Magyar Narancs: Bár az első elemzések még váratnak magukra, a szombati önkormányzati választás nem tűnik kimondott sikertörténetnek a szlovák kormánykoalíció szempontjából.
Nagy József: Annyi már egyértelműen látszik, hogy a Híd szerepelt legjobban a kormánykoalícióból. Igazából két új párt van a koalícióban, a Híd, valamint a Szabadság és Szolidaritás Pártja (SaS), amely két évvel korábban alakult, mint mi, tehát sokkal több idejük volt. De más filozófiák szerint szerveztük a pártunkat. Mi nem teljesen a nulláról indultunk - körülbelül húsz, akkor hivatalban lévő polgármester és úgy 150 helyi képviselő csatlakozott hozzánk. A friss adatok szerint most 1317 új helyi képviselőnk van, öttel kevesebb, mint a másik magyar pártnak, a Magyar Koalíció Pártjának. De 150-ről 1317-re ugrottunk - szép előrelépés egy másfél éves párttól. Ezenkívül lett 95 saját színeinkben indult polgármesterünk, s emellett koalícióban - többnyire a kormánypártokkal, bár van kivétel is - még 126 polgármesterünk. Ezenkívül 53 független polgármesterjelöltet csak mi támogattunk, ők tehát Híd-képviselőket állítottak maguk mögé az egyes községekben. Az MKP-nak 215 polgármestere volt, és lett 129. Nem mondhatjuk tehát, hogy ez rossz eredmény. Az SaS az indulása után nem fogott helyi pártépítésbe, nincsenek alapszervezeteik - ezért lett csak 20 polgármesterük, noha a parlamentben másfélszer erősebbek. A Kereszténydemokrata Mozgalom, ez a tradicionális, húszéves, stabil párt erősen visszaesett, főleg a városokban. Azt sem mondhatjuk, hogy a kormányzati szerep segített volna minket, sőt inkább negatívan hatott. Négy-öt hónappal a parlamenti választás után, amikor az emberek már elvárják, hogy jöjjön a csoda, ez egy nagyon jó eredmény.
MN: Nem mindenütt a kormányzó társaikkal működtek együtt. A legfeltűnőbb a kassai eset, a második legfontosabb helyszín a főváros után - itt a partnereik ellen indultak, a SMER, Robert Fico pártja szövetségeseként. Ráadásul nyertek.
NJ: A helyi politika elsősorban emberekről és nem pártokról szól. Ez jól látható a választási eredményeken, meg azon is, hogy húsz-egynéhány helyen közös jelöltet indítottunk a MKP-vel - annak ellenére, hogy az MKP keményen ellene volt mindenféle tárgyalásnak, a két pártnak 19 közös polgármestere lett. A Híd azt mondta, hogy helyben döntsék el az emberek, a párt képviselői, hogy együtt indulnának-e vagy külön, van-e esélyük, és hogy jobb lesz-e a helybeli választóknak. Persze nálunk mint új pártnál mindenkiben nagy volt a lelkesedés, hogy megmutatjuk egyedül is. Én úgy véltem, hogy ezt kicsit vissza lehetne fogni - először le kéne ülni tárgyalni, megpróbálni megegyezni. Aztán ha a felek nem látnak lehetőséget az együttműködésre, induljanak külön. Ne történjen meg az, ami Komáromban, hogy végül szlovák polgármester került a város élére.
MN: A komáromi eredménnyel, gondolom, mindkét magyar pártnak el kell számolnia a választói felé.
NJ: A legszomorúbb az egészben az, hogy pont Komáromban történt mindez. A mi polgármester-jelöltünk háromszor kínált fel hivatalosan, nyilvánosan együttműködést. ' amúgy parlamenti képviselő, tehát nem is ragaszkodott volna annyira a jelöléséhez. Sőt, hamarosan talán lesz is egy olyan törvény, amely szerint összeférhetetlen a parlamenti képviselői és a polgármesteri mandátum. Az MKP egy része hajlandó volt a megegyezésre, ám őket leváltották, visszakozásra kényszerítették. És olyan új vezetést kapott a helyi MKP, amely nem működött együtt velünk. Hallottunk tőlük olyan hangokat is, hogy mindegy, ki győz, szlovák is lehet, csak ne a hidas. Végül olyan erős pozícióharccá fejlődött mindez, amit nem is tudom, négy évig miként fogunk kezelni. A mi lelkiismeretünk tiszta, a képviselő-testületben többségünk van, a kormányzás így is, úgy is a kezünkben van. De a magyar kisebbségnek nem előnyös polgármester került a város élére - és ezt be kell, hogy vállalja az MKP, ez egyértelmű.
MN: Visszatérve Kassára...
NJ: A fontosabb nagyvárosokban, pláne itt, Pozsonyban a magyar pártok 2-3 százaléknál soha nem tudtak többet szerezni. Ám meggyőződésem, hogy igenis van itt egy olyan 7-8 százaléknyi, magát magyarnak tartó, liberálisan gondolkodó tömeg, amely nem etnikai, hanem politikai alapon választ. Lehet, hogy mozgósítani tudtuk volna őket, mert a mi pártunk sem kizárólag etnikai alapon politizál. Elértük, hogy Pozsonyban a 17 kerületből hatban polgármesterünk van, rajtuk kívül 108, a koalíciós pártokkal közös képviselőnk. Közülük 18 hidas, legalább a fele magyar, és a másik fele is valamilyen viszonyban van a magyarsággal, különben nem tartott volna velünk. Kassa is nagyon fontos számunkra, a parlamenti választásokon is erős volt ott a támogatottságunk. A megválasztott kassai főpolgármester sem véresszájú magyarüldöző. Szakember, orvos, menedzser, volt egészségügyi miniszter. Ezt nem találtuk a pártban ellenszenvesnek, ráadásul a koalíciós pártok közt nem volt egyetértés - a jobboldali partnereink csak három helyet ajánlottak fel, így a helyi szervezet az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy elfogadja a SMER javaslatát. Kassán így 93 SMER-rel közös képviselőnk van a városrészekben, és 18 a városi közgyűlésben. Ilyen nehézségekkel itt Pozsonyban is találkoztunk, de végül az eredeti szövetségeseinkkel sikerült dűlőre jutni. És nem csak ebben a két városban szerepelt jól a Híd. Nekem is nagy meglepetés volt Besztercebánya, a harmadik legnagyobb szlovákiai város, ahol az életben nem volt magyar képviselő, vagy Ipolyság, Losonc, Rozsnyó - mindenhol sikerült pont a mi támogatottságunknak köszönhetően polgármestert és képviselőket is állítanunk.
MN: A Csallóközben pedig az MKP látszott erősebbnek. Kívülről úgy látszik, bele kell törődni, hogy egymással szemben határozzák meg a két pártot.
NJ: Ez a két választási pofon remélhetőleg felébreszti az MKP-t, hogy nincsen értelme a kizárósdinak. Ha nem a felső vezetés fogja ezt föl, akkor a tagság. '98 előtt sem egy magyar párt volt: csak Meciar törvénye hozta össze az akkori hármat. Talán majd most elfogadják, hogy a magyaroknak is legyen lehetőségük választani, nem csak szavazni. Én dunaszerdahelyi vagyok, ott a lakosság 95 százaléka magyar - és sokáig csak szavazni lehetett, választani nem. Az úgymond "pártbizottságban" 18 évig egyfolytában szinte ugyanaz a 126 tag volt. Nem lehetett bekerülni az MKP-ba, jóformán csak örökölni lehetett a helyeket. Nagymegyer egy másik jó példa a meg nem egyezésre. Most végül az MKP jelöltje győzött - itt olyan erősek voltak az ellentétek, hogy régebben sosem volt magyar polgármester.
MN: Ezzel a helyzettel a Hídnak is kell valamit kezdenie a jövőben.
NJ: Mi az elejétől azt mondtuk, hogy együttműködünk. Már a parlamenti választások előtt felkínáltuk, csak akkor érthetően nem volt mire hivatkoznunk, nem volt miről beszélni. Most, hogy a parlamenti választásokon elért eredmény miatt az MKP-ban kicserélődött a vezetés, azt vártuk, hogy egy konstruktív versenyhelyzet alakuljon ki. Ha nem is állítunk közös listát, ne zárjuk ki teljesen egymást. Aki magyart akar választani, tehesse meg. A kezdeményezés süket fülekre talált. Ez akart lenni a nagy visszavágás? Remélem, most már eljutottunk oda, hogy versenytársnak és ne ellenségnek tekintsük egymást.
MN: Fico megnyerte a 2010-es parlamenti választásokat, és most tulajdonképpen megnyerte az önkormányzatit is. Győzött Pozsonyban, Kassán. Milyen esélyei vannak a kormánykoalíció megmaradásának? Mennyire élesek az ideológiai ellentétek mondjuk a keresztény pártok és az SaS között?
NJ: A pozsonyi polgármester nem baloldali, ha az is volt, most azt állítja magáról, hogy független. Nem nagyon lehet úgy várost vezetni, hogy a 45 tagú képviselő-testületben 8 SMER-párti képviselő ül, néhány független és 30 a kormánykoalíció pártjaiból. Nélkülünk nem tudják kormányozni a várost.
MN: Miért Magda Vásáryovát, a csehszlovák kor híres színésznőjét, Menzel és Hrabal Sörgyári capricciójának Maryskáját indították a főváros főpolgármesteri posztjáért?
NJ: Lehetett volna jobb jelöltet is találni. Az öt koalíciós párt sokáig nem is tudta elfogadni ezt a jelölést. Ez is nagy szerepet játszott abban, hogy itt veszítettünk, mert amikor Vásáryová elkezdhette a választási hadjáratot, az ellenfél már másfél éve kampányolt. Pedig jó lett volna, ha miénk a főpolgármesteri poszt - de ez nem hat vissza a nagypolitikára. A nagypolitikában a konzervatívok és liberálisok között állandó, konstruktív vita zajlik. Ahol demokrácia van, ott vita is van, ott különböző nézetek vannak. Az a négyes koalíciós szerződés lényege, hogy ha valamiről nincs megegyezés, akkor nem lépünk - és ezt eddig mindig betartottuk. Ha nem így lesz, akkor nincs értelme az egésznek, és ezzel mindenki tisztában is van. Senki sem áll elő olyan ötletekkel, amiről tudja, hogy az a másiknak lenyelhetetlen. És az egyes politikai pártok profiljának, programjának az éleit ez a helyzet erősen lecsiszolja. Nekünk sem tetszik például, hogy a nyelvtörvényt nem lehetett teljesen megszüntetni, de a kereszténydemokraták számára elvi kérdés, hogy legyen. Viszont el tudtuk érni, hogy eltöröljenek minden olyan szankciót, ami az embereket közvetlenül érintette volna. Intézményeket, vállalatokat, önkormányzatokat, szervezeteket is csak akkor lehet büntetni, ha életveszély, egészségkárosodás vagy vagyoni kár keletkezne a szlovák nyelvű közlemény hiányából. Mondok egy példát. Ha a patak vize mérgező, akkor szlovákul is ki kell írni, hogy ne igyál belőle - ha nem teszik meg, akkor jön a büntetés. Ezt fogjuk most ellensúlyozni a kisebbségi nyelvhasználati törvényben: ha ugyanez kisebbségi nyelven nem lesz kiírva ott, ahol ehhez jogunk van, akkor ott is jön a büntetés. Ez ugyan félmegoldás, de ezt sem volt könnyű elérni.
MN: És a 20 százalék-10 százalék kérdése?
NJ: Ez is a készülő törvény nagyon fontos része. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem csak az a cél, hogy minél több község engedhesse meg magának a kétnyelvűséget a hivatalos eljárásban. Jövőre tíz év után újra népszámlálás lesz Szlovákiában. Folyamatosan csökken a magyarok lélekszáma, félünk, hogy lesznek olyan községek, ahol a nemzetiségi arányszám 20 százalék alá esik. Ezért szeretnénk lecsökkenteni a kisebbségi nyelvhasználatot biztosító arányt 10 százalékra - azért, hogy ott, ahol megvan a hagyomány, a két nyelv használata, ne vegyék le például a helységnévtáblákat. De ez mind politika. Szerintem a helybeliek szívesen otthagynák a táblákat, nem foglalkoznának vele. De mégiscsak jobb, ha a kisebbségnek törvényes garanciája van.
MN: Magyarországon az elmúlt időszakban a Híd úgy került be a hírekbe, hogy nem tárgyalópartnere a Fidesznek.
NJ: A Hídnak tárgyalópartnere a Fidesz. Készek vagyunk a tárgyalásokra. De mi nem tudjuk vállalni azt az úgymond alárendelt szerepet, amit az MKP. Úgy érezzük, hogy szuverén, a polgárok által megválasztott, magyar és részben szlovák polgári párt vagyunk, és el tudjuk dönteni, hogy a választóinknak mi a jó. De készen állunk, és potenciális tárgyalópartnernek látjuk a Fideszt. Nem úgy gondoljuk, hogy a politizálásnak mindig etnikai alapúnak kell kennie, inkább polgári alapon közelítünk. Perdöntőek számunkra a polgári és kisebbségi jogok és azok betartása. De ehhez nem kell etnikai ellenségeskedés és ellenszenv. És nagyon örülünk, hogy ezt a szlovákiai magyarság megértette és elfogadta, s így tulajdonképpen kikövetelte a Híd létrejöttét. Van igény ilyen típusú politikára. Szlovák feleségem van, négy gyermekünkből három magyar iskolába jár, a negyedik még pici, a feleségem megtanult magyarul, pedig sikeres szlovák írónő. Lehet ezt így is csinálni.
MN: De ki lehet-e maradni az etnikai alapú politizálásból? Akárhogyan is, de a Híddal szemben nagyon sok etnikai elvárás van, hogy ilyen módon képviseljék a választóikat...
NJ: Tesszük is. Csak nem kizárólagos alapon.
MN: De mit ér, ha a két párt legközelebb is azt fogja kiabálni, hogy én magyarabb vagyok, mint a másik?
NJ: Lehet, hogy a másik pártnál kéne feltenni ezt a kérdést. Mindig rá fogunk mutatni, hogy mi mindent tettünk. És bárki bármit állít, mindig elmegyünk a határokig. A nyelvtörvény mellett számos egyéb esetben is - például a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényjavaslat, meg egy sor kulturális kérdés tárgyalásakor. Az előző kormányzat alatt minél hangosabban kiabáltak a magyarok, annál erősebb intézkedések sújtottak minket. Ebből építkezhetett a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt, az SNS, de még a SMER is. De lett-e ettől bárkinek jobb a sora? Az uniós belépés előtt lényegesen többet lehetett elérni - követelésekkel is fel lehetett lépni, mert a szlovák pártok fenyegetve érezték magukat, hogy ezért vagy azért mégse kerülünk be. De a Híd nem a politikai autonómia intézménye mellett tette le a garast, hanem az autonóm intézmények politikáját választotta. A jó intézmények sokkal többet segítenek a kisebbségi magyar lakosságnak Szlovákiában, mintha a kinyilatkoztatás szintjén egy autonómiapolitika indulna el.
MN: Versenyben lehet-e maradni úgy, ha a magyar vezetés nem áll szóba önökkel?
NJ: Amíg a Magyar Állandó Értekezletnek (Máért) az lesz a feltétele, hogy csak etnikai alapon politizáló pártoknak lesz a találkozója, akkor tényleg nincs mit keresnünk ott. Esetleg megfigyelőként - de a tudósításokat az újságban is elolvashatjuk. Persze nekünk is segítene, ha a kommunikáció lazább lenne és javulna, de most már a második választáson láthattuk: a helyi kisebbséget nem nagyon zaklatja fel, hogy ott vagyunk-e a Máérton, vagy sem.
MN: Magyarországon egyre többet hallani arról, hogy változik az eddigi politika a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében.
NJ: Ez számomra új hír. Mint környezetvédelmi miniszter úgy gondolom, hogy a legtisztább energia a víz, hatásaiban is a legkisebb mértékben befolyásolja a környezetet. Lehet építeni az atomenergiára - egészen addig, amíg nem történik baj. A lakosság egy része nem is nézi jó szemmel. A szlovák energetikai vállalat vezetőjével beszéltem múlt héten, ő is a vízenergia mellett állt ki, miközben be akarja fejezni a két hiányzó mohi atomerőmű-blokkot is. A klímaváltozás kényszerpályára visz minket, újabb folyószabályozásokra lesz szükség, mert már emberéletekről van szó. Mindenképpen jó szemmel nézném a vízierőművek építését, de ezt úgy kell végrehajtani, hogy a környezeti károkat kompenzáljuk. Ha ezt éppen a Fidesz tudná vállalni és racionális alapokra fektetni, annak nagyon örülnék.
MN: Maradva a környezetvédelemnél: úgy hallottam, hogy a Tátrában drámai módon elszaporodtak a medvék.
NJ: Ezt akkor tudjuk megmondani, ha véget ér a nagyragadozók felmérése. A macik például egy speciális csipogót kaptak, ami megmutatja a térképen, mekkora területet jártak be egy hét alatt. Hisz egy-egy medvét többször is láthattak az emberek, azt gondolva, hogy újabb példány. De tényleg el lehetnek szaporodva, hisz eddig nem fordult elő, hogy bejárjanak a falvakba, és lakmározzanak a kukákból. Fel kell mérni, hol mennyi van, nem lehet csak úgy vaktában kilőni őket. A felmérés után készítünk egy tervet a medveszaporulat kezelésére.
MN: Milyen szintű Szlovákiában a környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek munkája?
NJ: Erős, ütőképes, a környező országokhoz képest fejlett szervezetek működnek. Megadjuk azt a keretet számukra, ahol el is tudják mondani, amit szeretnének, partnerként kezeljük őket, és ott, ahol az állam nem tud fellépni, lehetőséget adunk nekik a cselekvésre is. Zöld érdekegyeztető tanácsokat fogunk létrehozni, tetszőleges témakörben, ahol mind az ipar, mind az önkormányzatok, mind a zöldszervezetek képviseltethetik magukat.
