Kiállítás

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Eleonora Agostini: Tanulmány a pincérkedésről

Kritika

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

A fotográfus 1991-ben született egy Velence környéki kis faluban, majd a londoni Royal College of Art fotográfia szakán kapott mesterképzést. Tanít is, jelenleg a brit Arts University Bournemouth fotográfia szakán. Művészetében több médiumot ötvöz – fotográfiát, videót, performance-ot, szobrászatot –, és általában azt vizsgálja, hogyan épül fel és rögződik bennünk egy-egy tapasztalat, különösen a térrel és a társadalmi szerepekkel való kapcsolatok kontextusában. Az identitást vizsgálja, központi témája a privát és nyilvános terekben való viselkedésünk különbözősége, illetve annak a megfigyelése, hogy az otthonunk tere hogyan képezi le, kik is vagyunk, hogyan értelmeződnek át mindennapi tárgyaink és élményeink az intim, illetve a hivatalos terekben. Munkáiban sokszor tematizál feminista kérdéseket is, amiben közrejátszhat, hogy Olaszországban a hetvenes évek óta a nők helyzete a társadalmi diskurzusok alapját képezi. Agostini finom művészete konceptuálisan is értelmezhető, munkái a performatív társadalmi szerepek és a személyes, családi tér közé beszorult egyén egzisztenciális tapasztalatairól mesélnek.

Számos európai és nemzetközi kiállításon, meghatározó intézményekben állították ki a munkáit, az ezen a kamarakiállításon látható anyag a Foam Talent 2024 válogatásába is bekerült, a hozzá kapcsolódó könyv pedig a LensCulture 2024-es kiadásában a legjobb fotókönyv díját nyerte el.

Amit látunk, nem egyszerűen néhány jópofa felvétel a vendéglátós munkáról, sokkal inkább a társadalmi szerepek és a performativitás vizsgálata. A sorozat még mélyebb rétegeket kap a családi vonatkozásoktól, így még inkább összekeverednek a munka és a gondoskodás gesztusai. A pincérnő alakja metaforává válik, a kiszolgálás és az anyaszerep között kulturális párhuzam születik. A saját fotók, a családi archívum képei és a vendéglátós, tankönyvi illusztrációs fotók érzékeny iróniával mutatnak rá a személyes és a társadalmi szerepek közötti áthallásokra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.