1998. május 29., reggel tíz óra, Budapest, Kongresszusi Központ, a világuniverzumban a második elágazásnál jobbra. A kormányzati szerepre készülő Független Kisgazdapárt Országos Nagyválasztmányának küldöttei kiabálva tépik szét egymás belépőit és mandátumigazolásait a bejáratnál, hogy ne legyen rebellió odabent. Pontosabban: a torgyáni R-gárda megakadályozza a lázongó BAZ megyei küldöttek, élükön a két napja felfüggesztett Osztroha Bertalan megyei elnök bejutását (a vele készült interjút lásd külön). Tumultus, inzultus és igen nagy córesz kíséri a jelenetet, miközben Gyarmati Zoltán szerencsi elnök azt állítja, Homoki képviselő, a fegyelmi és etikai bizottság elnöke saját hatáskörben tépte szét a meghívóját. Gyarmati az az egy fő, aki úgy gondolta, Torgyán mellett ő is pályázna a pártelnöki posztra, ha már pályázni lehet. Hogy pályázata rejtélyes módon eltűnt a Belgrád rakparti központ zegeiben-zugaiban, más kérdés, ámde szerencse is. Csak képzeljük el, véletlenül elnökké választják, miközben ő önfeledten kint tüntet.
A bejáratnál órákig protestáló, Torgyán-képeket fejjel lefelé a kukába mártó Borsod megyeiek kis csoport ugyan, de mások helyett is megfogalmazzák aggályaikat, még ha sokan erősnek tartják is a "rákosista" meg "tisztára Ceausescu" kitételeket. Ahogy információink alapján két hete megjósoltuk, az elnökség nem jelentéktelen
konfliktusba került
a megyékkel - ám a valódi konfliktus nem a médiabarát bejárati cirkusz volt, hanem egy lényeges pártalkotmányi passzusról szóló szavazás odabent. A szó szoros értelmében kint rekedtek legfőbb gondja az, hogy Torgyán, a "független kisgazda eszme legnagyobb rákfenéje" (így a borsodiak az MTI-nek) a jelöltállításnál kissé megkeverte a területi listák első helyeit, és például a legnagyobb taglétszámú BAZ megye élére saját tanácsadóját, dr. Pokol Béla alkotmányjogászt rakta, aki "azt sem tudja, hol a megyei pártiroda".
Akárhogyan is, az elnöknek a párton belül jelenleg nincsen alternatívája, az elnökség többsége, a tanácsadói teamek pedig kivétel nélkül hű torgyánisták, még a borsodiak is a lojális Lányi Zsolt alelnökben vagy Várhelyi András tanácsadóban látták volna a jövőt elnökileg. Számos idős és fiatal megyei küldöttel beszéltünk, akik igencsak elégedetlenek Torgyán stílusával, a választási eredménnyel, a hiányzó generációs megújulással, az értelmiség hiányával, és cserébe sovány vigasznak tartják a Fidesz-kormányban várható részvételt; mást viszont nem tudtak megnevezni reális opponensként. Így aztán a nagyválasztmány Torgyánt - egy nappal frakcióvezetővé választása után - 354:39 arányban,
88,9 százalékos többséggel
újraválasztotta elnöknek, egyben felhatalmazva őt a koalíciós tárgyalások lefolytatására.
Az FKgP-ben a lényeges konfliktusforrás nem a néhány lázongó leszerelése, hanem egy várhatóan kora ősszel robbanó időzített bomba: az elnökség kontra megyék ügye, pontosabban a megyei elnökök kiválasztásának mechanizmusa - őket 60 napon belül kell megválasztani. A nagyválasztmány ülésén Torgyán javaslatára Bánk Attila vezeti elő a pártalkotmány 19. paragrafusának azon módosítását, amely szerint a megyék ugyan "állást foglalhatnak" elnökjelöltjükről, az országos elnökségnek azonban vétójoga lenne az ügyben, nehogy már akárki bejöhessen. Egyre nő a hangzavar a teremben, sok a bekiabálás, Lányi Zsolt viszi le a pulpitusról a mikrofont, hogy a küldöttek elmondhassák: nem tűrik a központi vétót, joguk van egyedül dönteni. A kezelhetetlenné váló helyzetben Torgyán síkideg lesz, rohan újra a mikrofonhoz, visszaveszi az ülés facilitálását, megvonja a szót egy bácsitól. "Így nem lehet alkotmányozni, hogy csak úgy bekiabálnak, én voltam a Szabad Demokraták Szövetségének küldöttgyűlésén", ahol is milyen szép fegyelmezetten módosítgattak, ezt ajánlja a jelenlévők figyelmébe is - ők azonban elvetik a vétójavaslatot. Torgyán ezt ugyan "értelmetlen, buta dolognak" nevezi, de nem tartja presztízsveszteségnek a meghátrálást, a pártban demokrácia van, különben is Bánk rosszul vezette elő az ügyet.
A lapzártánk után kezdődő
koalíciós tárgyalások
igen érdekesnek ígérkeznek, hiszen az FKgP ragaszkodik ahhoz, amit "vidékfejlesztési csúcsminisztériumnak" nevez (ezt a kampányban előhozott követelést egyébként többszöri nekifutásra sem találtuk a kétkötetes, 1995-ös kisgazdaprogramban, az idei januári gazdaságpolitikai füzetkében is csak a vidékfejlesztés fontosságát), és amiből a tárgyalások végére nyilván egyfajta bővített kiadású Földművelésügyi Minisztérium (FM) sül majd ki. Viszont nagy a valószínűsége, hogy sem a környezetvédelmi tárca területfejlesztési részét, sem a belügyi tárca önkormányzati területét nem kapja meg a kisgazda miniszter, és igencsak kérdéses, hogy autópályára, infrastruktúrára költhet-e akár egy kanyit is. A Fidesz - MPP ragaszkodik az egy párt - egy tárca elvéhez, nem lesz tehát keresztbe komisszár, az FM-ben az államtitkárok is kisgazdák lesznek. A frakció egyébként "ragaszkodott" ahhoz, hogy Torgyán kormányzati szerepet vállaljon, így mostanra lekerült a napirendről Tamás Károly agrárszakértő delegálása.
Hivatalosan nincsen szó az egyes tanácsadók által felvetett miniszterelnök-helyettesi posztról (ehhez alkotmánymódosítás kellene), valamint a sajtóban felröppentett belügyi tárcáról sem, a Magyar Narancs kérdésére pedig Torgyán József kitérő választ adott arra, hogy megtartják-e a Koalíciós Egyeztető Tanácsot vagy a koalíciós kormányfőhelyettesi posztot (az SZDSZ bedarálásának intézményes formáit). "Minél kisebb és hatékonyabb koalíciós egyeztetési szervezetet szeretnénk", mondta el kérdésünkre a párt egyik vezetője. Mint megtudtuk, az FKgP a Fideszhez hasonlóan minisztérium alá vonná a határon túli magyarság és a hazai kisebbségek ügyét, ez a mostani Határon Túli Magyarok Hivatalára épülne, Németh Zsolt államférfi irányítása alatt. Az EU-államtitkárság maradna a külügyben.
Lapunk kérdésére egyébként Torgyán József "kitűnőnek" nevezte viszonyát Orbán Viktorhoz, akivel elnöki szinten akar tárgyalni. Ez azért is jó hír, mert az 1995-ös Hazánk Holnap című Kisgazda Program I.-ben az elnök úr a Fideszről azt írta: "Nem vitatjuk, ma már előfordulhatnak a Fidesz politikai törekvéseiben is nemzetinek tekinthető irányultságok, de a domináns erő még mindig a Fidesz nemzetekfelettisége. Nem árt azonban, ha a Fidesz vezetői tudják, számunkra bárki nézetei is csak akkor elfogadhatóak, ha azok épp oly töretlen szilárdságúak, mint a magyar nép hite. Az állandóan változó álláspont a magyar néptől idegen, kimondható: nemzetidegen test."
Lapzártakor, a koalíciós tárgyalások előtt a Fidesz a magyar nemzettest része.
Seres László
Ui.: Torgyán József sajtóértekezlete után odajött a Narancs tudósítójához Szabadi Béla, a párt gazdasági szakértője, igen élesen kifogásolva, hogy cikkünkben "latens MSZP-barátnak" neveztük. Mint mondta, ha ő az, akkor a Narancs tudósítója "latens csurkista". Mivel e gyanú írmagját is szeretnénk eloszlatni, hangsúlyozzuk, hogy Szabadi Bélát nem tartjuk latens MSZP-barátnak - ezt csak két, egymástól független kisgazda forrás állította róla.
A nagykoalíció a Fideszt, a kisgazdákkal való közös kormányzás pedig az országot teheti tönkre, idézte néhány hónapja a választásokon győztes párt meg nem nevezett vezetőjét az egyik országos napilap. Torgyán József múlt heti nyilatkozatai és botrányos körülmények között történt újraválasztása baljós előjelek a lapzártánkkor kormányalakítási megbízására váró Orbán Viktor számára.
"Nem jól közelíted meg a kérdést: az FKgP-vel kezdődő kormányalakítási tárgyalások nem a kisebbik rossz, hanem a nagyobbik jó választását jelentik", válaszolta a fent idézett, korábbi megjegyzésre a választási győzelem éjszakáján a Fidesz egyik, nem a kisgazdák feltétlen híveként ismert politikusa. Ebből is látszik, hogy a korábbi nyilatkozatokkal ellentétben a legtöbb parlamenti mandátumot megszerzett pártot a tisztán polgári kormány álmának szertefoszlása nem érte felkészületlenül. A Fidesz-kisgazda kormány lehetőségét az utolsó pillanatig lebegtető pártelnök már május 24-én, a vezető testületek hivatalos állásfoglalása előtt világossá tette, hogy kivel szeretne koalícióra lépni. Ezek után senkit sem lepett meg, hogy múlt szerdán a Fidesz elnöksége úgy döntött: az MDF-en kívül az FKgP-vel kezdi meg a kormányalakítási tárgyalásokat.
A leváltás ára
A Torgyán Józseffel való együttműködés lehetetlenségét a nyilvánosság előtt csupán Tölgyessy Péter fogalmazta meg, ő azonban semmilyen tisztséget nem visel a Fideszben. A volt SZDSZ-elnök egy szakértői kormány megalakításában gondolkodik, melyet a két legnagyobb párt (a Fidesz és az MSZP) kívülről támogatna. A javaslat kétségkívül szimpatikus, de megvalósítása számos áthidalhatatlannak látszó gyakorlati problémát vet fel.
Ami biztos: a második fordulóban a Fideszt támogatók annak tudatában döntöttek, hogy ezzel adott esetben egy Orbán-Torgyán-Lezsák kormányt segítenek kormányra: a választók többsége ezen az áron is kész volt leváltani Horn Gyulát. Már csak ezért sem engedheti meg magának a Fidesz, hogy koalícióra lépjen az MSZP-vel, bármennyire is szeretnék ezt a brókerek.
A sima és gyors koalíciós tárgyalásokra számító leendő miniszterelnök lendületes kampánnyal igyekszik eloszlatni a kiszemelt partnerével kapcsolatban széles körben megfogalmazódó aggályokat. Orbán Viktor magyar gazdasági szakemberektől Kohl kancellárig azzal próbál mindenkit megnyugtatni, hogy az általa vezetett kormány tisztában van a gazdasági realitásokkal, az integráció elkötelezett híve, s a kisgazdákat távol tartja a Külügyminisztériumtól és a gazdasági tárcáktól. Ennek ismeretében különösen figyelemreméltó a Fidesz elnökének azon nyilatkozata, hogy bizonyos ügyekben számít az ellenzékbe szorult szocialisták támogatására. Ha ez, mint feltételezhető, nem is valamifajta nagykoalíciós vagy paktumkötési szándékot jelez, az biztos, hogy Orbán Viktor pontosan tudja: egyrészt az MSZP nélkül nem lehet kétharmados törvényt elfogadni az új parlamentben, másrészt az ellenzékkel való ügyes összjátékkal a koalíciós partner populista tervei is megfúrhatók.
A Fidesz szövetségese, az MDF számára létkérdés a kormányzati részvétel, mert az némiképp feledteti a választási kudarcot. A párt jövőjével kapcsolatos dilemmák (az önállóság megtartása vagy teljes felolvadás a Fidesz bázisán létrejövő jobbközép gyűjtőpártban) elkerülhetetlenné teszik a belső vitákat. Egyes hírek szerint a gyenge választási szereplést (az MSZP mintájára) többen a fiatal és törekvő kampányfőnök, Gémesi György ügyvezető elnök nyakába szeretnék varrni. Gémesi nem került be a koalíciós tárgyalódelegációba (a tehetséges Dávid Ibolyára viszont fontos megbízatás vár). Nagy kérdés, hogy mi lesz az Országgyűlésből kibukott nagynevű MDF-es politikusok sorsa. A Fórum egyébként várhatóan megkapja az olyannyira áhított családvédelmi minisztériumot, ezenfelül az igazságügyi vagy a gazdasági tárca (Kádár Béla) hullhat a valamikori nyugodt (ny)erő ölébe. Országszerte megnyugvást keltett Lezsák Sándor elnök azon bejelentése, hogy az új kormányban semmilyen szerepet nem kíván vállalni. A Fidesz és az MDF első egyeztetésén egyébként kiderült: a két párt számára rutinfeladat a gyors megegyezés.
Van más választás?
Annál több gond van a Torgyán-párttal, amelyet a jelek szerint igazából csak egyetlen dolog, a vidékfejlesztési csúcsminisztérium létrehozása érdekel. Az új tárca vezetésére az FKgP-frakció kifejezetten kötelezte a pártelnököt. Komoly dilemma a Fidesz számára, hogy megadhatja-e ezt az árat a koalícióért. Már az sem hangzik túl biztatóan, hogy az uniós csatlakozásra készülő mezőgazdaság ismét a kisgazdák kísérleti terepévé válik, ám Torgyán az önkormányzatokat, a területfejlesztést és az infrastruktúrát is a saját minisztériumába integrálná. Aki egy ilyen minisztériumot irányít, az a költségvetés jelentős hányadának elosztása fölött rendelkezhet. Ezzel együtt általános vélemény, hogy a kisgazdák vezérét be kell vonni a kormányba, máskülönben frakcióvezetőként az új kormányt is ízekre szedi a parlamentben.
Aligha növeli a bizalmat Torgyán József azzal, hogy a Fidesz elnöksége által megbízott tárgyalódelegációt lefitymálva azt harsogja: ő csak Orbánnal hajlandó egyezkedni. Az aggasztó előjelek ellenére a győztes pártban bíznak az FKgP kompromisszumkészségében. Azt gondolják, hogy a kisgazdák talán mégsem akarják zsarolással lehetetlenné tenni az új kormány megalakulását, talán érdekük kormányképes és kiszámítható párt képét mutatniuk a külvilágnak. Talán.
Továbbra is kérdés, hogy a kormányalakítás érdekében a Fidesz meddig hajlandó elmenni. Hogy a Fidesznek van-e titkos forgatókönyve arra az esetre, ha Torgyánnal csak a polgári jövő rovására lehet szövetséget kötni.
Kovách Márton
"Egyszemélyes diktatúra"
Osztroha Bertalan, az FKgP felfüggesztett BAZ megyei elnöke pénteken 14 órakor, a Kongresszusi Központ bejárata előtt
Magyar Narancs: Önöket végleg kizárták a nagyválasztmány üléséről?
Osztroha Bertalan: Reggel háromnegyed tíz óta itt állunk. Három busszal jöttünk. Az országos elnök úr két kollégámnak kiküldte a felfüggesztését, így ezáltal engem mint megyei elnököt sem engedtek be.
MN: Mikor küldték ki a felfüggesztést?
OB: Két nappal a nagyválasztmány előtt.
MN: Tehát jogszerűen ön már nem elnök.
OB: Jogtalanul, hiszen neki tudnia kellene, hogy a pártalkotmány szerint a megyei vezetőséget csak az a testület válthatja le, amelyik megválasztotta. Ugyanezt ´96-ban már eljátszotta Borsod megyével Torgyán József úr, akkor is visszaválasztott a nagyválasztmány. Ez egy egyszemélyes diktatúra, Torgyán Józsefnek az egyszemélyes diktatórikus pártvezetése.
MN: Ön Miskolcon úgy nyilatkozott, hogy 12 megye meneszteni akarja Torgyánt. Ezt honnan vette?
OB: Ezt természetesen onnan vettem, hogy vannak információim, és nem mai ember vagyok ebben a pártban. 1989-től itt vagyok, ´90-94 között mint alelnök, azóta pedig mint megyei elnök.
MN: De konkrétan honnan vette a 12 megyét? Torgyán Józsefnek abszolút többsége van a pártban.
OB: Tessék idefigyelni, ez olyan dolog, hogy az utóbbi hat hónapban rengeteg megyében felmerült, hogy ez így tovább nem mehet. Torgyán rengeteg megyei vezetést leváltott, és minden megyében ő állította össze a megyei listákat. Ezzel a tagság körében unszimpátiát váltott ki, és ez okozta ezt a helyzetet.
MN: Ez az a történelmi pillanat, amikor ezt föl kell vetni? Azt mondhatják, hogy önök pont a koalíciókötés időszakát zavarják meg.
OB: Nem, ez ettől teljesen távol álló, nem mai keletű ügy. Szó sincs a koalíciós tárgyalásokról. Csak arról van szó, hogy a megye nem tudja elfogadni az egyszemélyes diktatúrát. A megyéknek is van tábora.
- sl -
