Az Iparművészeti Múzeum (IMM) szakmai-civil közössége Főnix projekt néven bő egy hónapja, az Építészet Éjszakáján előadásokkal, egy kisfilmmel és fényfestéssel próbálta felhívni a figyelmet a Lechner Ödön főművének tartott Üllői úti épület drámájára. A múzeum 2017-es bezárásakor ígért felújítás azóta sem kezdődött el, a múzeum első számú műtárgyának tekintett épület nyolc éve lényegében csak pusztul. Bár az eseményt próbálták az épületbe szervezni, életveszélyre hivatkozva erre nem kaptak engedélyt, a programot a múzeum melletti Angyal István parkban valósították meg úgy 250 résztvevővel; a végén élőlánccal vették körbe a múzeumot, sürgetve a döntéshozókat, hogy „a felújítás nem várhat”.
Mindezt könnyű lenne annyival elintézni, hogy a kormány inkább stadionokra, vagy ki tudja, mire költi a pénzt az IMM rekonstrukciója helyett, de ennél azért bonyolultabb a történet.
Az 1893 és 1896 között Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján készült épületet valójában soha nem fejezték be teljesen, a telek Hőgyes Endre utca felőli részére tervezett épületszárny pénzhiány miatt nem készült el. A múzeum több belövést kapott a II. világháborúban és 1956-ban is, rendszeresen kárt tett benne az időjárás, a 3-as metró 1974–1975-ös építése is megrepesztette, a bonyolult tetőszerkezet különféle problémái miatt pedig állandó gondot jelentett a beázás. A károkat rendre szükségmegoldásokkal javították ki, és az állagmegóvásra is alig-alig jutott pénz, így az évek alatt egyre sürgetőbbé vált a nagyrekonstrukció.
Egy szerencsés pillanat
A mostani nem felújítás története viszont 2011 körül kezdődött, amikor egy alapos felmérés hatására mindenki számára világossá vált a múzeumépület lassan életveszélyessé váló állapota. „Szakszerű diagnosztikai vizsgálatot készíttettünk az egész épület fizikai állapotáról. Ekkor derült ki, hogy a kupola tetején lévő torony, a szép, sárga mázas Zsolnay kerámiaépítmény oszlopai hosszában meg vannak repedve, és a szerkezet mérhető módon dől az utca felé” – idézi fel Takács Imre művészettörténész, az IMM akkori főigazgatója, jelenleg az ELTE egyetemi tanára. „Kiderült, hogy az acéllal merevített, üreges oszlopokat teleöntötték betonnal valamelyik felújítás során, és ennek következtében az eredeti vasszerkezet erősen korrodálódott. Attól kellett tartani, hogy végül az egész lanterna az Üllői úton végzi, emberek életét veszélyeztetve.” A tetőidomot végül egy az egyben le kellett vágni a kupola tetejéről és leemelni, és az is világossá vált: valamit kezdeni kell az épülettel.
„Ez szerencsés pillanat volt – ami aztán gyorsan elmúlt, és azóta sem tért vissza –, amikor a kormányzat elkezdte komolyan venni a problémát. 2011 decemberében sikerült személyesen beszélnem a miniszterelnökkel, ami fordulatot adott a folyamatnak. Megkaptuk azt a támogatást, amellyel a következő évben nemzetközi tervpályázatot tudtunk hirdetni és lebonyolítani. Ezt nagy ígéretnek vettük a múzeum teljes újjászületésére” – folytatja Takács Imre.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
