Ennyire nem drasztikus a helyzet a filmek terén, de az biztos, hogy egy ezerszer megtárgyalt témáról van szó – azonban így sem született meg róla a végső bölcsesség. Míg a mozik többsége elsősorban arra keresi a választ, hogy mi is a szerelem – mi az értelme; többek vagyunk-e általa –, addig a Többesélyes szerelem látszólag cinikusabban áll a kérdéshez: mennyit is ér a dolog?
A film főhőse, Lucy (Dakota Johnson) kerítőnőként dolgozik New Yorkban. Ennél talán csak akkor végezne sztereotipikusabb romkom foglalkozást, ha újságíró lenne, aki persze mindent csinál, csak épp írni nem ír soha. Sikeres, ambiciózus, szingli és végtelenül anyagias, utóbbi vonásával pedig egyáltalán nincs egyedül a metropolisz randidzsungelében – erre utal a film eredeti címe (Materialists) is. Egyik kliensének összejött a jackpot és férjhez ment, ő pedig épp a kuncsaft esküvőjén találkozik Harryvel (Pedro Pascal úgy hozza sokadjára a szexi dandyt, mintha valamiféle kvótája lenne erre). Harry magas, okos és irtó gazdag, egy igazi unikornis, ahogy Lucy szakmájában az ilyeneket nevezik. Csakhogy ugyanezen az esküvőn Lucy összefut Johnnal (Chris Evanst hosszú évek óta először láthatjuk valóban színészkedni), egykori szívszerelmével is, aki szintén iszonyú jóképű, kedves és türelmes, csak épp küszködő színészként meglehetősen csóró – ezért is szakítottak annak idején. Hősnőnk olyan nehéz helyzetbe kerül, amelyben első látásra semmi nehéz nincs: ébredjen minden reggel egy penthouse-lakásban, egy emberméretű rózsacsokor mellett; vagy egy nyikorgó ágyon egy apró lakásban, ahol a fürdőt barátja három másik lakótársával kell megosztania, és bármikor előfordulhat, hogy a nappaliban a lábába gabalyodik egy ottfelejtett, ám kétségkívül használt állapotú óvszer.
Celine Song előző mozija valami egészen hasonló helyzetet mutatott be: annak főhőse boldog és kiegyensúlyozott életet élt, amikor betoppant hozzá gyerekkori szerelme. Az Oscar-jelölt és kritikuskedvenc Előző életek ügyesen játszott a gondolattal, hogy a nosztalgiára hajlamos főszereplője valójában egykori kedvesét, vagy inkább saját maga fiatalabb változatát hiányolja; mindezt pedig ennivalóan költői és melankolikus köntösbe csomagolta.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
