Igaz, jelen állás szerint a 6000 forintot nem feltétlenül kell kicsengetni: a kormány erre vonatkozó törvényjavaslatát éppen lapzártánkkor készül módosítani a parlament. De nem is a fizetendő eljárási pénzek a nagy durranás: hanem amikor kiderül, hogy a családi házat ölelő telek valójában kert, szőlő, szántó vagy egyéb művelési ágú mezőgazdasági terület, amelynek teljes beépítettsége nem haladhatja meg a három százalékot. Ha a hivatal ragaszkodik a saját regulájához, akár 100-120 ezer, az elmúlt 15 évben épült lakás földhivatali besorolását kell majd tisztázni, nem beszélve azokról a kiskerttulajdonosokról, akiknek pillanatnyilag fogalmuk sincs arról, hogy a telkükön végzett tevékenységükről bárkinek is el kellett volna számolniuk.
Besorolás nélkül
A magyar ingatlanpiaci közbeszédben természetes fogalomként kering a "zártkert", amelyhez a hirdetésekben rendre jelzőket is tesznek: például beépíthető, tehermentes, banki fedezetre felhasználható stb. E jogi besorolás 1994 óta nem létezik. Akkor ugyanis a parlament úgy módosította a termőföldről szóló törvényt, hogy "ahol jogszabály zártkertre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, ott a továbbiakban zártkerten a külterületi földet kell érteni" (89. §). A változtatás egyfajta leszámolás volt a kádári örökség egyik szeletével, amely az addig zártkertnek nevezett területeket lényegében kiemelte a közvetlen mezőgazdasági hasznosítás kategóriájából, és a birtokoknak afféle jóléti-szociális, illetve számos esetben kifejezetten luxusjellegű funkciót adott. Az európai uniós csatlakozáshoz 1995-ben átadott országkérdőívhez készített magyar kimutatás szerint - miközben a kárpótlással és a szövetkezeti vagyonnevesítéssel mintegy 2,1 millió tulajdonos rendelkezett külterületi mezőgazdasági ingatlannal - csaknem 400 ezer, zömmel a települések agglomerációs körébe tartozó apró agrárbirtok is megmaradt. Ezekből az emlegetett rendelkezés hatálya alá tartozó egységekből mintegy 300-320 ezer ma is létezik.
Tetétlenen a polgármester sem tétlen
Fotó: Oláh Tibor / MTI
Az élet azonban gyors léptekben haladt el a hivatalos kategóriákkal leírt állapot mellett. Az eredeti szabályozás szerint a mezőgazdasági terület olyan ingatlan, amelyből legfeljebb 3 százaléknyi építhető be, kiépítéséhez és fenntartásához közművek megléte nem kötelező. Vagyis akinek ilyen birtoka van, az ne számítson állami-önkormányzati segítséggel kialakított elektromos hálózatra, központi vízellátásra, útra és hulladékkezelésre - ezeket oldja meg maga. Csakhogy az emlegetett birtokok zöme településekhez közeli területeken helyezkedik el. A '70-es években megindult telkesítési láz nyomán nem egy térségben kisebb falunyi üdülőszigetek nőttek ki a többnyire szövetkezeti vagy állami gazdasági táblákból kihasított részeken. A települések terjeszkedésével (különösen a 90-es évek elején beindult, majd a gazdasági válság beköszöntével öt éve lecsengett építési lázzal együtt) azonban az ágyások helyén szerte az országban százezres nagyságrendben lakóházak épültek - hogy szabályosan-e, az napjainkra feszítő kérdéssé érett.
Nem két fillér
Tavaly decemberben az Országgyűlés egy látszólag jelentéktelen módosítást illesztett a földhasználati rendszer nyilvántartásába, miszerint idén január végéig minden mezőgazdasági célú terület tulajdonosának hatezer forint illeték befizetésével nyilatkoznia kell birtokának művelési ágáról. A kötelezettség az aktív gazdálkodók számára nem okozott különösebb meglepetést, hiszen minden használati változást eddig is be kellett jelenteni egyhektáros birtoknagyság felett. Ezt az alsó korlátot törölte el a jogalkotó tavaly, ami az előbbiekben emlegetett kisbirtokosoknak a szűk határidő miatt a tudomására sem jutott. Ráadásul a szintén említett "státuszváltozások" miatt több tízezresre tehető az olyan ingatlanok száma, ahol most fog kiderülni: amit a tulajdonos építési teleknek vélt, az a hivatalos nyilvántartásban máig külterületi mezőgazdasági birtok. A dolgot színesíti, hogy ezek jelentős részén banki kölcsön is van, amelynek felvételekor (a korábbi, jóval lazább hitelvizsgálatkor némi szemhunyorítással) elsősorban a területek tulajdoni viszonyait és forgalmi-fedezeti értékét vizsgálták, és az építési hatóság által kiadott engedély alapján folyósították a kölcsönt. Az eredeti (decemberben elfogadott, de lapunk megjelenésekor még hatályos) eljárási rend szerint megosztott telek esetén a tulajdonosoknak az eredeti változat szerint külön illeték fejében kell nyilatkozniuk arról, pontosan ki melyik részét használja az illető földdarabnak. Ehhez képest hoz változást az, hogy a kabinet az alig két hónapja elfogadott szabályát sietve igyekszik módosítani. Az agrártárca közleménye szerint "a kormány tervezi, hogy a földhasználati bejelentés illeték- és díjmentes lesz, az ezzel kapcsolatos törvénymódosításhoz szükséges előterjesztést soron kívül az Országgyűlés elé terjeszti. A földhasználati bejelentéstől függetlenül 2013. március 30-ig a magánszemélyeknek a személyi azonosítót (személyi számot) és az állampolgárságot, gazdálkodószervezetnek a törzsszámot is be kell jelenteniük. Ezen azonosító adatok közlése jelenleg is díjmentes."
Ettől függetlenül lapzártánk idején a hivatalokban még fizetni kellett az adatközlő lap beadásakor, hiszen - mint azt az egyik Pest megyei szakintézményben munkatársunkkal közölték - az ügyintézőknek a pillanatnyilag érvényes jogszabály szerint kell eljárniuk. Hogy a közben beadott törvénymódosítás nyomán visszafizetendő illeték hogyan jut el az eredeti szabályokat betartó földtulajdonosokhoz, azt még senki sem tudja. A költségvetésben mindenesetre csak az egykori zártkertekre kiterjesztett befizetések mintegy 2,5 milliárd forintos bevételként szerepelnek.
Azon viszont a módosítás sem változtat, hogy ha az eljárás során netán kiderülne: a telek besorolása mezőgazdasági terület, ám azon (nem egy esetben az önkormányzati építési osztályok által kiadott fennmaradási engedélyekkel megtámogatva) valójában lakóház található, akkor a tulajdonosnak utólag kamatokkal felszámított értéken földvédelmi járulékot kell fizetnie. Konkrét esetet idézünk a közelmúltból: "Nagykovácsi község Polgármesteri Hivatala kérelmére a földhivatal már 10.170/2001. számú határozatával engedélyezte a 'Rácski telep' elnevezésű, összesen 7 ha 3353 nm nagyságú termőföld más célú hasznosítását belterületi lakóterület kialakítása céljából. A termőföld más célú hasznosításáért 3373 210 Ft földvédelmi járulék került megállapításra. A földvédelmi járulék befizetése még nem történt meg. A Tft. 56. § (5) bekezdése szerint a határidőre meg nem fizetett földvédelmi járulék és földvédelmi bírság adók módjára behajtandó köztartozás." Pedig az idézett ügy még a szerencsésebb változat, mert nem most, meglepetésszerűen derült ki a jogi csűrcsavar, hanem egy úgynevezett "normálvita" rendezése során.
Bátor próbálkozás
A kialakult helyzet ellentmondásos. A törvénymódosítás azzal a nyilvánvaló szándékkal született, hogy e sajátos területen is megindulhasson a rendcsinálás. Nem valószínűsíthető, hogy az önmagát hangsúlyozottan családbarátnak beállító kormányzat a kifejezetten familiáris kisbirtokokat akarná megtámadni a rendelkezéssel. Az érvelésben elhangzott azonban, hogy a néhány száz négyszögöles kertek valódi használóinak, művelési ágának tényleges felderítésével nagyot léphet az agráradminisztráció az ágazati feketekereskedelem felszámolása felé. A "placcon" jelenleg mintegy 300-350 ezer őstermelői igazolvány birtokosa mozgat meg ezer tonnákban mérhető árumennyiségeket úgy, hogy azok valós keletkezési helyéről, értékesítésük viszonyairól senkinek fogalma sincs. Ebben a megközelítésben bátor próbálkozás a szoros határidővel kiadott kormányzati intézkedés - csak azt nem vették figyelembe az illetékesek, hogy a konkrét hivatali eljárásról egyrészt az érintettek jelentős része nem is értesülhetett, másrészt a rendelkezést megelőzhette volna egy átfogó belső hivatali felmérés, amely az emlegetett anomáliákat eleve kiszűrhette volna. A lapzártánk előtti utolsó információ szerint az ügyben a kormányzaton belül - a már említett díjtörlési rendelkezésen túl - újabb egyeztetés kezdődött. A Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége pedig az állampolgári jogok biztosához fordul annak megállapításáért, hogy a rendelkezés nem biztosított kellő felkészülési időt az eljárás végrehajtására.
