"Csökkenteni a gyerekek túlterheltségét" (Magyar Bálint oktatási miniszter)

Belpol

Magyar Narancs: Melyek a legfontosabb elemei a közoktatási törvényt módosító javaslatnak?

Végszavazás előtt tart a parlamentben a közoktatási törvény módosítása. A tárca előtt álló feladatok azonban a legsürgősebb változtatásoknál hosszabb távra adnak munkát.

Magyar Bálint: Ez a törvénymódosítás azt fejezi ki, hogy az előző kormányzathoz képest teljesen eltérő viszonyt kívánunk kialakítani az oktatás szereplőivel és a szakmával. 1996-ban, a közoktatási törvény akkori módosításakor miniszterként én magam terjesztettem elő, hogy az Országos Köznevelési Tanácsnak (OKNT) vétójoga legyen az alapvető oktatáspolitikai kérdésekben. Ez a legmagasabb szakmai grémium, huszonhárom tagjából ma mindössze három a miniszter megbízottja, a többit szakmai szervezetek delegálják. Vétójogát 1998-ban a Fidesz-kormány első törvénymódosításával megvonta - most ez visszaáll. Az előző kormányzat létrehozta az oktatási jogok biztosának intézményét, akit az oktatási miniszter nevezett ki, és gyakorolta fölötte a munkáltatói jogokat. Ezt én álságos helyzetnek tekintettem: az oktatási ombudsman létének akkor van értelme, ha az iskolai élet bármely szereplőjének érdekét nagy erővel és függetlenséggel tudja képviselni a mindenkori helyi vagy éppen országos hatalommal szemben. Ha tehát olyan helyzet áll elő, hogy magát a minisztert vagy a minisztérium intézkedéseit kell bírálnia, akkor nem függhet magától a minisztertől: ezért a törvényjavaslat szerint az OKNT tesz javaslatot az oktatási ombudsman személyére. A parlamenti vita során a Fidesz következetesen támadta az OKNT vétójogára vonatkozó javaslatot, nem kívántak a szakmának vétójogot adni, az ombudsman státusát illető változást viszont tudomásul vették - ellenzékben inkább elfogadják, hogy a kormányzati hatalomtól független intézményeknek is legyenek jogaik.

MN: A törvényjavaslat lehetővé teszi az iskoláknak, hogy eltérjenek a kerettantervektől, amelyeket az előző kormányzat vezetett be a Nemzeti Alaptanterv kiegészítéseként. Miért?

MB: Mindig is vita volt a Fidesz és köztünk arról, hogy mennyire legyen centralizált az oktatási rendszer. Meggyőződésem, hogy az 1978-as tantervi utasításos modellre emlékeztető centralizálással nem lehet a kor kihívásaira válaszolni. Fontosnak tartom, hogy a pedagógusoknak, iskolafenntartóknak és szülőknek növekedjék a szabadsága a tananyag meghatározása terén is. Fenntartva a kerettantervek követelményrendszerét, tehát hogy mit kell elsajátítaniuk a gyerekeknek egy-egy oktatási folyamat végén, ez a törvénytervezet nagyobb szabadságot biztosít az ehhez vezető utak megválasztásában. De ez csak az első lépés, az alapvető problémát nem oldja meg.

MN: Mire gondol?

MB: Arra, amire a PISA-jelentés (Programme for International Student Assessment - a szerk.) hívja fel legdrasztikusabban a figyelmet. Ez a felmérés többek között tizenöt éves diákok olvasási és szövegértési képességeit vizsgálta harmincegy OECD-országban. E képességek teszik lehetővé azt, hogy az ember élete folyamán bármikor egyáltalán tanulni tudjon. A rangsorban Magyarország a huszonharmadik helyre került. Ez is arra utal, hogy a mai magyar oktatási rendszerben a gyermekek iszonyatosan túlterheltek, tudok olyan vidéki gimnáziumról, ahol a második-harmadikosok az otthoni tanulással és a különórákkal együtt heti 50-55 órát dolgoznak. Másrészt sok olyan ismeretet sajátíttatnak el velük, amit az életben nem igazán tudnak használni, gyakorlatias tudást nemigen adnak nekik. Nagy kérdés, hogy miként lehet változtatni ezen a helyzeten, hogyan lehet csökkenteni a túlterhelést és növelni a gyakorlati tudást. Ez alapvetően az oktatási kormányzat feladata és felelőssége.

MN: Hogyan működött a NAT az előtt és az után, hogy a kerettantervek egyesek szerint gyakorlatilag felülírták az egészet, és hogyan működik majd a legújabb rendszer, a nem kötelező kerettantervekkel?

MB: A NAT bevezetését ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor egy távolugró hosszas előkészületek után nekifut - ez tekinthető a 80-as évek végétől az 1998-ig tartó időszaknak -, elrugaszkodik, de húsz centi emelkedés után valaki keresztbe rakja előtte a lábát, és azt mondja, hogy hát igen, ez az ugrás nem sikerült. Nagyjából ez volt a Fidesz viszonya a NAT-hoz. A kerettanterv és a NAT együttélése lényegében törvénytelen, hiszen a NAT törvényerővel rögzített egyfajta oktatási szerkezetet, bizonyos pedagógiai ciklusokat, a kerettantervek pedig ezzel ellentétesek. Az a kérdés, hogy miként lehet hoszszú távon föloldani ezt az ellentmondást. Szerintem semmiképp sem úgy, hogy ismét elkezdjük a NAT-tal kapcsolatos hitvitákat. Nem lehet kétszer ugyanabba a reformba lépni. Bár helyesnek tartottam azt, amit akkor tettünk, de a helyzet közben változott, más válaszokat kíván. Most pontosan az az egyik legfontosabb feladata az Országos Köznevelési Tanácsnak, hogy javaslatot dolgozzon ki arra, miképpen lehet csökkenteni a gyerekek túlterheltségét, és több időt hagyni nekik az alapképességek elsajátítására. Az a fő kérdés, hogy belátjuk-e az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján is ismert, de a PISA-jelentésben drámaian megmutatkozó tényt, hogy kevés az a négy év, amelyet a magyar iskolarendszer az alapképességek, többek között az írni-olvasni tudás elsajátítására szán. Belátjuk-e, hogy a gyermekek jelentős részénél e négy év alatt alakulnak ki azok a hátrányok, amelyeket később képtelenek leküzdeni. Belátjuk-e, hogy ezeket a gyermekeket az iskolarendszer csak végigvonszolja a különböző grádicsokon, aztán kiszórja őket, s ennek az egyik következménye, hogy az iskolai népesség egynegyedét fogadó szakiskolákban a diákok fele megbukik, 35 százaléka két tárgyból is. Belátjuk-e, hogy aki nem tud egy szöveget értelmezni, az felnőttkorában nem fog tudni tanulni. Belátjuk-e, hogy a mai világban egyre korlátozottabb a lexikális tudás haszna, amivel a gyermekeinket tömjük, miközben a logikai készségre, önálló gondolkodásra, kommunikációs és együttműködési képességre, szövegekkel szembeni kritikai viszony kialakítására lenne szükség. Belátjuk-e, hogy az iskolában felesleges túlterheltséget és szorongást okozunk gyermekeinknek. Ha mindezeket belátjuk, akkor bizonyos értelemben tiszta lappal, a gyerekek felől indulva foghatunk a változtatáshoz. Ha első lépésben elhatározzuk azt, hogy milyen területeken ne kelljen bizonyos tananyagokat kétszer megtanítani, akkor ezzel máris sikerül csökkenteni a túlterhelést. A PISA jelentés egyik legfontosabb tanulsága az, hogy felesleges rohanni: azok az országok állnak legjobban, ahol az alapképzés időszaka kétszer három vagy egyszer hat év, ezek az angolszász és skandináv országok. Utánuk jönnek a mediterrán országok, ahol az alapképzés öt év. S ezután a posztkommunista országok, illetve Németország, ahol négy év az alapképzés. Magyarország és Németország között az a különbség, hogy míg ott a PISA-jelentés komoly vitát szült, és a kormányzat nem próbálta szőnyeg alá söpörni a megállapításait, addig nálunk erről a választásokig nem nagyon hallottunk, noha már a múlt év végén, ez év elején hozzáférhető volt. Visszatérve az atlétikai hasonlathoz, a mindenkori oktatási kormányzat a felelős azért, hogy milyen pályára állítja az oktatást, mekkorára rajzolja fel a futópálya köreit, hová helyezi el az akadályokat, és ezeknek milyen a viszonya egymáshoz - az iskolai élet szereplőivel való párbeszéd és remélhetőleg konszenzus kialakulása után. Ez a közoktatási törvény átfogó módosítását igényli, feltehetőleg a jövő év elején.

MN: A skandináv vagy az angol komprehenzív iskolarendszer feladatának tekinti a gyerekek közötti különbségek mérsékelését. Nálunk a szelektív modell működik, ami a jobb képességű és társadalmi helyzetű gyerekeknek kedvez, és hátrányos helyzetbe hozza a gyengébb képességűeket és a szegényeket, vagyis éppen az esélyegyenlőség ellen dolgozik. E szelektív jelleg nemhogy csökkent, hanem nőtt a rendszerváltás óta, és nagyban felelős a cigány gyerekek iskolai kudarcaiért. Milyen terveik vannak a változtatásra?

MB: Magyarország egyik legnagyobb társadalmi problémája a romák helyzete. Az integráció egyik kulcsa az oktatás. Nem lehet azonban cinikusan kijelenteni, mint Orbán Viktor tette, hogy a romák tiltakozás helyett tanuljanak és dolgozzanak, s akkor minden egy csapásra megoldódik. Nem lehet a tanulni akarás hiányával magyarázni azt a tényt, hogy míg a fiatalság teljes korosztályának 70 százaléka érettségihez jut, addig a cigány fiataloknál 10 százalék sincs ez az arány. A célunk az esélyegyenlőség megteremtése, aminek korszerű eszközei vannak az óvodai-iskolai és az általános iskolai-középiskolai átmenet segítésére. Az elmúlt években felerősödött a szegregáció, amely nemcsak a cigány gyerekeket sújtja, hanem általában a gazdagabb és a szegényebb, valamint a különböző szociokulturális helyzetű gyerekek között mélyíti a szakadékot. Itt olyan komplex problémáról van szó, amelynek megoldása csak integrált oktatást célzó stratégiával lehetséges.

MN: Egy kérdés erejéig áttérve a felsőoktatási intézményekre: az integrációjukról szóló törvényt 1996-ban hozták, 1998-ban lépett hatályba. Hogyan működik az új struktúra, és milyen irányba kell továbbfejleszteni?

MB: Míg a közoktatás-politikában az előző ciklusban konzervatív fordulat történt, rossz vágányra helyezték vissza a rendszert, addig a felsőoktatásban inkább csak arról lehet beszélni, hogy elég hatékonyan haladtak-e előre a reformok. Fontos az integráció, az oktatási kormányzat nem is fogja megengedni, hogy felbomoljon, függetlenül attól, hogy a kormányváltás után fölerősödtek egyes függetlenedési törekvések. A továbblépést illetően: elindult a kreditrendszer kiépítése, de nem érte még el azt a szintet, hogy a tervezett időben, 2002 szeptemberében be is lehessen vezetni a felsőoktatási intézményekben. Ezt egy évvel elhalasztjuk. Egyes intézményekben, ahol a kreditrendszer számítógépes háttere kiépült, kísérleti jelleggel egyfajta szimulációja zajlik, máshol pedig folytatják a számítógépes háttér kiépítését. Az integráció és a kreditrendszer a feltétele további két fontos, átfogó reformlépésnek. Az egyik a bolognai egyezményhez való csatlakozásunk jelentette kötelezettség: az európai oktatási miniszterek itt egy többfokozatú, egymásra épülő, unilineáris felsőoktatási rendszer kiépítésére vállaltak kötelezettséget, alapvetően az angolszász modell szerint. Efelé fog közelíteni a főiskolákra és egyetemekre építő kontinentális modell, a miénk is. A másik fontos feladat az egyetemek és főiskolák akadémiai és pénzügyi vezetésének erőteljesebb szétválasztása, hogy az intézmények pénzügyei és gazdálkodási kérdései valóban rátermett szakemberek kezébe kerüljenek. A feszes, hatékony, menedzserszemléletű gazdálkodás az igazi egyetemi autonómia kiteljesedése érdekében is szükséges.

Szőnyei Tamás

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.