Így nem újították fel az Iparművészeti Múzeumot

Elszállt évek és milliárdok

Belpol

Sanyarú a múzeumok helyzete a NER-ben, és a legmostohább sors talán az Iparművészeti Múzeumnak jutott: ikonikus épülete 2017-es bezárása óta lassan menthetetlen állapotba kerül, a műtárgyak évek óta egy bérelt raktárban vannak elcsomagolva, a múzeum egyedül a Ráth György-villát használhatja kiállítóhelyként. Hogyan jutottunk idáig?

Az Iparművészeti Múzeum (IMM) szakmai-civil közössége Főnix projekt néven bő egy hónapja, az Építészet Éjszakáján előadásokkal, egy kisfilmmel és fényfestéssel próbálta felhívni a figyelmet a Lechner Ödön főművének tartott Üllői úti épület drámájára. A múzeum 2017-es bezárásakor ígért felújítás azóta sem kezdődött el, a múzeum első számú műtárgyának tekintett épület nyolc éve lényegében csak pusztul. Bár az eseményt próbálták az épületbe szervezni, életveszélyre hivatkozva erre nem kaptak engedélyt, a programot a múzeum melletti Angyal István parkban valósították meg úgy 250 résztvevővel; a végén élőlánccal vették körbe a múzeumot, sürgetve a döntéshozókat, hogy „a felújítás nem várhat”.

Mindezt könnyű lenne annyival elintézni, hogy a kormány inkább stadionokra, vagy ki tudja, mire költi a pénzt az IMM rekonstrukciója helyett, de ennél azért bonyolultabb a történet.

Az 1893 és 1896 között Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján készült épületet valójában soha nem fejezték be teljesen, a telek Hőgyes Endre utca felőli részére tervezett épületszárny pénzhiány miatt nem készült el. A múzeum több belövést kapott a II. világháborúban és 1956-ban is, rendszeresen kárt tett benne az időjárás, a 3-as metró 1974–1975-ös építése is megrepesztette, a bonyolult tetőszerkezet különféle problémái miatt pedig állandó gondot jelentett a beázás. A károkat rendre szükségmegoldásokkal javították ki, és az állagmegóvásra is alig-alig jutott pénz, így az évek alatt egyre sürgetőbbé vált a nagyrekonstrukció.

Egy szerencsés pillanat

A mostani nem felújítás története viszont 2011 körül kezdődött, amikor egy alapos felmérés hatására mindenki számára világossá vált a múzeumépület lassan életveszélyessé váló állapota. „Szakszerű diagnosztikai vizsgálatot készíttettünk az egész épület fizikai állapotáról. Ekkor derült ki, hogy a kupola tetején lévő torony, a szép, sárga mázas Zsolnay kerámiaépítmény oszlopai hosszában meg vannak repedve, és a szerkezet mérhető módon dől az utca felé” – idézi fel Takács Imre művészettörténész, az IMM akkori főigazgatója, jelenleg az ELTE egyetemi tanára. „Kiderült, hogy az acéllal merevített, üreges oszlopokat teleöntötték betonnal valamelyik felújítás során, és ennek következtében az eredeti vasszerkezet erősen korrodálódott. Attól kellett tartani, hogy végül az egész lanterna az Üllői úton végzi, emberek életét veszélyeztetve.” A tetőidomot végül egy az egyben le kellett vágni a kupola tetejéről és leemelni, és az is világossá vált: valamit kezdeni kell az épülettel.

„Ez szerencsés pillanat volt – ami aztán gyorsan elmúlt, és azóta sem tért vissza –, amikor a kormányzat elkezdte komolyan venni a problémát. 2011 decemberében sikerült személyesen beszélnem a miniszterelnökkel, ami fordulatot adott a folyamatnak. Megkaptuk azt a támogatást, amellyel a következő évben nemzetközi tervpályázatot tudtunk hirdetni és lebonyolítani. Ezt nagy ígéretnek vettük a múzeum teljes újjászületésére” – folytatja Takács Imre.

 
Kívül
Fotó: Sióréti Gábor 

A rekonstrukcióra a múzeum 2012-ben írta ki a nemzetközi építészeti tervpályázatot, amelybe belevették, hogy az épületben milyen kiállítótereket képzelnek el – nagyban növelni kívánták a kiállítási alapterületet részben a MOME akkor még ott működő tanszékeinek kiköltözésével, részben átalakításokkal, részben úgy, hogy a Hőgyes Endre utcai sarkot is beépítik. Az új szárnyba az akkori koncepció szerint az újonnan kialakítandó Design Mú­zeum megnyitását tervezték az IMM új részlegeként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.