Magyar Narancs: Ön többször célzott arra, hogy egyeseknek érdekében állhat az, hogy az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetője ellen büntetőeljárás induljon. Kikre gondolt?
Farkas Flórián: 1992-ben egy kérelmezőnknek 300 ezer forint támogatást adtunk ahhoz, hogy lakáshoz jusson. Kollektív döntés volt ez egy alapítványban, aminek én voltam az elnöke. Külön szerződés született, s az illető a pénzt határidőre kamatostul visszafizette. Az, hogy egy jogállamban így meg lehet hurcolni embereket, holott nemhogy vádemelési javaslatot, de még vizsgálatot sem lehetett volna indítani, arra enged következtetni, hogy más motivációk vannak mögötte. De szeretném, ha ezt az ügyet nem hoznánk kapcsolatba semmilyen pártpolitikai erővel.
MN: Amikor a Lungo Drom Oktatási Központért alapítványa az intervenciós kerethez fordult, akkor az Etnikai Hivatal jelezte, hogy gondok vannak az alapítvány körül. Az országos cigány önkormányzat ezután indította politikai támadásait a hivatal ellen.
FF: Amíg az ügy le nem zárult, addig sem szervezetet, sem intézményt nem kívánok belekeverni, különben úgy járnék el, ahogy velem tették. Egy biztos, ha az ügy befejeződik, akkor sem fogok politikai hadjáratot folytatni ellenük. Magyarországon meg lehet hurcolni embereket, s amikor az ártatlanság bebizonyosodik, ezt nem lehet számon kérni. Cigány származású polgárokkal ezt azért könnyebb megtenni, mert a cigányság nincs olyan helyzetben, hogy akár jogilag, akár politikailag lenne nevesített személy, aki képviseli. A cigányságnak társadalmi szinten nincs kellő rangja, tekintélye.
MN: És az önkormányzatiság?
FF: Az önkormányzatiság nem jelenthet garanciát, hogy ne tehessék meg, ha ki akarnak kezdeni egy cigány embert. Megtehetik Sátoraljaújhelyen, megtehetik Tiszavasváriban. Az országos cigány önkormányzat, egyáltalán a kisebbségi önkormányzat funkciójánál fogva eszközszegény, nem tudja ellátni azokat a feladatokat, amiket el kellene látni. Más kisebbségek lehet, hogy jól elvannak ezzel a kisebbségi modellel, a magyarországi cigányságnak ez kevés.
MN: Ugyanaznap hallhattunk arról, hogy Horn Gyula a cigányság választott képviselőire bízná a költségvetés romák számára elkülönített részeinek szétosztását, mint arról, hogy nyomozás indult az ön által vezetett alapítványok ellen. Egyetért-e azzal, hogy az ilyen ügyek segíthetnek abban, hogy a cigányokat távol tartsák dolgaik érdemi befolyásolásának lehetőségétől?
FF: Ennek egy részével egyetértek. Magyarországon van egy determinált előítélet a cigánysággal szemben, és ez nem válogat. Az előítéletet, ami az óvodától az utcáig tart, máról holnapra nem lehet megváltoztatni, de a kisebbségi önkormányzatiság kialakulásával az a kommunikációs űr, ami hosszú időn keresztül jelen volt - és bizonyos mértékig jelen van - a többségi társadalom, a cigányság és a kormányzat között, kezdett fölszámolódni. Helyi szinten kialakult egyfajta közeledés, együtt kell dolgozni, dönteni néhány cigány emberrel. Ez olyan kényszerpálya, amiben azonosulhatnak az érdekek, amiben már nem tudják egymást elkerülni. Az országos cigány önkormányzat szintén olyan helyzetbe került, hogy bizonyos területeken már nem lehet nélküle dönteni. Ez egy kényszerpályára került egymás mellett élés, de ha ezzel jól él a cigánypolitika és fogadókész a másik oldal, akkor az űr rövid időn, akár néhány éven belül felszámolódhat.
MN: Mennyire befolyásolhatja az ön politikai jövőjét ez a büntetőeljárás?
FF: Ez az akció nem sikerült, abban viszont segített, hogy még nagyobb meggyőződéssel csináljam azt, amit elkezdtem.
MN: Lesz-e Farkas Flórián parlamenti képviselő?
FF: Nem ez a legfontosabb kérdés, hanem hogy akar-e a politika cigány származású képviselőket a parlamentbe juttatni. Nem kígyóbőrbe bújtatott képviselőket, hanem a cigányság által delegált embereket. Ezen belül lehet csak válasz arra, hogy lesz-e Farkas Flóriánból képviselő. Azt gondolom, hogy a szocialista-liberális kormány jól kezeli a parlamenti képviselet ügyét, és ez az idén megoldódik.
MN: Mennyire támogatja önt az országos önkormányzat ebben a rendőrségi ügyben?
FF: Köszönöm a kérdést, már nagyon sokszor föltették nekem. Tulajdonképpen az adott folyamatosan erőt, hogy mindig teljes bizalmat éreztem, nemcsak az OCKÖ-ben, hanem bármelyik településen, és nem is csak a cigányoknál. Azt hiszem, az elfogadásom töretlen.
MN: Ülésezett-e az elnökség az ügyben?
FF: Az elnökség és a közgyűlés is tárgyalt azóta a dologról, és teljesen egyértelmű a szolidaritásuk. Ismernek, és nincs kétségük a tisztaságomról.
MN: Az önkormányzat alapszabálya nem rendelkezik arról, hogy ha valaki ellen eljárás folyik, akkor azt fel kell függeszteni?
FF: Hamis az információja, az alapszabályban nincs erről szó. Ha én bűnösnek éreztem volna magam, az első pillanatban felállok, és az elnökség is felállított volna.
MN: Megkereste-e már önt valamelyik parlamenti párt most, a választások előtt?
FF: Természetesen valamennyi pártvezetővel volt egyfajta tárgyalás. Szükség van erre a párbeszédre, de konkrét megállapodások nem születtek.
MN: Arra gondoltam, hogy kínáltak-e már önnek listás helyet?
FF: Az én esetemben erről nem lehet szó, csak a testülettel együtt.
MN: Vagy az OCKÖ élén, vagy sehogy.
FF: Így van.
MN: Olyan információkat kaptam, hogy az OCKÖ-ben elkülönítettek egy összeget a választási előkészületekre. Melyik szám igaz, a 15 vagy a 40 millió?
FF: Ilyen pénz nincs, programok vannak, amik gyönyörűen mennek. Szeretném aláhúzni, hogy az OCKÖ nem kampányolni, hanem dolgozni fog, eredményeket felmutatni. Nincs kampánypénz, nem is lehet.
MN: Önt korábban nem sorolták - és önmagát sem sorolta - az úgynevezett radikális cigány vezetők közé, mégis fél éve azt nyilatkozta, hogy az OCKÖ radikális politikát képvisel. Mire alapozta ezt?
FF: Azt kéne tisztázni, hogy ki mit ért radikalizmuson. Az-e a radikalizmus, ami eredmény nélkül szembehelyezkedik a többségi társadalommal, vagy az, ami úgy radikális, hogy nem szidja a többségi társadalmat, hanem megpróbál szakmai-politikai ellensúlyt képviselni. Radikálisan, a kormánnyal együtt vagy mellette, közösen gondolkodva, eredményesen. A cigány kisebbségi önkormányzatok létrehozásával soha nem látott módon radikalizálódott, soha nem látott szintre került a cigánypolitika, ha úgy tetszik, cigánypolitikai forradalom történt Magyarországon. Elég, ha csak arra gondolok, hogy annak idején az országos önkormányzat kijelentette, hogy a jelenlegi struktúra gátja az önkormányzatiságnak, és ezt át kell szervezni. Sikerült elérni, hogy a cigányügy a miniszterelnök vezetésével a programbizottság keretén belül legyen képviselve - függetlenül attól, hogy a bizottság hogyan működik -, létrejött a koordinációs tanács, ´95-ben egy cselekvési program: azt gondolom, hogy ez egy radikális politika eredménye. A megyei irodák sikeres működése is radikalizmust jelent. A cigánypolitikának az önkormányzaton keresztül sikerült rangot adni Magyarországon és nemzetközileg is. De nem szabad a radikalizmust pontos, céltudatos politizálás nélkül gyakorolni.
MN: A mostani cigány kormányprogram mennyiben felel meg az önkormányzat elképzeléseinek, mennyire tudták azt befolyásolni?
FF: Két hónappal az utolsó változatot megelőzően volt egy középtávú cselekvési program, amit az OCKÖ rendkívüli közgyűlése elutasított, mert az nélkülözte az OCKÖ előzetesen leadott javaslatait, így a helyi kisebbségi önkormányzatokét is, hiszen mi minden programot úgy készítünk, hogy előtte kikérjük a helyiek elképzeléseit. Közel két hónapos munka után sikerült elérni azt, hogy a cselekvési program tartalmazza az önkormányzat javaslatait arról, miként lesz megjelölve az önkormányzat részvétele. Két fontos pont volt, a szakmai végrehajtás és a kontroll kérdése. Ez ma már tisztázott, folyik az egyeztetés a tárcákkal. Minden területen lesz szakmai és politikai felelősünk, akik állandó kontrollt fognak jelenteni a cselekvési program végrehajtásában. Még két dolgot hadd mondjak. Ha a cselekvési program nem párosul pénzügyi garanciával, akkor nem ér semmit. A másik: a program egy többéves csomag, és nem tudjuk, mikor indul be. Õszre, télre viszont a munkanélküliséget, az iskoláztatást kezelni kell, ezért kidolgoztunk egy azonnali cselekvési programot, amiről elindultak a tárgyalások.
MN: Ez a program a kormány előtt van?
FF: Úgy tűnik, van fogadókészség, ezzel kapcsolatban meg is született egy megállapodás, ezt szerdán szentesítjük.
MN: Ez a tárgyalás a koordinációs tanácson keresztül történt, netán közvetlenül a tárcákhoz fordultak vagy Tabajdi Csaba politikai államtitkárhoz?
FF: Közvetlenül Horn Gyulához vitte el futár a csomagot, átadtuk a titkárságán, azonnal kértünk választ, ami három napon belül meg is történt. Ennek következménye az, hogy a jövő héten fogadja elnökségünket a miniszterelnök.
MN: Két év telt el azóta, hogy ön először kijelentette, a szocialista-liberális kormány jó érzékkel kezeli a kisebbségi ügyet. Most is fenntartja ezt az állítását?
FF: A cselekvési program ezt megerősítette, de az állításom akkor lesz ma is helytálló, ha a cigányügy még inkább nevesítve lesz a politikában.
MN: Ön szerint mennyire előítéletes a magyar társadalom, és ez mennyire kell hogy befolyásolja a cigány politikusok törekvéseit?
FF: Azt gondolom, hogy a magyar társadalomnak van egy része, amelyik nagyon komolyan előítéletes a cigánysággal szemben, de van egy nagyobb része, amelyik nem. Hiba lenne, ha azt mondanánk, hogy a nagyobb rész előítéletes. A mi részünkről is van előítélet, és azt gondolom, hogy ennek ledolgozása a két fél felelőssége.
MN: Hogyan értékeli a nyarat, a tiszavasvári és a sátoraljaújhelyi eseményeket?
FF: Forró volt a nyár. Tiszavasváriban a művelődési miniszter úrral egyeztetve be fogunk állítani egy szociális munkást, és ki fogunk építeni egy zuhanyozót, hogy a polgármester ne mondhassa, hogy a higiénia miatt ballagtatja külön a cigányokat. Sároraljaújhelyen sajátos helyzet volt. Négy napot töltöttünk ott, most is kint vannak a képviselők. Azt gondolom, hogy a helyi cigány képviselet nem a feladatát látta el. A kisebbségi önkormányzat nem lehet vajda vagy kisbíró, nem ítélkezhet a cigányság fölött. A cigány önkormányzatot kihasználták, eszköze volt egy politikai akaratnak, de ez szerencsére rendeződött.
MN: Itt a kezemben a sátoraljaújhelyi polgármester levele. A következőket írja: "..tárgyalást folytattunk Farkas Flórián úrral... a résztvevők kinyilvánították egyetértésüket abban is, hogy a bűnöző életmódot folytatókat felelősségre kell vonni... Farkas Flórián elnök úr kijelentette, hogy kezdeményezni fogja az országos önkormányzatnál a cigány bűnözők kirekesztését... Farkas Flórián úrnak és az önkormányzat tagjainak véleménye és magatartása a legtöbb esetben megegyezik a város lakóinak felfogásával".
FF: Leültettük a polgármestert, a rendőrkapitányt, a megyei felelősünk is jelen volt, és elmondtuk, hogy amit tettek, törvénysértő, amit nem tudunk elfogadni. A bűnelkövető cigány embert a rendőrkapitány vonhatja felelősségre.
MN: Tehát nem igaz a polgármester levélbeli állítása.
FF: Nem.
MN: Az ön két évvel ezelőtti elrablásáról még mindig nem lehet semmit tudni. Mikor tárja a nyilvánosság elé a történteket?
FF: Ebben az ügyben szintén sajátos a helyzet. Hat hónapos vizsgálat után kaptam egy értesítést, hogy az ügyet a rendőrség lezárta, de született egy hallgatólagos megállapodás, hogy ezt nem hozzuk nyilvánosságra, mert nyomoznak tovább. Azóta semmilyen értesítést nem kaptam.
MN: Van egy olyan értelmezése az esetnek, hogy a titkosszolgálat áll a meglehetősen zavaros történet mögött. Lehetségesnek tartja ezt?
FF: Nem tudom, de a Lungo Dromban félévenként, negyedévenként vannak betörések, besurranó lopások. Igazán nagy dolgok nem vesznek el, a személyes dolgaimat kiborítják, fiókokat kihúzgálnak.
MN: Több mint tízéves politikai pályafutása során tapasztalta-e a titkosszolgálat érdeklődését a környezetében?
FF: Nem, soha.
MN: Magyarországon 10-15 éve indult el a cigány politizálás. Ön szerint mennyire gyökerezik a mai helyzet a nyolcvanas évekbeli folyamatokban?
FF: Ha 15 évre gondolok vissza, akkor nem sokat látok. Ha valamit mégis, akkor az a cigánypolitika érettsége, felkészültsége. Állítom, hogy nemzetközileg is kevés ilyen felkészült cigánypolitika van. Ugyanakkor egyetlen kormányzat részéről nem tapasztaltam az őszinte politikai döntést, hogy a cigányügyet komolyan fölvállalva, azt nevesítve lépni kell. A cigányságot, minket illetően nem történt rendszerváltás, és amíg a cigányság ezt nem érzi, addig csak a politikai elit váltja egymást. Ez a kormányzat elkészített egy középtávú cselekvési programot, próbálta nevesíteni a cigányokat a kisebbségi ügyben, de csak akkor leszek elégedett a kormány politikájával, ha azokat a kezdeményezéseket, amiket az országos önkormányzat tett, a kormány elfogadja, és a rendszer intézményesülése, nevesítésének fölvállalása megtörténik. Akkor gondolom majd, hogy ez a kormány megtette a magáét. Amíg ez nem történik meg, addig csak helyben járás van, amit önmagában az országos cigány önkormányzat - lehet helyettünk bárki a testületben - nem fog tudni kezelni.
