Pusztafoxtrott szólt október 14-én este a nagyváradi Léda-ház emeletén. A Nem forog a dorozsmai szélmalom című magyar dal feldolgozását Zarah Leander svéd színésznő énekelte anyanyelvén egy 1936-os felvételen. A dal meghallgatása után adták át a Magyar Irodalmi Zsidó Könyvtárat. Olyan könyvek, dokumentumok alkotják, amelyek a nagyváradi zsidó közösségről, annak valamelyik tagjáról szólnak, vagy a szerzőjük váradi írástudó. Kit érdekelhet egy ilyen gyűjtemény, amikor antikváriumok zárnak be, mert a közösségi terekben fölállított polcokon ingyen lehet olvasnivalóhoz jutni? Azt, aki a történelemmel egyéni sorsokon keresztül ismerkedik, és szeret nyomozni. A témába vágó Facebook-csoportok virágzásán látszik, milyen nagy ez a tábor.
Belga férjjel Marokkóban
A második világháború előtt Nagyváradon majdnem százezer ember élt, a lakosság harmadát zsidók alkották. Többségüknek magyar volt az anyanyelve. Mielőtt szinte mindnyájan elpusztultak, elitjüknek nagy szerepe volt a magyar kultúra ápolásában. A könyvtár avatásán Szűcs László, az Újvárad irodalmi folyóirat főszerkesztője például Miklós Jutka Élet őfelségéhez című dedikált verseskötetét mutatta be; ezt a helyi Sonnenfeld Adolf nyomdája adta ki 1908-ban. Miklós Jutka költeményei néhány hónappal később Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás és Juhász Gyula művei mellett megjelentek az első Holnap antológiában is Nagyváradon. Miklós Jutka – eredetileg Miliczer Júlia – nemcsak az egyedüli nő volt a holnaposok közt, hanem a legfiatalabb is. Később Amerikában fényképészmesterséget tanult, hazatérve rögtön tanított is, műterme volt. Élt Berlinben, Franciaországban, belga férjével együtt Marokkóban, ahol holnapos társainak verseit fordította franciára. 1976-ban halt meg. Jövőre Nagyváradon fotókiállítással emlékeznek rá – mondta Szűcs László.
A Magyar Irodalmi Zsidó Könyvtár ötletgazdája, Sall László költő, műfordító A száműzött értelem című 1943-as könyv szerzőjét, Harsányi Jenőt mutatta be. Harsányi Debrecenben érettségizett, Budapesten doktorált, újságot szerkesztett, diákmozgalmakban vett részt, a trianoni határhúzás után visszaköltözött szülőföldjére, immár Romániába. Ügyvédi irodája volt Bukarestben is, és olyan híre, hogy eleve vesztes ügyek mellé áll. A korabeli lapok megírták, 1937 júniusában a nagyszalontai központi kávéházban a helyi rendőrfőnök és barátja nagyon megverte Harsányit, mert munkájával bosszúságot okozott nekik. A deportálás előtt a Harsányi család az akkor épp ismét Magyarországhoz tartozó Nagyváradon lakott. A házaspár elpusztult Auschwitzban. Lányukat, Zimrát Miskolcról hurcolták el a lágerbe. Naplót írt, amely fennmaradt. Harsányi Zimra túlélte a tábort. Író lett, előbb saját nevén, majd Novák Anna, Ana Novák, illetve Ana Novac néven írt. Ő is világpolgárként, Párizsban halt meg 2010-ben. Saját magát hibáztatta családja pusztulása miatt, szülei ugyanis menekültek volna, át a közeli román határon, de várták haza őt Miskolcról. Naplója alapján írt regényét, A téboly hétköznapjait 1966 után tavaly adta ki újból Nagyváradon a Holnap Kulturális Egyesület Sall László előszavával.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
