régiórendszer kialakítása (az addigi 23 budapesti és 19 megyei régió 4 fôvárosiba és 6 vidékibe koncentrálása). Mindez több mint egyharmados, közel négy és fél ezer fôt érintô elbocsátással járt. 1998 után kiépültek a bank elektronikus csatornái, a telefonos és internetes banki ügyintézés lehetôségei. Befejezôdött a back office integrálását is megvalósító SAP-projekt, és kiépült az ügyfelek bankhasználati szokásait monitorozó információs adattárház (CRM). OTP-n kívüli forrásaink (elismeréssel vagy aggodalommal) mondták: "A magyar vállalatok közül az OTP tud legtöbbet az ügyfeleirôl, azaz a lakosság jelentôs részérôl.² Vezetô OTP-s informátorunk szerint a rendszer alkalmazása "lehetôvé teszi, hogy a bankfiókba belépô ügyfél adatai alapján munkatársunk azonnal személyre szabott terméket ajánljon neki².

A gazdasági tényezô

A nemzeti valuta konvertibilissé válásával a bankszektorban elôtérbe került a forinthitelezés. Miután a Unisys-projekt elérte a vállalati és az önkormányzati üzletágat, és kialakult az új hitelengedélyezôi-ügyfélkezelôi szervezet, a bankszektor legnagyobb forrásgyûjtôjeként és a bankközi piac aktív hitelezôjeként ismert OTP megjelent a vállalati finanszírozás piacán. A legbiztosabb befektetésnek a magán- és állami nagyberuházások finanszírozására létrejövô projekthitelek kínálkoztak. Munkatársai szerint Csányi kezdettôl eredményesen lobbizott a lehetôségekért: "Fôleg abban segített, hogy tárgyalási pozícióba kerüljünk² ­ mondta Wolf László, a kereskedelmi banki területért és az akvizíciókért felelôs vezérhelyettes, aki 1993 tavasza óta tagja a menedzsmentnek. Ma már a 200 legnagyobb magyar vállalat több mint a felének a számlavezetôje az OTP Bank, de a hitelállományt továbbra is inkább a nagy egyedi tranzakciók, mint az átlagos kihelyezések jellemzik. Az OTP a konzorciális hitelek szervezôjeként kezdetben a K&H-val és az MKB-val, késôbb például a CIB-bel és a Raiffeisennel kiegészülve 10­50 milliárdos projektekbe szállt be: a Matáv fejlesztése, a Mátrai Erômû-program, a ferihegyi 2B terminál építése, a Dunaferr finanszírozása. A Matáv-kapcsolatnak voltak az egyszerû hitelezésen túlmenô stratégiai alapjai is: úgy tudjuk, egy multifunkciós kártya kialakításán keresztül tervbe vették az adatbázisok összekötését, ami végül nem valósult meg. A Mollal viszont sokrétû kapcsolat alakult ki: az OTP kezdetben még csak elôfinanszírozta a Gazprom Molon keresztüli magyarországi szállításainak árbevételeit, hitelezett a gázvezeték-beruházásra, kistafírozta a TVK-t, majd 2000-ben Csányi belépôt váltott a magyar olajcég igazgatóságába, és a stratégiai célok egyeztetésével térségi terjeszkedésbe fogtak. "Kísértetiesen hasonlít a szituáció arra, mint ami a németeknél 15-20 évvel ezelôtt lejátszódott² ­ mondta ezzel kapcsolatos kérdésünkre egy politikai elemzô, hozzátéve: "A két fél konzorciális összekapcsolása folyik egy óriási nemzeti iparvállalat létrejötte érdekében, ami együtt jár menedzsmenti összefonódásokkal is. Ez játszódott le a Deutsche Bank és a Volkswagen viszonylatában. A Mol­OTP-modell egy eltérô külgazdasági környezetben a megvalósíthatóság határán mozog. Mindenesetre Csányi minimum egy európai középvállalati vezetô fejével gondolkodik: nincs szüksége túl sok piaci szereplôre, de aki talpon marad, azzal kiegyezik.² Az OTP sikeresen szerepelt állami tendereken: még a Horn-kormány idôszakában elnyerte a kincstári kártya kibocsátásának a jogát, gyôzött az Enegiatakarékossági Hitelprogram tenderén. Az energiaszolgáltatók privatizációjakor az OTP brókercége a bank hálózatán keresztül gyûjtötte a részvényeket és segítette a Démász piaci bevezetését. 1995 után az OTP a K&H-val versenyzett a veszteségeket felhalmozó állami gazdaságok finanszírozásáért ­ a hitelezôket kormánygaranciával védték. Csányi legfôbb találmánya, hogy nemcsak az üzleti élet aktorai számára, hanem a politika porondján is hatalmas projektekben gondolkodott. "Akár a nagy nemzeti álmok (olimpia, millennium), akár a szociális-jóléti intézkedések (lakáshitel) vagy infrastrukturális nagyberuházások (metró, autópálya stb.) valóra váltásáról volt szó, mindenre rábólintott. Diákhitel? Jöhet. Ha nem kapta meg, nem baj. Volt még annyi minden más² ­ fogalmazott a már idézett elemzô.

Politika

Csányi Sándor mindig értett ahhoz, hogy a számára kedvezôtlen politikai környezetben megtalálja a döntéshozatali mechanizmus gyenge pontjait. Így tudta kihasználni az MSZP 1995-ös belharcait, de hasonló manôverekre késôbb, az Orbán-kormány megalakulását követôen is szüksége volt, hiszen (egyik OTP-s forrásunk szavaival) "nemcsak szövetségesei, de ellenségei is vannak az összes politikai pártban². 1996 és 1998 között azonban kedvezôre fordult számára a politikai klíma, Bokros helyett Medgyessy Péter, Csányi régi pénzügyminisztériumi kollégája, késôbbi vadászpartnere került a pénzügyi tárca élére. Az enyhülést jelezte, hogy az 1995-ös kormányzati bojkott után az OTP 1996-os közgyûlésén Medgyessy mondta az epozét. Csányi ekkorra részben függetlenítette pozícióját a politikai ciklusoktól: az ÁPV Rt. által képviselt állami tulajdon 25 százalék plusz 1 szavazatra csökkent, a 10-10 százalékot birtokló két tb-önkormányzat képviselôi pedig már a Csányi­Bokros-összecsapás során bizonyították az elnök-vezérigazgató iránti lojalitásukat, ráadásul befolyásukat csökkentette, hogy 1997/98-ban több lépésben zsugorodott tulajdoni hányaduk. Az egészségbiztosítási alap 1997-ben 10 százalékos részvénycsomagjának ötödével fizette ki Wesselényi utcai székháza vételárának egy részét; tulajdonrésze így 7,89 százalékra apadt. (Lásd: Székházmesterek, Magyar Narancs, 1997. június 12. és Részvényelbocsátás, 1997. július 17.) Az ügylet nem volt konfliktusmentes, Keller László akkori népjóléti minisztériumi politikai államtitkár és Csányi között az "állóháború² azóta is tart. A nyugdíjbiztosító 1998 nyarán, az önkormányzatok felszámolásáról szóló, a Fidesz által kezdeményezett parlamenti döntés meghozatala után, de hatálybalépése elôtt tôzsdei úton értékesítette OTP-részvényeinek csaknem harmadát, így a tb-alapokat államosító Orbán-kormány 1998 nyarán az egy évvel korábbi 20 százalékkal szemben alig több mint 14 százaléknyi OTP-részvényt söpörhetett be. Forrásaink szerint az újonnan hivatalba lépett miniszterelnök rossz néven vette a fejleményeket. "Az OTP kilôtte a kormány mozgásterének határait kijelölô jelzôrakétákat² ­ terjedt el a korabeli orbáni helyzetértékelés. Forrásaink szerint részben ennek, részben viszont a kabinet bankszektorral kapcsolatos terveinek volt betudható a korábban (és késôbb is) kifejezetten szívélyes Orbán­Csányi-viszonyban 1998­1999-ben bekövetkezett lehûlés. Orbánnak a bankokkal kapcsolatos, Fidesz közeli forrásunk szerint Simicska Lajos által sugallt elképzelései között állítólag szerepelt az OTP felett gyakorolt állami kontroll legalább részbeni helyreállítása is, ám végül az OTP-nél könnyebben "lenyelhetô², visszaállamosított Postabank kormányzati preferálása mellett döntött. Az elhidegülés jellemzô momentuma volt, hogy az elôzô két kormányzati ciklus kormányfôivel folyamatos kapcsolatban álló OTP-vezér 1998 végén Szájer József Fidesz-frakcióvezetôvel (!) egyezkedett az OTP lakáshitelezési politikájának a kormány igényeihez igazításáról. Több forrásunk szerint ebben az idôszakban Csányi a Fidesz (ekkor még befolyásos) koalíciós partnerével, Torgyán Józseffel kereste a kapcsolatot, segítséget nyújtva a miniszternek a mezôgazdaság alatt ketyegô különbözô idôzített bombák hatástalanításában. Kérdésünkre mind Torgyán, mind Csányi korrektnek nevezte a kettejük között kialakult kapcsolatot; az egykori kisgazda pártelnök megkerülhetetlennek tartja az OTP-t "az agrárium versenyképességét veszélyeztetô alulfinanszírozottság kiküszöbölésében². A Fidesz­OTP-viszony normalizálását jelezte az egykori tb-részvények 1999. ôszi eladása, illetve egy évvel késôbb a Postabank jövôjérôl elindult tárgyalások. A 2002-es kormányváltás ­ az elôzô kettôvel ellentétben ­ még átmeneti kellemetlenséget sem okozott az OTP menedzsmentjének, ami Csányi és Medgyessy Péter jó kapcsolatának ismeretében kevéssé csodálható. A politikai szférához fûzôdô kapcsolatairól az OTP-vezér három éve felemás diszkrécióval nyilatkozott a HVG-nek; a hetilap a következôképpen interpretálta szavait: "Csányinak valamennyi pártból akadnak barátai, például az SZDSZ-bôl Kuncze Gábor vagy az MSZP-bôl Nagy Sándor, a kormánypártokból viszont nem említ példát, mert ez szerinte most nem lenne elegáns.² Ebben következetes maradt, érdeklôdésünkre ma is elzárkózik hatalmon lévô politikusokhoz fûzôdô viszonyának boncolgatásától, így nem tér ki Medgyessyvel ápolt állítólagos barátságára sem, annál nyíltabban vállalja a legnagyobb ellenzéki párt vezetôjével egy évtizede tartó, és az 1998­-99-es mosolyszünet ellenére is megmaradt jó viszonyát: "A barátaimat nem politikai szempontból válogattam. Különösen nem nyilatkozom azokról, akik pozícióban vannak. Inkább mindig az ellenzékben lévôket említem.² A már idézett politikai elemzô részben azzal magyarázza a bankvezér-üzletember kiegyensúlyozott politikai kapcsolatait, hogy a gazdasági élet számos területére kiterjedô kapcsolati hálója révén (melynek az OTP-n és magánérdekeltségein kívül 2000 óta része a Mol Rt., és 2000­2003 között része volt a Matáv is; lévén Csányi az adott idôszakban a cégek igazgatósági tagja) "fürtökben kínálhat pozíciókat² az aktuálisan ellenzékbe került politikusok számára, amivel egyúttal jelzi a mindenkori kormánynak, hogy a napi politikai mozgásoktól független hatalmi centrumot vezet. Ezzel függhet össze, hogy az utóbbi években feltûnôen megnôtt az Orbán-kormányhoz kötôdô káderek OTP-beli jelenléte. Erre példa az 1996 és ¹98 között igazgatósági tagként, majd 2002 óta felügyelôbizottsági tagként tevékenykedô Pintér Sándor vagy az Orbán-kormány lakáspolitikai koncepciójának kidolgozásában a Gazdasági Minisztérium tisztviselôjeként oroszlánrészt vállaló, ma az OTP lakossági üzletágának ügyvezetô igazgatói posztját betöltô Hegedûs Éva, de emlékezetes maradt a politikából kikerült Simicska Lajos 2001­2002-es, az OTP Lakástakarék-pénztára élén eltöltött néhány hónapja is (utóbbiról lásd: Benn a farkas, Magyar Narancs, 2001. december 20.). Rajtuk kívül az elôzô ciklushoz kötôdik Baranyay László elnöki tanácsadó is, aki 2002-ig a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) elnök-vezérigazgatója volt. Az MSZP-hez és az OTP-hez egyaránt kötôdô személyiségek közül Kocsis István, a Paksi Atomerômû vezérigazgatója, az Állami Vagyonkezelô, majd az ÁPV Rt. egykori vezérigazgató-helyettese és 1996-ban rövid ideig vezérigazgatója ismert (az ô pályafutásával részletesen foglalkoztunk az atomerômûben történt üzemzavar után, lásd: Védett férfiak, Magyar Narancs, 2003. június 12.); de az egykori privatizációs döntéshozók közül rajta kívül feltûnt az OTP-ben Csepi Lajos, az Állami Vagyonügynökség elsô ciklusbeli ügyvezetô igazgatója is, aki 1998-ig vezette az OTP Lakástakarék-pénztárát. A szocialisták egykori fenegyereke, Csintalan Sándor és a Fidesz közelinek tartott Földi László által irányított Defend Security pedig 2002-ben átvette az OTP pénzszállítóinak védelmét (lásd: Túlvállalás, Magyar Narancs, 2002/7. szám).

Az OTP és az államigazgatás közötti, ellenkezô irányú mozgásra példa Magyari László esete, aki 1998 és 2002 között a bank belvárosi régiója élén állt, és információink szerint aktívan közremûködött a karcsúsítással egybekötött szervezetátalakításban. Ô 2002-ben néhány hónapig az OTP szlovákiai leánybankjának második embere lett, ma pedig a gazdasági tárca címzetes államtitkáraként az országba érkezô uniós források fogadására alkalmas szervezetek kialakításáért, május után pedig az azokból indított vállalkozás- és infrastruktúra-fejlesztési programok mûködtetéséért lesz felelôs (ez becslések szerint a Nemzeti Fejlesztési Terv 40 százalékának felel meg).

Nagy hal

2000 ôszén a néhány hónappal korábban még a K&H iránt érdeklôdô OTP-nek a kormány kizárólagos tárgyalást javasolt a PB-vel tetô alá hozandó "stratégiai partnerségrôl². A tárgyalások zátonyra futottak; korabeli hírek szerint a kormány kevesellte az OTP által ajánlott 25 milliárdos vételárat, ám több forrásunk szerint a fordulat valódi oka az Orbán-kormány gazdaságpolitikájában 2001-tôl megerôsödô etatizmus volt, bár többen kétségbe vonják az OTP érdeklôdésének komolyságát is. Csányi maga 2000-ben és a 2002-es második privatizációs forduló idején is bankja érdeklôdését hangsúlyozta, ám a Napi Gazdaságnak 2002. október 10-én adott interjújában afölötti elégedettségének is hangot adott, hogy az OTP jelentkezése a konkurensek számára megdrágíthatja a PB megszerzését: "Ha lesz pályázat, azon indulni fogunk, de ha végül nem mi szerezzük meg a bankot, annyi elégtételünk lesz, hogy más vevô csak drágán juthat hozzá.² Az OTP általunk megkérdezett vezetôi úgy ítélik meg, hogy az OTP idôközben szerzett akvizíciós tapasztalatai birtokában és a PB mai állapotát ismerve túlságosan óvatosak voltak a 2000/2001-ben formálisan felajánlott 25 és informálisan jelzett 30 milliárd forintos vételárral. Az biztos, hogy az OTP 2001-es közgyûlésén, ahol öt évre újjáválasztották az elnök-vezérigazgatót, a részvényeseknek kevés okuk volt a PB-üzlet elmaradása feletti kesergésre. Az év eleje óta egyértelmûvé vált, hogy az elôzô évtizedben a hazai pozíciója stabilizálásával és a belsô átalakulással elfoglalt OTP ­ feladva korábbi óvatosságát ­ külföldi akvizíciókba kezd. Az elsô célpont a 2001 végére sikeresen bekebelezett szlovákiai IRB lett, melynek megvásárlását a Romániában az OTP-hez hasonló szerepet betöltô BCR megszerzésére irányuló kísérlet követte, de 2002 végén a román kormány elállt eladási szándékától. Az OTP eddigi legnagyobb külföldi dobása a 2003. ôszi bulgáriai akvizíció volt, míg a bank albániai terjeszkedési kísérlete sikertelenül zárult (az albán takarékpénztár 100 százalékos állami tulajdonrészére kiírt tenderbôl tavaly decemberben szállt ki az OTP a versenyfeltételek menet közbeni megváltoztatására hivatkozva; a pályázaton végül a Raiffeisen Bank lett a befutó). Bulgáriában az OTP egyik legerôsebb közép-európai versenytársával, a 2002-ben a Postabankot is megvásárló osztrák Erste Bankkal csapott össze, melynek vezetôje, Andreas Treichl az egykori Habsburg Birodalom országaira kiterjedô lakossági bankhálózat kiépítését célozta meg. Csányi az elsô ajánlattételkor alaposan aláment az Erste által kínált árnak, amely így már azt hihette, nyeregben van. Az OTP mindenkit meglepett második fordulóban tett 311 millió eurós ajánlatával. A döntést követôen a bolgár sajtóban az OTP-t off-shore cégek által tulajdonolt kétes hírû banknak minôsítô írások láttak napvilágot, amit az OTP több vezetôje az Erstének tulajdonít, és máig erôsen sérelmez. Több, egymástól független forrásunk szerint a két bank közötti verseny a közeljövôben még kiélezettebbé válhat, hiszen az állami tulajdonú pénzintézetek sorozatos eladásával a közép-európai akvizíciós lehetôségek mára beszûkültek. Akadt olyan informátorunk is, aki szerint ­ bár középtávon még elfér egymás mellett a két bankcsoport ­ öt-tíz éven belül el kell dôlnie, melyiküké lesz az elsôség a régióban. Ebben a tekintetben ­ egyik konkurense szavai szerint ­ az OTP-nek kétségtelen elônye, hogy a régióban terjeszkedô bankok közül az egyetlen, amely anyaországában is hatékonyan mûködô piacvezetô intézménynek mondhatja magát.

A nagy befektetô

Csányi magánbefektetôként is üzletágak sorsát meghatározó dobásokban gondolkodik. Magától értetôdôen használja azokat az erôforrásokat, melyek bankvezéri tevékenységébôl következnek. Érdekes, hogy a vele összefüggésbe hozott cégek közül csak kettôvel kapcsolatban vállal közszereplést: az egyik legrégebbi érdekeltsége, a Villányi Borászat, mely 1997-es privatizációját követôen kacifántos úton, az OTP leánycégein és más gazdasági társaságokon keresztül jutott el az MFB-tôl jelenlegi tulajdonosaihoz (lásd: HVG, 2003. január 18.). A tavaly január óta Csányi Pincészet néven futó céget a bankvezér-üzletember közösen birtokolja Kocsis Istvánnal. A másik, december elején nyilvánosságra hozott befektetése az Atlas Telecom Hungary Rt., egy nagyváradi telekommunikációs cég magyar "lába², amely olcsó, alternatív telefonálási lehetôséget szeretne elterjeszteni idehaza és a régióban. A jelek szerint Csányi Sándor kínosan ügyel arra, hogy befektetései közül csak az igazán ekluzívnak (Csányi Pincészet) vagy innovatívnak (Atlas) számítókhoz adja a nevét: a tejiparban végrehajtott 2003 kora tavaszi akvizícióit ezzel szemben több cégen keresztül hajtotta végre. Ekkor vonta ellenôrzése alá az új Mizo Rt.-t, melynek egyik tulajdonosát, a Dalmand Rt.-t annak idején OTP-hitelbôl privatizálták elôzô tulajdonosai. Arról, hogy a bankvezér OTP-forrásokat is igénybe vesz saját vállalkozásainak tôkepótlására, Wolf László vállalati üzletágvezetô így vélekedik: "Csányi Sándor cégeinek sem kínálunk más kondíciókat, mint a többi hasonló méretû vállalkozásnak. Viszont annak sem örülnénk, ha máshol bankolna. Mert ha Csányi vállalja a tôkeoldali kockázatokat, amiket nyilván alaposan átszámolt, akkor a belsô kockázatelemzés után megalapozottan indulhatunk ki abból, hogy az ügylet a bank számára is jövedelmezô lesz. Egyébként a hitelintézeti törvénynek megfelelôen a végsô döntést mindig a bank igazgatósága hozza meg.² Úgy tudni egyébként, hogy a villányi borászat finanszírozása már más bankhoz került, és Csányi ugyanezt kívánja meglépni más érdekeltségeinél is. Csányi ­ a korábbi évektôl eltérôen ­ egyre gyakrabban szerepel "saját jogú² üzletemberként a nyilvánosság elôtt. Legutóbb 2003 végén a Demján Sándor alapította és általa fölkarolt Prima Primissima (PP) díj közönségdíjasának, a Hír TV-nek felajánlott 50 ezer eurós adománya váltott ki felemás visszhangot (a PP közönségdíjasának eredetileg nem járt volna a többi díjazottnak fölajánlott összeg): a HVG fôszerkesztôje, Lipovecz Iván január 3-i cikkében egyenesen Csányi esetleges politikai pályafutása kezdetének nevezte az aktust. Az érintett cáfolta a vélekedést, mindenesetre érdekes kérdés, hogy az itthon megkerülhetetlen gazdasági és politikai tényezôvé vált és 2001 óta regionálisan is jegyzett bankár milyen téren kamatoztatja a jövôben eddig felhalmozott ­ anyagi és kapcsolati ­ tôkéjét.

keretesek:

Kié az OTP?

Míg a bank mûködésérôl a tôzsdei jelentésekbôl a közvélemény rendszeresen értesül, a bank tulajdonosairól jóval kevesebbet tudni. A privatizáció kezdete óta közszájon forgó vélekedés, hogy a tôke eloszlása koncentráltabb annál, mint ami a részvénykönyvbôl kiderül. Ezt OTP-s forrásaink a következôkkel magyarázzák: egy külföldi tulajdonos az OTP közgyûlésén még ma is a részvények legfeljebb 5 százalékával szavazhat, noha már sem az össz-, sem az egyedi tulajdoni hányadra nincs korlátozás. Így az OTP kiemelt tulajdonosainak számító befektetési alapok letétkezelôje, a Bank of New York (BNY) is csak 5 százalékkal szavazhatott volna, ezért az OTP privatizációs tanácsadói, a CA Értékpapír és a Schroders javaslatára a BNY üres projektcégeket hozott létre, melyek a szavazatmaimálást lehetôvé tevô mennyiségben kaptak pakettet. További kérdéseket vet föl, hogy az OTP befektetôi között számos, az adóparadicsomok elônyeit kihasználó off-shore cég található. Ennek OTP-s magyarázata, hogy a befektetéseiket a BNY-on keresztül bonyolító tengerentúli tulajdonosok a nemzetközi letétkezelô társaságoknál letétbe helyezett részvényeket megtestesítô igazolásokká (GDR) konvertált OTP-részvényekkel csak az Egyesült Államokon kívüli vállalkozásokon keresztül kereskedhetnek, ezért tartják a papírokat különbözô egzotikus szigetek pénzintézeteiben. Szakmai körökben mindenesetre idôrôl idôre felmerül, hogy a nehézkesen nyomon követhetô modellt felhasználva Csányi Sándor ellenôrzô részesedése lényegesen magasabb a részvényopciós programmal szerzett részvénymennyiségnél. Az érintett erre a következôképpen reagált: "Mindenki arra gyanakodott, hogy a belga cégek mögött én állok. Ezerszer megvizsgálta a bankfelügyelet. Szász (Károly, a PSZÁF elnöke ­ a szerk.) is mindig a tulajdonosokat kereste rajtunk, miközben az angolszász szabályoknak megfelelôen a BNY is csak arról tudhat, hogy melyik befektetési alapkezelô kezeli az adott részvényt, de már ô sem kaphat tájékoztatást a tényleges tulajdonosról. Mondtam neki, hogy írjon a CIA-nak, az amerikai tôzsdefelügyeletnek, bárkivel nyomoztassa ki. Tôlem ne kérjen olyasmit, amit nem tudok teljesíteni.²

Az OTP és a lakástámogatás

Az állami támogatású lakáshitelek 2000. februári megjelenésekor egyetlen jelzálog-hitelintézet, az Orbán-kormány által a kedvezményes lakástámogatás kulcsszereplôjévé tett Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) mûködött Magyarországon. Az állami támogatás igénybevételéhez elengedhetetlen volt a hitelt folyósító kereskedelmi bankok és az FHB megegyezése. Az OTP és a Postabank nehezen jutott dûlôre az FHB-val a hitelezés költségeinek és kockázatainak megosztásáról. A megegyezés végül létrejött, ám a saját jelzálogbank-alapításra készülô OTP kezdettôl lobbizott az FHB jelzáloglevél-kibocsátási monopóliumának megszüntetéséért. Ez végül 2001 elején történt meg; az OTP saját jelzálogbankja 2002 tavaszától mûködik, és 2003 végén a kihelyezések 68 százalékát intézte. Ezzel a lakáshitelboom kimagasló nyertese az OTP Bank lett.

Csányi mint vezetô

Az OTP megerôsödésének idôszakából származó értékelés szerint Csányi "ügyel arra, hogy minden üzleti hasznot négyfelé osszon: egy rész a részvényeseknek, egy a banknak, egy a menedzsmentnek, egy pedig Csányi Sándornak². Egy bankár forrásunk ezt másképp fogalmazta meg: szerinte Csányi az OTP révén rendelkezésre álló pénzügyi, humán és információs erôforrásokat a kezében tartja, és tetszése szerint osztja meg. A humán tôke, ami alatt egyszerre értünk banki tapasztalatokat, valamint széles körû kapcsolatrendszert, szükség szerint bárhol bevethetô az általa meghatározott célra. Errôl egy munkatársa a következô mondatot adja Csányi szájába: "Én vagyok a bank elsô embere, azaz elsô számú személyzeti felelôse.² Az OTP verhetetlen a munkatársaknak felkínálható karrierlehetôségek tekintetében: más pénzintézethez képest itt egy regionális vezetô (a régiók mérete miatt) szinte kiskirály. Egykori beosztottja szerint Csányi egyenként figyelte még a ranglétrán egy-két fokkal alatta állók munkáját is; mi sem természetesebb, mint hogy ezeket az embereket maga nevezi ki. Munkatársai kiemelik a kollégáival szembeni lojalitását, ami a menedzsment stabilitását eredményezi ­ a vezetôk 60-70 százaléka 1995 óta a helyén van. Elfogadottságát a fentiek mellett egyik forrásunk a menedzsment tagjai közötti "kommunikációs szereposztáshoz² köti: a bank belsô kommunikációjában eszerint a stratégiai és pénzügyi vonalért felelôs Spéder Zoltán játssza a fegyelmezô "rossz fiú², Csányi pedig a stabilitást képviselô "jó fiú² szerepét. Az alelnök szerint valóban akadhattak olykor ilyen szituációk ­ például költségcsökkentési és leépítési programok ­, de "ez nem szerepjáték kérdése, hanem a nagy szervezetekre jellemzô funkcionális munkamegosztás, illetve problémakezelés logikájából következik².