Decemberre közel hatezerrel lett kevesebb az álláskeresők száma a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) adatai szerint, de nagy valószínűséggel nem szerepel ebben a nyilvántartásban sok egyéni vállalkozó, akik kénytelenek voltak felfüggeszteni a tevékenységüket a koronavírus-járvány miatt. Egy lélegzetvételnyi szünet után ismét hazaparancsolta a járvány a vendéglátásban, turizmusban dolgozókat; egy részük, az önfoglalkoztató egyéni vállalkozók, szinte minden lehetséges támogatásból kimaradtak.
Ebbe a kategóriába tartoznak a korosabb, falusi kiskocsmákat működtetők, lángossütők, sulibüfések – bár ez utóbbiak előtt felcsillant a remény, hogy január elejétől ismét dolgozhatnak, de a többségük még kételkedik abban, hogy rövidesen ismét kinyithat. Igaz, az iparűzési adójuk felét kell csak befizetni az idén, de sokaknak mostanra egy fillérjük sem maradt.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) nyilvántartása szerint jelenleg 64 ezer olyan egyéni vállalkozó van, akik felfüggesztették a tevékenységüket, közülük 13 ezren dolgoznak a járvány miatt lefagyott szektorokban. A pandémia okozta károk enyhítésére az ilyen vállalkozások igényelhetnek bértámogatást,
de az önfoglalkoztató egyéni vállalkozók kimaradnak e körből.
Az ő bevételük ugyanis nem bér, hanem jövedelem. Ennek a mintegy 13 ezer egyéni vállalkozónak a többsége már tavasszal felélte a tartalékait – ha volt egyáltalán –, illetve az álláskeresés három hónapját is „kihasználták”. Számos példa volt arra, hogy taxisok futárnak, büfések sofőrnek álltak, de szép számmal akadnak olyanok is, akik számára nincs menekülőút: vagy azért, mert már elég idősek, vagy azért, mert vidéken jóval kevesebb a lehetőség a váltásra. Az idei évre annyi könnyebbség jutott számukra, hogy az iparűzési adó felét kell csupán megfizetniük az önkormányzatoknak. Az egyéni vállalkozóknak ez csupán néhány tízezer forintos könnyebbséget jelent, de a helyzetükön nem változtat.
Kétszer nem lehetsz álláskereső
Még decemberben indított petíciót egy saját magát foglalkoztató egyéni vállalkozó, mert bár az idén másodjára húzhatja le a rolót az iskolai büféjében, mégsem jogosult semmilyen támogatásra. A szegedi Farkas Árpád a tavaszi járványhullám idején már szüneteltette a város piarista gimnáziumában működő vállalkozását. Álláskeresőként regisztrált, hogy legalább valami minimális jövedelme legyen a kilátástalan helyzetben. A nyári szünetben értelemszerűen nem volt munkája, majd a szeptemberi kezdés után bő két hónappal ismét beütött a krach, de már nincs mihez nyúlni.
Az őszi bezárás után ismételt jelentkezését azzal utasították el, hogy idén már kimerítette ezt a jogosultságot,
maradt számára a „segély”. Az ügyben levelet írt a Csongrád-Csanád Megyei Kereskedelmi és Iparkamarának, kevés sikerrel.
„A legkisebbeknek semmiféle segítség nem jár” – mondta Farkas Árpád, aki ugyan a „sulibüfések” érdekében indította el a petíciót, de pontosan tudja, hogy más szakmák is bedőlhetnek. Elsősorban a vendéglátásban dolgozó egyéni vállalkozók vannak bajban. Azok lehetnek a legnehezebb helyzetben, akiknek a tevékenységüket a járványügyi intézkedésekkel megtiltották, és egyéni vállalkozókként, saját maguk dolgoztak.
A petícióhoz csatlakozó egy másik egyéni vállalkozó a feleségével kettesben viszi a „boltot”. Egyikőjük után igényelték, és kapják is az 50 százalékos támogatást, de a férfi szerint így is ellehetetlenültek, hiszen bevételük egyáltalán nincs.
Annak jár 22 800 forint, akinek semmije sincs, és azt is aprólékosan be kell bizonyítani
„Az aktív korúak ellátására jogosult lehetek” – mondta az iskolai büfés. Addig járt a kormányhivatal nyakára, míg kisütötték, hogy 57 évesen jogosult lehet erre, de végül még december utolsó napjaira sem tudták elbírálni a kérelmét a kormányhivatalban. „Beadtam a szükséges papírokat már hetekkel ezelőtt, de már vagy fél tucatszor hívtak be, hogy ezt meg ezt pótolni kell. A feleségem vállalkozásának is minimálisra csökkent a bevétele a járvány miatt, ő rendezvényekre készített süteményeket, ám a programok rendre elmaradnak. A lányunk egyetemista, vizsgákra készül, minden fillérre szükségünk van” – sorolta Farkas Árpád azokat az okokat, amelyek miatt mostanra, miután tavasszal az összes tartalékaikat felélték, gyakorlatilag padlóra kerültek.
„Az a pici pénz is számít” – mondta arról a 22 800 forintos foglalkozást helyettesítő támogatásról, ami csak akkor jár neki, ha végre elbírálják a kérelmét. Mostanra viszont már annyira megalázónak érzi, hogy még ezért a segítségért is másfél hónapon keresztül kell újra és újra talpalnia, hogy arra jutott, feladja a küzdelmet.
Miért kell jövedelemigazolás?
„5 kg papírt ki kell tölteni. Vagyonnyilatkozat, házastárs vagyona, meg minden... Aki a járvány miatt elveszítette a jövedelmét, 0 forintból kell gazdálkodnia, annak miért kell egyáltalán jövedelemigazolás?” – írta a közösségi oldalán a férfi.
A 22 800 forintos összeget a fogyatékkal élők kaphatják, illetve azok, akiknek nem biztosított a megélhetésük. Utóbbi csoportról a jogszabály azt állapítja meg: ide azok tartoznak, akinek a családjában az egy fogyasztási egységre jutó havi jövedelem nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj 90 százalékát, azaz a 25 650 forintot, és nincs vagyona. Ezt kellene Farkas Árpádnak papírokkal alátámasztania ahhoz, hogy megkapja a 22 800 forintot.
A vállakozó aztán írt egy újabb levelet a Csongrád-Csanád Megyei Iparkamarának, jelezve, hogy a hozzá hasonló feltételek mellett dolgozókról, illetve a jelenleg munka nélkül tengődőkről megfeledkezett a kormány. Farkas Árpád lapunknak azt mondta, a testület válasza szerint
a probléma abból adódik a sulibüfések esetében, hogy azonos kódszám alatt dolgoznak, mint a munkahelyi étkezdék, amelyek viszont működnek.
Ennek ellenére a megyei kamara jelezte a gondot az MKIK-nak; ott elismerték, nem egyedi a jelzett probléma. A kamarai válasz szerint javasolták a Miniszterelnökségnek, hogy a vendéglátásra vonatkozó támogatásokat terjesszék ki a katás vállalkozókra. Ám ez eddig nem történt meg.
