Vabank (Petr Hlobil, a CEE Bankwatch Network koordinátora)

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2002/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyar Narancs: Miért tekintik problematikusnak, hogy a Világbank olajipari és bányászati projekteket finanszíroz?

Két héttel ezelőtt a Világbank és több európai, közép-ázsiai civil szervezet ötnapos tanácskozást tartott Budapesten a banknak a kitermelő iparágakban betöltött szerepéről. A nemzetközi pénzügyi szervezetek tevékenységét figyelemmel kísérő CEE Bankwatch Network (Közép- és kelet-európai Bankfigyelő Hálózat), bár nem látta sok értelmét az eszmecserének, elment, de csatlakozott a radikálisabb szervezetek ellenfórumához, utcai demonstrációihoz is. Petr Hlobilt, a Bankwatch nemzetközi olaj- és klímakoordinátorát még a fórum előtt kérdeztük a Világbank finanszírozási politikájával kapcsolatos fenntartásairól.

Petr Hlobil: Ezeknek a projekteknek a hasznából nem, vagy csak elenyésző mértékben részesülnek a helyi lakosok, akiket nem tájékoztatnak megfelelően a kockázatokról. A kitermelő iparágak helyileg erősen környezetszennyezők és egészségrombolók, exportfüggőségbe, adósságspirálba és gyakran társadalmi, politikai konfliktusokba taszítják az adott országot, nem is beszélve a fosszilis tüzelőanyagok elégetésének a bolygó klímájára gyakorolt hatásáról.

MN: De Azerbajdzsán, Grúzia vagy a Kirgiz Köztársaság nyilván nem tiltakozik az ölébe hulló olaj- és aranydollárok miattÉ

PH: A kitermelés bevételein általában igazságtalanul osztoznak a kitermelő cégek az állammal. A kitermelők rendszerint nem állami tulajdonúak, hanem multinacionális vállalatok, és a legmesszebbmenőkig kihasználják az adott rezsim gazdasági és politikai instabilitását. A bevételi források számának szűkülése túlságosan kiszolgáltatottá teszi az ország gazdaságát, mert a fő exportcikk, például az olaj világpiaci áringadozása tervezhetetlenné teszi a bevételeket. Azerbajdzsánban az olajjövedelmek mindemellett egy elkülönített, az elnök ellenőrzése alatt álló alapba kerülnek, amire a parlamentnek nincs is rálátása. A Világbank növekvő társadalmi igazságtalanság mellett instabil gazdaságok kialakulásában segédkezik, ahelyett, hogy a fenntartható fejlődésre koncentrálna.

MN: Miért fektet ekkora hangsúlyt a Világbank a kitermelő iparágakra? A megtérülés biztonságossága a fő szempont, vagy vannak politikai okok is?

PH: Így egyben tudnak óriási hiteleket kihelyezni, ami egyszerűsíti a dolgukat, és a bank belső premizálási rendszere is a hitel összegén alapul. Az olajkitermelés és a nemesfémbányászat - elsősorban a környezeti hatások miatt - üzletileg kockázatos, ezért a piaci hitelek nagyon drágák. Ha azonban a kitermelő vállalat olcsóbban, a közszférában is hozzá tud jutni pénzhez, javul a megtérülés. A Világbank a részvényes országoktól származó közpénzeket helyezi ki hitelként. A világbanki hitelekre a többi hitelező referenciaként tekint, ezért a célország igyekszik jó feltételeket biztosítani az ilyen pénzekkel finanszírozott vállalkozásoknak: a világbankos és az ahhoz hasonló projektek rengeteg kedvezményt, adómentességet és előjogot élveznek.

MN: Mondana példát?

PH: Az Agip Kazahsztánban a csővezetékeket és az egyéb berendezéseket 25 százalékos amortizációs rátával írhatja le, míg a szigorúbb országokban ez az arány 4-5 százalékos. Ez hihetetlenül kedvező lehetőség.

MN: Beszéljünk a politikai okokról.

PH: A kitermelők a világ legnagyobb vállalatai, amelyeknek nagyon jó kapcsolataik vannak a Világbankkal, és hatalmas a politikai befolyásuk a bank fő részvényes országaiban, mindenekelőtt az Egyesült Államokban.

MN: A fő részvényesek eszerint olyan külföldi projektek finanszírozását szorgalmazzák, amelyek gazdaságilag a multik és az ő érdekükben állnak?

PH: Persze, de ezt nyíltan vállalják is. Ha megnézi például az Egyesült Államok energiatervét, abban szó van a Baku-Supsa-csővezetékről, amely Azerbajdzsánt Grúzián és egy török kikötőn keresztül összeköti az Egyesült Államokkal. A fő részvényesek nyomást gyakoroltak a Világbankra és az EBRD-re (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank), hogy finanszírozza a projektet. Pedig az már most látható, hogy közpénzek igénybevétele nélkül ez a csővezeték nem lenne gazdaságos, ezt még a British Petroleum igazgatója is elismerte.

MN: A Világbank szerint, ha nem vállalnának részt a kitermelésben, a környezeti és társadalmi szempontokat a tisztán piaci hitelezők még kevésbé vennék figyelembe.

PH: Egyrészt kiábrándító, hogy a Világbank figyelméből csak ilyen kevésre telik, másrészt a részvételével éppen hogy legitimálja ezeket a kockázatos beruházásokat, és odacsábítja azokat a magánhitelezőket, akik különben távol maradnának.

MN: Vannak a Világbanknak olyan kitermelő beruházásai, amelyekkel elégedettek?

PH: A kitermelő iparágakkal kapcsolatos projektek egyik fő problémája a jó példák hiánya: semmilyen pozitív hatást nem tudnak felmutatni. Ez egy rossz modell, meg kéne állni, és más úton menni tovább. Kis- és középvállalkozásokat, a megújuló energiaforrások hasznosítását, a hulladék-újrafeldolgozást kellene finanszírozni.

MN: Milyen garanciákat javasolnak beépíteni a Világbank döntéshozó mechanizmusába, hogy felelősségteljesebb döntések szülessenek?

PH: Nincs szükség új javaslatokra, mert a Világbank a meglévő biztonsági követelményrendszereket is folyamatosan figyelmen kívül hagyja, betartásuk esetén ugyanis nem finanszírozhatna kitermelési projekteket.

MN: Hogyan lehetne érvényt szerezni a szabályozásoknak?

PH: Például úgy, hogy azokat már a projekt tervezésénél figyelembe veszik. Mert hiába működik ellenőrző bizottság (inspection panel) és ombudsman, ha ezeknek az intézményeknek a projektek korai fázisában nincs lehetőségük vizsgálódni, és mire esetleg kiderül, hogy a bank megszegte a saját előírásait, a projektet már jóváhagyták, vagy be is fejezték.

MN: Mennyire átláthatók a Világbank programjai?

PH: Próbálják javítani az információs politikát, de az még messze van az optimálistól. Fontos dokumentumok - mint egy-egy projekt monitorjelentése - egyáltalán nem hozzáférhetők. Míg Washingtonban majdnem minden olvasható, addig az esetleg kitelepítendő, munkájukat elvesztő, egészségükben károsuló helyiek az alapvető információknak sincsenek a birtokában. A környezeti hatástanulmányt le sem kell fordítani a helyi nyelvre, tehát például az azeriek egy olyan faluban, ahol nincs se áram, se telefon, nem sok hasznát veszik az interneten olvasható, angol nyelvű dokumentumoknak. Ráadásul a közvélemény rendszeresen két hónappal a jóváhagyás előtt értesül a projektekről, amikor már nincs sok idő reagálni és változtatni, de sokszor egyáltalán nem derül ki, hogy egy projekt beindult.

MN: Önök részt vesznek a konzultáción és a párhuzamos rendezvényeken is.

PH: A civil szervezetek már évek óta kritizálják a bankot amiatt, hogy belefolyik a kitermelő iparágak finanszírozásába. Két éve Prágában a Világbank elnöke beleegyezett, hogy független, külső vizsgálat tisztázza a bank szerepét. Ám kiderült, hogy túl veszélyes, amit James Wolfensohn megígért, ezért elkezdték bagatellizálni. A független jelentések csak azután kerülhetnek a legfelső irányító testület elé, ha azokat a bank igazgatósága elfogadja, de még a belső ellenőrző szervek munkáját is adminisztratív akadályokkal nehezítik. Próbálják továbbá korlátozni a budapestihez hasonló konzultációkon részt vevő civilek számát, a konzultációk költségvetését. Bár nem tartjuk hatékonynak a konzultációkat, fontos, hogy az aggodalmaink rendre elhangozzanak. Együttműködünk ugyanakkor azokkal a civil szervezetekkel is, amelyek nem óhajtanak segédkezni a Világbank pr-akcióihoz.

Miklósi Gábor

szerző
Miklósi Gábor
publikálva
2002/28. (07. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra