Kioktató hangvételű közleményben dorgálta meg az MTA-t Palkovics László Innovációs és Technológiai Minisztériuma (ITM). A tárca április 17-én kiadott közleménye szerint „konstruktív együttműködést” várnak az Akadémiától az MTA kutatóintézeti hálózatát a jövőben irányító új szervezet kialakításánál.
Palkovicsék az MTA elnökségének egy nappal korábban meghozott határozataira reagáltak. Az Akadémia vezetése április 16-án arról döntött, hogy bár az ITM elképzeléseit is beterjeszti az MTA május 6-i közgyűlése elé, a maga részéről nem támogatja a kutatóintézetek kiszervezését az Akadémia alól, inkább a jelenlegi szervezeti kereteken belüli reformokat javasolja. Szilágyi Emese, az alulról szerveződő Akadémiai Dolgozók Fórumának egyik szóvivője szerint az elnökség ezzel lényegében korábbi álláspontját erősítette meg. „Igaz, a döntés kommunikációja a vártnál valamivel élesebb lett, amihez hozzájárult, hogy a vezetőség tagjait is feldühítették az ITM tárgyalódelegációjának furcsa húzásai.”
Jó zsaru, rossz zsaru
De miről is van szó pontosan? Miután március 8-án Lovász László MTA-elnök és Palkovics László miniszter közös szándéknyilatkozatot írt alá, az immár 10 hónapja húzódó MTA-ügy történetében először kezdődtek érdemi tárgyalások a felek között. Az MTA és az ITM szakértői két munkacsoportban egyeztettek. Ám, míg a stratégiai-szakmai munkacsoport egy sor kérdésben megállapodott, a jogi-finanszírozási munkacsoport ITM-delegáltjainak képviseletében Gál András Levente ügyvéd – aki 2010–2011-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára volt – végül olyan előterjesztést küldött az MTA-nak, amely e korábbi megállapodások jó részét semmibe veszi.
„A logikus az lett volna, ha a stratégiai munkacsoport kvázi megrendelőként megfogalmazza az átalakítás irányait, a jogi munkacsoport pedig mintegy végrehajtóként kidolgozza a technikai részleteket. Ehhez képest Gál András Levente egy sor kérdésben szembement a korábban az ITM által is elfogadott alapelvekkel, és az MTA számára fontos garanciákat szinte egytől egyig kihagyta az előterjesztéséből” – magyarázza Szilágyi Emese.
A stratégiai csoportot az ITM részéről Szabó Gábor, a szegedi egyetem volt rektora vezette, így az ő szignója is szerepel az április 1-jén, 8-án és 12-én hozott határozatokon. A felek egyetértettek például abban, hogy az akadémiai kutatóintézetek a jövőben is egy köztestület irányítása alatt működhetnek, hogy az új struktúrába 2020. január 1-jétől az MTA minden jelenlegi intézete átkerül (10 kutatóközpont és 5 önálló intézet), és hogy intézet megszüntetése vagy új intézet alapítása legkorábban 2021-től lehetséges. Megállapodtak abban is, hogy az intézetek 2020-as direkt (nem pályázati) költségvetési támogatása legalább a 2018-as reálérték szintjén marad, a következő öt évben pedig „előre kiszámítható módon növekedni fog”.
Abban nem volt egyetértés, hogy az új irányító testület egy új köztestületben jöjjön létre, vagy maradjon az MTA-n belül. Az ITM az előbbi, az MTA az utóbbi megoldást támogatta. A szenátusnak nevezett testület összetétele is vitapont: a minisztérium álláspontja szerint a tagok felét a kormány, felét az MTA delegálná; az MTA tárgyalói viszont amellett érveltek, hogy a tagok egyharmadát küldje a kormány, egyharmadát az MTA, egyharmadát pedig maga a kutatóhálózat. Ugyanakkor az a garanciális elem szerepelt a konszenzussal hozott határozatok között, hogy az intézetek alapításához, megszüntetéséhez, költségvetésük 15 százalékot meghaladó mértékű módosításához és az intézetigazgatók kinevezéséhez kétharmados többség kell az irányító testületben.
Gál András Levente két nappal a tárgyalások lezárása után, április 14-én e-mailben megküldött előterjesztése kapásból elveti a köztestületi formát az általa Eötvös Loránd Kutatási Hálózattá átkeresztelt kutatóintézet-hálózat jövőbeli működésének felvázolásakor. A háromoldalas anyagban nem szerepel a stratégiai munkacsoportban elfogadott egyéves intézetalapítási és -megszüntetési moratórium, és az sem, hogy a fontos döntésekhez kétharmados többség kell az irányító testületben. (Sőt, a Gál-féle dokumentum alapján közelebbről nem meghatározott „szervezetalakítási” jogköröket egyenesen a kormányhoz telepítenének.) Nem esik szó az intézetek 2020-as költségvetési támogatásának biztosításáról és a kormányzati finanszírozás kiszámítható emeléséről sem.
Homályban
Az egyetlen kompromisszumosnak látszó javaslat a Gál-féle anyagban az irányító testület összetételére vonatkozik. Az ITM egy 13 fős testületet képzel el, melynek elnökét az MTA és az ITM közös javaslatára a miniszterelnök nevezné ki. Hat főt delegálna az MTA, hatot a kormány, ugyanakkor két-két főre maga az intézethálózat tehetne javaslatot. Az MTA elnökségében ezt a saját háromosztatú javaslatuk felé tett elmozdulásként értékelhették, legalábbis az április 16-i határozatukban azt írták, támaszkodni fognak erre a felvetésre.
Az egyébként nem teljesen világos, hogy pontosan milyen elképzelések kerülnek majd az MTA május 6-i közgyűlése elé. Az elnökség közleményéből úgy tűnik, a stratégiai-szakmai munkacsoportban elfogadott határozatokra bólinthat rá a közgyűlés, illetve szavazhat arról, hogy az MTA-n belüli vagy kívüli működést támogatja-e. Nem valószínű, hogy Gál előterjesztése ebben a formában alternatívaként jelenhetne meg, mivel azt az MTA nem hivatalos formában kapta, így az Akadémián arról sincsenek meggyőződve, hogy az ITM végleges javaslatának tekinthető. (Hogy még kuszább legyen a kép, Gál András Levente a tárgyalások közben, április 11-én is készített egy „feljegyzést”. Ebben információink szerint elfogadta a köztestületi formát, viszont az akadémiai kutatóintézetekhez hozzácsapott volna tíz kormányzati kutatóintézetet is. Ez a nagy felháborodást kiváltó ötlet az április 14-i előterjesztésből kimaradt.)
Persze az ITM májusig előállhat egy kidolgozottabb javaslattal, sőt Palkovics miniszter, ha akar, személyesen is felszólalhat a közgyűlésen. Mégis valószínűnek tűnik, hogy az akadémikusok az MTA elnöksége által támogatott megoldásra szavaznak majd. Decemberben több mint 90 százalékos többséggel álltak Lovász László tárgyalási stratégiája mögé, és azóta aligha erősödött a bizalmuk Palkovicsban. A fő kérdés nem is annyira a májusi tanácskozás kimenetele, inkább az, mi történik, ha az MTA megint leszavazza a kormány terveit.
Egymillió dolláros kérdés
Lovász László maga is bevallotta, hogy márciusban azért írta alá Palkoviccsal a szándéknyilatkozatot, mert a miniszter kilátásba helyezte: ha nincs megegyezés, a kormány egyoldalú törvénymódosítással is átviszi az akaratát. A nyilatkozatban egyébként az szerepel, hogy az MTA „tudomásul veszi”, de nem támogatja a kormány szándékát az intézethálózat Akadémia alóli kiszervezésére. Nem a törvénymódosítás belengetése volt az egyetlen zsarolásként értékelhető manőver Palkovics részéről. Miután az MTA-intézetek 2019-es támogatása az ITM költségvetési fejezetébe került, a miniszter ez év elejétől csak a kutatók fizetését utalta át, a dologi költségeket nem. (Bár a márciusi szándéknyilatkozatban Palkovics László ígéretet tett a dologi kiadások rendezésére, ez értesüléseink szerint még nem történt meg.) Februárban a minisztérium egy pályázatot is kiírt az MTA-s kutatóintézetek támogatására, amelyen azonban az egyetemek és a kormányzati kutatóintézetek is elindulhattak. Az MTA végül bojkottálta a felhívást, eredményt máig nem hirdetett az ITM alá tartozó Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal.
Jóllehet az áprilisi tárgyalásokból nehéz egyértelmű következtetéseket levonni, több jel mutat arra, hogy Palkovics is visszavett valamelyest a kezdeti lendületből. A tavaly ősszel power pointos előadás formájában kiszivárgó minisztériumi terv még a kutatóintézeti hálózat azonnali szétrobbantásával (egyes intézetek egyetemekhez csatolásával vagy megszüntetésével) számolt, a finanszírozás teljesen pályázati alapon szerepelt benne, a támogatásokról döntő szervezetben pedig miniszterelnöki kinevezettek sorakoztak volna.
Mára úgy tűnik, a miniszter számára a kardinális kérdés az maradt, hogy az intézetek kikerüljenek az MTA szervezetéből. „Lehet, hogy ennek csak szimbolikus jelentősége van: így győzelemként adhatná el az egész MTA-ügyet, és megbüntethetné a szerinte túlzottan politizáló MTA-t. De valószínűbb, hogy szándékai vannak a kutatóhálózattal, amely az MTA-n kívül sokkal védtelenebb lenne. Kisebb botrányt váltana ki például, ha a kormány később tényleg be akarna avatkozni az intézetek működésébe” – mondja egy, a tárgyalásokra rálátó akadémiai forrásunk.
Az Akadémián jelenleg azt tartják az „egymillió dolláros kérdésnek”, hogy Palkovics tényleg átviszi-e egyoldalúan az akaratát, ha újból ellenállásba ütközik. „Ez egy gyáva nyúl játék: két kocsi száguld egymás felé, és mindkét fél arról győzködi a másikat, hogy ő aztán biztosan nem rántja el a kormányt: Palkovics azt állítja, hogy mögötte áll a miniszterelnök, az Akadémia nélkül is megcsinálhat bármit, az MTA pedig azt, hogy nem fogja önként feladni a függetlenségét, akárhogy zsarolják” – magyarázza forrásunk. Szilágyi Emese pedig úgy látja, biztató jel, hogy Palkovics eddig nem váltotta be a fenyegetéseit, ráadásul a kormánymédia is meglehetősen visszafogott az MTA-ról szóló híradásaiban. Ugyanakkor olyan véleményt is hallottunk, hogy a kormány csak azért mutat tárgyalási szándékot, hogy kenyértörés esetén az MTA-t hibáztathassa. És persze az is lehet, hogy semmi nem dőlt még el, és az MTA sorsa azon múlik, hogyan pozicionálja magát Orbán a nemzetközi térben a májusi EP-választások után.
Palkovics mindenesetre nem teríti ki a kártyáit: az InfoRádiónak adott április 11-i interjújában azt mondta, az MTA közgyűlése csak véleményt nyilvánít, a végső döntést a kormány hozza majd meg. Ugyanakkor arra is utalt, hogy ha számukra kedvezőtlen lesz a közgyűlési határozat, tárgyalnak tovább. Az ITM közleményében is csak az szerepel, hogy ha az MTA konstruktív partner lesz, „akkor közösen alakíthatók ki azok a garanciális elemek, amelyek zálogai lehetnek egy, a közösség céljai és Magyarország versenyképessége érdekében működő, folyamatosan javuló teljesítményt mutató, autonóm magyar tudományosságnak”. Az nem derül ki, mi fog történni, ha az MTA továbbra sem Palkovics elvárásai szerint viselkedik.
| Miért nem innoválunk?
A minisztérium máig adós az akadémiai „reform” elfogadható indoklásával. Palkovics három problémát szokott felhozni: Magyarország rosszul (a 22. helyen) áll az EU innovációs eredménytábláján, a kormány nem lát rá eléggé az akadémiai intézetek működésére, az intézeteknek pedig nincs elég kapcsolatuk a gazdasággal, például kevés szabadalmat jegyeztetnek be. Boda Zsolt, a Társadalomtudományi Kutatóközpont főigazgatója szerkesztette az MTA kutatóintézeteinek jövőjéről szóló Eötvös2020+ vitaanyagot, és a munka csak megerősítette abban, hogy a miniszter érvei hamisak. „Magyarország nem az alapkutatás, hanem a vállalatok gyenge innovációs teljesítménye miatt van lemaradva az unióban; a kormány képviselői most is ott ülnek az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsában, mégsem jelezték az elégedetlenségüket; ami pedig a szabadalmakat illeti, az MTA kutatóintézetei átlagosan évi 25-öt jegyeztetnek be, ami a kutatói létszámhoz és a költségvetéshez viszonyítva is jobb, mint a német Max Planck Társaság teljesítménye” – mondta Boda Zsolt lapunknak. |
