A hétvégén több viskót is eldózeroltatott a csepeli Közterület-felügyelet, miután lakóikat egyszerűen távozásra szólította fel, elhelyezésükről nem gondoskodott. A még meglévő kunyhók lakói attól féltek, hogy hétfőn rájuk kerül majd a sor.
Még mi nem kéne?
Fotó: Kökényesi Gábor
A két megmaradt kunyhó a csepeli HÉV Szabadkikötő nevű megállójának közelében, a fák között, az útról alig észrevehető helyen áll, két pár lakik bennük. Hétfőn reggel hét után pár perccel érkezünk az A Város Mindenkié aktivistáival és szimpatizánsokkal, és elegyedünk szóba az egyik ott lakó családdal. Gézáék több mint 10 éve élnek itt kisebb megszakításokkal, a szomszédaik, Laciék pedig már 13 éve. Laci többször is „építkezett”, több viskót is húzott itt fel, mert pár éve megkérték a rendőrök, hogy húzódjon beljebb kicsit, ne lehessen látni az útról. Géza elmeséli, hogy az elmúlt 10 év során hiába próbáltak szociális bérlakást igényelni, elutasították a kérelmüket. Azt tapasztalja, hogy nincs kiút a helyzetéből, rendes, bejelentett munkára nem veszik fel szerinte a hajléktalanokat. Csütörtök óta pedig az is bizonytalan, hol tudnak meghúzódni párjával a viskóban lévő ingóságaikkal együtt. Merthogy akkor jöttek ki hozzájuk a közterület-felügyelők és tudatták velük, hogy 48 órájuk van a távozásra. Nem ajánlottak fel senkinek semmilyen lakhatási lehetőséget, azt tanácsolták csak, hogy menjenek egy közeli magánterületre, mert oda nem mehetnek utánuk. Szállóra nem szívesen mennének, nagyon nehéz volna olyat találni, ahol együtt maradhatnának – Géza és élettársa, Sári már 20 éve vannak együtt, még azelőttről, hogy hajléktalanná váltak volna – és nem kerülnének még rosszabb körülmények közé: a kunyhóikban a lehetőségekhez képest mégiscsak berendezkedtek. Kérdezzük, mit tudnak azokról, akiknek előző nap elbontották a házát, tudomásuk szerint némelyek közülük elmentek valahová a közelbe, ahol lakhatnak valamilyen munka fejében, vagyis nem az önkormányzat helyezte el őket. A többiekről nem tudnak.
A Város Mindenkié aktivistái jogi és praktikus segítséget is nyújtottak az elmúlt napokban, szemetet szedtek a házak körül és bejelentést tettek az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál. Szabó Máté már több alkalommal alapjogsértőnek minősítette a közigazgatási eljárás lefolytatása és elfogadható elhelyezés biztosítása nélküli kunyhóbontásokat. (A korábban hasonló gyakorlatot folytató Kőbánya önkormányzata utóbb jobb belátásra tért, az AVM, az Építőtábor Egyesület és más önkéntesek által lakhatóvá tett önkormányzati bérlakásokat bocsátottak legutóbb a közelben élő hajléktalanok rendelkezésére). Kilenc óra körül érkeznek meg a közterület-felügyelők, akik arról tájékoztatják a dózerek feltűnésétől szorongó hajléktalanokat, hogy nem kell aggódniuk, nem fognak váratlanul lecsapni az otthonaikra.
Nincs jobb dolguk
Fotó: Kökényesi Gábor
Mi a nyomukban elsétálunk a kerületi közterület-felügyeletre, ahol arról tájékoztatnak, hogy a bontás jogszerűségére és a még álló viskók lakóinak sorsára vonatkozó kérdéseinkre kizárólag Csepel jegyzőjétől várhatunk választ. A jegyző azonban szintén passzolt és továbbküldött bennünket Ábel Attila alpolgármesterhez.
Ábel elmondta, hogy a jegyző szerint (aki maga nem nyilatkozott) nincs szükség közigazgatási eljárásra, anélkül és írásbeli tájékoztatás nélkül is jogszerű a bontás, vagyis nem fogadják el az ombudsman álláspontját, mivel az „nem bírósági ítélet, csak jogértelmezés”. Ábel szerint a közerület-felügyelőknek joga és kötelessége szemetet szedni és a kunyhók elbontása is ide sorolható. A kunyhó nemcsak azért nem szemét, mert ez az érvelés embertelen, hanem mert jogilag is építmény, mint ezt az építési törvény kimondja. (Lásd Minden, ami épített című keretes írásunkat.)
| Minden, ami épített Az építési törvényben (1997/LXXVIII. 2. §) az áll, hogy építménynek kell tekinteni anyagától, kiterjedésétől, szerkezeti jellemzőitől függetlenül minden olyan objektumot, amelyet építési tevékenységgel hoznak létre, helyhez kötött és a terepszintet, valamint a légteret azáltal változtatja meg, hogy beépíti. |
Ábel nem vitatta, hogy az eddigi és leendő távozók számára nem áll módjukban olyan elhelyezést biztosítani, amely lehetővé tenné, hogy az élettársak együtt maradjanak, de szerinte ez még mindig kisebb gond, mint az, amilyen körülmények között eddig éltek (az érintettek nem így látták a kérdést, világossá tették, hogy nem fogják elhagyni egymást).
Végezetül az alpolgármester ígéretet tett arra, hogy addig nem dúlják szét a maradók házait, amíg nem állapodnak meg velük arról, hol tudják folytatni az életüket, bár ez – az önkormányzat álláspontjának ismeretében – nem tűnik egyszerűnek.
A kunyhót építő hajléktalanokat akár jogellenesen is üldöző önkormányzatok számára egy Pintér Sándor belügyminiszter által szignált törvényjavaslat további jogi lehetőségeket is biztosítana megalkuvást nem tűrő harcukhoz, amennyiben szabálysértéssé minősítené, ha valaki közterületen „a tulajdonos vagy a rendelkezésre jogosult hozzájárulása nélkül építményt épít”, és ennek büntetésére akár az elzárást is lehetővé teszi. Az önkormányzatoknak pedig módot ad olyan közterületek kijelölésére – közrendi, közbiztonsági, közegészségügyi okokból illetve a kulturális értékek védelmében –, ahol nem lehet életvitelszerűen tartózkodni (hogy a tartózkodás életvitelszerű-e, azt a „magatartásból”, illetve a „körülményekből” kell kikövetkeztetnie az eljáró hatóság képviselőjének). Aki az arra illetékes felszólítása ellenére sem szünteti meg életvitelszerű tartózkodását, szintén szabálysértőnek minősül és visszaesőként szintén elzárható. A törvényjavaslat indoklása azt mondja, hogy ezzel lehet megteremteni a törvény és a márciusban módosított alaptörvény harmonizációját. Az alaptörvény-módosítás azt mondja ki, hogy törvény vagy helyi önkormányzati rendelet jogellenessé nyilváníthatja a közterületen való életet.
