"Gyurinak hív mindenki"

Hunvald György, Erzsébetváros polgármestere

  • Somlyódy Nóra
  • Miklósi Gábor
  • 2007.05.17 00:00

Belpol

Lerobbant tömbök, kiemelkedő városképi értékek, védett épületek az egyik serpenyőben, bontások, zűrös értékesítések és kétes fejlesztések, de részben megújuló utcák a másikban. Kevés önkormányzat ingatlanügyeit sikerült a sajtónak olyan mélységben feltárnia, mint az Erzsébetvárosét.

Magyar Narancs: A sajtó három éve cikkezik a kerület ingatlanügyeiről. Nem érezte néha kínosan magát emiatt?

Hunvald György: Volt, amikor úgy éreztem, hogy a cikk nem felel meg a valóságnak, mert a sajtó mintha ebben a témában is arra állt volna rá, hogy a bulvár jegyében működjön, és a negatívumokat keresse. Megvádolni könnyű bárkit bármivel. Az elmúlt egy évben nem reagáltam semmire, szándékosan. Ha korrupció, panama, disznóság van, azt az erre illetékes szerveknek kell kideríteniük. Mi minden iratot megadunk ehhez.

MN: A Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozást is indított.

HGY: Ha én feljelentem a Narancs főszerkesztőjét, akkor is indítanak nyomozást, ez a dolguk, de ez még semmit nem jelent. A nyomozók nem kerestek, soha egyetlen kérdést nem tettek fel.

MN: Vagyis nem aggódik emiatt.

HGY: Nem. Nyitott könyvet szeretnék mutatni.

MN: A sajtóban kifogásolt vagyongazdálkodási gyakorlatuk az, hogy az önkormányzat opciós szerződést köt az érintett lakóházak eladására egy néhány személyből álló körhöz köthető, jellemzően off-shore tulajdonban álló, az adott ház értékesítésére létrehozott projektcéggel. Ha sikerül a bérlőkkel megállapodni és a házat kiüríteni, a cég állja a költségeket, plusz még fizet néhány tíz milliót az önkormányzatnak, és így birtokon belülre kerül. Ezután pedig a házat a tulajdonosai jelentős, általában több száz milliós haszonnal cégestül értékesítik az ingatlanpiacon. Miért ezt a konstrukciót választották, és ki döntötte ezt el?

HGY: 1998-ban, amikor gazdasági alpolgármester voltam, még nem lehetett olyan befektetőt találni, aki hozzátett volna a kerület értékeihez. Ez egy halott városrész volt. Kevés üres telek volt az önkormányzatnál, amivel be lehetett csalogatni a fejlesztőket. Ekkor indult a Madách sétány projekt, ezzel próbáltuk behozni a befektetőket. A beruházóknak mit lehetett mondani? Az épületekben lakók vannak, olyan bérlők, akiknek a sorsa egyébként rendkívül rossz, mert a szoba-konyha nem huszonegyedik századi lakás. Nem akartuk a bérlők feje fölött eladni a házakat. Mindvégig az önkormányzattal voltak szerződésben. Ezért választottuk ezt az értékesítési formát. A befektető, amikor belevág, nem az ingatlan mai árát fizeti meg, hanem többet, hiszen a bérlőink kártalanítása a lakás forgalmi értékén történik. Aki kiköltöztet, annak akkor éri meg a befektetés, ha a pénz a felújítás és huzamosabb használat után visszajön. A sajtóban mindig felmerül, hogy az önkormányzat nem nyer a bolton. Pedig dehogynem. Jobb körülmények közé kerülnek a bérlők, és megújulnak a házak.

MN: A fő kérdés az, hogy az önkormányzat a házak elidegenítésekor jól gazdálkodott-e a vagyonával. Ha megér másfél milliárdot, amit eredetileg pár millióért adott el, akkor a több száz milliós különbözet miért nem a közt, hanem egy kétes hátterű érdekkört gyarapít?

HGY: Azt tudom mondani, hogy a képviselő-testület 2005. január 1-jéig minősített többséggel döntött egy-egy befektető kiválasztásáról. Ha valami érdekes volt az ingatlanpiaci szereplőnek, bevitte a képviselő-testület elé, és ott megfelelt vagy nem. Azóta pályáztatni kell. Az ingatlanok sokszor nem kellenek senkinek. Sokszor a mi értékbecslésünknél kevesebbet adnának érte. Nincs okunk feltételezni, hogy például a Király utca 15.-ért egymilliárdot adnának ma egy önkormányzati pályázaton.

MN: Úgy érti, hogy ugyanazért a házért, ha azt egy kft. árulja, a piacon adnak egymilliárdot, míg ha az önkormányzat írja ki pályázaton, nem?

HGY: Õk nem hirdetik meg, nem tudom, hogyan csinálják. Az önkormányzat sokkal kisebb kört ér el, mint egy profi magáncég, amelyik csak ezzel foglalkozik.

MN: Ha így is van, nem jutott eszükbe az a szuperkönnyű megoldás, hogy maga az önkormányzat alapítson céget a lakóházak kiürítésére és értékesítésére, az élére pedig profi szakembereket vegyen a piacról? Hiszen látszik, hogy vannak cégek, amelyek sikerrel és haszonnal tudják ezt csinálni.

HGY: Nem hiszek az önkormányzati kft.-kben. Próbálkoztunk ilyesmivel, például parkolóházat építettünk, egy csődtömeg volt. Az ingatlanpiacon lakott épületeket nem szoktak értékesíteni. Ezek speciális ingatlanok, bérlőkkel terhelve.

MN: Összemossa egy szolgáltatócég működtetését, ami nem önkormányzati feladat, az ingatlan vagyon egyszeri értékesítésével, ami viszont igen. A kérdés pont az, hogy a köztulajdon mennyire transzparens módon megy át magántulajdonba. Önt polgármesterként tényleg nem zavarja, hogy a piacon elérhető haszon nem az önkormányzathoz kerül?

HGY: Polgármesterként egyrészt az a feladatom, hogy az önkormányzati tulajdonban lakókat olyan lakásba juttassam, ami ma Magyarországon elfogadható. Ezért választottak meg. A másik, hogy eközben ne érje kár az önkormányzatot. Ezzel a megoldással sokkal magasabb összeget kapunk az önkormányzati tulajdonért, mint amennyit ér.

MN: Egyszóval nem zavarja. Nem zavarja, hogy valakik a házakat tartalmazó projektcégeket a második körben jóval többért adják el, mint amennyibe azok nekik vételárastul, bérlőkompenzációstul kerültek.

HGY: Hát ezt nem tudom. Nem tudom, mennyiért adják el. Az újságban olvasom, hogy a cégek tulajdonviszonyaiban történnek változások. Ezen meglepődtem, hiszen amíg nem sikerül megállapodni a bérlőkkel, a semmit veszik meg, akik megveszik.

MN: Miért mindig ugyanaz az érdekkör került helyzetbe?

HGY: Nem nagyon volt érdeklődés. Valaki bejött, mert érdekelte, és megnézte, milyen lehetőségei vannak. Ha megtetszett, szándéknyilatkozatot adott, de döntő többségében nem volt telek, ezért kevesen jöttek vissza.

MN: Ez a tulajdonosi kör rendre igen kevés pénzért tett szert a vételi opcióra.

HGY: A testületi döntés pillanatában még sosem látszik, hogy értékes lesz az ingatlan. Voltak olyan telkek, például még 2001-ben a Rumbach Sebestyén u. 8., ahol el is kalkulálták magukat.

MN: Mi az elmúlt pár évről beszélünk. Az első néhány esetben a testület még lehetett naiv, de idővel csak fel kellett tűnnie, hogy komoly vagyongazdálkodási potenciál van bennük, ami az önkormányzat helyett off-shore cégeket gazdagít.

HGY: Az off-shore-t nem tudom, miért használják pejoratív értelemben. A világkereskedelemben ez teljesen normális dolog.

MN: Ha az adásvételkor az off-shore céget és a strómancéget ugyanaz az ügyvéd képviseli, akkor vélhetően nem a világkereskedelem előmozdításáról, hanem az adófizetés optimalizálásáról van szó.

HGY: Na jó, de mi nem találkozunk az off-shore céggel itt, az önkormányzatban.

MN: Az sem volt feltűnő, hogy a cégek, melyek javára döntött a közgyűlés, be sem voltak még jegyezve, de már a nevükben tükrözték a megvásárolandó ház címét?

HGY: Egy cégalapítás miért probléma? Nem látok benne kivetendőt.

MN: Mert a tulajdonosaik nem fejleszteni akarnak, hanem a kiürített épületet jó haszonnal továbbadni.

HGY: Igen, az elmúlt időszak azt mutatta, hogy ők tovább akarják adni. De tőlem akármilyen közvetítővel köthet az önkormányzat szerződést, ha a közvetítő megcsinálja, amire vállalkozik.

MN: A lebonyolításhoz tartozik az is, hogy a lakók utólag értesülnek arról, hogy a ház, amiben laknak, egyben oda lett ígérve egy befektetőnek?

HGY: Csak akkor áll fenn ez a lehetőség, ha mosolyogva megegyeznek a bérleti jogviszony megváltásáról. Ha nem, a bérlők maradnak.

MN: A bérlők már azzal kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, ha a közvetítő cégek képviselői járják a házakat.

HGY: Mondjak példát, hogy egyetlen bérlő sem érezte ezt a dolgot? Ha valaki egy hatvan négyzetméteres leromlott bérleményért húszmilliót kap, lehet, hogy nem érzi bántásnak. Mindenkinek a saját sorsa fontos. Nekem meg az, hogy megoldják ezt a sorsot helyettünk.

MN: Amikor az önkormányzat az opciókat kiajánlotta, akkor ez milyen csatornákon keresztül történt?

HGY: A vagyonkezelő cégeinkben ott vannak a lehetőségek erről tájékozódni.

MN: A mind a tizenkét érintett projektcégben tulajdonos vagy képviselő Szijjártó Piroska az önkormányzat egyik ingatlancégénél, az Erlaknál dolgozik. Õ különösen jól tájékozott lehet.

HGY: Tudomásom szerint nem dolgozott az Erlaknál, de lehet, hogy onnan volt információja. Ezek nem titkos információk.

MN: Azok a vélelmek, amelyek a hvg online-on, a Magyar Narancsban és a Manager Magazinban megjelentek, melyek szerint az eladás során az off-shore cégeknél keletkező haszonból jelentős pénz folyik vissza a döntéshozói folyamatban meghatározó emberek zsebébe, és onnan a pártkasszába, újságírói fikció?

HGY: Fikció. Ha ilyen van, arra azonnal rá kell szállni. Mi nyitottak vagyunk. Minden papírt megmutatunk a hatóságoknak.

MN: Erről papír soha nem lesz.

HGY: Ilyen alapon bárkit kabátlopási ügybe lehet keverni. Magyarországon nem nehéz bárkit bármivel megvádolni.

MN: Nem is volt az MSZP részéről soha elvárás, hogy a pártkasszához hozzá kellene járulni?

HGY: Én egy elég önálló politikus vagyok az MSZP-ben, hozzám soha nem fordultak ilyen dologgal. Nem lenne törvényes.

MN: Az újságcikkek másik állítása, hogy a kerület beáldozza az épített örökséget az üzlet érdekében. Valószínűleg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) nem gazdasági szemlélettel közelít a belvárosi házakhoz. Lehet, hogy van abban ráció, hogy félti a területet.

HGY: Van ráció. Nagyon szeretem a régiségeket, antik dolgokat, régi szép épületeket. Csak azt szeretném önkormányzati vezetőként, hogy mondjuk ki, mi az, ami megóvandó, mi az, ami megóvandó és átépítendő, és mi az, ami nem feltétlenül kell. Ennek van értelme. Akkor a Wesselényi utca 74. sem dőlt volna be, ahol legutóbb az Óvás tüntetett. Birtokba kellett volna adni, erre megjött az ideiglenes műemléki határozat. A befektető ezért nem fizet. Annak nincs értelme, hogy nézik az önkormányzati pályázatokat, és azonnal műemlékké nyilvánítanak mindent.

MN: Tehát indokolatlanul véd le házakat a KÖH?

HGY: Azt gondolom, hogy valószínűleg igen. Az utolsó négy levédését megtámadtuk, háromnál új eljárásra kötelezte őket a bíróság.

MN: Nem minden épület Holló utca 11., de nem csoda, hogy felébred a gyanú, ha egyetlen esetben is megtörténhetett, hogy a kerületre jellemző, emlékezetét őrző épületet az önkormányzat lebontatott. Természetes a prekoncepció, ha sorozatban bontanak a kerületben.

HGY: Említettem, hogy a Madách sétánnyal - amit száz éve terveznek - akartuk behozni a befektetőket. Igazából abból lett baj, hogy elkezdtük megvalósítani, mert a Holló utca 11. ennek esett áldozatául. Az még egy 2001-es vagy 2002-es szerződés volt, a hőskorszakba tehető. Ha valamit ma másképp csinálnék, valószínűleg ez lenne. Ha tudtam volna, amit ma, hogy ennyire felértékelődik a kerület, akkor azt mondanám, hogy nem csináltam volna meg azt a sétányszakaszt.

MN: Ennek a jobb belátásnak tulajdonítható, vagy a civilek, a KÖH, a főváros nyomásának, a Nemzeti Nyomozó Irodának, a sajtó érdeklődésének, hogy a készülő új kerületi szabályozási terv (kszt) már jóval szelídebb?

HGY: Akik ismernek engem, tudják, hogy nem szoktam ilyen nyomásokra meghajlani. Én török, nem hajlok. Minden ember, aki megnézi, mit szeretne véghezvinni, látja, hogy mi az, ami a tapasztalatai birtokában folytatható, és mi nem. A KÖH-hel és a fővárossal kiválóan együttműködve szeptemberben elfogadjuk az új kszt-t. Ez is lett volna a cél, az Óvás nélkül is. Az Óvást olyan nagyon nem vettem be, mert a civil szervezeteknek addig kell elmenniük, amíg a civil felelősség ér. Hogy Erzsébetvárosban mi történik, annak a felelőssége az én nyakamban van. A Nemzeti Nyomozó Iroda le fogja zárni a vizsgálatot, mert nincs alapja, nincs semmi olyan, amiből gond lenne. Az nem bűncselekmény, hogy valaki off-shore céget tesz a vállalkozásába, több ingatlant vásárol, vagy hogy a képviselő-testület hogyan dönt. Én változtam. Létrehoztuk a kerületi tervtanácsot, hogy olyan terveket ne engedjünk, amelyek nem illenek ide. Ehhez behívtam a fővárost és a KÖH-öt.

MN: Kár, hogy éppen nem voltak jelen tavaly decemberben, amikor a Klauzál téren építési területté nyilvánítottak vagy hét házat a csarnok mellett...

HGY: Mélygarázst akartunk létesíteni a csarnok alatt. Augusztus végén megkérdeztük a fővárost, hogy a készítendő új kszt-ről mi a véleményük. Egyetértettek, egy tömbre hoztunk ilyen döntést a mélygarázs miatt. Az építkezés szerintem a csarnok előtti területre vonatkozik, ahol most az autók állnak.

MN: Vannak nagypolitikai ambíciói?

HGY: Nincsenek, 2010-ben is itt, Erzsébetvárosban szeretnék indulni. Addigra olyan Erzsébetváros lesz mögöttem, amelynek megújultak az intézményei, és a társasházainak jó része. 1999-ben elkezdtem egy óvodaépítési programot. Mellette vannak még műemlék épületeink is, amelyekkel kezdeni kell valamit. Engem a várospolitika érdekel. Imádom ezt csinálni. Én is itt lakom, a kerületben Gyurinak hív mindenki, az októberi választásokon majdnem kétszer annyi szavazatot kaptam, mint a pártom. Politikai hovatartozástól függetlenül jó annak a munkának a megítélése, amit végzek.

Neked ajánljuk