Iskolák a járvány második hullámában

Magától omlik össze

Belpol

A napi fertőzésszám drasztikus emelkedése ellenére a kormányzat célja továbbra is az, hogy fenntartsa a hagyományos oktatási rendet. Az iskolák azonban teljesen magukra maradtak a járvány kezelésében, a szülők pedig gyakran nem látnak más megoldást, egyszerűen nem engedik iskolába a gyereküket.

Noha minden előrejelzés számolt az ősszel beinduló második hullámmal, a kormányzat nem arra fordította a nyarat, hogy rendszerszintű és szakmailag átgondolt intézkedésekkel készüljön az iskolakezdésre. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter néhány nappal a tanév kezdete előtt arról beszélt ugyan, hogy az egyik legfontosabb dolog biztonságban tudni a gyerekeket, de ezek inkább a szokásos szép szavak voltak. Mivel a fő cél a gazdaság zavartalan működése, az iskolák hagyományos módon indították a tanévet, igaz, szükség esetén hatósági döntéssel el lehet rendelni digitális tanrendet. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere azzal igyekezett mindenkit megnyugtatni, hogy az iskoláknak a kellő szakmai és anyagi támogatást megadja a kormány ahhoz, hogy a vírus levegőben és felületeken való terjedését megakadályozzák.

Augusztus 31-én kiderült, nem mehetnek iskolába szeptember 1-jén a győrújfalui négyosztályos általános iskolába járó diákok, mert az iskola teljes tanári kara karanténba kényszerült, miután egy tanítónőnél koronavírus-fertőzést mutattak ki. Mivel a fertőzött pedagógus a tanévet indító tantestületi ülésen az összes kollégájával kapcsolatba került, a Nemzeti Népegészségügyi Központ úgy döntött, minden tanárt karanténba utasít.

 

Majd lesz valahogy

Az Emmi még augusztusban kiadott egy intézkedési tervet, amelyről első ránézésre két dolog derült ki: nagy része betarthatatlan, illetve a kormány úgy tolja át a felelősséget az intézményekre, hogy fontos kérdésekben nem ad döntési jogkört a számukra. Például nem rendelhetnek el karantént vagy nem állhatnak át digitális oktatásra – ehhez a minisztérium, illetve az Operatív Törzs utasítása szükséges. Az intézkedési terv első pontja szerint „minden köznevelési intézményben alapos, mindenre kiterjedő fertőtlenítő takarítást kell elvégezni. Az intézmények vezetői ellenőrizzék a takarítások végrehajtását. A fertőtlenítő nagytakarítás és a rendszeres fertőtlenítő takarítás elvégzéséhez szükséges tisztító- és fertőtlenítőszerek biztosítása a fenntartó feladata. Az Operatív Törzs a tanévkezdéshez szükséges mennyiséget rendelkezésre bocsátja”. Csakhogy nem mindenhova érkezett meg időben a szükséges felszerelés, még mindig van olyan iskola, ahol nincs megfelelő mennyiségű és minőségű fertőtlenítőszer. „Év elején a gyerekek kisbabáknak való popsitörlővel takarították le a saját asztalaikat” – mondja lapunknak egy szülő. A hivatalos közlés szerint a vegyszereket a fenntartó augusztus 29. és szeptember 4. között osztotta szét az intézmények között, tehát a minisztérium eleve nem abban gondolkodott, hogy augusztus végére mindenhol megtörténjen a megfelelő fertőtlenítés. Ennek hiánya csak az egyik része a problémának, ugyanis a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetéhez (PDSZ) sok olyan jelzés futott be, amelyek szerint számos intézményben a minimálisan szükséges takarítószemélyzet sem áll rendelkezésre, több helyen a pedagógusok bevonásával történik „valamiféle, technológiailag kifogásolható, munkajogilag pedig sok esetben jogszabályellenes takarítás”.

A további központi előírások is rendre olyanok, amelyeket egyszerűen nem lehet betartani, mert az iskolai épületek és közösségek egyszerűen nem alkalmasak ezekre. Például „meg kell előzni a csoportosulásokat” mind az intézmény területén, mind pedig annak épülete előtt, „lehetőség szerint” ültessék lazábban a tanulókat, miközben nem ritkák a harmincnál nagyobb létszámú osztályok, vagy­is ez eleve lehetetlen. Szülőkkel folytatott beszélgetéseinkből kiderült, hogy az intézmények sokszor az alapvető dolgokat sem képesek megoldani, például a szellőztetést. Az egyik beszámoló szerint a tanóra alatt azért nem lehet nyitva az ablak, mert az utcai zaj miatt nem hallanák a tanárt, egy másik szerint pedig az étkezőben egyáltalán nem nyitják ki az ablakokat, holott maszk nélkül tartózkodnak ott a gyerekek.

Egy héttel a szabályok bejelentése után máris módosították azokat néhány ponton. A változtatások értelmében szülő és kísérő nem léphet az iskolába, csak az intézményvezető előzetes engedélyével, illetve a kifejezetten szülőknek szervezett programok alkalmával. Van, ahol az elsősök szülei ugyan nem léphetnek be az iskolába, de az előtérbe beengedik őket, ahol csoportosan várakoznak, hogy elvigyék a gyerekeket, akiket szintén csoportosan, egyszerre engednek el. Máshol, az ebédlői zsúfoltságot kerülendő, a gyerekek étkezhetnek az osztályteremben is.

Ezek sem mellékes problémák, de az igazán nagy baj az, hogy ha egy intézményben megjelenik a fertőzés, nem tesztelik le automatikusan az ott dolgozókat és a tanulókat. Sőt, a minimális eljárással is napok telnek el. Jó példa erre a miskolci Kaffka Margit Általános és Alapfokú Művészeti Iskola esete: miután napokig nem kaptak semmi választ az illetékesektől, nyilvánosan adtak hangot kétségbeesésüknek. A levél szerint hiába jelentették a felelős szerveknek, hogy négy pedagógusuk koronavírusos lett, semmilyen útmutatást nem kaptak a további teendőkről. Az intézmény vezetősége azt szerette volna tudni minél hamarabb, hogy lesz-e karantén az érintett osztályok tanulóinak, mikortól lesz járványügyi megfigyelés, továbbá fogadhatja-e az intézmény azokat a gyerekeket, akiket a szülő nem tud kire bízni. Arra is nagyon várták a választ, hogy addig a maszk megvédi-e őket. „A felelős döntések megérkezéséig bízzunk a »nyáj immunitás« vagy az isteni gondviselés védelmet adó erejében?” – zárul indokolt iróniával az iskola levele. Egy nappal azután, hogy a sajtót is bejárta ez az eset, megjelent a Miskolci Járási Hivatal osztályvezetője és közegészségügyi szakügyintézője helyszíni szemlét tartani, majd az érintett osztályok járványügyi megfigyelés alá kerültek.

Vannak azonban olyan iskolák, amelyek – éppen az önálló döntési jogkör hiánya és a központi elvárásoknak való kimondatlan megfelelés (iskolákat már nem zárunk be a járvány miatt) semmilyen tájékoztatást nem adnak maguktól még a szülőknek sem. Egy anyuka arról számolt be a Narancsnak, hogy miután a gyereke osztályában megjelent a vírus, csak azután informálták őket hivatalosan, hogy az egyik szülő „kinyomozta” az esetet.

 

Üres padok

Az intézmények egymástól eltérő megoldásokkal próbálkoznak, azonban a PDSZ szerint nagy hiba, hogy a kormány átgondolatlanul döntött arról, mit bíznak az iskolákra. Például a tantestületek feladata kidolgozni a helyi járványügyi protokollt, amiben pedig a pedagógusok nem kompetensek. Elképesztő, hogy amíg a képzettségüktől távol eső szakmai kérdésekben dönthetnek, addig arról nem, hogy digitális oktatást rendelhessenek el. Pedig utóbbiról helyben kellene dönteni, hiszen az iskolák rendelkeznek a legtöbb információval ahhoz, hogy szükség szerint gyorsan határozzanak. És amíg a felsőbb utasításra várnak, addig a vírus továbbterjedhet az intézményekben. Néhány napja a PDSZ nyílt levélben fordult Pintér Sándor belügyminiszterhez, Kásler Miklóshoz és Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkárhoz: ha nem néznek szembe az iskolákat érintő járványügyi problémákkal, akkor a közoktatás látványosan vagy csendben, de összeroskad.

A kormányzat folyamatosan hajtogatja: a gazdaság zökkenőmentes működése érdekében fenn kell tartani a hagyományos oktatási rendszert, hogy a szülőknek ne kelljen otthon maradniuk kiskorú gyermekükkel. Csak hát a szülők és a tanárok is aggódnak a járvány terjedése miatt. Ám míg egy tanár nem teheti meg, hogy a vírustól való félelme miatt otthon marad, addig egyre több szülő dönt úgy (ha teheti), hogy nem engedi iskolába a gyerekét. Sorra érkeznek az ilyesfajta hírek. Egy fővárosi általános iskolában öten járnak be egy 24 fős osztályból, mert több diáknál is fertőzést mutattak ki; egy középiskolában tíz, különböző osztályba járó fertőzöttről tudnak. Karantént itt sem rendeltek el, de a szülőknek megengedték, hogy ha úgy gondolják, tartsák otthon gyereküket. Sokan így gondolták: egy 34 fős osztályból 17-en mentek be ezek után.

Kásler Miklós szeptember 16-án azt mondta, a vírus „meg fog jelenni egyes osztályokban, de az, hogy mindegyikben, az teljesen kizárt, hiszen Magyarországon több mint 13 ezer helyszínen folyik oktatás-nevelés. Jelen pillanatban azt tudom mondani, hogy ezrelékben mérhető az érintettség, ami általában egy-egy osztályra vagy néhány osztályra vonatkozik. Ezt a helyzetet uralni lehet, egyes osztályok digitális oktatásra való áttérésével, illetve néhány intézmény esetében átmeneti szünet bevezetésével”. „Mindenki fél mindenkitől, pánik van. Ha a gyerek tüsszent egyet, mert a pollen irritálja, hazaküldik. A gyerekorvossal való egyeztetés pedig az őrületet súrolja. Én nem igazolhatom, hogy a gyerek egészséges, de az orvoshoz se vihetem be, nekem kell elmennem és beszélnem vele a gyerekről” – mondja egy apa, de hasonló eseteket a végtelenségig lehetne sorolni.

A kormány tehát megtiltja a digitális tanrend egységes bevezetését, mondván, a gazdaság az első (és a „nemzeti konzultáció” is ezt az eredményt hozta ki, ugye), az illetékesek viszont lassan és gyakran elégtelenül reagálnak a betegség megjelenésére. A végeredmény? Az, amit a kormányzat elkerülni akar: egyre több gyerek, és így egyre több felnőtt marad otthon. És, hogy mit csinálnak a hiányzók otthon? Sok helyen gyakorlatilag semmit, mivel hagyományos oktatás van érvényben; a tanár nem köteles (és gyakran nem is képes) online biztosítani a tanulók részére a tananyagot. „Ha nagyon rendes a tanár és megkérik, és még ideje is van rá, lehet, hogy este küld valamit” – mondta lapunknak Komjáthy Anna, a PDSZ országos választmányának elnökhelyettese. Ami azt jelenti, hogy a pedagógus kétszer dolgozik, ugyanazért a pénzért. Ráadásul, míg az egységes digitális oktatásnál egyszerre haladt az osztály – eltérő színvonalon ugyan, de folyamatos volt a pedagógiai munka –, jelenleg adott esetben az osztálynak több mint a fele lemaradhat.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a kormányzat jószerivel nem beszél a pedagógusok védelméről. Minapi eset: egy tanuló pozitív koronavírustesztje után az osztálytársakat karanténba küldték, de az érintett diákot tanító pedagógusokat nem, mondván, ők nem számítanak szoros kontaktnak. Ha megbetegszik egy tanár, helyettesíteni kell, ami nem kis feladat, hiszen régóta szakemberhiány van. A tanári szobákban, termekben ugyancsak megvalósíthatatlan a távolságtartás, a taneszközök javát több pedagógus is használja. Az sem kap kellő hangsúlyt, hogy 2008 és 2018 között a 60 évesnél idősebb tanárok aránya 2-ről 9 százalékra nőtt (az adat a Magyar Tudományos Akadémia A közoktatás indikátorrendszere 2019 című tanulmányában szerepel), márpedig járványügyi szempontból ők a veszélyeztetett csoportba tartoznak. Gulyás Gergely az egyik kormányinfón ugyan közölte, hogy védeni kell az idősebb pedagógusokat, és a 65 év felettieknél indokolt a munkavégzési kötelezettséget megszüntetni. Ez persze azzal is járna, hogy nem kapnak fizetést, másrészt nem tudni, hogyan védenék mondjuk a 60 és 65 év közötti tanárokat.

 

Ki döntsön?

A Lauder Javne alapítványi fenntartású iskola vezetősége úgy döntött, hogy a szülők anyagi segítségével tömeges tesztelésbe kezd. Ennek köszönhetően gyorsan kiderült, hogy 21 diákot és 9 tanárt fertőzött meg a koronavírus. Horányi Gábor, az intézmény igazgatója szeptember 14-én azt nyilatkozta, hogy 200 elvégzett tesztnél járnak. „Két szintje van a védekezésnek, a szűrés és a maszkviselés. Ha a szűrés százszázalékos lenne, és el tudnánk érni, hogy fertőzött ne jöjjön iskolába, akkor nem kellene maszkot viselni. Ha a maszk típusú védekezés lenne százszázalékos, akkor nem kéne szűrnie az iskolának. De mivel egyik sem százszázalékos, így egyensúlyt kell kialakítani a kettő között.” Egy hét sem telt el, és a teszteredmények ismeretében úgy döntöttek, hogy a Lauder teljes nyolc évfolyamát hazaküldik, és digitális oktatásra állnak át. Ehhez természetesen kellett a minisztérium engedélye is. Az átállás ideiglenes, előreláthatóan két hétig tart, és ez nem érinti a Lauder alsó tagozatát és az óvodát sem.

A Lauderben történtek azért példaértékűek, mert nem állami fenntartású iskola vezetőjeként meghozhatta ezt a felelősségteljes döntést az igazgató. „Klikes” iskola vezetőjének viszont – bármennyire is szeretne és tartaná indokoltnak hasonlóan határozni – a szükséges döntési jogkör hiánya miatt esélye sincs ilyen lépésre.

A sorolt példák is azt mutatják, rengeteg aggódást, bürokráciát és tanulmányi kárt spórolna meg a kormány az intézményeknek, ha az iskolák vezetőire bíznák, hogy szükség esetén maguk dönthessenek legalább a felsőbb évfolyamok digitális oktatásra való átállításáról. Az idősebb gyerekekkel jellemzően nem kell a szülőnek otthon maradnia, ezért ez gazdasági szempontból sem lenne káros, nem beszélve arról, hogy így lehetne a legjobban védeni a gyerekeket és a pedagógusokat is.

Csakhogy a kormányzat a jelek szerint nem ebbe az irányba kíván haladni. Orbán Viktor nemrég azt jelentette be, hogy október 1-jétől kötelező lázmérés lesz az iskolákban. Aligha meglepő, hogy egyelőre nem tudni, ki, mivel és hogyan fogja végezni a lázmérést. A hivatalos kommunikáció szerint októberig – egy hét múlva – biztosítják a szükséges eszközöket, és ahol indokolt, ott hőmérő kapukat állítanak fel. Tekintve, hogy reggel nagyjából egyszerre érkeznek a gyerekek, egy 1000 fős iskolában órákig tarthat, amíg egyesével megmérik mindenkinek a lázát, a hőmérő kapuk esetében pedig nem ártana felmérni, hogy műszakilag, fizikailag ez hol és hogyan kivitelezhető. Számos további kérdést vet fel a bejelentés, amelyekre lapzártánkig nem jöttek válaszok. Például a gyerekek hol várakoznak, amíg sorra kerülnek lázmérésre? Úgy tűnik, megint bedobtak valamit, amit előzőleg nem gondoltak végig. Viszont jól hangzott.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!