Bérek a közszférában: Alkalmazott matematika

szerző
Vultur Csaba
publikálva
2000/33. (08. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A KSH adatai szerint 1999-ben a teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazottak 12 hónap átlagában kereken havi bruttó 65 000 (nettó 44 177) forintot, a köztisztviselők bruttó 111 382 (nettó 68 438) forintot kerestek. 1999-en belül a negyedik negyedévében a közalkalmazottak bruttó 75 676 (nettó 49 686), a köztisztviselők pedig bruttó 156 865 (nettó 92 668) forintért dolgoztak. És egy harmadik adatpár: 2000 első negyedévében a közalkalmazottak bruttó 68 028 (nettó 46 011), a köztisztviselők bruttó 98 346 (nettó 61 705) forintot vittek haza. A legtöbbet mindhárom időszakban a szellemi köztisztviselők, a legkevesebbet pedig a fizikai foglalkozású közalkalmazottak kaptak kézhez. Összevetve a tavalyi egész éves átlagot a tavalyi negyedik negyedévivel és az idei első félévivel, már némi gondban vagyunk, akkora különbségek vannak az azonos kategóriákon belüli átlagkeresetek között.

A KSH adatai szerint 1999-ben a teljes munkaidőben foglalkoztatott közalkalmazottak 12 hónap átlagában kereken havi bruttó 65 000 (nettó 44 177) forintot, a köztisztviselők bruttó 111 382 (nettó 68 438) forintot kerestek. 1999-en belül a negyedik negyedévében a közalkalmazottak bruttó 75 676 (nettó 49 686), a köztisztviselők pedig bruttó 156 865 (nettó 92 668) forintért dolgoztak. És egy harmadik adatpár: 2000 első negyedévében a közalkalmazottak bruttó 68 028 (nettó 46 011), a köztisztviselők bruttó 98 346 (nettó 61 705) forintot vittek haza. A legtöbbet mindhárom időszakban a szellemi köztisztviselők, a legkevesebbet pedig a fizikai foglalkozású közalkalmazottak kaptak kézhez. Összevetve a tavalyi egész éves átlagot a tavalyi negyedik negyedévivel és az idei első félévivel, már némi gondban vagyunk, akkora különbségek vannak az azonos kategóriákon belüli átlagkeresetek között.

"Az átlagkereset számítása mindig a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vonatkozik" - mondta érdeklődésünkre Plank Ferencné, a KSH osztályvezető-helyettese. Érvényes ez - jogállás szerinti bontásban - a közalkalmazottakra és a köztisztviselőkre is. A közalkalmazottak nagy többsége a helyi költségvetésben szerepel (iskolák, egészségügyi intézmények alkalmazottai; közalkalmazottak továbbá a levéltárak, közgyűjtemények, földhivatalok, múzeumok munkásai), a köztisztviselők pedig többségükben állami keretből kapják a pénzüket; ők azok, akik hatósági, közigazgatási feladatokat látnak el. A bruttó nominális átlagkereset összegébe beletartoznak azok a járulékok is, amelyeket a munkaadónak és azok is, amelyeket a munkavállalónak kell fizetnie; a KSH a nettó összegeket pedig úgy számolja, hogy levonja a járulékokat és a becsült jövedelemadót. A KSH adatai szerint szellemi foglalkozású köztisztviselőnek lenni igen kifizetődő ma hazánkban: a legfrissebb, az idei első negyedévi átlagkereseteket összegző kimutatásuk szerint átlagban bruttó százezer forintnál is többet keres az, aki a közigazgatásban és a kötelező társadalombiztosítás területén dolgozik. És a hivatalos adatsor szerint nem kifejezetten ágrólszakadtak a közalkalmazottak sem. (Részletesebben lásd Központi számmisztika című keretes írásunkat.)

Hogyan lehetséges mégis az, hogy a közalkalmazottakat (mintegy 600 ezer fő) és a köztisztviselőket (körülbelül 200 ezer fő) képviselő szakszervezetek és szakszervezeti tömörülések képviselői

sztrájk közeli hangulatról

beszélnek?

Fehér József, a Magyar Közalkalmazottak és Köztisztviselők Szakszervezetének (MKKSZ; lásd Szervezetek című keretes írásunkat) főtitkára szerint az általuk képviseltek bruttó átlagbérének kiszámításakor nem alkalmazható a KSH számítási rendszere. Nem vitatják ugyan az adatok korrektségét, de nem mindegy, kit számítunk bele a körbe: a KSH ugyanis a TEAOR-besorolás alapján a közigazgatásban és a társdalombiztosításban dolgozókat tekinti "köztisztviselőnek", ebben a körben azonban benne van a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az alkotmánybíró, a legfelsőbb bíróság elnöke, az országgyűlési képviselők és így tovább. Az így kiszámított bruttó átlagbér nagyon torzítja az átlagot - érvel az MKKSZ. "Értelmetlenné teszi a statisztikai adatgyűjtést ez a besorolás. Az MKKSZ-nek ezen adatok alapján kis híján most azt kellene kezdeményeznie, hogy a kormány csökkentse a köztisztviselők bérét, hiszen túl vagyunk már a kormány által tervezett bérfejlesztési mértéken" - állította a Narancsnak a főtitkár.

Az MKKSZ saját adatbázisa alapján reprezentatív adatgyűjtést folytat tagjai körében. Közel hétszáz munkahelyről kérnek adatokat, ez a szakszervezet által képviselt munkavállalók harmadát jelenti. Ezen adatok alapján tagjaikra nézve meg tudják állapítani, mennyi az általuk képviseltek bruttó átlagbére. Az adatok nagyságrendekkel eltérnek: a hivatalos KSH-számok 9-10 százalékos személyiköltség-növekedésről szólnak, ebben azonban olyan adatok is benne vannak, amelyek nem bérjellegű kifizetések, mint például a tanulmányok támogatása. Márpedig ez a növekedés nem azonos a bruttó bér növekedésével. Bértárgyalások idején például ezek az adatok használhatatlanok. Az MKKSZ nettó bérekkel számol, számításaikban figyelembe veszik a járulékok, az adók mértékét: e szerint az "átlag köztisztviselő", aki legalább tíz éve a pályán van, és nem vezető beosztású, nettó 36 018 forintot kap kézhez. A KSH ugyanezen adata körülbelül 59 ezer forintról szól, éppen a nagy szórás miatt.

A Közgyűjteményi és Közalkalmazotti Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) viszont egyáltalán

nem tekinti hitelesnek

a KSH adatait. "Az adatok oly mértékben manipuláltak, hogy ez már hitelességük kérdését veti fel" - fogalmazta meg aggályait Vadász János, a KKDSZ elnöke. "Ezért kénytelenek vagyunk évről évre saját, reprezentatív bérfelmérést készíteni, méghozzá szakmailag a KSH rendszerének megfelelő kérdőívek és értékelési minta alapján. A mi számításaink szerint egy közgyűjteményi és közművelődési dolgozónak - a múzeumok, művelődési házak, könyvtárak, levéltárak dolgozóinak - 56 159 forint a bruttó, 39 859 forint a nettó átlagbére. Ez az 1999-es áprilisi adat, ami hitelesnek tekinthető az egész évre, hiszen márciusban lezajlottak a béremelések." (A KSH kimutatása szerint épp azért van jelentős különbség az 1999-es év átlaga és a 2000-es év első negyedévének átlaga között, mert például a jutalmak és a 13. havi fizetések jelentősen megdobják a negyedik negyedévi átlagot). "A 2000. évi költségvetési tábla az 1999. januári (azaz az 1998. decemberi) bérhelyzetre tett rá 7,2 százalékot, így a mi ágazataink dolgozói valójában egy fillérrel sem keresnek többet. A közalkalmazotti bérrendszerre vonatkozó jogszabály azt mondja ki, hogy a bértáblában lévő minimumot mindenkinek el kell érnie. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy miközben a kormány 2-3 százalékos bérreálérték-növelésről beszél 2000-ben, az állítólagos gazdagodás évében, aközben nálunk legalább 5-6 százalékos reálérték-csökkenés következett be. Azért legalább, és azért nincs ennél pontosabb adatunk, mert ez még a 6 százalék körüli inflációhoz számított adat volt, ma már viszont nyolc százalék fölé prognosztizálja a Pénzügyminisztérium is az inflációt. Így legalább nyolcszázalékos csökkenéssel is számolhatunk a kulturális alapellátás területén. Bár alapvetően szelíd lelkű egy magyar könyvtáros, egy levéltárosról már nem is beszélve, de ebben a helyzetben nem meglepő, ha sztrájk közeli lélektani állapotba kerül" - vetkőzte le óvatosságát a KKDSZ elnöke. Hasonlóan nyilatkozott Fehér József, az MKKSZ főtitkára: azt mondta, nem cél a sztrájk, de végső eszközként esetleg előveszik ezt is.

Hogy a közeljövőben tényleg

előveszik-e,

az attól függ, hogy a kormány betartja-e választási ígéreteit (eddig mindenesetre sokszor voltak ilyenformán eredményesek az érdekvédők, lásd Demonstrációk, eredmények című összeállításunkat). A kormányprogramban ugyanis szerepel, hogy a kabinet kidolgozza a közszolgálatban dolgozó szakemberek számára a kiszámítható életpályát lehetővé tevő programot. "Nem kifogásoljuk a követelmények növekedését - mondja Fehér József -, de kiszámíthatóságról egyelőre szó sincs. Nyugati példák szerint egy közszolgálatban dolgozó munkavállaló már a rendszerbe való belépésekor pontosan tudja, hogy az elkövetkezendő évtizedekben nem fog annyit keresni ugyan, mint a versenyszférában, de azt igen, hogy pontosan mennyit, hogy mikor fog nyugdíjba menni. És persze azt is, hogy mennyi lesz a nyugdíja. Ettől itt még nagyon messze vagyunk" - kesergett az MKKSZ főtitkára. A Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke, Szabó Endre pedig arra hívta fel a figyelmet: míg a közszférában dolgozók bére messze elmarad az áhított EU-átlagtól (annak körülbelül a 30 százaléka), addig az ágazat gazdasági teljesítőképessége így is fele az azonos EU-teljesítménynek. A kormánnyal megkezdődött egyeztető tárgyalások viszont két hónapja megakadtak, így egyelőre nincs esély hosszabb távra szóló bérmegállapodásra.

A kiszámíthatóságot várja a KKDSZ is: bérrendszerjavaslatuk leegyszerűsítve arra alapoz, hogy a munkavállaló a szerződésében foglalt munkáért kiszámítható bért kap, aki viszont "alapmunkája" mellett többletfeladatokat vállal, az többletjuttatásban (pótlékokban) részesül.

A bérrendezésre,

még ha egyelőre egységes közalkalmazotti bértábláról nincs is szó, született egy kormányzati javaslat, amelyet kisebb módosításokkal a munkaadók is elfogadhatónak tartanak. Első hallásra nagyon szépen hangzik a 40 ezer forintos minimálbér, ám a szakszervezetek száját ezzel sem lehet befogni, sőt nem is tetszik nekik az előterjesztett formában. A kormány bejelentését, amely szerint a minimálbér jövőre 40 ezer, majd 2002-ben 50 ezer forint lesz, ellenkezés fogadta a munkaadói oldalról is, feltételekkel (adó- és járulékcsökkentés) azonban támogatják a javaslatot. A kabinet minimálbér-javaslata önmagában nem oldja meg azokat a problémákat, amelyeket csak a Munka törvénykönyvének átfogó módosításával és megfelelő bér- és pótlékrendszerrel alátámasztott közszolgálati törvény megalkotásával lehetne orvosolni - mondják a szakszervezetek képviselői. A kerettörvény megalkotása azonban nincs napirenden (lásd Kerettörvény kellene című keretes anyagunkat). Továbbá nem lenne megoldva a társadalombiztosítási, a szociális és adózási kérdések jó része sem, "amelyek megoldásáért a szakszervezetek a továbbiakban is lépéseket kívánnak tenni", amint ezt Vadász János hangsúlyozta.

A KKDSZ elnöke szerint egy 40 ezer forintos minimálbérre szóló ajánlat, különösen a költségvetési szféra esélyeinek ismeretében, komoly ajánlat - lehetne. Főleg, ha figyelembe vesszük a GDP növekedését, és az elmúlt négy évben bekövetkezett gazdasági fordulatokat, amelyek alapján sejthető, hogy akár fedezetet is lehetne minderre találni. Az idei költségvetés nem várt többlet-bevétele mintegy 500 milliárd forint, és ha a GDP növekedése is úgy alakul, ahogyan az elmúlt években, akkor a következő évben már 7-800 milliárdos pluszra lehet számítani. Abból a költségvetési többletből, amely az utóbbi évek után most már jelentkezik a költségvetésben, nemcsak a minimálbéreket, hanem az egész, még az első kormány által elrontott bérrendszert korrigálni lehetne, azaz a közszolgálatban dolgozó mind a 800 ezer ember bérét - véli Vadász. Ráadásul, a kormány szempontjait átgondolva, logikusnak is tűnhet, hogy a választást megelőző évben koncentrálna tőkét 800 ezer szavazó felé.

A minimálbér-emeléssel kapcsolatban azonban van két komoly probléma: a kormány úgy kívánná megemelni a minimálbért 25 ezer 500 forintról bruttó 40 ezerre, hogy erre, legalábbis a költségvetési többletből, a jelenlegi információk szerint nem kíván áldozni, így más megoldás nem körvonalazódik, mint kevesebb ember között elosztani adott mennyiségű pénzt. Így növekedne a félelem a közalkalmazottak körében, hogy a megnövekedett minimálbér miatt hány embert kellene elbocsátani, vélekedik a KKDSZ elnöke. A másik gond, hogy míg a közalkalmazottak mintegy negyven százalékának nem éri el a jelenlegi bére a tervezett minimálbért, másik negyven százalékuk viszont jelenleg is bruttó 40-50 ezer forint körüli összeget keres. Az utóbbiak már legalább évtizedes, de inkább hosszabb munkaviszonnyal, gyakorlattal, középfokú végzettséggel rendelkeznek. ´k azonban nem kapnának emelést - állítja Vadász. Hozzáteszi: "Bérük mégis közel akkora lesz, mint a pályakezdőké vagy a két-három éves munkaviszonnyal rendelkező takarítónőé, vagy a csak alapfokú végzettségűeké." A KKDSZ és a többi szakszervezet korábban is, most is szeretne részt venni a költségvetési törvény benyújtása előtti érdekegyeztető tárgyalásokon, ám szerintük erre a kormány hibájából tavaly nem került sor, és a dolgok jelen állása szerint idén sem fog, holott a jövő évi költségvetési törvényjavaslaton már javában dolgoznak a minisztériumokban.

A bérekkel, illetve súlyozásukkal a kormány - egyelőre - azt éri el, hogy jelentősen megosztja a közszférában dolgozókat, az ellentéteket pedig csak mélyítené a köztisztviselői törvény tervezett módosítása.

Oszd el helyett

oszd meg

politikát folytat a kormány - mondják az érdekvédők. A kormány először ellentétet szított közalkalmazott és közalkalmazott között azzal, hogy az úgynevezett fokuszálásokkal - jelesül a közoktatási bérek kiemelésével a közszféra egészének bérrendszeréből -, illetve a speciális, de csak a felsőoktatás egy-egy területére érvényes pótlékok bevezetésével megbontotta az egységes közalkalmazotti bérrendszert. A közalkalmazottak és köztisztviselők között is ellentét feszül, mivel a köztisztviselők bére sokkal magasabb, mint a közalkalmazottaké, és ez, például egy kistelepülést figyelembe véve, teljesen indokolatlan: nehezen magyarázható, hogy egy önkormányzati hivatalban dolgozó titkárnő, takarítónő, középfokú vagy felsőfokú végzettségű beosztott 15-30 ezer forinttal keressen többet, mint az ugyanolyan végzettséggel, ugyanazon a településen dolgozó könyvtáros, népművelő vagy művelődésiház-igazgató. Harmadszor pedig köztisztviselő és köztisztviselő között is ellentét alakul ki, hiszen a központi és az önkormányzati közigazgatásban dolgozó köztisztviselőket a köztisztviselői törvény tervezett módosítása anyagi szempontból is jelentősen megosztaná.

Azzal, hogy a kormány 1999-ben befagyasztotta az illetményalapot (ez 28 150 forint), gyakorlatilag azt kommunikálta, hogy nincs szüksége képzett köztisztviselői karra - teszi hozzá a fentiekhez a köztisztviselők szakszervezetének főtitkára. Fehér József úgy véli: bár a köztisztviselői kart mindig is jellemezte a munkaerő-elvándorlás - egy jól működő gazdaság fel is veszi a gyakorlattal rendelkező köztisztviselőket -, a folyamat tavaly látványosan felgyorsult, és most elsősorban nem mennyiségi, hanem minőségi fluktuációról beszélhetünk. A főtitkár szerint részint ennek tudható be, hogy a felső, 11 ezres közigazgatási állománynak nagyjából csak egy tizede rendelkezik jogi végzettséggel. Szerinte jellemző az is, hogy az Államigazgatási Főiskolán nappali tagozaton végzetteknek egy felmérés szerint csupán 15 százaléka kíván első körben a közigazgatásban elhelyezkedni.

H

Jó lett volna megtudni a kormány álláspontját is, próbálkoztunk is kitartóan, ám a témában illetékes pénzügyminisztériumi államtitkárt többszöri próbálkozásunk ellenére sem tudtuk elérni. Talán egyszer visszahív.

Vultur Csaba

Központi számmisztika

Szervezetek

MKKSZ: Közalkalmazottakat és köztisztviselőket tömörítő szakszervezet, 1989-ben alakult. Tagjai többek között országos hatáskörű szervek, megyei (területi) közigazgatási szervek, közigazgatási hivatalok, munkaügyi központok, polgármesteri hivatalok, körjegyzőségek, megyei önkormányzatok hivatalai, megyei illetékhivatalok munkatársai.

KKDSZ: Tagjai könyvtári, múzeumi, levéltári, művelődési intézményi és egyéb közgyűjteményi (pl. állat- és növénykertek), közművelődési (pl. szabadidőparkok, ifjúsági és gyermekházak) intézményekben fő- és részmunkaidős foglalkoztatottságú dolgozók, nyugdíjasok. A szférában reprezentatívnak számító szakszervezet kizárólag tagdíjbevételekből tartja fenn működését és szolgáltatásait. 1989-ben alakult.

SZEF: A SZEF tagjai elsődlegesen az állami, az önkormányzati és a társadalombiztosítási költségvetésből finanszírozott, illetve költségvetési forrásból támogatott területeken működő országos szakszervezetek és országos szakszervezeti szövetségek önkéntes, demokratikus, független szövetsége, 1989 óta működik.

Rajtuk kívül - bár cikkünkben nem szerepelnek - játszanak még: BDDSZ (Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete); EDDSZ (Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete); FDSZ (Földhivatali Dolgozók Szakszervezete); PSZ (Pedagógusok Szakszervezete).

Kerettörvény kellene

A közalkalmazotti törvény tervezett módosítását több oldalról is bírálják a szakszervezetek. A legnagyobb probléma, hogy miért ezt a törvényt változtatnák meg, hiszen módosításokkal együtt sem oldja meg a közszféra problémáinak jelentős részét. A koncepcióban a kormányzati és a munkáltatói érdekek kerültek előtérbe, és a közigazgatás akut problémái megoldatlanok maradnak - véli az MKKSZ. Az elképzelést a KKDSZ is bírálja: a megoldást szerintük is az egységes kerettörvény jelentené, a hozzá tartozó egységes bértáblával. A kerettörvény azonos jogviszony alá helyezné a közalkalmazottakat, a köztisztviselőket, a fegyveres rendvédelmi szervek dolgozóit, a bírákat, az ügyészeket - tehát mindenkit, akik a köz érdekeit szolgálják. Ide nem csak a szakképzett köztisztviselőknek kellene tartozniuk, hiszen az adminisztrátor munkája nélkül nem működik a hivatal, hasonlóképpen, ha a művelődési házban nincs tisztaság a mellékhelyiségben, nem szívesen megy oda többet látogató - érvel a KKDSZ. Abban is egyetértenek a bírálók, hogy a közszolgálati rendszer reformja elképzelhetetlen a jelenlegi bérviszonyok jelentős javítása nélkül. Arról nem is szólva, hogy ha egy hivatalon, intézményen belül a dolgozók egy-egy részére más-más törvények vonatkoznak, úgy a munkavállalók egy része kvázi versenyszférabéli piaci alkupozícióba kerül. "Mivel azonban egy intézménynek, hivatalnak zárt költségvetése van, az intézmény vezetőjének nincs módja alkudozni egyes munkatársak béréről, különösen úgy, hogy a munkavállalók más részével nem is alkudozhat" - jegyezte meg Vadász János, a KKDSZ elnöke.

Demonstrációk, eredmények

Dátum Szervező Eredmény

1995. november 15. EDDSZ a Bokros-csomag kapcsán elrendelt bérbefagyasztás megszüntetése

1995. december 15. KKDSZ, PSZ, FDSZ a Bokros-csomag kapcsán elrendelt bérbefagyasztás megszüntetése; AB-indítványok elfogadása nyomán a Bokros-csomagból a szociális jogokat csorbító törvények törlése, a hároméves közalkalmazotti megállapodás létrejötte

1996. június 16. Országos sztrájk- 10 százalékos teljes béremelés (a Bokros-csomag készültség rendelkezései ellenére)

1999. március 20. SZEF, KKDSZ, PSZ, a kormány és SZEF közötti tárgyalások megkezdődése EDDSZ egy újabb közalkalmazotti megállapodás megkötésére; a tárgyalásokat még nem zárták le

1999. május 20. Földhivatali dolgozók 270 millió forint működési támogatás a hivataloknak (sztrájkkészültség)

2000. június 30. EDDSZ, KKDSZ, kb. 10-25 ezer forint egyszeri juttatás az eü.-dolgozóknak BDDSZ, SZEF (70 ezer helyett)

forrás: MaNcs-archívum, érintett szervezetek

szerző
Vultur Csaba
publikálva
2000/33. (08. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra