Az óbudai gázgyár projekt - Piszkos földek

  • Somlyódy Nóra (Közremûködött Bogár Zsolt)
  • 2006.06.01 00:00

Belpol

Az óbudai gázgyár létezését száz éve jelzi a Duna felé kibukkanó trademark, a négytagú toronycsoport. A terület hasznosításával kapcsolatban sok minden megfogalmazódott, végül úgy tűnt, a kulturális funkció lesz a nyerő. De az sem kizárt, hogy az évtized lakó- és irodapark-beruházása elé nézünk.
Az óbudai gázgyár létezését száz éve jelzi a Duna felé ki-bukkanó trademark, a négytagú toronycsoport. A terület hasznosításával kapcsolatban sok minden megfogalmazódott, végül úgy tűnt, a kulturális funkció lesz a nyerő. De az sem kizárt, hogy az évtized lakó- és irodapark-beruházása elé nézünk.

Az óbudai gázgyár területét elkerüli a HÉV, gyalogút vagy híd nem kapcsolja be sehová. Két éve, amióta a Főgáz kivonult onnan, csak az őrző-védők járnak be. Tíz évvel ezelőtt ebből a területből vételezett magának a Graphisoft egy nívós telephelyre valót, és nemrég egy exkluzív villapark is beköltözött lejjebb, a Duna mellé.

A fővárosi önkormányzatnál utoljára jó évtizede gondolták azt, hogy a 27 hektáros területet egyszerűen el kellene adni. Mára azonban ez maradt az utolsó nagy és összefüggő fővárosi tulajdonú ingatlan, melyről számos alkalommal elhangzott: nem adjuk. Az önkormányzat most két fejlesztési ötlettel állt elő. Szíve szerint vegyes, közösségi-kulturális irányba fejlesztené (Kultúr/fesztiválpark fantázianéven), de nyitva hagyta egy irodaparkos megoldás lehetőségét is (Technopolisz) arra az esetre, ha az előbbire nem jönne össze elég pénz. A terület erősen szennyezett, a lerobbant műemlék gyárépületeket rendbe kell hozni, a régészeti leleteket fel kell tárni, vagyis a meglehetősen költségigényes projekt magántőke nélkül el sem indulhatna - mondták. A gázgyárra a nehézkes start után nagy jövő várhat, hiszen ha megépül az Aquincumi híd és a külső körvasút, a területről könnyen megközelíthető lesz a belváros. Ráadásul hosszabb távon nem pusztán a gázgyárról van szó, hanem a projektbe bevonható, jórészt szintén fővárosi tulajdonú Mocsáros- és Kaszásdűlőről is.

A gázgyári projekt lebonyolítására e hetekben alapították meg a fővárosi többségű Budapest Fejlesztési és Városrehabilitációs Zrt.-t. Van, aki szerint ez egy szerencsés vagyonkezelési konstrukció, mert kikerüli a közösségi és magánfejlesztésű projektek (PPP) csapdáit; mások szerint viszont adódnak vele bizonyos gondok. Elég a Budapest főépítészével készült interjúnkra gondolni, aki a cég önállósulásának veszélyére hívta fel a figyelmet. (Lásd: "A város megy utána", Magyar Narancs, 2006. május 4.)

Miután a Millenáris Park mint lehetőség elszállt, a kultusztárca (NKÖM) 2000-ben megfogalmazta, hogy az óbudai gázgyár területén szeretné látni a méltatlanul fedél nélkül sínylődő múzeumait, például az Építészeti Múzeumot, az Országos Műszaki Múzeumot (OMM) és a Sportmúzeumot, de a Magyar Fotográfiai Múzeum és a Néprajzi Múzeum ideköltöztetése is jó ötletnek tűnt. A projekt

"múzeumi negyed"

címen futott, amire akkor durván 22 milliárd forintot kalkuláltak. Három évvel később a fővárosi önkormányzat egy kicsit nagyobb realitásérzékkel két másik, a mostaniakhoz hasonló alternatívát is felvetett: az egyik a science-park volt, ami a területen a Graphisoft-parkkal elindult fejlesztést és profilt folytatta volna; a másik a komplex hasznosítás. A vegyes csomagban szerepelt az OMM is, kutatási létesítményekkel, irodaparkkal együtt (a múzeumról lásd keretes írásunkat). A monofunkcionális hasznosítást elvetették, azzal érvelve, hogy a gázgyár akkor lesz része a városnak, ha sokan gondolják úgy, hogy van ott keresnivalójuk - másrészt a pénz is több csatornán folyhat be.

Nem elhanyagolható szempont, hogy a területnek olyan építészeti és régészeti adottságai vannak, melyektől - különösen az ipari műemlékek kulturális funkcióváltása korában - sokaknak beindul a nyálelválasztása. Először is itt vannak maguk a gyárépületek, amelyek többsége a tízes években, kisebb része a hatvanas-hetvenes években épült, a koraiak között a szimbolikus, mintás téglatornyok csoportja, a három kátránytorony és a víztorony. A harmincegy épületből tizenöt régebbi - a tornyok, csarnokok, az óraház, a benzollepárló és a száraztisztító (ahol a Krétakör néhány hete utoljára adta elő a Woyzecket) - műemléki védettséget kapott. De az üzemhez tartozott a Kós Károly-stílusban megfogalmazott tisztviselői villasor és a munkások lakótelepe is - az előbbi a Duna-parti sávon délebbre, az utóbbi a Szentendrei út felé tájolható. A gyárváros alatt pedig ott az aquincumi polgárváros jórészt feltáratlan maradványa, ami, bár megsínylette a század eleji építkezéssel járó terepegyengetést, várhatóan elő fog kerülni. Zsidi Paula régész ókeresztény sírkamráról, Mithras-szentélyről, őrtoronyról és római kori kikötői nyomokról tud, mindemellett 1996 óta folyamatosan dolgoznak a Graphisoft területén talált római kori temetőn. Az itteni régészeti leletek azonban nem érintik olyan kellemetlenül a fejlesztőket, mint a Hajógyári-szigeten, hiszen az elmozdítható emlékeket át lehet vinni a szomszédos Aquincumi Múzeumba.

Ám a talaj mást is rejt. A gyárban hetven éven keresztül kőszénből állították elő a városi gázt, míg a nyolcvanas években át nem álltak a földgázra. A gázok tisztításából mintegy három évtizedig újrahasznosíthatatlan hulladék keletkezett, amivel jó ideig a nagytétényi barlangüregeket tömték be, gondolván, ha nincs szem előtt, akkor nem is létezik (erre a valóság kissé rácáfolt). A masszát 1982-től - miután veszélyes hulladéknak nyilvánították - két hatalmas helyszíni betontartályban deponálták, ami bár nem szivárog, mégis irritáló módon jelen van a maga 2500 tonnájával. Ami szennyeződés pedig nem került tartályba, az a talajban és a talajvízben van: egyrészt a termelés során keletkezett szénhidrogének, cianidok és például arzén, másrészt sok kátránnyal szennyezett, veszélyes anyagot tartalmazó, elbontatlan épületmaradvány.

A talajszennyeződés eltakarítását készítené elő az úgynevezett kármentesítési műszaki beavatkozási terv, melynek összeállítására négy éve kötelezte a Közép-dunavölgyi Környezetvédelmi Felügyelőség a Főgázt - a céget jelenleg a kármentesítés teljes költsége terheli. Ez máig nem történt meg. Kraft Péter, a Főgáz fejlesztési igazgatója ezt azzal indokolta, hogy érvényes szabályozási terv híján nem tudnak lépni - noha az épeszű logika (sze-rintünk) éppen fordítva diktálná: előbb mérik fel a kárt, és csak aztán jelölik ki az új funkciókat. A szenynyezés "nem súlyos, de meg kell szüntetni" - nyilatkozta Kraft a Narancsnak. A Főgáz által 2000-ben készíttetett kockázatelemzés a fővárosi előkészítő anyagok szerint semmilyen biztos támpontot nem ad; például továbbra is ipari tevékenységgel számol, miközben a területet intézményi és szabadidős használatra sorolták be. A nyilvánosságtól féltve őrzött elemzést fővárosi kérésre szakemberek értelmezték. Szerintük

vétek lenne bagatellizálni

a dolgot: teljes talajcsere (melynek mennyiségét egy 1989-es felmérés 100 000 köbméterre becsülte), valamint talajvíztisztítás és a gázmassza hatástalanítása nélkül a területet nem lehet állandó ott-tartózkodása, rekreációra alkalmassá tenni. A kármentesítés költsége ily módon 2,5 és 12 milliárd forint között bármennyi lehet - és akkor a környezeti bombának számító gázmassza hatástalanításáról még szó sem esett (ami újabb 100 millió és 1,5 milliárd közötti összeggel dobhatja meg a költségvetést). A költségeket jelenleg EU-s pályázati források sem mérséklik, lévén, hogy a főváros lecsúszott ezekről. Farkas Márta, a környezetvédelmi hatóság munkatársa szerint lehetőség nyílik a terület szakaszos, a hasznosítással párhuzamos tisztítására, és a nyugat-európai gyakorlathoz hasonlóan a helybeni, költségkímélőbb kármentesítésre. De a vizsgálatot mindenképpen aktualizálni kell, hiszen az utolsó kutatás óta két árvíz is megbolygatta a talajt és a talajvizet. Sok múlik tehát azon, hogy mit állapít majd meg az a papír, ha egyszer elkészül - mindazonáltal minden érintett szereplő érdeke az, hogy ne fogalmazzon túl szigorúan.

Beleznay Éva, a Városfejlesztési, Gazdálkodási és Szociálpolitikai Főpolgármester-helyettesi Iroda vezetője vázolta lapunknak, milyen beépítési lehetőségekkel, funkciókkal számol a készülő szabályozási terv. Az üzemterületen a tornyok köré csoportosulnak a kulturális funkciók, a Graphisofttal határos terület lenne a technológiai bázis. Az ettől északra fekvő, folyóparti szakaszon, ahol a legtöbb bontható épület található, szálloda, konferenciaközpont és irodaházak kapnának helyet - itt magasabb beépítési mutatókat engednek. A jelenleg latolgatott beépítési lehetőségek 46-50 ezer új négyzetméter alapterülettel és 170-215 ezer beépíthető szintterülettel számolnak (a meglévő épületek alapterülete 17 550 négyzetméter, ebből egyharmadát ítélik ma bonthatónak). Az első bevételeket - amelyeket az üzemterület rehabilitációjába forgatnak - a gyárterületen kívüli, Jégtörő utca menti, nem szennyezett ingatlan hasznosításától várják. A közúti kapcsolatokat a Jégtörő utca 2 x 2 sávosra bővítése (az alsó rakpart meghosszabbítása), az Aquincumi híd és a hozzá kapcsolódó körvasúti körút megépítése turbózza fel. Az érdemi fejlesztés megkezdéséig a terület kevésbé szennyezett részeit kulturális programokra használnák, és meg szeretnék nyitni a Duna-parti sétányt és a bicikliutat - ezeknek is előfeltétele azonban a károk kockázati értékelése.

Tavaly decemberben döntött arról a közgyűlés, hogy a projekt előkészítését és lebonyolítását a Budapest Zrt.-re, a jelenleg 80 százalékban fővárosi, 20 százalékban magántulajdonú társaságra bízza, melyben a fővárosi többségi befolyás a jövőben is megmaradna. A cég alaptőkéje 387,5 millió forint, melyhez az önkormányzat egy, a Graphisoftnak értékesített gázgyári ingatlan értékével járult hozzá. Bár a fejlesztési alternatívák a közgyűlés szándékával összhangban a kulturális arculat kialakítását tartják szem előtt, a reális lehetőségek felmérése csak most kezdődik. Somlyódy Csaba, a Kiemelt Fejlesztések Bizottságának elnöke szerint a gázgyári területet "nem kellene elkótyavetyélni" és ezzel "a Hajógyárihoz hasonló helyzetbe keveredni", de a "gazdasági társaságot sem lehet arra kényszeríteni, hogy vesz-teségesen működjön". A végeredményt e két véglet közé lövi be Gróf Imre is, aki az elmúlt tíz évben az Infopark Fejlesztési Zrt. elnöke volt, június 1-jétől viszont a Budapest Zrt. elnöke lesz. A lehetőségekről többet egyikük sem árult el, lévén, hogy az elképzelések kidolgozására szeptember közepéig van idő. Az azért kiderült, hogy egyikük sem preferálja a bevásárló-központos és lakóparkos megoldásokat. Az egyik hírbe hozott cég a Graphisoft, de ezt a cégvezetés nem erősítette meg. Az viszont több mint híresztelés, hogy a zrt.-ben szívesen résztulajdonos lenne a Plaza Centers, minden valamirevaló magyarországi pláza beruházója, amely a szomszédos Hajógyári-szigeten is megvetette a lábát egy Las Vegas profilú befektetéssel (lásd korábbi cikkünket: A fejlődés utolér, Magyar Narancs, 2006. március 23.). A szigetről azonban az egyeztetések során a cég néhány ötlete kiszorult, a gázgyárral tehát itt a lehetőség, hogy folytassa.

A Budapest Zrt.-ben a nem önkormányzati 20 százalékát a közgyűlési határozat szerint a fővárosi önkormányzattal már korábban kapcsolatban levő, szakfeladatokban járatos magáncégek adhatták volna (egyrészt kulturális fejlesztésekben, másrészt környezetvédelmi feladatokban tapasztalt társaságok), ám a környezetvédelmi szempont a cégalapításig eltelt négy hónap alatt elsikkadt - a fővárosi kapcsolat javára. Kisebbségi tulajdonosnak a Graviton Invest Kft.-t szemelték ki, amelynek tulajdonosa, Valkó Csaba eddig a Rác fürdő rekonstrukciójának és bővítésének botladozó menedzselésében jeleskedett (lásd vonatkozó keretes írásunkat). Ez a referencia meggyőzte a döntéshozókat arról, hogy a cég kiemelkedő szakértő kármentesítési és műemléki ügyekben, és a legalkalmasabb partner a forrásszerzésben és az üzleti terv kidolgozásában. Másokban ugyanez megkongatta a vészharangot. Atkári János főpolgármester-helyettes áprilisi módosító indítványában kiemelte, hogy az önkormányzat

"normatív eljárás nélkül

kíván gazdasági érdeket megjelenítő partneri viszonyba lépni egy befektetővel", és a partner kiválasz-tásáról tájékoztatást kért. Atkári mellett Juharos Róbert (Fidesz) és Zsinka László (MIÉP) emelt kifogást. Atkári a Narancsnak elmondta: az önkormányzat a nyilvánosság megkerülésével gyakorlatilag "elengedte a projektet". A korrupciógyanúsításra Demszky Gábortól érdemi válasz nem érkezett, ehelyett zárt közgyűlésen megszavazták a szindikátusi és a vagyonkezelési megbízási szerződést.

A szerződéseket övező titkolózás szöget ütött a fejünkbe. Megnéztük, kik képviselik az önkormányzatot és a Gravitont a zrt. tisztségviselői között (ez nem volt nehéz: a budapest.hu-ra még a cégbejegyzés előtt felkerült a lista). A tisztségviselők közül hatot az önkormányzat, négyet a Graviton delegált. A felügyelőbizottsági tagok között feltűnik Gecser Szilvia, aki amellett, hogy a Plaza Centers külföldi tulajdonosának kézbesítési megbízottja volt, jogi szakértőként, fővárosi megbízásból közreműködött a Budapest Zrt. alapításában. Ott találjuk több, hulladékgazdálkodásban és vegyianyag-kereskedelemben érdekelt cég képviselőjét, Götz Jánost is. Aztán ott ül Borbély Ákos, a sziget.hu informatikai igazgatója, valamint - a teljesség igénye nélkül - Várhegyi László, a fővárosi közgyűlés közbeszerzési bizottságának tagja, aki emellett egy kongresszusszervező cég ügyvezetője is. A listából nehéz másra következtetni, mint hogy a fővárosi közgyűlés lemondott arról, hogy ellenőrzést gyakoroljon a beruházás felett. Ezt az igazgatósági tagok névsora is megerősíti, hiszen az előnyben részesített Kultúr/fesztiválpark arculatú projekt menedzselését lakó- és irodaparkfejlesztő cégek tisztségviselőire bízták, és minden bizonnyal csak kakukktojásnak vettek be egy kulturális újságírónőt is a körbe. Az óbudai gázgyár funkcióváltását tehát a fővárosi önkormányzathoz nem köthető magánszereplők bonyolítják le.

Az első lakó

Ács Tamás, az NKÖM gazdasági helyettes államtitkára szerint elhárult az akadály az Országos Műszaki Múzeum méltó elhelyezése elől. A múzeum átköltöztetése szerepel a 2004-es kormányprogramban, és része lesz a II. Nemzeti Fejlesztési Tervnek. Megtervezésére elkülönítettek 30 millió forintot, de a megvalósításhoz szükséges, 3,5 milliárd forintra becsült összeg előteremtése még bizonytalan. A mindmáig egy XI. kerületi raktárépületben, kiállítóhely és korszerű infrastruktúra híján, egyetlen példányban őrzött műtárgykatalógussal és kiöregedett szakembergárdával tengődő intézmény költségvetését - amely 2006-ban volt a legmagasabb: 300 millió forint - jelentősen megdobná a normális múzeumi üzemmód. A múzeum igazgató asszonya, Kócziánné Szentpéteri Erzsébet álma az, hogy az egész intézmény átköltözhessen "budára. Ehhez eredetileg 15, később 9 épületet igényeltek, de "a realitásokkal számolva" öttel is beérnék, s ebben az esetben megtartanák raktárnak a Kaposvár utcai épületet. Fővárosi részről óvatosan kezelik az OMM ügyét, mondván, a terület hasznosíthatóságának ismeretében döntenek, hiszen a minden igényt kielégítő álomverzió állítólag 32 milliárd forintos érvágást jelentene. Kérdés az is, mi történik majd a múzeumban. Feltételeztük, az OMM kész kiállítási forgatókönyvvel várja a házat, de nem így van: az igazgató asszony indoklása szerint "amíg nem tudjuk, hány épületet kapunk, addig nem tudunk programot kidolgozni". Viszont amint megvannak az épületek, a megnyitásig bőven lesz idő a koncepción dolgozni. Most hát marad az általánosság: nem késlekedhet tovább a 16-18 ezres műtárgyállomány bemutatása a nagyközönségnek. Kócziánné tisztában van azzal, hogy múzeumukban halaszthatatlan a szemléletváltás. "Ma már nem elég a tárgyakat egymás mellé helyezni, hanem bizonyos témákat összefüggéseikben kell bemutatni"; például a fényképezőgépet a fotótechnikai eljárás szemléltetésével és a végtermékkel együtt. Referencia: a Rác fürdő

A 2001-ben kiötölt hatmilliárdos beruházás áll a fürdő műemléki rekonstrukciójából (azaz helyreállítása az eredeti, Ybl-tervek alapján), egy háromemeletes, 55 szobás, négycsillagos szállodával bővítésből, és a Citadellához vezető sikló megépítéséből. A szálloda javára a Tabánból kiharapott résszel együtt a jelenlegi háromszorosára nő az épület. A projektcég, a Rác Nosztalgia Kft. 75 százalékban Valkó Csaba és Prekuta Bálint, 25 százalékban a fővárosi tulajdonú Budapest Gyógyfürdői és Hévizei (BGYH) Rt. tulajdonában van. A két magánszemély korábban sok egyéb mellett ingatlanfejlesztéssel is foglalkozott. Bár a Széchenyi-terv keretében sok pénzt nyertek, a 750 millió forintot bankgarancia híján többször megvonták tőlük, míg 2005 elején végül megítélték nekik. Hitelt a Magyar Fejlesztési Bank ígért, ám a 3 millió forint törzstőkéjű cég csak a fürdőberuházásból származó bevételt tudta garanciaként felmutatni. A Rác Nosztalgiába idővel a fővárosi terület használati joga is bevándorolt (ellenértékét, a 330 millió forintot a többségi tulajdonosok 50 évig törlesztik). A toporgásnak egy évvel ezelőtt a BGYH garanciavállalása és a Magyar Külkereskedelmi Bank belépése vetett véget, sőt a Kempinskit is megnyerték a szálloda üzemeltetésére. Ám a felívelés nem tartott sokáig, a Kempinski helyébe nemrég egy kis olasz szállodalánc tulajdonosa lépett, a beruházás pedig hosszú ideje áll, a cég - vélhetőleg - nem tudta lehívni a beígért hiteleket. A csőd helyett az átadás legújabb időpontját jelentették be - 2007 tavasza -, a halasztást a "nem várt török emlékek előbukkanásával" indokolták. A sikló eközben még sehol sincs, engedélyeztetése márciusban ismét tovább csúszott. A cég tizenöt éves megtérüléssel számol; a BGYH pedig - ezt követően - évi tízmillió forint nyereséggel.

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.