A Debreceni Egyetem megszállása

Mocskos alkuk

  • Kácsor Zsolt
  • 2017.09.24 08:00

Belpol

Putyin egyetemi díszpolgári címe egyenes következménye annak a folyamatnak, ami Debrecenben Kósa Lajos polgármesterségével megindult, és ami 2010 után olyannyira kiteljesedett, hogy elérte az autonó­miáját sokáig őrző helyi egyetemet is.

„Morális nihil.” „Gátlástalanság, elvtelenség, dilettantizmus.” „Fideszes politikusok által kívülről vezérelt belső ámokfutás.” „Pökhendi rangkórság és alávaló sunnyogás.” „A haverok és hozzátartozók helyzetbe hozása.” „Kósa Lajos és Orbán Viktor talpának intézményi szintre emelt nyalása.” „Lemoshatatlan szégyen és arcpirító gyalázat.”

A fönti vélemények a Debreceni Egyetem (DE) oktatóitól származnak, és Szilvássy Zoltán rektor 2013 óta tartó vezetői időszakát minősítik. De írhattunk volna „reaktort” is: amióta kiderült, hogy az egyetem vezetése Paks II.-re és egy jövőbeni, azaz még meg nem valósult támogatásra hivatkozva díszpolgári címmel jutalmazta Vlagyimir Putyin orosz elnököt, egyetemi körökben a rektort „Szilvássy reaktornak” becézik.

Múltidéző

A DE tudományos presztízse és a hazai felsőoktatásban kivívott rangja Szilvássy Zoltán sokak által „ámokfutásként” titulált rektorsága alatt sem változott. Ez a hatalmas egyetem ugyanis – magyarázta az egyik oktató – olyan, mint egy óriási hegy: megmászni lehet, de meghódítani nem. Hiába kerültek az élére fideszes elkötelezettségű káderek, ha az Orbán-rendszernek vége lesz, az ő idejük is kitelik, és újra a tudománynak, az oktatásnak, nem pedig egy pártnak elkötelezett vezetők kerülnek az élére.

Az aktív hallgatói létszám (27 ezer) alapján a DE az ország legnagyobb vidéki egyeteme, éves költségvetése pedig meghaladja egy közepes városét: a tavalyi büdzsé főszáma megközelítette a 130 milliárd forintot. Mindez a 2000-ben megvalósított intézményi összevonás következménye: a Debreceni Egyetem a Debreceni Agrártudományi Egyetem (DATE), a Debreceni Orvostudományi Egyetem (DOTE), a Kossuth Lajos Tudományegyetem (KLTE) és a Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskola integrációjával jött létre. Az intézményi monstrum öt egyetemi és három főiskolai karral kezdte működését, akkoriban még úgynevezett centrumokra tagolva (Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Tudományegyetemi Karok). A rektori székben ennek megfelelően egy-egy évre a különböző centrumok vezetői követték egymást, majd jöttek a hároméves ciklusok. Az elmúlt tizenhét évben az egyetem egyik legsikeresebb és legtekintélyesebb rektora Fésüs László akadémikus volt, aki az Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DE OEC) egykori elnökeként elsősorban az egészségügyi fejlesztésekre koncentrált, s egyetemi léptékkel mérve elképesztő nagyságrendű, több tízmilliárd forintos beruházásokat valósított meg.

A volt rektorok közül Fésüshöz hasonlóan kiemelkedik Fábián István kémikus professzor, aki 2013-ban a rektori széket úgy adta át utódjának, Szilvássy Zoltánnak, hogy a DE a központi forráselvonások ellenére pénzügyileg stabil maradt, elbocsátásokra nem került sor, és a hallgatók is országos sikereket értek el. Fábián István másik érdeme az volt, hogy sikeresen ellenállt a fideszes ostromoknak, különösen Kósa Lajos (akkor még debreceni polgármester) különböző nyomásgyakorlásainak. Nem szolgáltatta ki az intézményt a pártpolitikának, és nem vállalt olyan szánalmas, az egyetem tekintélyét csorbító ügyeket, mint később Szilvássy. Igyekezett lassítani azt a folyamatot is, hogy az anyagilag csődtömegnek számító megyei-városi Kenézy-kórházat a DE szervezeti keretei közé integrálják, mert félő volt, ennek csupán az az oka, hogy a Debrecen város és Hajdú-Bihar megye közös céghálójának tulajdonában lévő Kenézy Kórház Kft. adósságát kozmetikázni lehessen. (A cég saját tőkéje 2010-ben mínusz 1,6 milliárd forintra zuhant.) Jellemző a DE mostani vezetésének működésére, hogy a Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet 2017. július 1. napjával mégis beolvadt az egyetembe, és bár a propaganda azt szajkózza, hogy a döntés az intézmény betegellátási és oktatási kapacitásait gazdagítja, sokan attól tartanak, pusztán annyi történt, hogy a gazdaságilag stabil egyetem nyakába varrták a veszteséges céget.

Leköszönő sajtótájékoztatóján Fábián professzor keményen fogalmazott: „Ma Magyarországon sokan azt gondolják, hogy az életünket csak mocskos alkukkal és mutyikkal lehet megszervezni. Hát nem. Igenis vannak olyan elvek, amelyekhez az embernek tartania kell magát. Vannak olyan emberi és szakmai döntések, amelyeket csak a saját elveink alapján szabad meghoznunk” (lásd: Nem sumákolt, őszinte volt, Népszabadság, 2013. június 28.).

Szilvássy Zoltánnak már a puszta kinevezése sejteni engedte, mire lehet számítani. A tisztségre 2013-ban hárman pályáztak: az addigi rektoron, azaz Fábián Istvánon kívül Paragh György, az egykori DE OEC elnöke és Szilvássy Zoltán, a DE akkori stratégiai rektorhelyettese.

A NER szele

Az egyetemen akkoriban az a vélemény alakult ki Szilvássyról, hogy „akarat nélküli báb” Kósa Lajos kezében. Ez is közrejátszhatott abban, hogy a DE OEC-en 2013. februárban tartott ülésen Szilvássy Zoltán pályázatát 92-en alkalmatlannak találták, és mindössze 14-en támogatták. Ezután következett az egyetemi szenátus döntéshozó ülése, ahol a tagok kétharmada (!) nem Szilvássy, hanem Paragh György rektori kinevezését támogatta, miután Fábián István – annak érdekében, hogy ne ossza meg a szavazatokat – visszalépett Paragh javára. Az ágazatért felelős miniszter, Balog Zoltán azonban mégsem Paragh, hanem Szilvássy kinevezését terjesztette Áder János elé, a köztársasági elnök pedig nem hibázott: tette, ami a dolga, és aláírta a rektori kinevezést.

Áder később ugyanígy tétovázás nélkül aláírta Mocsai Lajos kézilabdaedzőnek, a Testnevelési Egyetem rektorának egyetemi tanári kinevezését is, amit megelőzött Mocsai Lajos díszdoktori kitüntetése a Debreceni Egyetemen. A Mocsai-ügyet azért említem, mert ez volt az első olyan szimbolikus tett, amellyel – legalábbis a DE forrongó belső közvéleménye szerint – Szilvássy Zoltán szembeköpött mindent, ami tudományos érték, eszmény és morál. Mocsai jelentéktelen tudományos tevékenységgel rendelkezik, ezért egy olyan európai rangú egyetem, mint a DE, elvileg nem fogadhatta volna a díszdoktorai közé. (Olyannyira nem, hogy – mint azt a szenátus egyik, neve elhallgatását kérő tagja elmondta – ha Orbán és rendszere bukása után lesz végre egy „tökös” rektora az egyetemnek, akkor az új vezető érdemtelenségre és alkalmatlanságra hivatkozva eredményesen kezdeményezhetné Mocsai díszdoktori címének visszavonását.)

Alighogy Szilvássy Zoltán lett az egyetem első számú vezetője, megkezdődött a DE fideszes megszállása: jobbára csak Kósa Lajos és más helyi fideszes politikusok, például Halász János volt kulturális államtitkár helyi bizalmasai kerültek vezető pozícióba.

Mielőtt a konkrét nevekre rátérnénk, a kapcsolati háló megértése miatt fontos megemlíteni, hogy korábban Kósa Lajos lényegében „holdingosította” a várost: az önkormányzati tulajdonban lévő cégeket egyetlen cégcsoport, a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. alá vonta össze. A lépést azzal indokolták, hogy a holdingforma hatékonyabb, rugalmasabb működést tesz lehetővé – a valóságban viszont az történt, hogy a városi közgyűlést szinte teljes egészében kizárták a város saját cégeinek irányításából. A lényegesebb személyi kérdésekről, így a cégvezetőkről nem a közgyűlés döntött, vagy ha bevonták is formailag a döntésbe, nem a képviselők akarata érvényesült, hanem Kósa Lajosé és a holding vezetőjéé, aki a polgármester jobbkeze volt. (Kósa portréját lásd: Hajdúkanyar, Magyar Narancs, 2005. március 10.) A holdingnak az elmúlt években három kulcsfigura dolgozott, valamennyien Kósa Lajos abszolút hívei és bizalmasai: Bács Zoltán, Kotosmann Zoltán és Mészáros József.

Szilvássy Zoltánt pedig azért tartják Kósa Lajos és a Fidesz bábjának, mert Bács Zoltánból a DE kancellárja lett, a holding korábbi elnök-vezérigazgatóját, Mészáros Józsefet egy újonnan kreált székbe, a DE kabinetfőnök-főigazgatói posztjára ültették, míg Kotosmann Zoltán, a holding igazgatósági tagja bekerült az egyetemi konzisztóriumba. Ez utóbbi testületnek hivatalból tagja Szilvássy Zoltán rektor és Bács Zoltán kancellár, míg a szakminiszter által delegált tagja Fazekas Lajos Róbert, a Debreceni Gyógyfürdő Kft. ügyvezető igazgatója, Kotosmann Zoltán, a Héliker Invest Zrt. vezérigazgatója, valamint Szabó Miklós, a Tranzit-Ker Zrt. elnök-vezérigazgatója. A kör bezárult: mindannyian a Fidesz és Kósa régi, kipróbált bajtársai. De ha ez nem lett volna elég, más fideszes „csókosok” is megtalálták a helyüket: az egyetem kommunikációs főnöke az a fideszes kötődésű M. Tóth Ildikó lett, aki korábban a helyiek által „narancstévének” csúfolt Debrecen Televízió hírigazgatójaként tevékenykedett. Pósán László fideszes parlamenti képviselő, a DE történelem tanszékének oktatója – a Fidesz volt városi elnöke – sem panaszkodhat: a felesége, Pósánné Rácz Annamária lett a DE új Oktatási Igazgatóságának vezetője.

Putyin polgártárs

Egyetemi körökben az a vélemény járja, a DE vezetése képtelen fölmérni, hogy az Orbán Viktor rendszerét gátlástalanul kiszolgáló tevékenységével mekkora károkat okoz az intézmény megítélésének. Ebből a szempontból 2017 a mélypont, a DE vezetése kétszer is bizonyította, hogy a tudomány és az oktatás függetlenségének hangoztatása csak üres lózung. Egy: Orbán Viktor szája íze szerint nekimentek a CEU-nak, azaz Bács Zoltán kancellár védelmébe vette a CEU-t ellehetetlenítő döntést. Kettő: az egyetem szenátusa díszpolgári címet adományozott Putyin orosz elnöknek. Ám úgy tűnik, ez utóbbival „Szilvássy reaktor” és köre átlépett egy lélektani határt: egyetemi körökből úgy értesültem, hogy a fideszes érzelmű oktatókat is arculcsapásként érte Putyin kitüntetése. Aminek ráadásul nem volt semmilyen előzménye, az egyetem vezetése ugyanis a döntés előtt nem szivárogtatta ki az elképzelést, így előzetesen nem tudták felmérni annak romboló hatását. Az egyetem azt kommunikálta, hogy az oroszokkal való együttműködésből a DE csak profitálhat, ráadásul a részvétel a Paks II. projektben a képzési lehetőségeket is növeli. Noha a DE vezetése idén nyáron Moszkvában megállapodást írt alá a Roszatom Nemzetközi Hálózattal több képzési, kutatási és innovációs tevékenységre, egyetemi forrásaink szerint csak ábránd, hogy Debrecenben atomreaktor-szakembereket fognak képezni. Nem a diákok hiányoznak hozzá, hanem az oktatók. Érdeklődésünkre egyetlen szakembert neveztek meg, aki Debrecenben ért a témához: Raics Pétert, a kísérleti fizikai tanszék docensét, aki 2014 márciusában Paks-2 építése oROSZATOM-reaktorokkal (Így látja egy lelkes fizikus) címmel tartott előadást a helyi atommagkutató intézetben. Raics azonban nyugdíjas, nem valószínű, hogy kinevelne egy atomtanszéket.

De állítólag tervezik már a Debrecenben indítandó orosz nyelvű képzést – igaz, az igényt erre még nem merték fölmérni.

(A szerző 2004-től a Debreceni Egyetem Történelem Doktori Iskolájának hallgatója volt, 2007-ben szerzett abszolutóriumot.)

Elegük lett

„Tanszékünk elhatárolódik a Debreceni Egyetem Szenátusának döntésétől, amelynek értelmében az Egyetem díszpolgári címet adományoz Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak, az Orosz Föderáció elnökének. A testület döntésével semmibe vette azokat a polgárait, akik a tudományos és az oktatási szabadság versenyfeltételei között járultak hozzá az intézmény nehezen megszerezhető jó híréhez. Az autokraták magasztalása elfogadhatatlan számunkra, mindennel ellenkezik, amit az egyetemi szakmai munkánk során képviselünk.”

A Debreceni Egyetem szervetlen és analitikai kémiai tanszékének közleménye, 2017. szeptember 4.

 

„Igen Tisztelt Rektor Úr!

Sajnálattal közlöm, hogy professor emeritus-i címemről kénytelen vagyok lemondani. Nem szeretnék fenntartani semmilyen kapcsolatot egy intézménnyel, melynek Vlagyimir Putyin a díszpolgára.

Tisztelettel

Vajda Mihály”

Neked ajánljuk

Pusztába kiáltott borsó

  • Sándor Panka

Az előadás Sidney Lumet 1976-os (hozzánk 1980-ban eljutó), azonos című filmje nyomán készült. Az Oscar-díjakkal dúsan dekorált filmet Lee Hall tette színpadra 2017-ben, s most ezt az adaptációt használja Puskás Tamás rendezése is.

Bajnokok reggelije

A minap elindult Sportrádió első néhány perce hűen tükrözi a magyar rádiós szcéna mentális állapotát. Harsányi Leventét, miután a „megújuló” Petőfi rádióból kiakolbólították, kis híján mártírként siratták el. Ugyanő a Himnusz alatt most úgy feszített új munkahelyének nyitóünnepségén, mint pók a lucernásban.