„Nem foglaltunk állást a médiaszabadság szintjéről, közismert információkat soroltunk fel”

Belpol

A médiapiac tulajdonosi változásairól közölték csupán a tényeket.

A Bárd Petra és Bayer Judit által jegyzett friss tanulmányban a kutatók az Európai Unió hét tagállamának médiaszabadságát és -pluralizmusát elemezték. Egyrészt megvizsgálták az unió hatáskörét ezen a területen, másrészt az országjelentésekben összegezték, milyen változások történtek a médiapiacon. Ezt a részt csupán illusztrációnak szánták, mondják, a jobboldali média mégis félreértelmezte.

Magyar Narancs: Mire jutottak a vizsgálat során, a hét ország közül melyiknél érvényesül legkevésbé a médiaszabadság és -pluralizmus?

Bayer Judit: A tanulmány nem akar sorrendet felállítani, csupán egy olyan értelmezési keretet adni, amely egyformán használható nyugattól keletig. Ez ebben a kérdésben nagyon nehéz. A nyugati uniós országok nem akarnak szigorúbb szabályozást, viszont azt sem, hogy a keleti országokban a demokrácia és a jogállamiság tovább romoljon. Olyan eszközrendszert akartunk kínálni, amely nem paternalisztikus, nem szabályozó, és csak olyan intézkedéseket javasoltunk, amelyek már eddig is az unió kompetenciájába tartoztak. És amelyek a nyugati és keleti jogállamiság azonos szintre hozását tennék lehetővé. (…)

MN: A tanulmányban hivatkoznak a Freedom House 2015-ös riportjára, amely szerint Magyarországon a média csak részben szabad. Mi tűnik ki az önök elemzéséből?

Bayer Judit: Mi nem foglaltunk állást a médiaszabadság szintjéről az országtanulmányban, ott tényeket, közismert, a szereplők által sem titkolt információkat soroltunk fel. Arról szól, milyen tulajdonosi változások történtek a médiapiacon. A kormánypárti kritikákra visszatérve: Orbán Viktor régebben többször is kijelentette, hogy Magyarországon balliberális médiatúlsúly van, ezen változtatni kell. Volt egy tudatos médiapolitikája, ami arra irányult, hogy a médiarendszer tükrözze a jobboldali ideológiát, és sosem rejtette véka alá, hogy ezt megpróbálja megvalósítani. A Nemzeti Együttműködés Rendszere is erről szól: mindenki a jobboldali értékrend érdekében kell, hogy munkálkodjon, aki nem teszi, aki kilóg, annak nem kívánatos az aktivitása. (…)

A teljes interjút a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.