Hadházy Ákos a Narancsnak: Milyen optimizmus?! Az ellenzéki pártoknak rendes aktivistahálózatuk sincs

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2019. június 19.

Belpol

A korrupcióellenes ügyészégről szóló aláírásgyűjtés tanulságairól kérdeztük a képviselőt.

Hosszú interjút közlünk Hadházy Ákos független országgyűlési képviselővel a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban.

Hadházyt annak kapcsán kérdeztük, hogy milyen tapasztalatai voltak a végül 680 ezer aláírásnál végződő aláírásgyűjtéssel kapcsolatban, melyek a NER-rel kapcsolatos politizálás sarokkövei szerinte, és hogy milyen állapotban van az ellenzék, amelynek pár része láthatóan önbizalmat nyert a májusi EP-választás után.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Az ellenzékről azt mondta Hadházy:

„A politikai nyomásgyakorlás és cselekvés jelentőségéről szinte teljesen elfeledkezik az ellenzék. Elhiszik, hogy ha tartanak egy sajtótájékoztatót vagy egy jó interpellációt, az a politika, és ők végeztek is. Ezek persze kellenek, én is számtalan ilyet tartok, de itt nem lehet megállni, ez nem elég. Az ellenzék jó esetben rohan az aktuális disznóság után, és arra hajt, hogy este behívják az Egyenes beszédbe vagy a Klubrádióba, ahol jól fel tud háborodni. Ez hiba.

Pedig nincs olyan hatalom, amelyre ne lehetne eredményesen nyomást gyakorolni. De tudni kell: a kormány sem használta ki minden lehetőségét a diktatúrába vezető úton. Ahogy nőni fog az elégedetlenség, úgy fogja elzárni a nyilvánosság és a demokrácia csapjait. Ezt pedig kizárólag politikai nyomásgyakorlással lehet megállítani. Tüntetések, petíciók, sztrájkok kellenek. Ám ezek csak akkor működnek, ha komolyan gondoljuk és megcsináljuk, nem csak kommunikálunk róla. Volt már itt pár aláírásgyűjtési akció, gondoljon csak bele. LMP: Paks. Jobbik: bérunió. MSZP: maradjunk az unióban. Csakhogy ezek a pártok ezeket nem csinálták meg a szó valódi értelmében, a munka szintjén. Csak tartottak pár sajtótájékoztatót, és kész.

És ez azért történt, mert egyik pártnak sincs komolyan vehető aktivistahálózata. Akadnak olyanok, akiknek az ország bizonyos részein van, de a szomszéd városban már nincs. Továbbmegyek, vannak olyanok a parlamentben – frakciójuk is van –, akiknek néhány tucat embernél többjük sincs. Meg kell nézni pár sajtótájékoztatójukat, felveszik a párt dzsekijét, de ezeken az eseményeken a fizetett frakcióalkalmazottak vannak ott legfeljebb, meg egy-két parlamenti képviselő. Ez a nagyobb pártoknál is probléma.”

A teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja. Ne felejtse el megvásárolni a héten is a lapot vagy fizessen elő rá itt.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.