Medgyessy programja: Bele a közepébe

Belpol

Immáron Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelölt is közzétette saját választási programját; pártja csak hétvégi kongresszusán teszi meg ugyanezt. Akik ígéreteket vártak, nem csalódtak.

Aszocialisták nem most vágtak bele a kampányba, igaz, eddigi működésük és maga a kampány is erősen reaktív jellegű: alapvetően a kormányzat szemétségeire, ostobaságaira és otrombaságaira épít. Akad is nyersanyag bőven, ám ez önmagában még kevés, s ezt jól tudják a párt észkombájnjai is, ezért próbálnak időről időre új témákat felvetni. E kísérletek azonban feltűnően enerváltak, s a nagy erőlködésből legfeljebb a román-magyar keretmegállapodás miatti - többé-kevésbé oktalan - hisztériakeltés marad meg a választókban.

Mindent vissza

Az MSZP-t és személy szerint Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltet a teljes apátia állapotában találta az Orbán-N‰stase-egyezmény aláírása: úgyhogy ennél jobb karácsonyi ajándékot el sem tudtak volna képzelni a szocialisták. Végre egy pont, ahol fogást találhatnak az (avíttas) nemzeti retorikában, kuruckodásban és árvalányhajas nacionalizmusban eddig verhetetlennek bizonyult Fideszen. Ehhez semmi mást nem kellett tenniük, mint felvenni az amúgy teljes mértékben EU-kompatibilis bevándorló/vendégmunkás-ellenes szöveget: a kampány olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy azóta sem telik el úgy nap, hogy ne értesülnénk a hon határai mellett feltűnő, részben bűnöző életmódot folytató, részben feketén hagymát/jonatánt szedő oláh hordákról. A produkció értékét jelentősen növelte, hogy kezdetben a kormány (s ilyet rég nem lehetett tapasztalni) köpni-nyelni nem tudott, mi több, reakciói azóta is zavartak s meglepően erőtlenek. A szocialisták taktikája érthető, bár így is gusztustalan: ha már 2001-ben nem akadt jószerével egyetlen olyan valamirevaló issue, amelynek tematizálását avagy a róla folytatott diskurzust monopolizálhatták volna, s ha már a Fidesz-MDF a közvélemény-kutatók szerint vezet, akkor legalább egyszer nagyot kell dobni ahhoz, hogy a közvélemény csapongó érdeklődése az utolsó pillanatban feléjük irányuljon. Mindehhez persze bizonyos dolgokról el is kellett feledkezniük: például arról, hogy eddig szorgalmasan elítélték a szomszéd országokkal való viszony élezését, a szomszéd népek elleni hangulatkeltést, vagy legfőképp arról, hogy az MSZP annó megszavazta a státus-, illetve kedvezménytörvényt, amely minden bonyodalom okozója. Lapzártánkkor még nem tudni, hogy miként fogadja népünk a váratlanul hevesre sikeredett kormány- és románellenes kampányt, s azt sem, hogy milyen lesz az EU-n belüli visszhang (ezt nem is feltétlenül kötik az orrunkra - legfeljebb megjegyzik maguknak). Anynyi azonban bizton állítható, hogy kockázatos hamis lapokkal játszani; még akkor is, ha az ellenérdekelt fél (a Fidesz és csatolt részei) joggal vádolható kettős játékkal.

Ennél is érdekesebb a kétféle, de egyaránt őszintétlen nacionalizmus összecsapása: egyfelől az álságos nagynemzeti (a tizenötmilliós variáns), amely sokat ígér, de szinte semmit sem ad az utódállamok magyarjainak, cserébe viszont mindig engedelmességet követel; másfelől az MSZP tulajdonképpen mindig is vallott, ám most a latenciából előlépő kisnemzeti álláspontja, amelynek értelmében utolsó bástyaként mi őrizzük az EU-civilizációt, főképp a fenyegető román veszély ellen - és ennek jegyében az sem nagy ár, ha megromlik a viszony a határon túli (jelen esetben romániai) magyar szervezetekkel, amelyek hivatalos vezetése (s nem a Fidesz-MIÉP-kompatibilis Tőkés-szárny) üdvözölte a román-magyar megállapodást. Az MSZP kampánya álságos: román munkavállalói roham már csak azért sem várható, mert a jelöltekre szinte leküzdhetetlen adminisztratív vegzatúrák, s ehhez kapcsolódó, relatíve magas költségek várnak. De nyugodtan kampányolhatnak ily módon, elvégre amint a Fidesz cáfolni próbálja vádjaikat, máris a szerződésszegés gyanújába keveredik, amint arra a román fél már fel is hívta Orbán szíves figyelmét. Az MSZP trükkje ügyes, a Fidesz-agitprop sem csinálhatta volna különbül; a baj csak az, hogy ezzel az MSZP rögtön el is érte a xenofóbia klasszikusainak a szintjét.

Egy dolgot azonban (kampányuk belső sikerétől függetlenül) mindenképpen meg kell majd tanulniuk: a vendégmunkás-ellenes uszításhoz dettó EU-konform képmutatás és sunyi álcázás is tartozik: enélkül ugyanis a termék nem felel meg a szigorú belső szabványoknak, s az unión belül nem forgalmazható.

Sava, borsa

Az MSZP a maga részéről elégségesnek találta, ha a választók milliói csak a kongresszus után, úgy szűk két hónappal az első forduló előtt kezdenek ismerkedni a hivatalos pártprogrammal. A rajongó ugyebár már a nevet olvasván megveszi a lemezt, a többieknek meg úgyis mindegy. Adott viszont Medgyessy Péter Egyetértésben a nemzettel című saját füzetkéje, melynek pontjai alighanem a leendő pártprogram előhírnökei.

A Medgyessy-program először is adócsökkentést ígér (ez a minimum, e nélkül már a startnál diszkvalifikálják az embert), ami mindenekelőtt adókulcscsökkentés formájában manifesztálódik: a jelenlegi 20-30-40 százalékok 13-25-40 százalékra módosulnak, ami kétségtelenül jó lenne az alacsonyabb jövedelműek számára (már csak azt nem tudjuk, hol húznánk meg a sávhatárokat, de gyaníthatóan a zöm megint beleesne a legfelső adósávba). Hogy mást ne mondjunk, a Medgyessy-program szerint a minimálbér után egyáltalán nem kéne jövedelemadót fizetni (ez egy eddig rejtett, negyedik, nullakulcsos adósáv). Emellett megszüntetnék a vállalkozók tételes egészségügyi hozzájárulását, aminek örülnének a vállalkozók, meg félnének is, mert megtanulták, hogy amit az állam az egyik kezével visszaad, azt a másik kezével rögvest le is tolja a torkukon. De ez csak a kezdet, merthogy a munkaidő rögvest 38 órára (utóbb, 2010-ig egyenesen 36 órára) csökkenne, s hogy a sok szabadidőt se hiába töltse a magyar, emelkedik a gyes is vagy 10 ezer forinttal, meg a családi pótlék is vagy 20 százalékkal (ha az apa lelép, akkor 25-tel). Lesz 800 kilométer autópálya. Kérdezhetnék még: hogyan is alakul az MSZP agrárprogramja, mert hát, kényszerből, az is lesz neki. Mindenekelőtt persze itt is osztogatásra kerül sor, nevezetesen az eladósodott gazdaságok konszolidálására megy el vagy 80 milliárd, meg hát lesz agrártámogatás is (ez újabbb százmilliárdos tétel a majdani büdzsében), és persze teljesül a szocialisták régi vágya, és végre vehet földet minden hazai tulajdonú társaság vagy szövetkezet is, vagyis mindenki, csak a külföldi nem, az járjon továbbra is feketén dolgozni - már ha osztrák.

A szoci programpontok között - mint az eddigiekből is kitűnt - az osztogatás-ígérgetés-kecsegtetés hármasság dominál. Az igaztalan kritikák sorra lepattannak a programról, elvégre a verbális szinten végrehajtott adócsökkentéssel jól harmonizál a szintén verbálisan végrehajtott szociális kiadásnövelés. Az egészségügy reformjáról egyszerű beszélni, de annál nehezebb elhinni, hogy aki mondja, legalább azzal tisztában van, hogy ez legalább két dolgot (az ellátó- és a biztosítói-finanszírozói rendszer reformját) jelenthet, de momentán egyikről sem hallunk jó ötleteket.

Amiről riasztóan keveset hallani: vajon mit csinálnak majd a szocialisták a szétvert demokratikus intézményrendszerrel, a hatalmi ágak megbillent egyensúlyával, a jogállami deficittel, miegyebekkel? Ezek az alkotmányos demokrácia legfontosabb kérdései, még ha a választópolgárt, meglehet, jobban érdeklik a kertek alján sündörgő mócok meg a nettó ötvenes minimálbér; ám ha eme alapkérdésekről sokáig megfeledkezünk, egy idő után mindegy lesz, hogy ki és miről beszél egy észak-balkáni ország szerencsétlen polgárainak.

Ehhez képest vajmi kevéssé biztató, hogy Medgyessy masszívan ragaszkodik az álmaiban feltűnt kétkamarás Országgyűléshez, ahol a második kamara, félreértés ne essék, nem valamiféle választott szenátus volna, hanem a civil szervezetek, nemzetiségek, egyházak és érdekképviseletek vezetőiből összetoborzott korporatív testület; a rekrutációs elvek olvastán különösen feltűnő a született főrendek hiánya, pedig igazi grófok nélkül szart sem ér az egész.

Három a kívánság

A szocialisták kampányát örömteli módon színezi, hogy a párt korántsem igyekszik korlátozni a beszélő fejek számát mondjuk azokra, akiknek Medgyessy, legalábbis az eddigi hírek szerint, szerepet szánna eljövendő kormányában. Odáig rendben is van, hogy Kovács László pártelnök kisegíti a miniszterelnök-jelöltet úgy is, mint exkülügyér, ha már egyszer a kerettörvény ügyét szánják faltörő kosnak. De az már feltűnő, amikor Horn Gyula hihetetlen vehemenciával képes ecsetelni a román-magyar kerettörvény közbiztonságra gyakorolt destabilizáló hatását.

Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt a maga részéről igyekszik minderről tudomást sem venni. ´ inkább szövetséget ajánl a nemzetnek. Kérdés, kell-e szövetség a választóknak, ha (1998-hoz hasonlóan, amikor a Fidesz akart mindenáron szövetségre lépni velük) nem tudják pontosan, hogy miben is állna e nemes szerződés. Az Orbán-kormány minden ízében megérett a leváltásra, csakhogy kihívóik egyelőre nemigen mutattak bombaformát. Félő, megint a szerencse s a múló választói szeszély dönti majd el, kié lesz az ország a következő négy évre, vagy még tovább.

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.