„…köszönettel tartozom Ungváry Krisztiánnak. Köszönettel, amiért szembe kell néznem nagyapám múltjával, a nagyapáméval, akinek nem volt módja és ideje meghatározni engem, semmilyen módon és semmilyen mértékben” – írja Bayer Zsolt a Magyar Nemzetben. A Fidesz egyik leghűségesebb megmondóembere Ungváry Krisztián történésznek válaszolt, aki vasárnap videóban, hétfőn cikkben közölte Bayer nagyapjáról, Gyimes Károlyról szóló kutatásait.
Bayer nem vitatja Ungváry állításait, viszont azt az állítást nem tartja jogosnak, hogy ez nagy mértékben meghatározta volna őt: „…ez a család dolga. Ez a szembenézés. Mert ilyen az élet, hogy nekem is vállalnom kell ezt. Ezt az iszonyodást.”
A kormánypárti kultúrkörben megszokott áldozati póz mellett Bayer ugyanakkor szokás szerint most sem abban látta a problémát, hogy ő maga is valamilyen rendszer kritikátlan kiszolgálójává vált, hanem abban, hogy
„aki bármely gyilkos eszme, idegen érdekek és idegenek által ránk kényszerített szörnyideológia, szörnyállam, utópia vagy társadalommérnökösködés szolgálatába szegődik, abban a pillanatban ráteszi a lábát a pokolba vezető útra.”
A publicista azt is meglátta, hogy miért most jelent meg a kutatás: természetesen a kultúrharc jegyében. „Harc van. Háború van. Küzdelem van. A szuverenisták, a nemzetállam hívei, a kurucok, illetve a globalisták, a nemzetállam elárulói, a labancok között.” Ez a harc szerinte a globalisták vágya szerint a múltról szólna, viszont a jelenről szól.
„És most, lent a padlón, iszonyodva, nagyapám sorsával a hátamon erősebbnek érzem magam, hogy folytassam ezt a harcot. Ezt köszönöm Ungváry Krisztiánnak, annak ellenére, hogy őt teljesen más motiválta, amikor bement a történeti hivatalba. Mindaz, amit kikutatott, a nagyapámról szól, és a család véres-verejtékes gyötrelme lesz feldolgozni. Ez a dolog érzelmi része. Amit pedig megírt, az rólam akar szólni – s az én politikai közösségemről. Itt pedig nincsen érzelem. Csak a jéghideg elhatározás: menni kell tovább ezen az úton, hogy elkerüljük a poklot.”
A biztonság kedvéért azért jelezte, az ő helyzete közel sem ugyanaz, mint Dobrev Kláráé, akinek Apró Antal a nagyapja, ő (mármint Bayer) ugyanis vállalja az iszonyodást a nagyapjától. „Még akkor is, ha nem én élek zsidóktól elrabolt budai villában, amit a kommunista tömeggyilkos nagyapámtól örököltem” – zárta sorait.
