Lehet-e egy homoszexuális keresztény? Bizonnyal. Hát református lelkész? No, ez már keményebb dió, mindenesetre egyik egyházi egyetemünk egy teológus-hallgatóját eltanácsolta. A nagy hírverést kapott eset valójában egy világos tendenciát mutató, három ügyből álló folyamat újabb állomása.AKároli Gáspár Református Egyetem tavaly október 10-én megszüntette egyik ötödéves hallgatójának a jogviszonyát, mert kiderült róla, hogy homoszexuális. A kari tanács tagjai 6-4 arányban szavaztak a kirúgás mellett, az országos sajtóbotrány hatására azonban a múlt héten fontosnak tartották, hogy újfent állást foglaljanak a kérdésben. A döntést megerősítették, immáron 9-1-es szavazati aránnyal. (A genfi székhelyű Református Világszövetség a kongregációban szokatlan módon a napokban nyilvánosan megfeddte az intézményt, és felszólította az eset újragondolására.) Számos meleg- és jogvédő szervezet tiltakozott a határozat ellen, továbbá szót emelt Magyar Bálint oktatási miniszter, az SZDSZ Új Generációja és Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter is. A miniszter asszony jogi segítségét és egy, a melegszervezetekkel kapcsolatot tartó civil referensi állást ajánlott fel a fiúnak az apparátusában, s egyben elintézte, hogy a különbözeti vizsgák letétele esetén a Debreceni Református Egyetem átvegye őt. A gesztus értékét valamelyest csökkenti, hogy információink szerint mindezt anélkül tette, hogy megkérdezte volna az eset főszereplőjét, egyáltalán vannak-e ilyen ambíciói. (Ezt nekünk sem sikerült megtudnunk, mert a kicsapott hallgató a Narancs megkeresését elhárította.) Az eltanácsolt fiú édesapja (a Meleg Háttér jogsegélyszervezethez hasonlóan) bejelentette: bíróság előtt támadja meg a döntést. (A pró és kontra jogi érvekről lásd keretes írásunkat.)
Az egyetem azonban a kígyózó botránnyal dacolva és a magas hőfokú viták ellenére hajthatatlannak mutatkozik, a diszkriminációs vádakat pedig a Biblia implicit szexuáletikájára és a melegek pályaalkalmatlanságára hivatkozva visszautasítja. A református egyház hivatalos honlapján olvasható állásfoglalás már valamivel elnézőbb: nem zárja ki ex cathedra annak a lehetőségét, hogy homoszexuális testvéreik is felöltsék a reverendát, feltéve, ha nem létesítenek párkapcsolatot; azaz megelégszenek a magányos suttyomba` rejszolással.
Nem ez volt azonban az egyetlen eset, amikor a szóban forgó egyetem nyilvánvalóvá tette, hogy szerinte a szivárvány igenis kitakarja a Jóistent a horizontból. 2001 áprilisában egy másik hallgatót (a kurrens ügy kulcsszereplőjének hajdani osztálytársát) is kizártak ugyanezen felsőoktatási intézményből azért, mert egy kereskedelmi televízió szappanoperájában elvállalta egy meleg fiú szerepét. A döntésről értesítő levélben az áll, hogy mindez méltatlan egy lelkész-hallgató magatartásához. A gombhoz persze kabát is tartozik, ugyanis a szöveg "a tanulmányi eredmény hiányosságairól" is említést tesz. Nem vitatva, hogy az egyetem álláspontjának vannak akceptálható elemei, fontos rámutatni: a dilemma könnyűszerrel megoldható volna oly módon, hogy a lekipásztori és a teológusi képzést kettéválasztják. Így elhárulna annak a dermesztő veszélye, hogy egyesek tűsarkúban és stólában hirdessék az igét, miközben azok is megkaphatnák a diplomájukat, akik a képzés alatt ébrednek rá, hogy Jézus Krisztuson kívül más férfiak iránt is érdeklődnek.
És a lista még mindig nem teljes! Szűcs Balázs, az intézmény negyedéves teológushallgatója lapunkban (2003. szeptember 25., 4. oldal) és a másnapi Népszabadságban "bennfentesként" kísérletet tett arra, hogy árnyalja a keresztény egyház és a melegség problematikáját. Olvasói levele mellett Kun András Nándor református lelkész írását is megtalálhattuk az említett napilapban, aki "Érték vagy ítélet?" címmel egy, a hivatalosnál nyitottabb álláspont mellett érvelt. Igazán nem mondható, hogy a református egyház szemérmes tétlenséggel reagált volna: rögtön belső vizsgálatot rendeltek el, majd szűk két hónap múlva mindkettőjüknek megtiltották, hogy a jövőben hasonlókat írjanak. Nevezett diák valószínűleg az égiek kegyeltje lehet, mert a társaihoz képest igen kevéssel megúszta. Renitens véleménye miatt ugyanis nem szüntették meg hallgatói jogviszonyát, "csupán" egy évre felfüggesztették.
A dolog érdekessége, hogy 2001-ben 43 teológushallgató követelte aláírásával a filmszereplő diák elleni szankciókat, és a diákok a legfrissebb ügyben is jelentős nyomást gyakoroltak a tanári karra. Az intézmény egy volt tanulója a Narancsnak elmondta: az egyetem tanárai - akik zömmel ha nem is szabadelvű, de tisztességes, jóindulatú emberek - két tűz közé vannak szorítva. Felettük a dogmatikus egyházi felső vezetők középkori elvárásrendszere (hiába a jogi autonómia, az intézményirányítás gyakorlati elvei onnan származnak), alattuk pedig az isteni karizma erejét próbálgató diákok néhány tucatnyi hada. Ebben a "mindenki ismer mindenkit" közegben "igencsak frusztráló tud lenni az, ha valakinek boldogabb az élete, mint a többségnek" - azaz igazságtalan volna mindenért az intoleráns professzorokat okolni.
A református egyház érthető módon jelenleg azon van, hogy kikecmeregjen az előítéle-tes jogtipró szerepéből, ezért a másik három történelmi egyházzal közösen ellentámadásba lendült, és - nagyfokú találékonyságról tanúbizonyságot téve - ő fordul az Alkotmánybírósághoz. Az egyenlő bánásmódról szóló - már elfogadott - törvény ugyanis egyértelműen büntetni rendeli azt, ha valakit a szexuális orientációja miatt hátrányos megkülönböztetés ér - ez viszont a készülő beadvány szerint elfogadhatatlan, mert korlátozza az egyházi autonómiát.
Bugyinszki György
Odabenn - idekinn
Nincsenek adatok arról, hogy hány homoszexuális lelkipásztor működik Magyarországon. Egy lapinterjúra hivatkozhatunk csupán: Sándor Bertalan volt katolikus szerzetes az Élet és Irodalom 2002/30. számában ezt mondta: "Statisztikáim nincsenek, de tapasztalt, idős papbácsiktól [sic!] tudom, akik életük során rengeteg kollégát gyóntattak meg, hogy az arány valahogy így fest: a papok hatvan százaléka >>nőzikcsolata van, harminc százaléka pedig meleg, illetve meleg kapcsolatokat ápol."
A közösségi, társadalmi véleményklíma ismerete nélkül nehezen értelmezhetőek a homoszexuálisokkal szembeni diszkriminációk. Egy reprezentatív európai kutatássorozat kimutatta, hogy a vizsgált 30 ország közül Magyarországon tolerálják az emberek a legkevésbé a saját nemükhöz vonzódó embertársaikat: 88,5 százalék elfogadhatatlannak tartja ezt a magatartásmódot. Nem meglepő módon a vallásos és a homofób emberek halmaza szinte teljesen fedi egymást.
Próbapuding
Pár nap tanácstalanság után jogi téren is két, egymással élesen ellentétes álláspont körvonalazódott a Károliról kirúgott homoszexuális diák ügyében. Az első jobboldali megszólaló, Harrach Péter már összekötötte az aktuális esetet az új esélyegyenlőségi törvény részleges megtámadásával: "Az egyháznak joga van megfogalmazni erkölcsi normákat még akkor is, ha ez esetleg ellentétes a parlament többségének a véleményével. Joga van ahhoz, hogy a lelkészeinek a magánéletében feltételeket szabjon."
A négy történelmi egyház már korábban is tartott tőle, hogy az esélyegyenlőségi törvény alapot adhat liberális felfogású, antidiszkriminációs "támadásokra", és lám, az első eset már meg is történt, mielőtt az új törvény január 27-én egyáltalán életbe lépett volna. A Károli-egyetem hittudományi karának dékánja korábban nemes egyszerűséggel ugyanezt az érvet így fogalmazta meg: "Aki botfülű, ne menjen a Zeneakadémiára."
Bármit állít is azonban Harrach Péter és a református egyház, az esélyegyenlőségi törvény világosan kimondja: az új rendelkezések nem vonatkoznak "egyházi jogi személyeknek az egyházak hitéleti tevékenységével közvetlenül összefüggő jogviszonyaira" (6. § 1/c). Egyrészt tehát fölösleges a dráma, mert nincs az az elvakult jogvédő, aki a dogmatikusan homofób magyar református egyházat a törvény alapján meleg lelkészek alkalmazására kényszeríthetné - másrészt viszont egy államilag elismert egyetem hittudományi karán diáknak lenni egyszerű hallgatói jogviszony, amit a felsőoktatási törvény szabályoz. Ez pedig nem teszi lehetővé a hallgatók szexuális irányultság szerinti megkülönböztetését. Egy nemrégi módosítás biztosítja is, hogy a diák bíróság előtt támadja meg a szerinte jogtalan döntéseket.
Ezzel a lehetőséggel kíván élni a most kirúgott hallgató családja, ami közigazgatási per indítását jelenti az egyetem ellen. Mivel az esélyegyenlőségi törvény az eset idején még nem volt hatályban, a diszkrimináció tilalma csak az alkotmány 70/A paragrafusában szereplő "egyéb helyzet" szerinti megkülönböztetés tiltásából vezethető le - az Alkotmánybíróság korábbi döntései azonban egyértelművé teszik, hogy ebbe beleértendő a homoszexualitás is.
A Háttér Társaság a Melegekért szintén beperli az egyetemet: az ő keresetük elbírálásánál már az új törvényt alkalmazhatják, sőt ez lehet az első eset, hogy próbára tehetik annak működőképességét. Kárpáti József ügyvéd, aki a perben várhatóan a társaság jogi képviselője lesz, lapunknak elmondta: mivel a kar megnyilvánulásai alapján egyértelmű, hogy nem egyszeri jogsérelemről, hanem egy folyamatos, diszkriminatív gyakorlatról van szó (lásd főszövegünket), kellő jogalappal kérhetik az ilyesfajta diszkriminációt egyértelműen tiltó új törvény alkalmazását. A társaság annak alapján perelhet, hogy a törvény lehetővé teszi a jogi érdekérvényesítést társadalmi és érdek-képviseleti szervezetek számára is. Kárpáti szerint akár az is elképzelhető, hogy a bíróság másként ítél a fiú által indított perben, mint az övékben, hiszen más törvényi háttér vonatkozik az esetre.
A református egyháznak is megvannak a maga adui. Ilyen például az az érv, hogy a kar elvégzése a lelkészi hivatásra készít elő, tehát ha valakiből úgysem lehet meleg lelkész, minek járjon oda? Ezzel kapcsolatban Kiss Róbert, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal vezetője azt mondta a Narancsnak: "Álláspontunk szerint - bár a döntést csak bíróság mondhatja ki a törvény értelmezése és alkalmazása során - a lelkészi hivatás gyakorlása a hitéleti tevékenységgel közvetlenül összefüggőnek tekinthető. Azonban az ennek feltételét képező diploma megszerzése nem tűnik ilyen kérdésnek. A diplomaszerzés és a lelkészi hivatás, úgy véljük, két külön dolog. Hogy egy - nem is olyan elméleti - példával illusztráljuk: az idézett eset olyan, mintha a jogi diploma megszerzését azért tagadnánk meg egy külfölditől, mert egyébként úgysem lehet majd bíró Magyarországon."A lelkészi hivatás gyakorlásától tehát el kellene választani a diploma megszerzését. De ésszerű-e ez? Kárpáti Józsefnek is vannak aggodalmai. A törvény 7. paragrafusának 2. bekezdése ugyanis a következő megfogalmazást tartalmazza: nem számít jogtalan diszkriminációnak az a rendelkezés, "amelynek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van". Ez a mondat lehet a reformátusok jolly jokere az ügyben, hiszen ők valóban felajánlották a fiúnak: végezze el az egyetemet, de mondjon le a lelkészi hivatás gyakorlásáról. A törvény elfogadása előtti vitában a Magyar Helsinki Bizottság és a Háttér támadta a készülő jogszabályt ezért a kitételért, Kiss Róbert szerint viszont "ez nem vonatkozik a konkrét esetben tanúsított magatartásra, de ezt jogi értelemben érvényes módon csak az ügyben eljáró bíróság ítélheti meg".
Zsuppán András
