Az 1996 őszén kirobbant és nagy botrányt kavart sikerdíjügy egyik szereplője – akinek a nevéből képzett főnév és ige („tocsikolás”, „tocsikol”) néhány évig a „lopás” szó szinonimája volt a köznyelvben – három hete elhunyt, amint azt az egykori jogtanácsos ügyvédje az index.hu-nak megerősítette. Tocsik Mártát az ÁPV Rt. bízta meg azzal, hogy alkudja le az érintett félszáz önkormányzatnál a privatizált állami vállalatok belterületi földjeik után járó követeléseiket. Tocsik az így megtakarított összeg 10 százalékát (plusz áfa), 804 millió forintot kapta meg sikerdíjként, amelynek egy része aztán az akkori koalíciós pártokhoz (MSZP, SZDSZ) közeli cégek számláin landolt. A Tocsik-ügyben hosszú évek múltán születtek jogerős ítéletek: 2003-ban a csalás vádja alól felmentették, a polgári per 2007-es jogerős ítéletében a jogtanácsosnőt 578 millió forint (plusz áfa, plusz kamatok) visszafizetésére kötelezték.
2003-ban a Legfelsőbb Bíróság Tocsik Mártát az első fokon még megálló vádpontok többsége alól felmentette, maradt a háromrendbeli magánokirat-hamisítás, amiért 400 ezer forint pénzbüntetést kapott. A másodrendű vádlott Liszkai Pétert (az ÁPV volt vezető jogtanácsosát) felmentették, Szokai Imre (az ÁPV volt igazgatótanácsi elnöke) négy és fél éves börtönbüntetését másfél év, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre mérsékelték; ennyire ítélték Lascsik Attilát, a vagyonkezelő akkori vezérigazgatóját is. És ami még érdekes lehet: a két párt- (pártközeli) ember felmentő ítéletét a másodfokon eljáró LB helybenhagyta (Boldvai László egykori MSZP-pénztárnokról, jelenleg is aktív honatyáról, valamint az azóta elhunyt Budai Györgyről van szó, akinek az „SZDSZ-közeli vállalkozó” volt az állandó jelzője).
Az esettel lapunk mindvégig kiemelten foglakozott. A 2003-as ítélet után levont következtetésünk (A világ korrupt, 2003. április 17.) ma aktuálisabb, mint akkor: "Az a szituáció a fontos, aminek evidens velejárója Tocsik, Boldvai meg Simicska, Schlecht, Budai és a többpártrendszer anyagi hátterének megannyi névtelen megteremtője. És ez a helyzet a rendszerváltáskori Magyarország egyik legnagyobb és legnyilvánvalóbb hazugságának, a párttörvénynek a következménye."
| Néhány további írás a Tocsik-ügyről, időrendben: Tocsik bejövetele, 1996. október 31. X-akták, 1996. december 19. „Nem mondhatom el senkinek”, 1997. február 6. Nem jogerős, 2002. március 21. Jó erkölcs (A Tocsik-per egy fontos ítéletéről), 2003. október 16. |
