"A kórházak átalakításához első körben több pénz kell, mint amennyit hosszú távon spórolni lehet rajta; a csökkentett ágyszámokra azonban mindenképpen fizetnie kell az államnak." Kövecs Gyula, a Kórházszövetség elnöke (a kiskunhalasi kórház igazgatója) nyugtatta imigyen kollégáit azután, hogy
az egészségbiztosító
vezetője, Cser Ágnes január második napján azzal fenyegetőzött: közel húsz kórház meg sem kezdheti idei (Folytatás a 16. oldalon.)
(Folytatás a 15. oldalról.)
tevékenységét (bár nem szüntetik meg őket), mert vezetőik késve szolgáltattak adatokat intézményük gazdálkodási adatairól. Ezt több kórház vezetője rossz néven vette, már csak azért is, mivel a megyei egészségbiztosítási pénztárak csak az utolsó pillanatban (a vidéki kórházaknak december 28-án, a budapestieknek 30-án) küldték ki azt a faxot, amelynek alapján az intézmények a kért adatokat visszajelezhették. A határidő tudniillik december 30. délután kettő óra volt. (A Kórházszövetség elnöke szerint egyébként hiába fenyegetőzik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP); az OEP feladata az, hogy finanszírozza a kórházakat, a kórházaké meg az, hogy az OEP-vel ágyszámokra szerződjenek.)
Kövecs Gyula - s ebben a játszmában nem csupán ő - mindenekelőtt azt nehezményezi, hogy az OEP magatartásában alig lehet felfedezni együttműködésre utaló jeleket. Ezt mutatja a képtelenül rövidre szabott határidő s az is, hogy az 1997-es gazdálkodási mutatókat olyan űrlapra kellett rávezetni, amely - éppen a megváltozott finanszírozási rendszer következtében - használhatatlan volt, csak a tavaly érvényben lévő szabályok szerint lehetett kitölteni.
A kórházak és az egészségbiztosító közötti szerződések máskülönben megfelelnek az előirányzottaknak, azaz körülbelül tízezerrel kevesebb ágy szerepel rajtuk (lásd keretes írásunkat). Az OEP-nél szigorúan megvizsgáltak minden visszaérkezett szerződést, mert egy-két esetben előfordult, hogy a kórház több ágyat "tudott" magáénak, mint amennyi a megállapodások szerint járt volna. (Az előzményekről lásd: Vészhelyzet, MaNcs, 1996. november 7.)
Ahogyan az várható volt, a legjobban megszorongatott
Pest megyében
sem kezelték szentírásként a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár határozatát; a huszonhárom kórházzal rendelkező Fővárosi Önkormányzatnál bejelentették, hogy nem fogadják el azt, és "sokat úgysem veszthetünk" alapon fellebbeznek az OEP-hez. Az egészségbiztosító, immár másodfokon, enyhített is kicsit az ágyszámcsökkentés szigorán. A Szent Imre-kórháznak például meghagyott pluszban huszonegy belgyógyászati ágyat. Igaz, az Országos Kardiológiai Intézetnek nem adtak "vissza" a leépített fekhelyekből, aminek következtében az intenzív osztályon 4 - azaz négy - ágy lesz. A fővárosiak ennél azért többre számítottak, de - mint azt Szolnoki Andrea, az egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes a Narancsnak elmondta - a Fővárosi Közgyűlés Egészségügyi és Sportbizottsága megszavazta, hogy ne menjenek bíróságra az OEP ellenében. A harmadfokú döntéshozatali szerv úgysem tud ágyakat "menteni", hiszen a bírósági eljárás egyrészt nem halasztó hatályú (vagyis az érvényben lévő előírásokat a kórházaknak egyelőre így is, úgy is teljesítenie kéne), másrészt pedig a bíróság csak azt vizsgálja, hogy az ágyszámcsökkentést valóban a törvényben leírtak szerint hajtották-e végre. A törvény racionalitását pedig az igazságszolgáltatás aligha kérdőjelezheti meg.
Csongrád és Veszprém megye
ennek ellenére bírósághoz fordult - addig is az OEP által meghatározott ágyszámon fogadhatnak betegeket. Ezekben a megyékben - az orvostörténetben először - jogászok fogják megmondani az orvosoknak, hány ágy szükséges a hozzájuk forduló betegek problémamentes ellátásához. A Kórházszövetség már idézett vezetője szerint esély sincs arra, hogy a bíróságon bármibe beleköthessenek: a törvényi előírások szilárd alapokon állnak. Szolnoki Andrea szerint végső soron még az is rendben lenne, hogy a megyei egészségbiztosítók osztályonkénti lebontásban - lényegében a központosítás emlékeit idézve - határozták meg az egyes intézmények újévtől esedékes ágyszámát. Az egészségbiztosító viszont csak úgy volt hajlandó szerződni néhány intézménnyel, hogy 1997. június végéig bővíteniük kell a fekvőbeteg-ellátást biztosító osztályaikat. Ilyen például a Mentőkórház vagy a budai MÁV-kórház. A helyzet azonban meglehetősen ellentmondásos, mivel a bővítést - legalábbis a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár kívánalmai szerint - úgy kell végrehajtani, hogy a megyei összágyszám ne változzon - vagyis a megyében lévő más kórházak kontójára.
A törvény bírálói
még a radírozás megkezdése előtt sürgették: külön pénzkeret szolgálja a kórházi osztályok átalakítását, mert hiába a törvény meg az elszánás a takarékosságra: az összevonások, átszervezések igen sokba kerülnek. A tavalyi évre esedékes mintegy másfél milliárdhoz képest 1997-re 3,2 milliárd forintot szánnak a szerkezetátalakításra: ezt a pénzt az intézmények pályázat útján nyerhetik el a minisztériumtól. Hogy ez elég lesz-e, azt ma még senki sem tudja, hiszen a sokat hivatkozott londoni példa szerint is az angliai kórházreform utáni első három évben csak súlyos pénzek befektetésével lehetett fenntartani az egészségügyi rendszert - az összevonások csupán később kezdtek megtérülni.
Az ágyszámcsökkentés miatti helyzet okozta az új év egyik első szenzációját is: egy nyíllal eltalált lányt - legalábbis a hír első verziója szerint - emiatt utaztattak a fél országon keresztül, míg aztán a kerepestarcsai kórházban végre befeküdhetett egy (még meglévő) ágyra. A leányt előbb a hatvani kórházba szállították, ahol ellátták, de - mivel pár órája megszűnt a gégészet - továbbküldték Gyöngyösre. Persze lehet, hogy a gégész is továbbküldte volna, mert Gyöngyösön jobb az ellátás - nyilatkozta később a hatvani kórház igazgatója. Csakhogy. Gyöngyösön azért nem vették fel, mert - mint ott kiderült - nincs megfelelő műszerezettségük a lány ellátására. (Ezt állítólag a mentősök sem tudták.) Így aztán tovább utaztak Kerepestarcsára, ahol - bár "a többórás bolyongás nem rontott állapotán" - rövidesen megműtötték az áldozatot szövődmény miatt.
Hogy az egészségügyi ellátó rendszer túlméretezett és éppen ezért megreformálandó, aligha vitatható. Hogy azonban ezt a legszerencsésebb módon kezdték-e meg, az már igen. Főleg akkor, ha a nemegyszer átgondolatlannak tűnő leépítések közepette jut pénz olyan magánvállalkozásoknak, amelyek semmiféle alkufolyamatban nem szerepeltek: ilyen például az R Klinika, az Oxivit Kft., a Raditec Kft., és ha a népjóléti miniszter is rábólint, kap állami pénzt majd a (szintén magán) IMC Klinikák meg az Alapítvány L. S. Gy. Vadaskert is. Informátoraink szerint rá fog bólintani, mert a miniszter is tudja, melyik kinek az érdekeltsége. Mi egyelőre csak sejtjük.
Vultur Csaba
(közreműködött: Kovács Orsolya)
Törvény és statisztika
Az ágyszámcsökkentéssel egyet nem értők még tavaly ősszel az Alkotmánybírósághoz fordultak, a testület azóta kimondta a verdiktet: nem ütközik az alkotmányba a vitatott törvény. Azért aggályaikat is megfogalmazták: hiányoznak az új rendszerben esetleg előálló ellátási nehézségek, illetve anyagi többletterhek ellentételezésére szolgáló eszközök és rendelkezések.
A fentiek tudtával véglegesítette az OEP: január 1-jétől 82 896 ágy betegei után fizet a kórházaknak (tavaly ez még 93 304 volt). Finanszírozás hiányában megszűnik hét kórház. Az országos átlag szerint 11,5 százalékkal kevesebb ágy maradt, de a szórás elég nagy: a megyei átlagok alapján Vas megye szenvedte el a legnagyobb érvágást (19,9 százalékos csökkenés), a következők Somogy és Csongrád. A Pest megyei 4890 ágy 699-cel csökken, a budapesti 28 286-nál 4991-gyel lesz kevesebb. Orvosi szakok szerint országosan a belgyógyászat vesztette a legtöbbet (1935 ágy), a legkevesebbet pedig a csecsemő- és gyermekgyógyászat (38).
