"Nem jó dolog ellenzékben" (Szekeres Imre, az MSZP volt frakcióvezetője és kampányfőnöke)

szerző
Vágvölgyi B. András
publikálva
1998/23. (06. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szekeres Imrét régóta tekintették az MSZP szürke eminenciásának, vitathatatlanul második legnagyobb hatalmú emberének. Az év elejére ez odáig ment, hogy már hosszú távú szcenáriókról is lehetett hallani, amelyek szerint Horn Gyula lett volna majdan az államfő, Szekeres pedig a miniszterelnök. Aztán - mint megtudtuk: a politika természete már csak ilyen - megszaporodtak az MSZP frakcióvezetőjét "körüllengő", korrupciós, befolyással való üzérkedéssel kapcsolatos híresztelések. Ez persze kellemetlen hír a politikusnak és pártjának, de módfelett kellemetlen volt nekünk is, hiszen lapunk majd tízéves története során az egyetlen ausgesagt cenzurális eset is hozzá kapcsolódott. Szekeres Imre most kampánybűnbakként "kipörögni" (szocpárti zsarg.) látszik a belső körből, viszont a hosszú hallgatás után sajtóoffenzívába kezdett.

Szekeres Imrét régóta tekintették az MSZP szürke eminenciásának, vitathatatlanul második legnagyobb hatalmú emberének. Az év elejére ez odáig ment, hogy már hosszú távú szcenáriókról is lehetett hallani, amelyek szerint Horn Gyula lett volna majdan az államfő, Szekeres pedig a miniszterelnök. Aztán - mint megtudtuk: a politika természete már csak ilyen - megszaporodtak az MSZP frakcióvezetőjét "körüllengő", korrupciós, befolyással való üzérkedéssel kapcsolatos híresztelések. Ez persze kellemetlen hír a politikusnak és pártjának, de módfelett kellemetlen volt nekünk is, hiszen lapunk majd tízéves története során az egyetlen ausgesagt cenzurális eset is hozzá kapcsolódott. Szekeres Imre most kampánybűnbakként "kipörögni" (szocpárti zsarg.) látszik a belső körből, viszont a hosszú hallgatás után sajtóoffenzívába kezdett.

Magyar Narancs: Miért volt ilyen visszafogott az MSZP kampánya?

Szekeres Imre: Tudatosan. Megnéztük például a lengyel választásokat, és nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy minden agresszív, illetve negatív kampány visszaüt. Felmértük azt is, hogy az elmúlt négy év sok ember számára nagyon keserves időszak volt, a hivalkodás a sikerekkel fordítva sült volna el. Ugyanakkor bíztunk benne, hogy a választók többsége mégiscsak értékelni fogja a kormány és benne az MSZP teljesítményét, azt, amit az ország ebben a négy évben elért. Az más kérdés, hogy ez a kampány eredményes volt-e.

MN: És?

SZI: Úgy látom, eredményes volt. Az első fordulóban nemcsak nyertünk, hanem a 94-es szavazóbázisunkat is megőriztük.

MN: Igaz-e az, hogy Horn Gyula nem sokkal az első forduló előtt meglátogatta a kampánystábot, és az ott folyó munkáról rossz véleménnyel volt?

SZI: Ilyen látogatás nem volt. Horn Gyula az első fordulóig egyetértett ezzel a kampánnyal. Kollektív döntés volt, hogy visszafogott és nyugodt kampányt csináljunk. A két forduló közötti időszakra egyébként eleve intenzívebb kampányt terveztünk. Az első forduló után a pártelnökség több embert is bevont a kampányba. Ekkor erősödtek fel a kritikus hangok, de meggyőződésem szerint ezek nem voltak megalapozottak.

MN: Igaz-e, hogy a két forduló között a tényleges kampányvezetés már nem az ön kezében volt?

SZI: Ez részben igaz. Az előre eltervezett dolgokat én csináltam, a többit azonban már nem én végeztem el.

MN: Az ellenzéki pártok részéről a korrupció és a közbiztonság romlása voltak a fő kampánytémák. Sok korrupciós ügyben eljárás sincs, nemhogy ítélet, mégis, a szóbeszéd lehetett-e az oka, hogy a választók elpártoltak a szocialista párttól?

SZI: Körüllengte a szocialista pártot egy ilyen légkör, de így volt ez ´94-ben az előző kormánypártoknál is. Miért adnak hitelt az ilyen szóbeszédeknek az emberek? Én erre két okot látok. Úgy képzelik el az országgyűlési képviselőt, hogy el tudja intézni, hogy a körzetében legyen kórház, legyenek lakások, és azt is feltételezik, hogy megvan a hatalma, kapcsolatrendszere ahhoz, hogy elintézze. A másik: Magyarországon nagyon sok a szegény ember, és irritáló, hogy vannak emberek - köztük a politikusok is -, akik az átlagnál jobban keresnek. Én saját magamról tudom ezt. Nem lehet kiállni és mindenkinek külön-külön elmondani, hogy kérem szépen én a családi házamat a veszprémi családi házamból és a szüleink lakásaiból építettem, mielőtt országgyűlési képviselő lettem volna, és mielőtt a szocialista párt kormányra került volna.

MN: Önnel kapcsolatban is felmerült néhány ügy. Volt a Világgazdaságnak novemberben egy cikke, amelyik az AutóHíd Kft.-vel foglalkozott.

SZI: Válaszoltam a Világgazdaságnak, hogy ´92-ben vásároltam részvényeket, egyrészt azért, hogy befektessük a megtakarított pénzünket. Másrészt a feleségem, aki vegyészmérnök, akkor külső szakértőként dolgozott a cégnek, de semmi köze az ügymenethez nem volt. Nagyon örülök, hogy a Világgazdaság december 31-i számában az akkori főszerkesztő elismerte, hogy az ott felsorolt dolgok jó része nem felelt meg a valóságnak. Azóta sem és azelőtt sem volt közöm a céghez.

MN: És a Marco Polo szállodaügy?

SZI: Mit állítottak? Hogy nekem vagy a feleségemnek van egy ifjúsági szállodánk, a Postabanktól hitelt kaptunk, és kitúrtuk a tulajdonosokat. Sem nekem, sem a feleségemnek soha nem volt szállodája és ma sincs. Soha semmilyen kölcsönt nem vettünk fel, soha ilyenben közre nem működtünk. Semmilyen üzleti vállalkozásunk sincs. Ténybelileg az történt, hogy egy Ernitus nevű cég megvásárolt egy épületet, felújította, s erre a Postabanktól vett fel kölcsönt - mert velük állt üzleti kapcsolatban -, ezt bérbe adta egy házaspárnak, aki nekünk ismerősünk volt, és ők a feleségemet, aki akkor nem dolgozott sehol, bevonták egyik ügyvezetőként a cégbe. Ez tavaly nyáron történt. Néhány hónap után a feleségem azt tapasztalta, hogy a bérlők nem fizetik a bérleti díjakat, nem fizetik a közüzemi díjakat, ezért bejelentette, hogy eljön. Amikor lezárta az ügyeket tavaly decemberben, akkor arra akarták rávenni, járjon közbe, hogy megvehessék ezt a szállodát. Ott volt egy ügyvéd, és alá akartak íratni vele egy papírt. Megmondták neki, ha ebben nem segít, a választási kampány idején sajtóhadjáratot fognak ellenem irányítani. Megtagadta a közbenjárást, és ez történt. Megvádolták a feleségemet ügyvezetői tevékenysége kapcsán is. A rendőrségi és ügyészségi vizsgálat lezárult, megállapította, hogy a vád teljesen megalapozatlan volt, így eljárást sem indítottak. A tulajdonos és a volt bérlő között még vannak gazdasági természetű perek, ebben a feleségem nem érintett. Én korábban azért nem tértem ki ilyen részletes magyarázatra, mert nem akartam hozzájárulni az ügy burjánzásához, mivel tudtam, hogy a sajtókampány végül is az MSZP lejáratására is irányult. Azt mondtam, hogy a választások után nyilatkozni fogok.

MN: Ezzel kapcsolatban van egy saját ügyünk is. Illetve szerteágazóbb a dolog. Úgy tudni, telefonált Forró Tamásnak, a Világgazdaság kiadójának, illetve Bánki Andrásnak, a lap főszerkesztőjének. Az viszont biztos, hogy telefonáltak a MaNcs de facto laptulajdonosának a Marco Polóról szóló cikk leállítása érdekében. Megengedhetőnek tartja, hogy egy vezető kormánypárti politikus a sajtószabadságot sértve cikkeket próbáljon letiltatni laptulajdonosokkal és főszerkesztőkkel?

SZI: Forró Tamásnak nem telefonáltam. Bánki András telefonált nekem, amikor a Világgazdaságban a feleségem elleni feljelentés megjelent, hogy nyilatkozunk-e, mondtam, hogy nem. Se a feleségem, sem én nem kértük, hogy bárki is beavatkozzon a Magyar Narancs-os cikk ügyében.

MN: A mi felelős szerkesztőnkhöz viszont érkezett egy telefon, az bizonyos.

SZI: Erről nem tudok. Kapott a feleségem a késő esti órákban egy cikktervezetet, amiből értesült, hogy őt feljelentették a rendőrségen. Felhívta az ügyvédjét, hogy mit kell ilyen esetben csinálni, aki közölte, hogy semmilyen nyilatkozatot ne adjon, mert a magyar jogrendszer olyan, hogy amíg a rendőrség nem vizsgálja meg, hogy lesz-e eljárás vagy nem, ő nem is tudhat róla. Minthogy nem ismerte a feljelentést, a feleségem nem nyilatkozott, nem reagált a Narancs cikkére. Abban a pillanatban, április 3-án, amikor hivatalos írásos értesítést kapott - mert az ügyészség is elbírálta és a panaszt elutasította, hogy nincs semmiféle ügy -, abban a pillanatban a feleségem ügyvédje nyilatkozott mindazon lapoknak, amelyek megkeresték.

MN: Az a telefon viszont megérkezett.

SZI: Erről nem tudok. Az viszont kiderült, hogy addigra már sokan tudtak az "ügyről". Tudom, hogy több héten keresztül különböző szerkesztőségeket megjárt egy dosszié, erről most már én is olvastam újságcikket - hogy ki csinálta, nem tudom, nem is érdekel, nyilvánvaló politikai célja volt. Volt, aki közölte, volt, aki nem. Hogy ki miért nem közölte, ezt nem tudom megmondani.

MN: Volt aztán a szolnoki kőolajkutató, illetve az Arhangelszk Kft. ügye.

SZI: Soha semmilyen közöm nem volt hozzá. Hallottam, hogy nekem valami üzleti érdekeltségi köröm volna ott. Az egész dolog nonszensz, soha semmilyen formában nem foglalkoztam vele, nincsenek semmilyen üzleti érdekeltségeim, és mint az újságokban olvastam, ez a kft egyébként nem is nyert a privatizációs pályázaton.

MN: Most megint feltételezésekről lesz szó. Várhegyi Attila fideszes szolnoki polgármester ellen indult egy KBI-vizsgálat. Van olyan feltételezés, hogy ez afféle ellencsapás lett volna az Arhangelszk-ügyért, ami többek között Várhegyi fellépése miatt hiúsult meg.

SZI: Erre aztán végképp nem tudok mit mondani. Ismerem a szolnoki ügyet, minthogy Szolnok megyei képviselő vagyok. Az önkormányzat tette a feljelentést, illetve maga a polgármester az ügy kivizsgálása érdekében. Miután a megyei rendőrkapitányság, mivel kapcsolatban van az önkormányzattal, természetesen azt kérte, hogy mások vizsgálják az ügyet, ilyenkor ezt a KBI szokta vizsgálni.

MN: Mondanak olyat, hogy ebben az ügyben önnek konfliktusa volt a privatizációs ügyletet leállító Suchman Tamással, sőt még olyan feltételezést is hallottam, hogy a Tocsik-ügy kipattintása egy Suchman-buktató dolog lett volna.

SZI: Suchman Tamással sem erről, sem másmilyen privatizációs ügyről nem beszéltem, amíg ő miniszter volt. Tudom, hogy miniszteri jogkörénél fogva fellépett az ügyben és új pályázatot íratott ki, amit helyesen tett. Azt pedig nagy marhaságnak tartom, hogy én bármilyen ügyet kirobbantsak, ami a szocialista pártnak árthat.

MN: A választási kudarcban az ilyen pletykák terjengése hány százalékot jelenthetett?

SZI: Először is, én úgy látom, hogy nem volt választási kudarc. Több szavazatot szereztünk, mint a Fidesz. Én úgy látom, hogy ezek a pletykák, rágalmak nem játszottak meghatározó szerepet. Még akkor sem, ha ezek az ügyek mélyen megrázták a szocialista pártot. Elsősorban a Tocsik-ügyre gondolok. A közhatalommal kapcsolatban merültek fel fenntartások, ezek persze nagyon mélyen érintik egy párt erkölcsi tartását. Ezek az ügyek rossz fényt vetettek ránk, és remélem, bebizonyosodik, hogy a vádak, gyanúsítások igaztalanok. Most azért örülök egy kicsit az ellenzéki szerepnek, mert visszaállíthatjuk azt az erkölcsi tekintélyt, amit mi ´90 és ´94 között megszereztünk. Ugyanakkor azt is nagyon komolyan gondolom, hogy soha senkit, embert, szervezetet, politikai pártot minősíteni addig, amíg egy dologról be nem bizonyosodik, hogy igaz vagy nem igaz, nem szabad.

MN: Igaz-e, hogy beindult a párton belül a harc?

SZI: Remélem, megújulás lesz, és levetünk néhány olyan szokást, mechanizmust, ami nem volt jó. Annak nagyon örülnék, ha ez nem leszámolás, kiszorítás vagy más ilyen lenne, mert ez nem vezet jóra. Minden emberre szükségünk van, és annak is örülnék, ha ez a megújulás egy olyan rendszert teremtene, amiben őszinték is tudunk lenni. Én azt tapasztaltam, túl sokszor vannak taktikai vagy hatalmi szempontok, ami miatt nem egészen őszinték az emberek, és én ezt nagyon nehezen viselem el. Én azt szeretem, hogy ha valakivel leülök, akkor adott esetben meg tudom mondani, hogy ide figyelj, ezzel és ezzel nem értek egyet, és azt szeretném, ha ez vagy az így vagy úgy lenne; vagy ha valaki azt mondja nekem, hogy te nem jól csinálod, inkább menj el, ezt egy tisztességes dolognak tartom. Amit nem tartok tisztességesnek, ha ezt a folyosón, a hátam mögött mondják.

MN: A Horn-Orbán vita előtt egy nappal volt az RTL Klubon egy Deutsch-Szekeres vita. Igaz az, hogy erre a vitára önnek nem volt pártfelhatalmazása?

SZI: Akikkel beszéltem, az volt a véleményük, hogy a szocialista párt szempontjából és az én szempontomból is elég jól sikerült a vita. Természetesen egyeztettünk, hogy ki milyen vitán vesz részt. Hogy valakinek nem tetszett, hogy én szerepelek a tévében, azt elképzelhetőnek tartom.

MN: Tehát volt felhatalmazás?

SZI: Írásos javaslat volt, mindenki látta, aki ezzel foglalkozott.

MN: Érez olyasmit, hogy a választások elvesztéséért a pártban megteszik bűnbaknak?

SZI: Látok ilyen kísérleteket, de ahogy megyünk előre az időben, azért a mélyebb felismerések is megszületnek, hogy mi is történt a két fordulóban. Én természetesen a saját felelősségemet azért, amit én csináltam, vállalom, remélem, más is vállalja, mert ez így korrekt, és ezt megtettem a párt nyilvánossága előtt is.

MN: Milyen most a párt belső állapota?

SZI: Meglepett bennünket az eredmény, mert mindenki arra számított, hogy a legtöbb mandátumot mi szerezzük. De nagyon gyorsan úrrá lettek az emberek ezen, elszántság van mindenkiben. Az igazság az, hogy van egyfajta meglepetés a magyar társadalomban is, végül is nem gondolták, hogy nem az MSZP fog kormányt alakítani. Még olyanok is, akik nem az MSZP-re szavaztak, megállítanak az utcán, hogy most hogy lesz. Hát most így lesz. Egy pártnak föl kell készülni, hogy hol kormányon van, hol ellenzékben, ez a dolog logikája. Persze nem jó dolog ellenzékben lenni.

MN: 1990 és ´94 között, az első demokratikus ciklusban az MSZP politikai karanténban volt. Milyen lesz most az MSZP helyzete?

SZI: Erős és meghatározó. 134 mandátummal, a legnagyobb ellenzéki pártként meghatározó szerepe lesz a dolgokban, hiszen lehet kormányzati döntéseket vagy parlamenti többséget szerezni az új Fidesz-MDF-kisgazda kormánynak, de fontos ügyekben támogatást kell szerezni az ellenzéktől is, ez pedig az MSZP-t jelenti, és ez a támogatás meglesz minden esetben, amikor a kormány döntése jó. Természetesen meglesz a kritika is, ha valamivel nem értünk egyet. Soha olyan ellenzéki politikát nem fogunk folytatni, amit az eddigi ellenzék folytatott.

MN: Hallani olyat, hogy az ön álláspontja az volt, nem lenne nagy baj, ha az MSZP úgy nyerné meg a választásokat, hogy egy kicsit veszítene, és ez a helyzet esetleg MSZP-Fidesz koalíciót hozna létre. Mondom ezt annak fényében is, hogy Kövér László egyszer úgy nyilatkozott, egy Horn nélküli MSZP nem volna tragédia.

SZI: Ezt mondta az SZDSZ is ´94-ben. Nem, nekem az volt a célom, hogy az MSZP minél több mandátumot szerezzen, és ha lehetséges, az SZDSZ-szel együtt alakítson kormányt. Ez volt a stratégiai kérdés számomra. Egy dologban kétségkívül volt véleménykülönbség köztem és a szocialista párt sok vezetője között: nem hittem abban, hogy a szocialista párt abszolút többséget érhet el egyedül a mostani választásokon. Úgy gondoltam, hogy nem ugyanaz a helyzet, mint ´94-ben. Az egyik a Szabad Demokraták Szövetségének csökkent támogatottsága, a másik, hogy a jobbközép tömörülés is létrejött. Számomra a következőképpen látszik a történet: ´94-ben létrejött a szocialista párt képében egy balközép politikai pólus, és egy akkor nagyon erős liberális közép, a jobboldalon viszont több kisebb politikai erő versengett egymással. Az MSZP most megszilárdította ezt a balközép szerepét, egyszer és mindenkorra beírta magát a magyar politikai életbe, csökkent viszont a liberális közép egy Európában szokásos átlagra. Ennél egyébként nagyobb lesz Magyarországon, biztos, hogy olyan 10-15 százalék között lesz normális szituációban.

MN: Ezek szerint helyénvaló volt a szocialista párt politikája a kisebbik koalíciós párttal szemben?

SZI: És helyénvaló volt-e az SZDSZ politikája az MSZP-vel szemben? Azért kell a két kérdést együtt feltenni, mert ezek mindig kölcsönhatásban voltak. Én úgy gondolom, hogy az SZDSZ helyesen döntött ´94-ben, mikor belépett a kormányba, ezt én máig helyesnek tartom, mert ezzel hozzá tudott járulni fontos politikai, gazdasági és társadalmi változásokhoz. Azt, hogy konfliktusok voltak az MSZP és az SZDSZ között, volt, amikor az SZDSZ kezdte, volt, amikor az MSZP. Ez valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy az SZDSZ támogatottsága csökkent, de önmagában ettől nem csökkent volna ilyen mértékig.

MN: Nem gondolja, hogy a Tocsik-ügy jobban érintette az SZDSZ-t, mint az MSZP-t?

SZI: Ezt sugallta a média. Énszerintem mélyebb okoknak kell lenniük. Miért nem koptatta az MSZP-t a Tocsik-ügy? Én úgy látom, az SZDSZ 94-es szavazóbázisában nagyon sokan voltak, akik nem a valódi liberális értékeket képviselték, hanem még a korábbi négy-öt év történetéből hoztak egy antiszocialista logikát, és amikor az SZDSZ bement a kormányba, értelemszerűen leváltak az SZDSZ-ről.

MN: Mennyire elválaszthatatlan szövetség az MSZP-SZDSZ, lesz-e együttpolitizálás a jövőben?

SZI: Ezt az ellenzéki szerep fogja most eldönteni. A közös kormányzás természetesen kikényszerít egy nézetegyeztetést, különben nem lehet kormányozni. Ha ez a nézetegyeztetés a legtöbb kérdésben fennmarad ellenzéki pozícióban is, akkor ez tartósabb politikai szövetség, ha bármelyik párt távolodik ettől a nézetegyeztetéstől, akkor ez csak egy taktikai szövetség volt. A két párton belül is különbözőképpen gondolkoznak az egyes politikai csoportok és személyek. Egyik párt sem homogén. Sem az SZDSZ, sem az MSZP.

MN: Hogy látja most a saját helyzetét a szocialista párton belül?

SZI: Nekem mély kapcsolatom van azokkal a társaimmal, akikkel együtt dolgoztam a szocialista pártban. ´90 májusában a kongresszuson megválasztottak ügyvezető alelnöknek. Előtte pár nappal kerestek fel a reformkörös barátaim, hogy vállald el. Eszembe sem jutott, hogy Pestre kerülök, itt fogok politizálni. A választás után odamentem Hornhoz és bemutatkoztam: jó estét kívánok, én vagyok a maga helyettese; előtte életemben nem láttam, soha nem beszéltem vele. Az első négy évben a párt megszervezése volt a feladatom, jártam én minden pártszervezetnél, minden településen, és sikerült egy pártot csinálni; persze nem egyedül, hanem nagyon sok emberrel együtt. Mindent újra kellett kezdeni. Maradtunk 40 ezren.

MN: Kevésnek tartja?

SZI: Nagyon. Hosszú távon tömegpártban gondolkozom, mozgalmi pártban, ahol klubok, hálózatok működnek. Az elmúlt években két komoly veszteségünk volt: az értelmiségi háttér lecsökkenése és az, hogy nem tudtunk kommunikációs viszonyt létesíteni a most felnövő generációval.

MN: Erre azért voltak kísérletek: a BIT, a Xénia-láz, az Úttörőszövetség.

SZI: Igen, de mégsem érzem ezt a kommunikációs kapcsolatot a politika egészében. Visszatérve az eredeti kérdéshez: négy évig egy nagyon nagy kormánypárt frakcióvezetője voltam. Az első nap azt írták az újságírók, hogy ez szét fog esni, emlékezzen csak vissza. Nos, a frakció együtt maradt, egy ember vált ki. A frakció végig biztosította a kormány stabilitását. Ezt a mostani helyzetet nekem is végig kell gondolni. Lehetséges, hogy formálisan nem leszek olyan pozícióban, mint amilyenben az elmúlt négy évben voltam. Attól én politizálni, dolgozni fogok, és az a támogatottság, ami van, az meg fog maradni, növelni is tudom. Mert sokszor jó nem a párton belüli hatalmi pozícióban tevékenykedni, mert akkor nagy ellenállás van. Most végre van időm beszélgetni, végre van időm a barátaimmal találkozni, úgy politizálni, ahogy igazán szeretek, nincs kényszer, hogy ennek vagy annak a törvénynek át kell mennie.

MN: Ha valamiért nem jönne létre a Fidesz-MDF-FKgP kormány, elképzelhető-e Fidesz-MDF kisebbségi kormány MSZP-s külső támogatással?

SZI: Ezt az MSZP esetében az dönti el, hogy mit csinál ez a kormány. Ez nem elvi kérdés, ez nagyon gyakorlati kérdés: ha a kormány olyan ügyeket képvisel, ami az MSZP meggyőződése szerint az ország javát szolgálja, akkor lehet támogatni, ha nem, akkor nem lehet támogatni.

MN: A szélsőjobboldal parlamenti képviseletét hogy értékeli? Egyetért Horn Gyula nyilatkozatával?

SZI: Egyetértek, én se örültem. Ez nem azt jelenti, hogy aki a MIÉP-re szavazott, az nem normális. A MIÉP-re szavazók egy része nem biztos, hogy tudta, milyen politikai nézetekre szavaz, hiszen a radikális ellentmondásra szavazott. Én azt gondolom, hogy a dolog azért rossz, mert behoz a magyar parlamenti életbe egy olyan hangnemet, ami a parlamentre és az összes többi pártra nagyon negatív fényt vet. De tudomásul kell venni, mert ez volt a választópolgárok akarata.

Vágvölgyi B. András

szerző
Vágvölgyi B. András
publikálva
1998/23. (06. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra