A lengyel karikatúra útjai

Ahol az életmód is politika

Interaktív

Hogyan formálódott története során és milyen ma a lengyel karikatúra, hogyan reflektál a múltra és a jelenre, mit vár a jövőtől, milyennek mutatja a nemzeti és a globális jelenségeket?

Minden nemzetnek megvan a maga sajátos humora. A lengyel karikatúra finom utalásrendszere, költői, kifinomult nyelvezete megkülönbözteti azt a világ más országainak iskoláitól. Itt a plakát, az illusztráció és a karikatúra műfaja sokszor összefonódik, s afféle „cross-art”-ként működik. Lengyelországban mindig is jelen volt a sorok közötti üzenet módszere, rövid, tömör formában képesek kifejezni összetett mondanivalót.

A lengyel karikatúra lényegét Michał Batory, a Franciaországba emigrált és ott hírnevet szerző plakáttervező úgy fogalmazta meg, hogy fő jellemzői az irónia és a metaforikus nyelvhasználat; semmi sem fontosabb, mint a rövid és pontos megfogalmazás. Így válik a karikatúra a tömörítés művészetévé.

Hogyan formálódott és milyen ma a lengyel karikatúra, miként reflektál a múltra és a jelenre, a nemzeti és a globális jelenségekre?

Lipiński hagyatéka

A világon úgy 8–10, kifejezetten karikatúrák bemutatására összpontosító múzeum létezik, ezek egyike a varsói Muzeum Karykatury im. Eryka Lipińskiego. Az 1978-ban alapított intézményt három éve vezeti Paweł Płoski színháztörténész. „Hogy létezik ilyen múzeum, annak köszönhető, hogy volt egy Eryk Lipińskink” – mondja.

A kiemelkedő tehetségű karikaturista, díszlettervező, grafikus, plakáttervező, illusztrátor alkotótársával, Zbigniew Mitznerrel, korának híres szatirikus újságírójával 1935-ben hívta életre a Szpilki (Tűszúrások) című szatirikus magazint, amely tele volt karikatúrákkal, viccekkel, versekkel. Lipiński nemcsak lapalapító, de fontos mozgalmak kezdeményezője is; Henryk Tomaszewskivel a híres lengyel plakátiskola alapítói voltak. Lipiński ötlete volt, hogy ha már amerikai, orosz, francia filmeket forgalmaznak az országban, kérjenek fel hozzájuk hazai művészeket plakátkészítésre, miáltal a plakát nem csupán reklámhordozó, hanem művészeti alkotás is lett.

 
Paweł Kuczyński Orbán-portréja a Wprost címlapján

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.