„Az a személy, aki a SARS-CoV-2 RT-PCR mintavételt és laboratóriumi vizsgálatot térítés ellenében veheti igénybe”, legfeljebb 19 500 forintos díj fizetésére kötelezhető – áll a szeptember 18-án megjelent Magyar Közlönyben. A rendelkezés 21-től érvényes, vagyis aki ezen a héten saját költségén PCR-tesztet csináltatna, már nem kell 30–35 ezres kiadással számolnia. Gulyás Gergelytől Dömötör Csabáig többen elmondták a kormánytagok közül, azért van erre szükség, mert a koronavírus-járvány elleni védekezésben nem „nyerészkedhetnek” a magánszolgáltatók, az egészséghez való jog mindennél előrevalóbb.
Így működött eddig
Hogy az így előállt helyzetet átlássuk, értenünk kell, hogy a „tesztelés” esetében két külön tevékenységről beszélünk, melyeknek értelemszerűen külön áruk van. Az egyik maga a minta analízise, a másik pedig a mintavétel. Az előbbit a laborkapacitással rendelkező cégek végzik (és ezek szerzik be, illetőleg vásárolják a tesztkiteket is), míg a mintavételt, illetve az ügyfelek tájékoztatását az eredményről elvégezhetik egyszerűbb egészségügyi szolgáltató cégek is. Ez utóbbiak ebben a kétszereplős láncban a teszteket és a laborvizsgálatot az előbbiektől vásárolják: azt mondhatnánk, hogy a laborkapacitással rendelkező cégek a nagykereskedők, a csak mintavétellel foglalkozók pedig a kiskereskedők, avagy viszonteladók. A képet bonyolítja, hogy az előbbiek – vagyis a laborok – maguk is rendelkezhetnek mintavételi kapacitással. Ez a kapacitás azonban korlátozott – azaz a forgalom növeléséhez, azaz a minél több teszthez, mely esetünkben nemcsak üzleti, hanem közegészségügyi, nemzeti érdek is, a laboroknak szükségük van a szolgáltatókra is. „Az egész ország ácsingózik erre a szolgáltatásra, mégis alig néhány labor alkalmas a PCR-teszt elvégzésére, kiértékelésére. Ehhez ugyanis nagy tudás és tapasztalat kell, géppark, személyi állomány. Többfelé van jelentési kötelezettség, mindennek meg kell felelni” – mondja egyik forrásunk.
A teszt végső, fogyasztói ára, amit a kuncsaftok a szolgáltatónak fizetnek,
a vizsgálat árából (azaz a tesztkitek és a minta elemzésének árából) és a mintavétel árából adódik össze. A laboroknak erre a végső árra legfeljebb közvetett befolyásuk van, ők csak a vizsgálat árát tudják megszabni, illetve kialkudni a szolgáltatókkal folytatott ártárgyaláson. Jegyezzük meg azt is, hogy mindkét szereplő – ahogy az a magántulajdonon alapuló piacgazdaságban már csak lenni szokott – csak addig végzi a dolgát, amíg keres rajta: azaz amíg megtalálja rajta a hasznot. És a tesztek piaca mindeddig működőképes volt Magyarországon. A járvány kezdete óta számos magáncég szállt be az üzletbe, akik versenyeztek egymással a minél több vásárlóért. (Mindettől teljesen független az a kérdés, hogy az állam hány társadalombiztosítási járulékot fizető polgára számára végeztet – adott esetben ugyanezekkel a cégekkel – térítésmentes tesztet.)
Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakközgazdász múlt heti cikkünk (lásd: Súlyosabb, mint hisszük, Magyar Narancs, 2020. szeptember 17.) írásakor, amikor még nem lehetett tudni, mennyi lesz a hatósági ár, azt mondta: ha 20 ezer forint körül alakul, a magánszolgáltatók egy részének nem éri majd meg tesztelni. Nos, a maximalizált ár 20 ezer forint alá csökkent: a kormány 17 ezer forintban jelölte ki a PCR-teszt vizsgálati díjának, és 2500 forintban a mintavételi díjnak a felső határát.
Ők búcsúznak
Ez az intézkedés a csak mintavétellel foglalkozó cégeket érinti a legrosszabbul: jellemzően ők dobják be a törülközőt. A 2500 forintos felső határról a piacot és a szakmát ismerő forrásunk megjegyzi: ez igen alacsony annak fényében, hogy az egészségügyi dolgozó potenciális fertőzöttek között tölti a napját és levesz akár napi száz mintát is. Az ő javadalmazásához (mintánként 1500−2000 forint) hozzá kell adni a védőfelszerelést és a fertőtlenítőszereket, illetve a prémium körülményeket (nem zsúfolt váróteremben ácsorgunk, és talán még kérdezni is lehet a mintát vevő személytől).
A maximalizált ár bevezetésének hírére több szolgáltató jelezte, hogy emiatt bizonytalan ideig felfüggeszti a PCR-tesztelést. Elsőként a PentaCore Laboratórium jelentette be, hogy kiszáll – ők vizsgálatot és mintavételt is végeztek, most már csak labort fognak. Indoklásuk szerint a mintavételkor arra törekszenek, hogy a lehető legrövidebb kontaktus legyen az ügyfelek között, ezért egy időpontra egy pácienst hívnak, 20 percet szánnak rá és addig csak vele foglalkoznak; ezután fertőtlenítenek, így naponta kevesebb mint 20 mintavételt tudnak lebonyolítani. „Tehát szeretném hangsúlyozni, nem a reagens költsége nem fér bele, hanem az az extra figyelem és biztonság, amit mi szeretnénk a mintavétellel kapcsolatban elérni. (…) És igen, a drágább szolgáltatás a mi oldalunkról nézve nálunk mind az ügyfeleknek, mind a munkatársaknak biztonságosabb lehet, hiszen a fertőtlenítőszerek, a védőfelszerelés és a rászánt idő bizony pénzbe kerül” – írja a labor honlapján Kósa János ügyvezető.
Az Affidea Magyarország Kft. – ők csak mintavétellel foglalkoznak – arról tájékoztat a honlapján, hogy „sajnálatos módon a maximalizált ár mellett” a lakossági PCR-szűrést nem tudja folytatni, „kizárólag a házhoz menő szolgáltatás elérhető” náluk. A hatósági ár bevezetése előtt 35 ezer forintért vállalta a cég a PCR-tesztet. Az Emineo Magánkórház (csak mintavétel) szintén kiszállt, ők augusztus elejétől végeztek PCR-tesztelést, a honlapjukon még megtalálható, hogy ezt 29 ezerért ajánlották. A hvg.hu-nak a CMC Déli Klinika (csak mintavétel) vezérigazgatója azt mondta, ők vállalják a hatósági árat, de a vizsgálatot egyedi állapot- és rizikófelméréssel egészítik ki, így viszont a csomag díja már több mint 19 500 forint.
Ők még próbálkoznak
A laborok számára a 17 000 forintos felső határ első ránézésre nem tűnik katasztrofálisnak. „Mi eddig is 17 500 forintért adtuk a PCR-tesztet – mondja Széll András, a MikroMikoMed Kft. ügyvezető igazgatója –, úgyhogy a hatósági árral folytatjuk a munkát. A sürgősségi felárak viszont már nem férnek bele ebbe, ahogy a hétvégiek sem. Normál esetben hétköznapokon végezzük a teszteket, de most igen nagy a terhelés, a kezdeti napi átlag 50–60 teszt volt, ez mára inkább 500–800. Ha viszont szombat−vasárnap tesztelnek a kollégák, akik így is éjjel-nappal dolgoznak, azt meg kell fizetni, az pluszköltség. A hatósági árból ezt nem lehet kihozni.” Széll azt mondja, ők kisebb mikrobiológiai labornak számítanak, a nagy laborokhoz képest alacsonyabb a rezsiköltségük, ezért tudnak alacsony áron is tesztelni. A mintavételt viszont nem vállalják, ennek elvégzésére és beszállítására több tucat magánszolgáltatóval állnak szerződésben. A teszt önköltsége 12 és 15 ezer forint között mozog, amire a labor is tesz némi pluszt, hogy neki is legyen rajta haszna. Széll András azt mondja, nagyjából 20 százaléknyi haszon van a teszteken, amit a fejlesztésre fordítanak, anélkül ugyanis nem tudják tartani a lépést; ők tavasszal invesztáltak PCR-teszt elvégzésére alkalmas berendezésekbe. Az egyébként őt is zavarta, amikor egy szolgáltató 17 500 forintért vette meg tőlük a tesztet, és háromszor annyit kért érte a pácienstől; a lakossági szolgáltatást Széll szerint is védeni kell. Ám az, akinek sürgős, két-három órán belüli eredményre van szüksége (mert például diplomáciai útra indul vagy sporteseményen vesz részt), most biztosan hoppon marad, az ilyen teszteknek ugyanis az önköltsége is nagyobb a hatósági árnál. Ugyanez a helyzet akkor, ha egy szolgáltatónak több száz kilométert kell utaznia például egy gyárhoz, hogy gyanú esetén leteszteljen több száz dolgozót. Forrásaink szerint erre végképp nincs fedezet a hatósági árban.
A mindkét tevékenységet végző, mintavételi hellyel is rendelkező cégek jobbára ugyancsak folytatják a munkát: ilyen például a Medicover, a Synlab, a Neumann Diagnostics, a szegedi Avidin vagy a Corden International Magyarország Kft. Ezek a cégek sokszor szerződésben állnak más szolgáltatókkal, akik további mintákat szállítanak a laborjaikba – a kérdés most számukra is az, hogy mennyi marad meg ez utóbbiakból. Sipos Sándor, a Corden ügyvezetője arra számít, hogy a kisebb mintavételi kapacitású szolgáltatóknak nem lesz annyi erőforrásuk, hogy a hatósági árszinten megmaradva túléljenek. És az is nagy kérdés, hogy azok a csak mintavétellel foglalkozó cégek, amelyek mégis megpróbálnak talpon maradni, vajon milyen engedményeket tesznek a biztonság rovására azért, hogy beleférjenek a 2500 forintba.
Végül érdemes mindezek fényében egy pillantást vetnünk a közfinanszírozott tesztekre is. Ilyet a magánszolgáltatók közül egyedül a Synlab végez, e feladatra még március végén jelölte ki a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK). Kérdés, a Synlab mennyit kap a tesztekért az NNK-val kötött szerződés értelmében – több helyről 24–25 ezer forint körüli összeget hallottunk. Az Operatív Törzs nem válaszolt vonatkozó kérdésünkre, ahogyan arra sem, hogy ha valaki az NNK-val szerződik, akkor is érvényes-e a 19 500 forintos limit. A Magyar Közlönyben megjelent szöveg nem egyértelmű: a hatósági ár akkor nem alkalmazandó, amikor „az Ebtv. szerinti biztosított a SARS-CoV-2 RT-PCR mintavételt és laboratóriumi vizsgálatot az Egészségbiztosítási Alap terhére veszi igénybe”. Ami jelentheti azt is, hogy az NNK továbbra sem hatósági árat fizet a tesztekért. Rékassy Balázs szerint ha ez a helyzet, akkor az NNK több magánszolgáltatóval is köthet szerződést, amelyek így közfinanszírozott tesztelést is végeznek, és a hatósági árnál magasabb összeghez juthatnak ezért. Hiszen ha az állam növeli az ingyenes tesztelések számát, akkor neki is magánlaboroktól kell nagyobb mennyiségben tesztvizsgálatokat vásárolnia, mert ma Magyarországon csak a magánlaborok bevonásával lehet napi több tízezres vizsgálatot végezni.
Mire volt ez jó?
Amikor március végén a Gazdasági Versenyhivatal hatósági árat javasolt a szájmaszkokra és kézfertőtlenítőkre, Orbán Viktor azt felelte, hogy ott van értelme bevezetni a hatósági árat, ahol azzal segíteni lehet a védekezést. A szájmaszkoknál úgy ítélték meg, hogy a hatósági ár akadályozná a védekezést, ezért nem vezették be. De hogy a PCR-tesztek esetében miért volt szükség az ár maximalizálására? A csak mintavevő cégek nyilván megpróbálják majd lealkudni a laboroknál a vizsgálat árát, ám ebben, mint láttuk, sok tartalék nincs. A kettős feladatot ellátó cégek nyilván tudnak a költségekkel bűvészkedni, de az ő mintavételi kapacitásuk korlátozott. Az országban a lapzártánkkor legfrissebb adatok szerint durván 630 ezer PCR-tesztet végeztek eddig el, az azonban nem kibogozható, hogy ebből hányat magánúton és hányat közfinanszírozottan. A tendencia mindenesetre már most nyilvánvaló: kevesebb megbízható teszt fog készülni az országban. „A piac átrendeződik – fogalmaz forrásunk –, a tesztek más utakon fognak eljutni az emberekhez. De eljutnak, mert nagy rá az igény. És a hideggel, az influenzaszezonnal csak nőni fog.” Szerinte erre jó megoldás az autós tesztelés, hiszen biztonságosabb valakitől úgy levenni a mintát, ha a saját autójában ül és nem egy zsúfolt váróteremben. Rékassy Balázs szerint biztosan lesz olyan szolgáltató is, amely a PCR-teszteléssel felhagyva az antitestgyorsteszteket továbbra is árulni fogja – más kérdés, hogy ezek mennyire megbízhatóak.
S hogy mindezek mögé milyen kormányzati szándékot látunk, az már úgyszólván ízlés kérdése. Azt mégiscsak nehéz elképzelni, hogy a „kevesebb teszt, kevesebb (bizonyított) megbetegedés” logikája vezetné az ország vezetését. Annak a feltételezésnek, hogy valakik át akarják venni ezt a piacot is, és azért törik le az árakat, már nehezebb ellenállni. De talán akkor járunk a legjobban, ha a 2008-as vizitdíjas népszavazást és következményeit idézzük az emlékezetünkbe: a Fidesz végül is már nyert egy választást az ingyenes egészségügy hamis ígéretével.
Közreműködött: Bojtár B. Endre
