A lengyel karikatúra útjai

Ahol az életmód is politika

Interaktív

Hogyan formálódott története során és milyen ma a lengyel karikatúra, hogyan reflektál a múltra és a jelenre, mit vár a jövőtől, milyennek mutatja a nemzeti és a globális jelenségeket?

Minden nemzetnek megvan a maga sajátos humora. A lengyel karikatúra finom utalásrendszere, költői, kifinomult nyelvezete megkülönbözteti azt a világ más országainak iskoláitól. Itt a plakát, az illusztráció és a karikatúra műfaja sokszor összefonódik, s afféle „cross-art”-ként működik. Lengyelországban mindig is jelen volt a sorok közötti üzenet módszere, rövid, tömör formában képesek kifejezni összetett mondanivalót.

A lengyel karikatúra lényegét Michał Batory, a Franciaországba emigrált és ott hírnevet szerző plakáttervező úgy fogalmazta meg, hogy fő jellemzői az irónia és a metaforikus nyelvhasználat; semmi sem fontosabb, mint a rövid és pontos megfogalmazás. Így válik a karikatúra a tömörítés művészetévé.

Hogyan formálódott és milyen ma a lengyel karikatúra, miként reflektál a múltra és a jelenre, a nemzeti és a globális jelenségekre?

Lipiński hagyatéka

A világon úgy 8–10, kifejezetten karikatúrák bemutatására összpontosító múzeum létezik, ezek egyike a varsói Muzeum Karykatury im. Eryka Lipińskiego. Az 1978-ban alapított intézményt három éve vezeti Paweł Płoski színháztörténész. „Hogy létezik ilyen múzeum, annak köszönhető, hogy volt egy Eryk Lipińskink” – mondja.

A kiemelkedő tehetségű karikaturista, díszlettervező, grafikus, plakáttervező, illusztrátor alkotótársával, Zbigniew Mitznerrel, korának híres szatirikus újságírójával 1935-ben hívta életre a Szpilki (Tűszúrások) című szatirikus magazint, amely tele volt karikatúrákkal, viccekkel, versekkel. Lipiński nemcsak lapalapító, de fontos mozgalmak kezdeményezője is; Henryk Tomaszewskivel a híres lengyel plakátiskola alapítói voltak. Lipiński ötlete volt, hogy ha már amerikai, orosz, francia filmeket forgalmaznak az országban, kérjenek fel hozzájuk hazai művészeket plakátkészítésre, miáltal a plakát nem csupán reklámhordozó, hanem művészeti alkotás is lett.

 
Paweł Kuczyński Orbán-portréja a Wprost címlapján

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.