Kellemetlen helyzetbe hozhatja az Informatikai Kormánybiztosság (IKB) jogutódait a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) nemrégiben elkészült jelentése a központi költségvetési szervek 2000-2002 közti informatikai beruházásairól. A Fidesz-kormány alatt a Miniszterelnöki Hivatalban létrehozott informatikai csúcsszerv pályázatainak szabályszerűségi vizsgálata után ugyanis a jogutód Informatikai és Hírközlési Minisztériumnak (IHM) 13, a szintén jogutód Miniszterelnöki Hivatalnak további
3 milliárd forintot kellene visszafizetni a központi költségvetésnek. A Kehi által vizsgált több mint 20 milliárd forintnyi támogatási összeg 84 százalékát - a jelentés szerint - szabálytalanul osztotta szét az IKB. Sík Zoltán volt informatikai kormánybiztos és Stumpf István volt kancelláriaminiszter szerint politikai megrendelésre készült, és valótlanságokat tartalmaz a Kehi anyaga.Aközponti költségvetési szervek 2000-2001-ben és 2002 első fél évében összesen 186,1 milliárd forinttal gazdálkodhattak az informatika terén, és ebből mintegy 133,6 milliárdot fel is használtak - állapította meg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak a Narancs birtokába került jelentéstervezete. A Kehi ellenőrzése két fejezet, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) és a Belügyminisztérium (BM) előirányzat-felhasználását, az összes felhasználás 40 százalékát vizsgálta. A vizsgálat kiterjedt a Fidesz-kormány idején, 2000-ben a MEH-en belül létrehozott Informatikai Kormánybiztosság gazdálkodására: az IKB pályázatainak szabályszerűségére, a pályázatok bonyolításában közreműködő szervezetek támogatására és az informatikai célelőirányzatok egyéb célokra történő felhasználására, továbbá szúrópróbaszerűen vizsgálták a kormányzati portállal kapcsolatos kifizetéseket is.
Sorozatos szabálytalanságok
Az IKB-t a 100/2000. kormányrendelettel hozta létre az Orbán-kabinet; feladata a kormány átfogó információs politikájának kidolgozása, a központi költségvetési szervek rendszerjellegű informatikai beruházási fejlesztésének irányítása és felügyelete volt. Megszüntetésére a kormányváltás után került sor, az Információs Társadalom Program feladatai az IHM-hez, míg az Elektronikus Kormányzati Programhoz köthető feladatok a MEH-en belül létrehozott Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatalához mint jogutód szervezetekhez kerültek.
Az IKB 2000-2002 között meghirdetett 22 pályázatára összesen 23,9 milliárd támogatási keret állt rendelkezésre, amiből többek között közigazgatási szerveknek a kormányzati informatikai rendszerekhez kapcsolódását, hazai kis- és középvállalatok informatikai eszközökkel ellátását, önkormányzatok informatikai fejlesztését finanszírozták, felsőoktatási intézmények kutatócsoportjait és civil szervezeteket támogattak, köztisztviselők, pedagógusok, valamint bírák és ügyészek részére biztosítottak számítógépeket otthoni használatra. A Kehi a kiírt pályázatok 50 százaléka, 11 pályázat szabályszerűségét vizsgálta.
A vizsgált 11 pályázatból 10-nél a Kehi a pályázati rendszer és a támogatás odaítélésének szabályait előíró rendeletek sorozatos megsértését állapította meg. A bírálóbizottsági jegyzőkönyvek gyakran csak a döntést követően vagy egyáltalán nem készültek el. A támogatási szerződések jelentős része nem felelt meg a jogszabályi követelményeknek - annak ellenére nem, hogy az IKB vezetése 11 pályázat támogatási szerződéseinek előkészítésére 20 ügyvédi irodával kötött megbízási szerződést, amiért összesen 228 millió forintot fizetett. A támogatási szerződések ügyvédi ellenjegyzését jogszabály nem írja elő, a Kehi szerint az ügyvédi ellenjegyzések több esetben pusztán formaiak voltak. Tíz pályázatnál a döntést nem az arra illetékes személy hozta meg, illetve nincs írásos dokumentum róla. Kilenc pályázat kiírása előtt nem kérték ki a Pénzügyminisztérium (PM) előzetes véleményét, hét pályázatnál nem hoztak létre bírálóbizottságot. Öt pályázatnál érvényes szerződések nélkül folyósították a támogatást, egy pályázatról pedig értékelés nélkül döntöttek. A Kehi szerint összességében a vizsgált 20,7 milliárd forint 84,1 százalékára, vagyis 17,4 milliárd forintra jogszabálysértő módon kötöttek támogatási szerződést.
"Elvesztek az iratok"
Az ellenőrzési pótlékkal növelt visszafizetési kötelezettség az IHM-et 13 milliárd, a MEH-et 3 milliárd forinttal terheli. Kármegelőzés címén 4,5 milliárd forint még nem folyósított szerződéses összeg kifizetésének felfüggesztését kezdeményezte a Kehi. Az ügyről Gál J. Zoltán kormányszóvivő is beszámolt a múlt kedden, hozzátéve, hogy az ellenőrzés nyomán hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést tett az ellenőrzési hivatal.
Sík Zoltán volt informatikai kormánybiztos - akit a 2001-es hírközlési törvénnyel kapcsolatos nagy összegű ügyvédi megbízások miatt hűtlen kezeléssel gyanúsított a rendőrség - a Narancs érdeklődésére úgy vélekedett, hogy a Kehi vizsgálata több ponton is megkérdőjelezhető. Sík szerint az IHM is elismerte, hogy a kormányváltás utáni átadás-átvételkor iratok tömkelege veszett el, így a Kehi nem vizsgálódhatott teljeskörűen: "Az, hogy valami nincs meg, nem bizonyítja azt, hogy az adott dokumentum soha nem is létezett." Ráadásul az iratok mai kezelőjének politikai szempontból nem áll érdekében az, hogy a Kehi ne tegyen elmarasztaló megállapításokat az IKB-ra. Sík egyébként a Kehi-jelentéstervezetet nem látta, noha elvben azt mint érintettnek véleményeznie kellett volna, és gyanúsnak tartja, hogy a többmilliárdos visszafizetési kötelezettséget éppen akkor állapítja meg a Kehi, amikor a koalíciós pártok forrásokat keresnek a jövő évre tervezett adócsökkentéshez.
Sík büszke az IKB tevékenységére, amelyet eredményesnek tartott: "A pályázatok kiírása akkor az IKB által szakértők bevonásával és a szakma teljes egyetértésével kidolgozott Nemzeti Információs Stratégia mentén zajlott, ezzel szemben az IKB utódjának, az IHM-nek máig nincs elfogadott stratégiája, pályázatait ad hoc jelleggel írja ki, ami alól csak azok a pályázatok voltak kivételek, amelyeket az IHM az IKB-től vett át."
Az állítólag jogszabálysértő kifizetésekről Sík kijelentette: mivel az IKB nem volt önálló költségvetési szerv, minden pénzfolyósításhoz a MEH illetékes munkatársainak ellenjegyzése kellett. Az utalványozást is a MEH intézte - a volt informatikai kormánybiztos szerint azok a vezető tisztségviselők, akik ezt megtették, még ma is a helyükön vannak, és nem valószínű, hogy meg mertek volna kockáztatni bármilyen szabálytalanságot. Az ügyvédeknek is azért fizetett az IKB, hogy ellenjegyzésükkel garantálják a jogszabályi megfelelőséget. Miután az IKB kétéves működése során nagyjából 49 ezer pályázatot kezelt és 38 ezer szerződést kötött meg, ez szerződésenként nagyjából hatezer forintot jelentett. "Nem hiszem, hogy egyetlen épeszű ügyvéd is akadna, aki ennyiért kockára tenné a karrierjét, ügyvédi státusát, kamarai tagságát azzal, hogy pusztán formai ellenjegyzést adjon egy úgymond jogszabályellenes szerződésre" - mondta a volt kormánybiztos a Narancsnak.
Sokba volt a kormányportál
A Kehi vizsgálata megállapította azt is, hogy a kormányzati portál létrehozására és üzemeltetésére a vizsgált időszakban összesen 1,4 milliárd forintot fizettek ki. Ebből 829 millió forint a portállal kapcsolatos tanulmányok, tanácsadások, szolgáltatások, 698 millió forint pedig a működtetéséhez szükséges hardver- és szoftvereszközök ellenértéke volt. Az üzemeltetésre kötött szerződések értéke 181 millió forint volt. A kormányzati portál működtetése érdekében kötött szerződések nem minden esetben voltak indokoltak a Kehi értékelése szerint. A Mimóza Kft. részére például összesen bruttó 204,2 millió forintot fizettek. A cég a Kehi szerint azon a pályázaton vett részt, melynek kiírásánál tanácsadóként működött közre, a projektmenedzsment támogatására benyújtott pályázatában pedig az ajánlati árat személyhez kötötten szabta meg: példának okáért a projektigazgatóknak nettó 180 ezer, a projektmenedzsereknek nettó 150 ezer, a vezető tanácsosoknak nettó 120 ezer forintos napidíjat kért. Az így kialakított ár jóval magasabb volt, mint a vesztes pályázó ajánlati ára.
Honti Pál, a Mimóza Kft. ügyvezetője lapunknak elmondta: a Mimóza a kormányportál megvalósítására irányuló tenderkiírások műszaki tartalmának kidolgozásánál műszaki, szakmai tanácsadást végzett, míg a közbeszerzés a kormányportál megvalósításának projektmenedzsmentjére szólt. A tanácsadói munkák árazása Honti szerint a konkurens ajánlat esetében magasabb volt, versenytársuk kevesebb, de magasabb díjazású munkatárssal kívánta ellátni a feladatot.
Sík Zoltán szerint a Kehi ezen a ponton összemosta az előkészítésre és a működtetésre költött pénzeket: "A 829 millióban a több mint egy évig tartó előkészítési szakasz költségei is benne vannak, ekkor készültek azok az alapozó kutatások, amelyekkel igényt és nemzetközi gyakorlatot mértek fel, valamint a tervezést finanszírozta az IKB", Sík úgy véli, a kormányportál okán nem az előző, hanem a mostani kormány pazarol: míg az ekormanyzat.hu üzemeltetési költsége havi bruttó 9 millió forint volt, a magyarorszag.hu üzemeltetéséért az állam havi bruttó 62,5 millió forintot fizet a Kopint-Datorg Rt.-nek.
A Kehi megállapította azt is, hogy az informatikai kormánybiztos 2001 februárjában kelt, "tanácsadói és egyéb közreműködés díjazása" tárgyú feljegyzésében kérte a MEH-et vezető minisztert egy olyan nyilatkozat aláírására, melyben hozzájárul ahhoz, hogy az IKB a feladataihoz igénybe vett szaktanácsadás, konzultáció, tanulmányírás díjazásáról megkötöttség nélkül, a piaci viszonyok szerinti értéken állapodhasson meg. A rendelkezés és a felhatalmazás hatására a megbízások száma és értéke jelentősen megnőtt. Egy-egy tanulmány értéke 2002. első fél évében átlagosan 10-11 millió forintra nőtt. A Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatóságának (MKGI) nyilvántartása alapján a vizsgált időszakban 39 tanulmányért összesen 374 millió forintot fizettek ki, s ezek jelentős részét az IKB rendelte meg.
Sík Zoltán szerint a miniszteri felhatalmazásra azért volt szükség, mert azelőtt nehéz volt a piaci árak alatt dolgozó vállalkozókat találni, ezért lehetetlen volt jó minőségű és határidőre megvalósuló projekteket finanszírozni. Az IKB szakértői minden tanulmányt indokoltnak tartottak.
További milliárdok
Hasonló nagyságrendű szabálytalanságokra derített fényt a Kehi- vizsgálat a pályázatok bonyolításában közreműködő szervezetek támogatása terén is. Az In-Forrás Kht.-vel szemben például a MEH összesen 2,1 milliárd forint támogatási kötelezettséget vállalt, amiből 2002. december 31-ig 1,1 milliárdot ki is fizetett. Az In-Forrás feltőkésítése, illetve a cégen átfolyatott támogatások folyósítása és elszámolása során egész sor jogsértést állapított meg a Kehi. (A MEH-tulajdonú társaság fideszes, illetve szocialista vezetésének viselt dolgaival foglalkozott Meleg váltás, MaNcs, 2003. február 20., illetve Vörös csapat, MaNcs, 2003. április 10. című írásunk.)
Az informatikai kormánybiztos 2001 szeptemberében rendkívüli sürgősséggel, közzététel nélküli közbeszerzési eljárást indított "programiroda kommunikációs projektek tervezésére és lebonyolítására", félmilliárd forint (+ áfa) értékben az informatikai célelőirányzat terhére. Négy cégnek küldtek ajánlattételi felhívást, majd - a Kehi szerint - a kancelláriaminiszter utasítására utólag az Euroatlantic Rt.-t is felkérték a pályázaton való részvételre. Az Euroatlantic nyert is, noha a Kehi szerint referenciái nem feleltek meg az ajánlati kiírásnak, ezért alkalmatlanná kellett volna minősíteni. A döntéshozatal megelőzte a bírálóbizottság jegyzőkönyvét, a szerződést a hivatalos eredményhirdetés előtt megkötötték. Az Euroatlantickal kötött keretszerződést 2002 májusában - az elvesztett választás után, de még a kormányváltás előtt - további 250 millió forinttal növelték. Az ellenőrzés megállapította azt is, hogy tíz esetben Stumpf-beszédek írásáért is számlázott az Euroatlantic - beszédenként 250 ezer forintot -, noha ilyesmi a megállapodásban nem szerepelt.
Fellegi Tamás, az Euroatlantic vezérigazgatója érdeklődésünkre úgy nyilatkozott, hogy ők szabályos meghívást kaptak a pályázatra, mégpedig a többiekkel egyidejűleg. Szerződésüket az IKB mellett az MKGI és a MEH Gazdasági Helyettes Államtitkárságának ma is hivatalban lévő illetékesei ellenjegyezték, akik szerinte kizárt, hogy ilyen technikai, jogi szabálytalanságot, mint a döntés előtti szerződéskötés, elfogadtak volna. A keretszerződés alapján minden projektre további megállapodásokat kötöttek a megbízóval, a megbízásokban foglalt céloktól és összegektől soha nem tértek el. Ezt egyébként az IHM is vizsgálta, és az IKB-től "örökölt" 254 millió forintos tartozás teljes összegét jogosnak ítélte meg, és kifizette az Euroatlanticnak. A beszédírás tételesen ugyan nem szerepelt a szövegben, de a szerződés tárgya "teljes körű kommunikációs tevékenységet" határoz meg, a felsorolás csak példálódzó. A nem létező referenciát illetően: az Euroatlantic egyik ügyvezetője például társvezetőként dolgozott a Külügyminisztérium és az EU PHARE által finanszírozott, EU-csatlakozásunkat elősegítő kommunikációs stratégia végrehajtását szolgáló programban - mondta Fellegi Tamás a Narancsnak.
Az informatikai célelőirányzatokat a pályáztatásos támogatásokon kívül másra is felhasználták: a volt Divatcsarnokot például "e-csarnokká", multimédiás-kommunikációs központtá való átalakítás céljából a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) 1,75 milliárd forintért vásárolta meg a Centrum Áruházak Rt.-től - a Kehi szerint jogszabályellenesen, mert az Országgyűlés csak a vásárlás után több hónappal hozta meg azt a törvényt, amely arról rendelkezett, hogy a Divatcsarnokot "kormányzati informatikai célokra" vásárolják meg.
Sík Zoltán szerint a Divatcsarnok megvásárlásáról, illetve az e-csarnok projektről kormányhatározat rendelkezett, amelyet az IKB igyekezett is végrehajtani. Az IKB által 2002-re kimunkált költségvetésben is szerepelt a Divatcsarnok átalakítására szánt összeg, a teljes projekt 4,3 milliárd forint lett volna, "és meg is valósult volna, ha nincs kormányváltás". Az új kormány azonban nem kezdett semmit az ingatlannal.
A magáncégek tulajdonában álló Magyar Építőipari Kht.-nek a MEH 2002. március végén 1 milliárd forint összegű támogatást biztosított az informatikai célelőirányzat terhére, amelyet a kormányváltás után az új vezetés visszakövetelt, a kht. pedig több mint egy év múlva, kamatmentesen ugyan, de vissza is fizetett. A kht. ügyében Keller László közpénzügyi államtitkár a kormányváltás után feljelentést is tett, ám az ügyészség bűncselekmény hiányában megtagadta a nyomozás elrendelését.
A Kehi megállapította azt is, hogy 2002. első fél évében többet költöttek közbeszerzéses informatikai beruházásokra, mint a 2000. és 2001. évben összesen. Az MKGI-től származó adatok szerint a vizsgált időszakban összesen 29 eljárást indítottak, közel 3 milliárd forint értékben.
Politikai felhangok
Gál J. Zoltán kormányszóvivő szerint a Kehi vizsgálatából "nyilvánvalóvá vált, hogy az előző kormány miként alkalmazta a klientúraépítést, a közpénzek milliárdos nagyságrendben történő kivonását az állami felügyelet alól". Ezért a Kehi feljelentése nyomán a bíróságnak kell megállapítania, kit és milyen felelősség terhel a szóban forgó ügyekért.
Sík Zoltán szerint viszont az eredeti, az IHM-nek és a KITKH-nak megküldött jelentéstervezet nem tartalmazott semmiféle büntetőjogi vonatkozású kitételt, a feljelentésre csak "politikai szintű nyomásra" kerülhetett sor. A politikai befolyásolás gyanúját támasztja alá szerinte az is, hogy a kormány már augusztus 18-án megtárgyalta és elfogadta a jelentést, a múlt heti kormányszóvivői sajtótájékoztató viszont "úgy lett ütemezve, hogy a brókerbotrányt lehessen ezzel az üggyel ellenpontozni".
Stumpf István volt kancelláriaminiszter szintén "méltánytalan politikai támadást" gyanít a Kehi-jelentés mögött, hiszen az IKB tevékenységét az elmúlt másfél évben hat szervezet vizsgálta, "és nem állapítottak meg sehol bűncselekményt". Stumpf szerint a kormány "a Ron Werber-i piszkos politikát" veszi elő, és népszerűségvesztését próbálja ellensúlyozni az előző kormány ügyeinek felmelegítésével. A volt kancelláriaminiszter szerint az IKB tevékenysége nyomán sikerült kimozdítani az információs társadalom ügyét a holtpontról, az In-Forrás Kht. pénzét a szocialista kormányzat ideje alatt használták fel, az eredeti, IKB által tervezett kormányportál pedig "sikersztori".
Gál J. Zoltán a volt kancelláriaminiszter sajtótájékoztatójára reagálva úgy vélekedett: Stumpf István először vállalt személyesen is felelősséget egy általa irányított szervezet működéséért azzal, hogy értékelte és minősítette a Kehi-jelentést. Stumpf korábban nem szólalt meg, jóllehet az elmúlt másfél év során ezt megtehette volna például az Országimázs Központ, a Magyar Fejlesztési Bank, az ÁPV Rt. vagy a Millenáris Kht. esetében. Az említett intézményeket ugyanis korábban Stumpf István felügyelte vagy irányította, "s mindegyiknek a korábbi működése több feljelentést, vizsgálatot indokolt, és több ügyben jelenleg is folyik a rendőrségi nyomozás" - jelentette ki a kormányszóvivő.
A klientúraépítés vádjáról Sík Zoltán a Narancsnak fontosnak tartotta megjegyezni: a kormányzati portál megvalósításának közbeszerzését az IBM nyerte, amelynél az adott időszakban a mostani miniszterelnök Medgyessy Consulting Kft. nevű cége volt tanácsadó. Honti Pál, a Mimóza Kft. ügyvezetője akkoriban a Gyurcsány Ferenc-féle Altus Rt. marketingigazgatói tisztét is ellátta, Véber Attila, Szili Katalin házelnök kabinetfőnöke pedig korábban az Euroatlantic Rt. felügyelőbizottsági tagja volt. "Ezek szerint ők is a Fidesz klientúráját erősítik" - vélekedett Sík.
Szerettük volna megtudni azt is, hogy visszafizeti-e az évi 40 milliárd forintos büdzséből gazdálkodó IHM a központi költségvetésbe a Kehi által kirótt 13 milliárd forintot, ám a minisztérium hivatalosan nem reagált megkeresésünkre. Megbízható forrásaink szerint azonban a jelenlegi adminisztráció nem óhajt felelősséget vállalni a jogelődök mulasztásaiért, és a "büntetés" mérséklésében, elengedésében reménykedik, ahogyan arra például a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium esetében már volt precedens.
Bodoky Tamás
