Egyszerű közadatigénylésnek tűnik, de valójában a szegregáció elleni civil küzdelem az, amely immár a bíróságon folyik magánszemélyek és az Emberi Erőforrások Minisztériuma között. Abszurd fordulatok: nincs adat, nincs szegregáció, nincs felzárkóztatás, nincs adatkezelő, nincs semmi.
2014. április 24-én, a II. Országos Slam Poetry csapatbajnokság döntőjében, a Mit bambulsz abban a bomberban ember? nevű csapat (Victoria Apostol, Bokor Krisztián, Gergály Norbert, Philippe-Edner Marius és Molnár Péter) az előadása részeként közérdekű adatigénylést küldött az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) a roma-magyar gyerekek iskolai elkülönítéséről. Miután a minisztérium nem adta ki az kért adatokat, a részvételi, művészeti-jogi akció a bíróságon folytatódott.
Levelezéssel kezdődött
A csapat az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (továbbiakban Infotv.) 28. § (1) bekezdése alapján igényelte a roma és nem roma magyar tanulók iskolai szegregálására, valamint annak valamennyi burkolt formájára (például az úgynevezett felzárkóztató osztályok létrehozására) vonatkozó, illetve az ezek jogi hátterének megteremtését célzó minden, a minisztérium által kezelt adat (hatástanulmány, jelentés, elemzés, jogszabálytervezet, szakértői anyag) megküldését, és azok hozzáférhetővé tételét a nyilvánosság számára. Így kezdődött az a jogi hercehurca, amelynek során magánszemélyek közadatigénylés formájában az Emmihez (az Oktatási Minisztérium jogutóda) fordultak, amely simán lepattintotta a kérelmezőket.
| ||
Az Emmi a Slam-csapat megkeresésére tételes mellébeszélés formájában felsorolta (hivatkozásokat mellékelve) azokat az intézkedéseket, amelyek a „jogellenes elkülönítés megakadályozása és felszámolása érdekében a közelmúltban” történtek egészen az UNESCO egyezménytől, vagy az esélyegyenlőségi program létrehozását előíró kormányrendelettől kezdve az Európai Unió Alapjogi Chartáján át, az enyhén szólva problémásnak ítélt nemzeti köznevelésről szóló törvényig; négy oldalon keresztül magyarázták, miért nem szegregál a törvény. (Megjegyeznénk, hogy a Debreceni Ítélőtábla jogerős ítéletben mondta ki: a nyíregyházi Huszár-telepen működő iskola az önkormányzat által előidézett, a görög-katolikus egyház által fenntartott helyzet során a cigány gyerekeket elkülönítve oktatta, ezért az iskolát gyakorlatilag fel kell számolni, az intézmény nem indíthat több osztályt.)
A minisztérium a Molnár Péter által igényelt, a roma tanulók iskolai esélyegyenlőségét kutató tanulmányok, szakértői anyagok megismerését sem tudta teljesíteni, mert az Emmi rendelkezésére álló adatok szerint a minisztérium megbízásából ilyen jellegű tanulmányok nem készültek. Vagyis nincs szegregáció, ezért adatok sincsenek, de nem léteznek a roma gyerekek esélyegyenlőségét vizsgáló dokumentumok sem…
Per van, babám!
Az Emmivel folytatott levelezésnek nem sok eredménye lett (leszámítva a pozitív mellékhatásokat), azonban az adatigénylők nem hagyták annyiban. Molnár Péter a bírósághoz fordult, hogy ő kötelezze a minisztériumot az igényelt információk kiadására.
Az ügy első (2014. november 28-i) tárgyalásán felmerült, hogy az alperes Emmi az adatigénylésről folyó levelezés során egy államtitkár személyében azt írta, hogy a felzárkóztató oktatás súlyosbítja a hátrányos helyzetet, nincs is jogszabályi alapja, vagyis a gyakorlatban sem fordul elő – ehhez képest Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere számos alkalommal nyilvánosan épp a felzárkóztató oktatás mellett foglalt állást az bizonygatva, hogy ez a gyakorlat nem szegregáció, és a felzárkóztatást lehetővé tevő törvénymódosításokra is javaslatokat tett. Így Molnár érvelése szerint ésszerűtlen azt feltételezni, hogy az alperes minisztérium minden kapcsolódó szakmai dokumentum vagy adat nélkül képviseli ezt az álláspontot.
| ||
Elvileg a felperesre, vagyis Molnár Péterre hárul annak a bizonyítása, hogy az igényelt adatot az adatigénylés címzettje kezeli, vagyis az Emmi birtokában vannak a kért információk. Molnár érvelése szerint ezt legfeljebb valószínűsíteni lehet, de mivel Magyarországon adatnyilvánosság és nem dokumentumnyilvánosság van, nehéz lenne megnevezni, milyen tartalmú (!) információt igényel, egyébként meg mindezt az információszabadság igazolhatatlan korlátozásának tartja.
Második felvonás
Körülbelül innen folytatódott tegnap délután a procedúra. Február 11-én Budapesten, a Markó utcában az alperes Emmi (új) jogi képviselője tisztázta: nem kérdés, hogy a kért információk közadatnak minősülnek-e; a kérdés az adatok kezelésére vonatkozik, mert szerinte az Emmi nem minősül adatkezelőnek, egyébként meg nincs az adatállományukban olyasmi, ami e tárgyban közérdeklődésre adhatna számot. Molnár Péter – saját magát képviselve – ezúttal arra hívta fel a figyelmet, hogy a roma és nem roma magyar gyerekek elkülönített oktatásával az állam az egyik legsúlyosabb emberjogi jogsértést követi el, éppen ezért kell nyilvánosságra hozni a kért adatokat, hogy mindez felszámolhatóvá váljon, és igaz legyen, hogy közös az ország, közös az iskola.
| ||
Emellett Molnár azt hangsúlyozta, hogy az alperes képviselője, a miniszter, vagyis Balog Zoltán terjesztette az Országgyűlés elé a nemzeti köznevelésről szóló T/2085. számú törvényjavaslatot. A jogalkotási törvény értelmében pedig előzetes hatásvizsgálatot kell készíteni, valamint a jogszabálytervezet véleményezését és egyeztetését is le kell folytatni. Sőt, az Emmi uniós forrásból – némiképp paradox módon – oktatási deszegregációs programok végrehajtását vállalta, amelyek tevékenységei és nyomon követésük is egészen biztosan adatok keletkezéséhez vezetett. Ebből az következik, hogy az alperesnek az említett tárgyban adatokkal kell rendelkeznie, máskülönben nem lehetne törvényjavaslatot tenni, törvényt alkotni meg aztán főleg nem.
A tárgyalás nem zárult le tegnap, az alperes rövid határidőt kért; 15 nap áll a rendelkezésére, az esetleges fejleményekre Molnár Péternek szintén 15 napja van reagálni, így a bíróság a következő tárgyalási napot április 1-jére hirdette meg.
