Gegesy Ferenc polgármester, volt SZDSZ-képviselő pályaképe - Új idők

  • Somlyódy Nóra
  • 2008. október 9.

Belpol

"Az SZDSZ vagy az MSZP szatellitpártjává válik, vagy megszűnik. Nincs C változat" - ítélkezett pártja felett Gegesy Ferenc, a budapesti IX. kerület, a Ferencváros négyszer újraválasztott polgármestere a pártból és a parlamentből való távozása után. Érzékelhető előzmények nélküli döntése ugyan készületlenül érte az SZDSZ-t, de akik jól ismerik az öntörvényűnek mondott politikust, nem lepődtek meg. Somlyódy Nóra
"Az SZDSZ vagy az MSZP szatellitpártjává válik, vagy megszűnik. Nincs C változat" - ítélkezett pártja felett Gegesy Ferenc, a budapesti IX. kerület, a Ferencváros négyszer újraválasztott polgármestere a pártból és a parlamentből való távozása után. Érzékelhető előzmények nélküli döntése ugyan készületlenül érte az SZDSZ-t, de akik jól ismerik az öntörvényűnek mondott politikust, nem lepődtek meg.

Gegesy előszeretettel állítja be magát pártok felett álló politikusként; 2006-ig, amikor parlamenti képviselővé választották, a "nem vagyok politikus" fordulattal jellemezte magát. Országgyűlési megbízatását megelőzően a rendszerváltás idején vett utoljára aktívan részt az országos politikában.

1960-ban költözött Erdélyből Budapestre; tizenhárom éve dolgozott az Országos Tervhivatalban, amikor mint szamizdatolvasó és a Duna-kör szimpatizánsa 1989 elején fölvette a kapcsolatot a párttal. (Addig oly távolról figyelte a demokratikus ellenzéket, hogy például Kis János nevét álnévnek hitte.) A matematikus-közgazdász a plakátragasztást, gyűlésszervezést inkább szükséges nyűgként művelte, a háromoldalú tárgyalásokon a párt gazdaságpolitikusaként viszont annál szívesebben működött. Az aktív pártpolitizálás korszakát akkor zárta le, amikor a "négyigenes" népszavazással az SZDSZ országosan ismertté és népszerűvé vált. "Normális ember nem tölti az idejét politikai párttagsággal, hanem baráti körben megvitatja a dolgokat, és szavazáskor kinyilvánítja a véleményét" - mondta a Narancsnak. Civil hozzáállása - és újpesti illetősége - dacára 1990 őszén mégis őt szemelték ki ferencvárosi polgármesterjelöltnek; tekintettel arra, hogy mindkét nagyapja polgármester volt (Tordán, illetve Marosvásárhelyen), nem volt ez a valóságtól teljesen elrugaszkodott ötlet.

Az első négy év tapogatózása után Gegesy második polgármesteri ciklusa óta bontakoztak ki azok a fejlesztések, amelyekkel pályáját a köz társítani szokta: a Ráday utca, valamint az Üllői út- Mester utca-Haller utca-Ferenc körút által határolt városrész teljes átalakítása. Az ő hivatali ideje alatt lett a Ferencváros a leginkább befogadó a belső kerületek közül az alternatív - vagy egykor annak számító - kulturális kezdeményezések irányában, legyen szó a Stúdió K-ról, a Trafóról, újabban a Krétakörről (habár a Kultiplexre nemrégiben kimondott halálos ítélet némiképp árnyalja ezt a képet). Míg

a Ráday utca

sétálóutcává alakítása, az éttermek, kávézók, galériák beköltözése idővel növelte a Körúton belüli városrész ázsióját, addig a Körúton túli vadonhoz nem volt egyszerű hozzányúlni. Gegesy egyik legjobb lépésének tartják, hogy 1990-ben nem dobta a kukába a tanácsi rendszerben fogant középső-ferencvárosi rehabilitációs tervet; ma is ennek az elvei szerint zajlik a kerület megújítása. Kétség nem fér hozzá ugyanis, hogy a rangos ingatlanfejlesztési díjakkal kitüntetett városrehabilitációs program a főváros sikertörténetévé vált. Ahogy az is tény, hogy a magántőke bevonásával zajló városmegújítás nem volt alkalmas arra, hogy egyben szociális rehabilitációvá is váljék. (A Középső-Ferencváros rehabilitációjáról és a lakosság kicserélődéséről lásd keretes írásainkat.)

Mialatt zajlott a kerület szalonképessé tétele, a színfalak mögött Gegesy sajátos politikai manőverekkel biztosította magának a polgármesteri pozíciót. A helyi politikusok párthovatartozástól függetlenül elismerik kiváló érzékét ahhoz, hogy többséget teremtsen magának, habár a koalíció a saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent ez a kerületben 2005 után. Felróják neki, hogy az utóbbi években túl sokat "udvarolt" a jobboldalnak; miként azt is, hogy a kerületi eredményeket szívesen tünteti fel személyes sikereiként. Az első ciklus harmonikus együttműködéséről a testületi üléseken nosztalgikus frázisokkal szoktak megemlékezni, ugyanis akkor, az önkormányzatiság gyakorlatában egyedülálló módon, minden nagyobb párt adott alpolgármestert.

1994-ben, amikor a szabad demokraták és a szocialisták közösen kezdtek kormányozni, Ferencvárosban az önkormányzati választásokon a liberálisok a Fidesszel, az MDF-fel, a KDNP-vel közös jelöltet állítottak a szocialista aspiráns ellen, ami Budapesten mindössze három további kerületben fordult elő. Gegesy ezt a "jó hangulatú" képviselő-testületi munka és a szocialisták országos tarolása számlájára írja (Gegesy szerint 1994-ben a húszszázalékos támogatottságú liberális pártnak nem kellett volna koalíciót kötnie a szocialistákkal). 1998-ban és 2002-ben viszont már közös baloldali polgármesterjelölt volt, és stabilan hozta is a kétharmados többséget; a "középre állás" politikáját, a "pártok feletti" polgármester imázsát azonban lejjebb kényszerült adni.

A 2006-os polgármester-választáson is negyven százalékkal futott be az első helyen, pedig akkor már csak az SZDSZ jelöltjeként indult, és esélyeit egyaránt rontotta a nyilvánosságra került őszödi beszéd, pártja (részben emiatti) rossz szereplése a fővárosi választásokon, valamint a kerületi MSZP-SZDSZ-koalíció felrobbanása. Utóbbi elsősorban a 2005 elején

Gastorg-ügyként elhíresült

és maradéktalanul sosem tisztázott botrány folyománya. A Gastorg ellen hét éve tartott a per: a cég még a rendszerváltás előttről bírta jó néhány előnyös helyen található üzlethelyiség bérleti jogát, amelyeket tetemes nyereséggel adott tovább - ellenben az önkormányzatnak változatlanul az 1994-es árfolyamon fizetett. Amikor Ferencváros első fokon megnyerte ellene a pert, a Gastorg megegyezési ajánlatot tett, aminek kapcsán korrupciógyanúba keveredett Bánsághi Tamás vagyongazdálkodásért felelős szocialista alpolgármester és Hardi Róbert, a tulajdonosi bizottság liberális elnöke. Bánsághi hajlott a megegyezésre, a polgármester viszont továbbra is a teljes tartozás behajtását ambicionálta, ezért a rossz üzletre hivatkozva megvonta Bánsághi hatásköreit; ezeket aztán - a vagyongazdálkodási kivételével - csak 2006 tavaszán, a parlamenti választások két fordulója között adta vissza. A pozíciót addig egy fideszes képviselő, Zombory Miklós töltötte be. Végül a polgármester sem ragaszkodott a perhez (noha Gegesy szerint ő jobb alkut kötött az ajánlottnál). Korábban is előfordultak súrlódások; például amikor a testület lefújta a szocialisták szorgalmazta sportcentrum megépítését, és a kerület 2005-ös költségvetését egy Fidesz-SZDSZ többség fogadta el. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a 2006-os őszi önkormányzati választásokra a koalíciós pártok nem tudtak egy közös polgármesterjelöltben megegyezni.

Gegesy húzódozva ugyan, de 2006 tavaszán elindult a IX. kerületben egyéniben a parlamenti választásokon is, ahol a két forduló közötti nagypolitikai alku kedvezően alakult számára. Õ került ugyanis Kuncze Gábor és Pető Iván mellé harmadikként azon szabad demokraták közé, akiknek a javára visszaléptek a szocialisták; az MSZP Kökény Mihály volt egészségügyi minisztert áldozta be az első fordulóban csupán a harmadik helyen végzett polgármester érdekében. (Igaz, máig vannak olyan hangok, hogy a koalíciónak nem volt más választása: Gegesy ugyanis kijelentette, hogy ő semmiképpen sem lép vissza Kökény javára.)

Noha, mint említettük, 2006 őszén Gegesy nem koalíciós, hanem SZDSZ-jelöltként indult az újabb polgármesterségért (és győzte le Kökényt, valamint a kerületben nem különösebben ismert fideszes riválist), a kompenzációs pártlista közös volt. Ezen hátrébb szorultak a Gegesy-pártiak, s így csak az Emődy Zsolt vezette liberálisok kerültek a testületbe. A koalíció kiszámíthatóbb működését most első alkalommal a frakciók egymással - s nem a polgármesterrel - kötött szerződése biztosítja, ráadásul mindkét, korábban korrupcióval meggyanúsított politikus alpolgármester lett; mindez így együtt szűkítette Gegesy mozgásterét.

Gegesy helykeresése

ismeretében nem is annyira meglepő, hogy a szeptember közepén megtartott velencei frakcióülés után szakított az SZDSZ-szel. A frakciót ennek ellenére megdöbbentette, hiszen a megfontoltnak és pragmatikusnak tartott politikustól távol állnak a hirtelen megnyilvánulások. Míg a párt országos politikusai az előzményeket firtatták, addig a kerületben régóta érzékelték Gegesy rugalmas elszakadását és tudatos építkezését egy másik irányban, kilépési szándékáról pedig június óta tudomásuk volt. Fejszámolás nélkül is kikövetkeztethető ugyanis, hogy az SZDSZ-szel - még ha megmarad is önálló pártként - egyre kevesebb esélye lenne a kerületében a szavazók többségének megnyerésére, hiszen nemcsak az országos politikai klíma, de paradox módon a Gegesy nevével összefonódott városmegújítás is egy új, inkább a jobboldalhoz húzó szavazóréteget termelt ki a Ferencvárosban. E szavazatok - és a jobboldali pártok támogatása - megszerzése érdekében célszerű volt időben szakítania az SZDSZ-szel. Helyben nagyjából két éve ismert az a lokálpatrióta szerveződés (amit rajta kívül a testületből kimaradt SZDSZ-esek és egy szocialista képviselő kezdeményezett), melynek jelöltjeként a legközelebbi önkormányzati választáson várhatóan indulni fog. Ezzel nem tesz mást, mint kivonja magát a pártpolitikai csatatérről, és azt a stratégiát választja, amit az 1990-ben még liberálisként, 1994-től azonban már függetlenként induló Derce Tamás és Tarlós István is választott.

Bár a Kóka-pártiak az első sokk után megértőbben fogadták Gegesy bejelentését, úgy tartják, egyéniben bejutott képviselőként felelősség terheli azért, hogy a szabad demokraták veszítenek egy parlamenti mandátumot (az időközi választást ugyanis nagy valószínűséggel a Fidesz jelöltje nyeri). Gegesy egészen 2008 elejéig az SZDSZ egyik legaktívabb, a szakmai munkáért lelkesedő parlamenti politikusának bizonyult, aki pártos ügyekben ritkán szólalt meg. "dzkodott a fölösleges vitáktól, a személyes vagy ideológiai indíttatású csatározásoktól, viszont költségvetési kérdésekben felkészültnek és rigorózusan pontosnak bizonyult. Aktivitása különösen önkormányzati ügyekben pörgött fel. Például keresztülvitte a fővárosi bevételek elosztásáról rendelkező új forrásmegosztási törvényt, ami kiszámíthatóbbá tette a korábbi pénzelosztási gyakorlatot, és kedvezett a Ferencvároshoz hasonlóan rossz minőségű lakásállománnyal rendelkező, illetve intenzív lakásépítést végző városrészeknek. A parlamenti szorgalomból akkor vett vissza, amikor a márciusi népszavazás és Horváth Ágnes menesztése végképp elsöpörte a liberálisok programját. "Az elnökválasztás után nagyon hamar kiderült, hogy a párt által vitt vonal eredménytelen, adott esetben saját magának ellentmondó volt" - nyilatkozta Gegesy. A szeptember közepén megtartott frakcióülésen - ahol arról vitatkoztak, hogy továbbra is ragaszkodjon-e a párt a szakértői kormány felállításához és Gyurcsány menesztéséhez - a szőnyeg alá söpörték a nyilvánvaló belső konfliktusokat, aminek láttán Gegesy "az önállóan politizáló, kívülről felismerhető SZDSZ féltése miatt" indulatosan, de eredménytelenül lépett fel.

Sikerágazat

Ferencváros rehabilitációs programjához a kezdő lökést a nyolcvanas években kidolgozott urbanisztikai terv adta, amely a lerobbant, szlömösödő munkásnegyed helyett kertvárost képzelt a Körúton túlra. A kísérlet még a rendszerváltást megelőzően elindult - ekkor kezdték el három Tompa utcai tömb átalakítását -, de a pénz elapadásával kisvártatva meg is akadt. A piaci viszonyokhoz való átszabáshoz jó néhány, a többi önkormányzat gazdálkodásától eltérő megoldást kellett bevezetni. A volt tanácsibérlakás-állomány privatizálásával például nem lehetett volna összehangolt kerületfejlesztésbe kezdeni, ezért a Ferencvárosban csak a jó állapotú házakat alakították társasházakká. A lerobbant épületek helyére újakat építettek, azzal a meghatározó, Budapest építészeti hagyományaitól elütő különbséggel, hogy a tömbbelsőkben nagy, közös belső kerteket alakítottak ki a hátsó épületszárnyak helyén. Az új köztereket - belső parkokat, utcákat, tereket - a házállomány átalakításával párhuzamosan, és azzal hasonló súllyal kezelték.

Az önkormányzat rögtön a rendszerváltás után megalapította a városrehabilitációt bonyolító SEM IX Rt.-t egy francia bankkal közösen, s az összehangolt fejlesztés receptjét is francia városfejlesztési modelltől kölcsönözték. (A franciák afféle előretolt helyőrségként kezelték e befektetést, hogy magyarországi beruházások számára előkészítsék a terepet; igaz, a számításaik végül nem jöttek be.) A harmadik részvényes egészen az ezredfordulóig az OTP volt, amely a városrészben fejlesztő cégek számára biztosított hitellel üzletet.

A francia modell lényege az volt, hogy az önkormányzati ingatlanvagyonnal kapcsolatos napi ügyeket - azt követően, hogy a testület elfogadta a Körút és a Haller utca közötti zóna szabályozási tervét - kivették a hivatali útvesztőkből. A SEM IX tehát intézi a lerobbant házak bontását, és közművesítve értékesíti a telkeket. Mivel a befektetők "tiszta" ingatlanokat kapnak, hozzájárulnak a köztérfejlesztéshez is, a SEM IX pedig visszaforgatja a bevételeit a telkek előkészítésébe és a közterek kialakításába. A magánfejlesztések - lakások, szállodák és kereskedelmi létesítmények - értékét 1986-tól számítva százhúszmilliárdra becsülik a rehabilitációs területen, ami nagyjából hatvan különböző ingatlanos cég befektetésének köszönhető. Az építkezésekkel párhuzamosan közpénzből zajlik a megmaradó házak és a közterek felújítása, amihez Ferencváros a kezdetek óta harminchárommilliárd forintot tett hozzá; kétmilliárdot uniós forrásból, kilencmilliárdot pedig az 1996 óta létező városrehabilitációs keretből nyertek el. (Az alap az önkormányzatok ingatlanértékesítéseiből befolyt pénzeket osztja újra, de számos helyhatóság szabotálja a rendszert, arra hivatkozva, hogy úgyis Ferencváros lesz a nyertes. Tény: a tizenegy év alatt tizenhatmilliárd forint jutott az összes kerületre.) A városrehabilitációs modell máig vitathatatlan sikerrel működik, még akkor is, ha a bontások mértékét, az új épületek esztétikáját (a "fagylaltszínű" házakat) vagy a kivitelezés minőségét időnként vitatják is. A lerobbant budapesti városrészek felújítására tizennyolc év alatt nem született alternatív megoldás.

Árnyoldal

A ferencvárosi modell sikerének kemény ára van, a terület ugyanis nem értékelődne fel, ha ez nem járna együtt nagyarányú lakosságcserével. A felújított házak kis, gyakran komfort nélküli lakásait összevonják, a legrosszabb állapotú lakásokat lebontják. A felújított lakások bérlőinek van esélyük maradni, a többieknek cserelakást vagy pénzt ajánlanak fel. Míg a kerület egyre vonzóbbá válik kiscsaládos középosztálybeliek, fiatal értelmiségiek, befektetési céllal lakást vásárlók számára, addig a legkiszolgáltatottabb rétegek - a zömmel a hetvenes-nyolcvanas években beköltözött roma lakosság és a régebb óta ott lakó szegény, nem roma családok - jelentős részének el kell költöznie a rehabilitációs területről. A lakosságcsere mértékéről, következményeiről furcsa módon nem készültek átfogó felmérések, annál több az anomáliákat feltáró egyedi esetek száma az illegális lakók utcára kerüléséről vagy a kerület megbízásából dolgozó biztonsági cég velük kapcsolatos bánásmódjáról. Azt sem lehet tudni, hogy a kerületben maradt szegények milyen arányban kerültek előbb-utóbb a ferencvárosi gettóba, a Dzsumbujba (aminek a fokozatos felszámolása mellett döntött a kerület). Mindenesetre az önkormányzat adatai szerint senki sem került rosszabb körülmények közé; az ilyesfajta vádakat cáfolja például a SEM IX korábbi vezérigazgatója által készített tanulmány is. A meglehetősen szűk időintervallumra, a 2003-2005-ös évekre vetített adatai szerint a házak bontása miatt elköltöző lakosság fele maradt a kerületben, de jobb lakásban, a másik fele az elsősorban Kőbányán, Csepelen, Józsefvárosban vásárolt önkormányzati bérlakásokba költözött, melyeket, ha módjuk van rá, kedvezményes áron megvásárolhatnak. Nagy általánosságban a hivatal adatai szerint a lakosság kétharmada maradt a Ferencvárosban; ez a statisztika azonban csak a bejelentett lakókat veszi figyelembe.

A legutóbbi, nagy nyilvánosságot kapott csepeli ügy nem egyedi eset. Egy tizenhét tagú roma családot költöztettek ki Ferencváros egyik bontásra ítélt házából egy ötvenkét négyzetméteres csepeli bérlakásba. A hivatal négyfősként regisztrálta a családot, s habár tisztában volt azzal, hogy a lakásban ennél többen élnek, ezt a költözés hírére meglóduló "tudatos lakásszerzési akcióként" értelmezte. Gegesy belátja, hogy az általuk alkalmazott módszer "nem jó" ezeknek a családoknak, csakhogy ha minden - úgy véli, gyakran alaptalan - lakásigényt kielégítenének, lassulna a rehabilitáció. "Miután száznyolcvan családot mozgatunk meg egy évben, ha egynek kettőt adunk, akkor a következő évben már csak kilencven lakáshoz tudunk hozzányúlni. A hátralévő rehabilitáció ideje tíz év - úgy meg húsz lenne. Hát nem." Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke és Ladányi János szociológus szerint a kerületeknek helyben kellene megtartaniuk a lakosságot, és nem máshová - jellemzően külsőbb kerületekbe - "exportálni" a szociális problémákat, még ha az önkormányzati rendszerből logikusan ez a megoldás következik is. Ladányi szerint a cigányok rossz körülmények között, de integrált környezetben élnek a Középső-Ferencvárosban, ezzel szemben a kiköltöztetés kényszerpályát, egy lecsúszási folyamat kezdetét jelenti, hiszen a fővárosban kijjebb, esetleg vidékre szorulva csökkennek a munka- és iskoláztatási lehetőségeik.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.