Kiállítás

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Eleonora Agostini: Tanulmány a pincérkedésről

Kritika

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

A fotográfus 1991-ben született egy Velence környéki kis faluban, majd a londoni Royal College of Art fotográfia szakán kapott mesterképzést. Tanít is, jelenleg a brit Arts University Bournemouth fotográfia szakán. Művészetében több médiumot ötvöz – fotográfiát, videót, performance-ot, szobrászatot –, és általában azt vizsgálja, hogyan épül fel és rögződik bennünk egy-egy tapasztalat, különösen a térrel és a társadalmi szerepekkel való kapcsolatok kontextusában. Az identitást vizsgálja, központi témája a privát és nyilvános terekben való viselkedésünk különbözősége, illetve annak a megfigyelése, hogy az otthonunk tere hogyan képezi le, kik is vagyunk, hogyan értelmeződnek át mindennapi tárgyaink és élményeink az intim, illetve a hivatalos terekben. Munkáiban sokszor tematizál feminista kérdéseket is, amiben közrejátszhat, hogy Olaszországban a hetvenes évek óta a nők helyzete a társadalmi diskurzusok alapját képezi. Agostini finom művészete konceptuálisan is értelmezhető, munkái a performatív társadalmi szerepek és a személyes, családi tér közé beszorult egyén egzisztenciális tapasztalatairól mesélnek.

Számos európai és nemzetközi kiállításon, meghatározó intézményekben állították ki a munkáit, az ezen a kamarakiállításon látható anyag a Foam Talent 2024 válogatásába is bekerült, a hozzá kapcsolódó könyv pedig a LensCulture 2024-es kiadásában a legjobb fotókönyv díját nyerte el.

Amit látunk, nem egyszerűen néhány jópofa felvétel a vendéglátós munkáról, sokkal inkább a társadalmi szerepek és a performativitás vizsgálata. A sorozat még mélyebb rétegeket kap a családi vonatkozásoktól, így még inkább összekeverednek a munka és a gondoskodás gesztusai. A pincérnő alakja metaforává válik, a kiszolgálás és az anyaszerep között kulturális párhuzam születik. A saját fotók, a családi archívum képei és a vendéglátós, tankönyvi illusztrációs fotók érzékeny iróniával mutatnak rá a személyes és a társadalmi szerepek közötti áthallásokra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.