„Öreg püspökként én már jártathatom a számat. Majd csak megtalálják az utódom... Fájó, amit mondani fogok, de eszünkbe sem jut a hajléktalanság kérdésére megoldást keresni.”
A hajléktalanságról, mint sorstalanságról rendeztek fórumot a Pesti Evangélikus Egyház Deák téri gyülekezeti termében hétfő este Ferge Zsuzsa szociológus, Beer Miklós katolikus püspök és Iványi Gábor metodista lelkész részvételével. Itt mondta Beer a fenti szavakat.
Beer kijelentése annak ellenére, hogy az utóbbi időben beleállt fontos közéleti kérdésekbe, őszinte döbbenetet okozott. Ugyanis Ferge és Iványi nagyon nagy újdonságot a hajléktalanság problémájáról nem nagyon tudott mondani a közönségnek, hiszen az alaptörvény módosításának októberi életbe lépése óta több ízben elmondták a véleményüket.
| 2018. október 15-én lépett életbe az alaptörvény módosítása nyomán született új szabálysértési törvény, mely a hajléktalanságban élőket érintő passzusa kimondja: tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás. Eszerint országosan törvénybe ütköző, ha a megfelelő lakhatással nem rendelkező emberek az utcán tartózkodnak. Az új szabályok értelmében, ha 90 napon belül háromszor is „segítségnyújtás útján” figyelmeztetnek a rendőrök egy hajléktalan embert amiatt, mert közterületen él, szabálysértési eljárást indítanak ellene, akár börtönbe is kerülhet. |
„Gondolhatnánk, hála Istennek, hogy ilyen törvényt hozott a kormány. Szép tiszták lettek például az utcák, az aluljárók” – mondta némi iróniával Beer már a beszélgetés kezdetekor. Majd feltette a kérdést: „És ezzel meg van oldva a hajléktalanság kérdése?”
A katolikus egyházi vezető szerint lehet, hogy úgy tűnik, megnyugodhat az emberek lelkiismerete, mert nem látják a hajlék nélkül élő embereket. Hisz’ más sem történik, halljuk a statisztikai adatokat, meg hogy nyitva vannak a hajléktalanszállók. „De az emberek statisztikával soha nem közelíthetők meg.” Beer szerint aligha jelent megoldást, hogy az emberek bemehetnek az Iványi Gábor szavával élve önkéntes börtönökbe (mármint az átmeneti szálláshelyekre). Az embereknek szociális gondoskodásra van szükségük, ami nem csak pénzkérdés. „Mindannyian tudjuk, hogy ez nem megoldás” – hangsúlyozta anékül, hogy véleményezte volna a törvényt vagy annak alkotóit.
| ||
Iványi Gábor ezzel szemben szívesen mondott véleményt a törvényről. Mint már sokszor, ezúttal is embertelennek, példátlannak nevezte azt. A lelkész szerint a hajléktalankérdés rendkívül összetett, nem egyértelmű, kit tekintünk annak. A lelkész fontosnak tartotta kiemelni, amit a kérdéssel foglalkozó civil szervezetek sem győznek szajkózni, hogy a hajléktalan-ellátórendszer az, amelybe lényegében a társadalom úgymond problémás esetei leszivárognak ellátás, a valódi segítségnyújtás hiánya miatt, az idős emberek épp úgy, mint a mentális betegek vagy fogyatékkal élők.
Ferge Zsuzsa szerint fontos felmutatni, hogy ellentmondásosak a törvények, hiszen elméletben biztosítani kellene a lakhatáshoz való jogot, ahogy az emberi méltósághoz valót is. Ám a jogérvényesítéshez nincsenek eszközök.
A civil társadalom feladata a kormány kontrollálása. Mivel az állam nem gondolkodik a hajléktalanság megelőzésén, a jelenség kezelésére sincs ekképp módja, mondjuk, akarata sem. Kilakoltatásokkal, a lakástámogatás megszüntetésével, az önkormányzati lakások számának csökkentésével kezeli a helyzetet. Vagyis épp az ellenkezőjét teszi, mint ami a dolga lenne – hangsúlyozta Ferge.
A beszélgetés mindhárom szereplője egyetértett abban, hogy reálisan látszik, nem pénzhiány miatt nem kezeli az állam a hajléktalanság kérdését, hanem csak egyértelműek az állam prioritásai.
| ||
Arra a kérdésre, mit tehetne az egyház, az intézményrendszere, a gyülekezetek, vagy azok hívei, Ferge Zsuzsa feltette azt a kérdést, amit valószínűleg mások is rendre ismételnek. „Miért nem nyitják ki a templomokat? Hogy lehet, hogy a bibliai tanításokkal szemben Isten háza mégsem mindenki előtt van nyitva, arról nem is beszélve, hogy nem is mindig.
Beer Miklós ekkor tette azt a megdöbbentő kijelentést, miszerint egyszerűen csak az a helyzet, hogy nem nem szoktak a katolikus templomokban a hajléktalankérdésről beszélni. Ahogy közlése szerint cigány embertársaikat sem invitálják a templomokba. „Eszünkbe sem jut a hajléktalankérdés problémájára megoldást keresni. Nagyon fáj. Nagyon nagy baj, hogy magunk között sem tudunk erről beszélni.”
Beer szerint egyébként nem lenne megoldás a templomok kinyitása. Azt mondta, sokszor hallja állami szereplők részéről, hogy majd az egyházak megoldják a szociális feladatokat. De a püspök szerint nem az a kérdés, hogy anyagilag képes-e erre az egyház, hanem lelkileg nem képesek rá. „Mondtam már olyanokat, hogy szalonkeresztények vagyunk, hogy komfortkeresztények vagyunk, hogy csak vasárnap kiöltözünk a templomba. Szívtelen a társadalmunk. Játszva megoldhatnánk a hajléktalankérdést. Mégsem tesszük.”
"Ha nincsenek felkészülve az emberi szóra, akkor miről szól a mese?” – döbbent meg Ferge a püspök szavain őszintén.
Iványi Gábor szerint nem lenne ildomos az utánfutó szerepet az egyházaknak magukra venniük a próféták kritikus hangja helyett. Iványi úgy látja, az államnak kellene élen járnia a szociális kérdések progresszív kezelésében, „nem kérjük, hogy lopjanak nekünk is pénzt a közösből”. De ha már úgy alakul, hogy az állam nem képes e társadalmi kérdést megfelelően, emberségesen menedzselni, akkor legalább engedjék meg, hogy mások, egyházi vagy civil csoportok, szereplők példát mutathassanak.
