Várost vigyenek! – Mit kaphat Rogán az V. kerületi ingatlanok leárazásáért?

Belpol

A nyilvánosságba nagy svunggal berobbanó önkormányzati ingatlanügyek többnyire nem állnak meg a bíróság előtt. Az eljárás akár évtizedes elhúzódása ellenben szinte garantált.

Michael Lynn ír befektető – az erzsébetvárosi ingatlanpanamaként, avagy Hunvald-ügyként elhíresült, 2003–2004-es házeladások között szereplő Klauzál utca 8–10. végső vevője – üzleti kapcsolatban állt a közelmúltban kipattant V. kerületi ingatlanbotrány egyik résztvevőjével, Rack Lászlóval, aki érdekeltségein keresztül legalább három belvárosi helyiséget szerzett meg rendkívül kedvező áron – derül ki az átlátszó.hu cikksorozatából.

E meglehetősen áttételes kapcsolat ugyanakkor nem sokat árul el arról, hogy a belvárosi önkormányzat Juhász Péter által feltárt ingatlanértékesítési gyakorlata több ponton is rokonságot mutat a 2000-es évek nagy kerületi ingatlanbotrányaival, az erzsébetvárosi, a terézvárosi és az újbudai ügyekkel. Valamennyi esetben az önkormányzati ingatlanvagyon privatizációja során keveredtek gyanúba a képviselők, akik jellemzően a kerület szerény anyagi lehetőségeivel, a fejlesztések szükségességével és a bérlők iránti odaadásukkal indokolták a magánosítást. Amikor az ügyletek jogszerűségét vagy gazdaságosságát ezek után is sokan megkérdőjelezték, a polgármesterek rendre azzal vágtak vissza, hogy a tamáskodók nem ismerik az önkormányzat működését és a vonatkozó jogszabályokat. Amikor Rogán Antal volt belvárosi polgármester januárban a Szent István tér 15. előtt tartott sajtótájékoztatójával kívánta demonstrálni a kerületi ingatlanok lepukkantságát, sokunkban fölrémlett a 2006-os Hunvald György, aki a szörnyű állapotú Klauzál utca 7. és 9. példáján bizonygatta: az önkormányzat nem képes felújítani bérlőkkel terhelt házait.

A korábbi önkormányzati ingatlanügyek nyomán indult büntetőeljárások részben jogerősen lezárultak, részben egy évtized múltán is zajlanak, ám mindenképp segíthetik a tájékozódást az V. kerületi privatizáció jogi útvesztőiben.

Szervezett bűn?

Juhász Péter, az Együtt belvárosi képviselője 2014. december 29-én tett feljelentést a Legfőbb Ügyészségen „a Belváros-Lipótváros Önkormányzata ingatlanvagyonának értékesítése során éveken át folytatott jogszabálysértő gyakorlat” miatt. Az ismeretlen tettesek Juhász szerint alappal gyanúsíthatók hűtlen kezeléssel, csalással, gazdasági csalással és hivatali visszaéléssel, a bűncselekményeket üzletszerűen, bűnszervezetben követték el (lásd a Juhásszal készített interjúnkat: „Mielőtt végleg elfogy”, Magyar Narancs, 2015. január 15.).

A beadvány szerint a milliárdos nagyságrendűre tételezett kárt az önkormányzati tulajdonú, bérlőknek kiadott üzlethelyiségek elidegenítési gyakorlata okozta. Juhász első körben azt kifogásolja, hogy az önkormányzat nem készített éves ingatlangazdálkodási tervet, az üzlethelyiségek eladásával a költségvetésében sem számolt, így privatizációs politikája egészét a bérlők igényeinek rendelte alá. Amikor a bérlő bejelentette vételi szándékát, az önkormányzat két fiktív szakvéleményt is készíttetett: az első alapján jelölte ki az ingatlant eladásra, a második alapján határozta meg az értékét. Juhász úgy látja, ezek a sematikus dokumentumok nem képezhették volna a felelős döntéshozatal alapját. Gyanút kelt, hogy az elidegenítési kijelölésre szolgáló szakvéleményt minden esetben a tavaly elhunyt Fidesz-közeli könyvvizsgáló, Szebellédi István cége készítette, az értékbecslésre kijelölt cég egyik betétese pedig Rubovszky György KDNP-s országgyűlési képviselő. A szakmaiatlan becslések a feljelentés szerint a valós piaci árnál alacsonyabb árat hoztak ki, ezt támasztja alá az is, hogy hosszú évek során egyetlen vevő sem kifogásolta az önkormányzat által kért árat.

Rogán csak áll

Rogán csak áll

Fotó: MTI

E nyomottnak tekinthető áron ajánlották fel az ingatlanokat nyilvános meghirdetés nélkül a bérlőknek. A pályázat elmaradását az önkormányzat a bérlők rendeletben is rögzített elővásárlási jogával indokolja, ám Juhász szerint a helyi jogszabály rosszul értelmezi a lakástörvényben lefektetett elővásárlási jogot, hiszen annak gyakorlásához szükség lenne egy kívülről érkező, harmadik ajánlatra. A verseny nélkül kialakult vételárból ráadásul rendszeresen további 30 százalékot engedett az önkormányzat a gyanú szerint anélkül, hogy a kedvezmény megítélésének feltételeit egyáltalán vizsgálta volna. Így juthatott hozzá jó néhány cég rövid idővel a bérlővé válása után az ingatlanhoz. A feljelentésben szereplő példák közül kettőnél egy hónap, egynél három és fél hónap telt el a bérleti jogviszony kezdete és az ingatlan eladása között.

Jelen pillanatban megbecsülni is nehéz, hogy a kerület mekkora vagyonvesztést szenvedhetett el. Juhász Péter lapunknak adott interjújában tízmilliárdos nagyságrendűre tette a kárt, Rogán Antal viszont a Népszabadságnak azt mondta, az ő polgármestersége idején (2006-tól 2014-ig) 5 milliárd 310 millió forint kedvezményt kaptak a bérlők (azt is sietett hozzátenni, hogy 2000 és 2006 között ennek majd kétszerese volt az igénybe vett kedvezmény). Ha azt vesszük alapul, hogy Juhász szerint a 100 százalékos ár is nyomott volt, ennél magasabb, ha azt, hogy vélhetően nem csak jogosulatlan kedvezményeket osztogattak, ennél alacsonyabb is lehet a kár végösszege. Két konkrét esetből vonhatunk le következtetéseket. Juhász még novemberben tett feljelentést a Hajas fodrászüzlet eladása miatt, mivel a vele szomszédos épületben lévő ingatlan 2,8-szeres négyzetméteráron kelt el. A képviselő ebben az esetben 86 millió forintban határozta meg
a feltételezett kárt. Ismert továbbá, hogy 2011-ben az önkormányzat 52 millióért adta el a Károly körút 26. alatti ingatlant a Pápa Marianne érdekeltségébe tartozó cégnek, amely alig fél év elteltével már 102 mil­lióért adott túl rajta.

Az 5 az új 7?

Mint jóval később kiderült, Rogán Antal az utóbbi ügylet miatt vált meg 2013 elején Rónaszéki László jegyzőtől. Jogszabálysértés szerinte nem történt, a bizalomvesztés oka az volt, hogy nem kapott teljes körű tájékoztatást Rónaszékitől. A vs.hu ugyanakkor arról értesült, hogy a volt jegyzőt hivatali visszaélés gyanújával hallgatta ki az ügyészség januárban, ám nem biztos, hogy a kétes ingatlanügylet miatt. Ennél az ügynél elvben február 13-án jár le a nyomozás határideje, de a szaporodó ügyészségi munkák láttán biztosra vehetjük: nem fogják elkapkodni a vádemelést.

A 2007-es feljelentés ellenére az ügyészség csak 2010 szeptemberében – jellemző módon az önkormányzati választások előtt – gyanúsította meg hivatali visszaéléssel Molnár Gyula volt újbudai polgármestert és szabad demokrata helyettesét, Lakos Imrét. A hűtlen kezelés gyanúja a XI. kerületben már nyomozati szakban megbukott, a nyomozó hatóság nem tartotta megalapozottnak a fideszes feljelentő Schneller Domonkos véleményét, miszerint Molnárék az Öböl XI. projekt önkormányzati telkeit áron alul adták Leisztinger Tamás érdekeltségébe. (Korabeli sajtóhírek szerint az üzletember a telkeken haszonnal adott túl, de a pontos összegre nem derült fény.) A hivatali visszaélést a vád szerint úgy követte el a két politikus, hogy egy 3,8 hektáros állami telket az önkormányzat részére megvásárolt, majd továbbértékesített. Bár az üzleten majd 50 milliót keresett (és nem veszített) az önkormányzat, a vád érvelése szerint a kerület vezetői pusztán azért igényelték az állami telket, hogy levegyék a cég válláról a pályázás terhét (ha eleve a cég igényelte volna a területet az államtól, nyilvánosan meg kellett volna hirdetni).

Az elhúzódó bírósági eljárás során csak a másodfok találta bűnösnek Molnárt és Lakost, az egykori polgármesterre 8 hónap letöltendőt is kiszabtak (lásd: Egy körből kimaradsz, Magyar Narancs, 2013. december 5.). Az ítéletet egyetlen tanú vallomására alapozták, aki állította, hogy Molnár még 2003-ban beszélt
Leisztinger támogatásáról. A Kúriát azonban ez az értesülés nem győzte meg a vád igazáról; a legfelsőbb bírói fórum a védelem álláspontját fogadta el, miszerint a telek megvétele azért sem történhetett bűnös célzattal, mert a továbbadásról már egy másik összetételű önkormányzat döntött. 2014. májusában mindkét vádlottat jogerősen felmentették.

A 2002 és 2010 között zajló terézvárosi ingatlanügyekben egyelőre az el­sőfokú ítéletig sem jutottak el a hatóságok, így az időszak szocialista polgármestere, a 2012 szeptemberében elhunyt Verók István ezt már nem is érheti meg. A nehezen követhető ügyleteket három csoportban vizsgálta az ügyészség. Bagoly Bettina, a Fővárosi Főügyészség szóvivője kérdésünkre elmondta, hogy az Andrássy út 3. és 47. ár alatti értékesítésének tárgyában már vádat emeltek, a bíróság a két ügyet egyben tárgyalja. A 2004-2005-ben „elcserélt” Andrássy út 8. és 52. esetében tavaly megszüntették a nyomozást, ám mivel a jelenlegi fideszes önkormányzat pótmagánvádat nyújtott be, ez az ügy is bíróság elé került (jóllehet nem egyesítették a többivel). További tíz ingatlannal kapcsolatban a rendőrség befejezte a nyomozást, és vádemelési javaslattal élt az ügyészségen, az érdemi döntés „folyamatban van”. A VI. kerületi ügyek érdekessége, hogy a vádemelés – egyedülálló módon – valamennyi igennel szavazó képviselővel szemben megtörtént, vélhetően azért, mert a testület pontosan tudta, hogy létezik a megszavazottnál kedvezőbb ajánlat is, így esetükben nem lehet szó megtévesztésről vagy nem szándékos károkozásról. Precedenst teremthet az Andrássy út 2. és az Anker köz 1–3. alatti ­üzlethelyiségek jelenleg ügyészség előtt fekvő esete is, hiszen sajtóhírek szerint ezeknél az ingatlanoknál a belvárosi önkormányzat az V. kerületi modellhez hasonló konstrukciót alkalmazott, azaz pár napja bérlővé vált vállalkozásoknak adta el kedvezményes áron a helyiségeket. (A terézvárosi ügyekről lásd: Kerületet vegyenek!, Magyar Narancs, 2009. január 29.)

2014. július 1-jén jogerősen lezárult a Hunvald-per, igaz, a milliárdos ingatlanpanamáról szóló hírek és a súlyos állításokat tartalmazó vádirat után meglehetősen enyhe ítélet született. „Hunvald Györgyöt az ingatlaneladásokkal kapcsolatban mindhárom eljáró bíróság valamennyi vádpontban felmentette” – tudtuk meg Sebes Pétertől, a volt erzsébetvárosi polgármester védőjétől. Hunvald végül három rendbeli hivatali visszaélés miatt kapott egy év letöltendőt a Kúriától, ám nem kellett bevonulnia, hiszen ennél jóval többet ült előzetesben. Ezek a marasztaló ítéletek nem az ingatlan­­eladásokhoz, hanem olyan kisebb ügyekhez kapcsolódnak, amelyeket az ügyészség hozzácsapott a vádirathoz: egy 20 milliós közbeszerzési szabálytalanságban és két polgármesteri lakáskiutalás miatti ügyben találták bűnösnek Hunvaldot. (Hunvald György portréját lásd: Polgármesterkedések, Magyar Narancs, 2009. március 5.) Gál György, a gazdasági bizottság egykori SZDSZ-es elnöke nyolc és fél évet kapott csalásért és vesztegetésért, őt már tényleg a közvéleményben is élő „Hunvald-ügyben” találták bűnösnek.

Hunvald és a rácsos ágyak

Hunvald és a rácsos ágyak

Fotó: MTI/Kovács Tamás

A vád szerint a VII. kerületi önkormányzat 2003–2004 folyamán 17 önkormányzati tulajdonú házat adott el áron alul egy sajátos konstrukcióban, ami egyébként nagyban hasonlít a VI. kerületben látottakhoz. Az önkormányzat – miután rájött, hogy a rossz állapotú ingatlanok felújítását és a bérlők kiköltöztetését nem tudja kigazdálkodni – a kérdéses időszakban sorra értékesítette ingatlanait egy meghatározott vételáron, amiből a vevőnek a bérlők kiköltöztetését kellett finanszíroznia. A megoldás lényege az volt, hogy az adásvétel csak akkor teljesedett be, ha a vevő valóban meg tudott egyezni a bérlőkkel, s ennek a költségeit akkor is állnia kellett, ha azok meghaladták az eredeti vételárat. Az önkormányzat így mindenképp nullszaldósan jött ki az üzletből. A probléma azzal volt, hogy az ingatlanok opciós jogát rendre egyazon, egy bizonyos Nagy György üzletemberhez köthető érdekkör szerezte meg, és némely esetekben sokszoros áron adta tovább külföldi befektetőknek. A vád – és az ítélet – szerint Nagy ingatlanonként 10–20 milliós kenőpénzt fizetett Gál Györgynek, cserébe a gazdasági bizottság elnöke intézte a kedvező értékbecsléseket.

A vádirat még 600 milliós kárról és 1,7 mil­liárdos károkozási kísérletről szólt, ám az ügyészség ezt kontrollértékbecslés készítése nélkül számolta ki – úgy, hogy az önkormányzat által meghatározott árat kivonta a továbbértékesítés árából. Igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő kirendelése után a bíróság ellenben arra jutott, hogy a 17 házból csupán négyet értékelt alul az önkormányzat, és ezek közül is csak a Klauzál utca 8–10.-et adta el. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy Gál a Nagy György vallomására építő ítélet szerint több vesztegetési pénzt fogadott el (366 milliót), mint amekkora kárt a kerületnek okozott (233 milliót). Hunvald és ügyvédje szerint erre az lehet a magyarázat, hogy Nagy a kezdeti feltételezésekkel szemben nem az önkormányzatoktól vásárolt áron alul, hanem a külföldi befektetőknek adta jóval a piaci ár felett az ingatlanokat.

Megállhat?

A Hunvald-ítélet körültekintésre sarkallhatja az ügyészséget Juhász Péter feljelentésekor is. Önmagában az, hogy egy önkormányzati ingatlant a vevője később dupla áron értékesít, még nem alapozza meg a képviselők büntetőjogi felelősségét, a nyomozó hatóságnak mindenképpen saját értékbecslést kell végeznie. Ha ennek eredményeként az önkormányzati szakértőkénél jóval magasabb ár jönne ki, a vádemelés még akkor sem biztos. Ligeti Miklós, a Transparency International (TI) jogi szakértője arról számolt be, hogy a szervezet által vitt ügyekben gyakran sikerül meggyőzni az ügyészséget a vagyonvesztést eredményező önkormányzati döntés tényéről, ám arról már sokkal ritkábban, hogy mindez egyben bűnös károkozás is. „Ilyen esetekben polgári jogi keresetet nyújthat be az önkormányzat, érvénytelenítheti a szerződést, visszakövetelheti a pénzét. Mégsem fogalmazódik meg feltétlenül a hűtlen kezelés vádja, mert a vádhatóság nem látja bizonyítottnak a szándékos károkozást.” Ezekre a helyzetekre megoldást jelenthetne a hanyag kezelés tényállása, azt ugyanis gondatlanságból is el lehet követni. Ám Ligeti szerint a bírói joggyakorlat kimondta, hogy csak a törvényen alapuló vagyonkezelési kötelezettség megszegése minősülhet hanyag kezelésnek, az önkormányzati törvény pedig ehhez nem tartalmaz kellően konkrét szabályokat.

Az is kérdéses, hogy a vonatkozó önkormányzati rendeletet sérti-e, amikor az ingatlant pár hónapja bérlő vállalkozásnak ad a testület 30 százalékos kedvezményt. Juhász a feljelentésében ezt állítja, de mint arra Steiner Pál volt szocialista polgármester felhívta a figyelmünket, az üzlethelyiségek elidegenítéséről szóló rendeleten 2009 elején fontos módosítást hajtott végre a testület. Addig a kedvezményt az a bérlő kaphatta meg, aki rendben fizette vagy visszamenőlegesen megfizette az önkormányzat által évente valorizált, megemelt bérleti díjat. 2009-től viszont azon helyiségekre állapítható meg a kedvezmény, amelyek bérlői teljesítették e feltételeket, illetve „amelyekre vonatko­zóan az arra jogosult jelen rendelet hatályba ­lépését megelőzően vételi kérelmet nyújtott be”. Ezek az elég homályos kitételek akár azt is megengedhe­tik, hogy az új bérlő megkapja a kedvezményt, amennyiben a helyiség korábbi bérlője rendben fizetett és/vagy vételi ajánlatot nyújtott be, amitől később elállt. Rogán Antal az index.hu-nak adott interjújában azzal igazolta a változtatást, hogy a polgári törvénykönyv is megengedi az elővásárlási jog átruházását.

Az általunk megkérdezett szakértők szerint legkönnyebben a hivatali visszaélés lenne ráhúzható az V. kerületi ingatlanügyre, amennyiben bizonyítható volna, hogy valakik annak tudatában adták bérbe az üzlethelyiségeket, hogy a bérlők célja kizárólag a diszkontár megszerzése. Csalást vagy gazdasági csalást az követhetett el a történetben, aki például valótlan tartalmú értékbecslés készítésével tévedésbe ejtette a szavazó képviselőket. Ha ezért kenőpénzt is elfogadott, akkor természetesen megállhat a vesztegetés vádja is. Ezt Gál György esetében elég volt egy olyan tanúvallomással bizonyítani, amelyet minden bizonnyal vádalkuval csikart ki az ügyészség. (Nagy György eredetileg a Hunvald-per elsőrendű vádlottja volt, rövid ideig előzetesben is ült, aztán hirtelen a vád koronatanújaként tűnt fel.)

Ha tovább erőltetjük a Hunvald-párhuzamot, az sem tűnik lehetetlennek, hogy a vizsgálódó ügyészség az V. kerületben is talál a ­feljelentésben nem is szereplő mellékkörülményt, amely alapján vádat emelhet. Ad absurdum a hivatalközeli személyeknek történt bérlakás-kiutalások között (erről lásd: Belvárosi históriák, Magyar Narancs, 2014. május 22.).

Neked ajánljuk