Megtelt a debreceni református Nagytemplom előtti tér vasárnap Magyar Péter és a TISZA Párt által szervezett anyák napi tüntetésen. A minden korosztályt megmozgató esemény résztvevőit arról faggattuk, őket mi vitte az utcára.
„Nyilván van egy karizmája, ami nagyon fontos. Ugyanakkor jó érzékkel megragadta az adódó pillanatot. Az emberek fogékonyak a populizmusra, és hát Magyar Péter is használ hangzatos mondatokat. Mindezek mellett az is szerepet játszik a népszerűségében, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet, így vagy úgy, de már mindenkinek fáj. Bárhová nézünk, kultúra, egészségügy, oktatás és sorolhatnám, nem tudsz olyan területet mondani az életben, ami ne fájna az embereknek.
Mindenkiben nagyon erős a vágy a változásra, de minden azon múlik, hogy Magyar Péter és pártja hogyan tudja fönntartani az érdeklődést az elkövetkező két évben.
Mert sajnos azt ki kell mondani, hogy az embereket propagandával, médiaeléréssel lehet befolyásolni, és ezt a kormány a hatalom megtartása érdekében meg is fogja tenni, a jól ismert módszereivel.”
Mivel tudná Magyar Péter a következő két évben fenntartani az érdeklődést?
„Jó kérdés. Az ellenzék se tudta. Annak örülnék, ha minél több konkrétumot tudna mondani, például, hogy a gazdasági válságból hogyan lehetne kilábalni? Hogyan őrizhetjük meg a magyar érdekeket, akár az Unióban, akár idehaza? Vagy hogy miképp lehetne felszámolni az országon belüli megosztottságot? Rendben, nem kérünk az akkugyárakból, de akkor helyette hogyan hozhatunk ide olyan beruházásokat, amelyekhez a szakképzett magyar emberekre is szükség van, nem csak az alacsony bérezésű vendégmunkásokra. Ma azt látom a legnagyobb problémának, hogy
nincsenek szakmai viták, mivel a Fidesznek nem érdeke a vita. Hiszen akkor számokat számokkal kellene ütköztetni, nem pedig fílingeket.
Amíg a kormányzó oldalnak arról szól minden megnyilvánulása, hogy a valóságot tagadja, vagyis, hogy szerinte nincs probléma semmivel, addig nincs is miről vitázni.”
Barnabás: „Azért vagyunk itt, mert imádjuk Magyar Pétert. Hiszünk benne. Esélyt ad.”
Tündi: „A rabszolgatörvény óta járok tüntetésekre. Itt most rengeteg fiatal van, míg eddig inkább csak a nyugdíjas »szakosztályt« láthattuk a megmozdulásokon - amire jó ha pár ezren elmentek.”
Gyula: „Sohasem tartoztam egyik oldalhoz sem, mert senkit sem találtam elég hitelesnek. Magyar Péter attól más, hogy okos. Meg lehet nézni a Puzsér Róberttel folytatott beszélgetését:
okos és kész.
Ha így folytatja, miniszterelnök lesz belőle. Minden egyes rendezvény egyre magasztosabb, és egyre többen tudnak azonosulni vele, olyanok is, akik eleinte kétkedve fogadták.”
Mi lesz a választások után?
Gyula: „Reméljük, egy kis időre nem hallunk róla, és kipiheni magát. Aztán folytatja. Magyarországnak erre van szüksége: hogy kapjunk feladatokat, hogy részesei lehessünk a dolgoknak.”
Tündi: „A Partizán-interjúban Magyar Péter azt mondta, hogy ő nem akar politikus lenni. Mégis az lett, a mi lelkesedésünk rántotta bele őt ebbe az egészbe.”
Gyula: „Az a jó benne, hogy nem profi, nem mesterkélt,
nem egy színfalak mögött összerakott bábjáték.
Egy hiteles ember, aki a fiatalokat ugyanúgy meg tudja szólítani, mint az idősebbeket. Olyan összetartás lett az emberek között, amire már nagyon ki voltunk éhezve. Nem arra vagyunk kiéhezve, hogy balhézzunk, vagy hogy egy Magyar Péterünk legyen, hanem, hogy összetartsunk.”
„Végre valaki fel mert állni azért, hogy történjen valami. Én csak azt szeretném, hogy legyen változás. A gyerekeimnek legyen jobb, mint nekünk. Igen, a kokárdát mindig kirakom ilyen eseményeken. Magyarok vagyunk. Még! És bízom benne, hogy azok is maradunk.”
Edit: „Legutóbb Orbán Viktor beszédén voltam, 1998-ban. Ja, nem, voltam azóta a Kossuth téren is, Magyar Péterén. Nekem nagyon imponál, hogy ő kiugrott a NER-ből: kilépni valamiből, ami biztos anyagi hátteret ad, nagy dolog. És egyre többet hallok olyan sztorikat, amelyek számomra megrendítőek – azok után, hogy ’98-ban ott voltam Orbán megmozdulásán. Fideszes voltam, 2010-ben még rájuk szavaztam. De nálam már az kiverte a biztosítékot, hogy Orbán Viktor nem áll szóba a sajtóval.
Vérlázító számomra, hogy egy népet szolgáló ember nem áll szóba a sajtóval.
Aztán jött a többi dolog, most éppen az akksigyárakon és a környezetvédelem semmibevételén vagyok kikészülve… Magyar Péternek minden videóját megnézem, amerre jár, és hát nagyon vicces, de már együtt mondom vele, hogy »tégláról téglára...«. Most, hogy látom itt a Nagy Ervint, jut eszembe: azt hiányolom, hogy több híresség nem csatlakozott Magyar Péterhez. Pedig vannak sokan, akiről tudható, hogy tele a hócipőjük.”
Gabi: „Az elmúlt időkben az értelmiségiek visszahúzódtak, az apátia őket is jellemzi. És akkor jön ez a jelenség, és lehet, számukra kérdéses, hogy akkor most hogyan lehet előbújni. Ráadásul Magyar Péter
kicsit úgy kommunikál és építkezik, mint a Viktor,
és épp az ő fegyvereiket fordítja ellenük, talán emiatt nem mindenkinek szimpatikus.”
Dávid: „A magyar társadalomra jellemző a pesszimizmus, és ha jön valaki új, akkor az első gondolata sokaknak az, hogy »biztos ez is csak a pénzt akarja!« Ami Magyar Péter kommunikációját illeti, úgy látom, hogy ő az emberek értelméhez szól: tudást, információkat akar megosztani, míg a Fidesz az egyre primitívebb üzeneteivel kimondottan butítja a társadalmat.”
Mindketten aktivistaként vettek részt a tüntetés lebonyolításában.
János: „Eddig azon kívül, hogy négyévente elmentem szavazni, nem politizáltam, most viszont úgy éreztem, intenzívebben részt kell vennem, azért vagyok itt. Nyilván fontos Magyar Péter személye, mert ő indította el ezt a folyamatot, de számomra még fontosabb az a sok ember, aki ma itt, illetve a többi településen összegyűlt. Az, hogy az emberek most együtt akarnak cselekedni, egy közös célért – ez az összekovácsolódó erő fontosabb mint Magyar Péter személye. Az érdeklődés fenntartására számomra a Kétfarkú Kutya Párt a jó példa: kisközösségekben, helyi szinten szerveződnek, mindennapi dolgokban segítik az embereket. Ehhez hasonlót kellene Magyar Péternek és a pártjának is: tégláról téglára…
Legyenek eredményei a lelkesedésnek, és akkor az elviheti őket 2026-ig.”
Nélküle is menne ez az összetartás?
Robi: „Talán azért kell nagyon Magyar Péter a képletbe, mert ő közülük jött, tudja, hogy milyen mocskosságok folynak ott. Ettől hiteles. Neki elhiszem. Nyilván igyekeznek besározni, de már kontraproduktív minden, amit ellene kitalálnak.”
Rendezőként milyennek érzékelték a hangulatot?
János: „Nagyon békésnek.”
Robi: „Volt egy úr, aki idemerészkedett egy Orbánt éltető táblával, de hamar el lett küldve.”
„A határ túloldalán születtem, de évek óta Debrecenben élek, itt is dolgozom. Ha így haladnak a dolgok, pár éven belül élhetetlen lesz ez a város az akkugyár miatt. Nem ismerem nagyon Magyar Pétert, de azt gondolom, hogy most meg kell lovagolnunk ezt a hullámot. Egyáltalán nem vagyunk abban a helyzetben, hogy válogassunk, mint a hercegkisasszonyok.”
„Ez az első tüntetés, amin részt veszek. Négy cikluson keresztül fideszes szavazó voltam, de most lett elegem abból a világból, ami van. Három gyerekem van, és mindegyik külföldre akar menni, nem akarnak itt élni. Sőt, még én is, ilyen idős fejjel, gondolkodom azon, hogy külföldre menjek dolgozni… Huszonéve kétszázezrekből élünk, egyszerűen nem érzem jól magam Magyarországon.”
Vajon mit ad egy szelfi Magyar Péterrel, amiért megéri tülekedni? „Közösségi élményt.”
Magyar Péter vonattal érkezett vasárnap Debrecenbe, az esemény után pedig rajongói, valamint újságírók és testőrök gyűrűjében távozott.
