Munkáspárt: Ultiparti

  • - winkler -
  • 1998. május 28.

Belpol

A Munkáspárthoz könnyű bejutni, mert bár az akkreditációmról a portás nem tud, nincs is rá szükség. A harmadik emeleten Zinner György szóvivő fogad, nemigen vagyunk többen tíznél, de a hangulat kifejezetten kedélyes. Mint egy vadidegen házibuliban hajnaltájt a konyhában: romok mindenütt, de ha jól akarjuk érezni magunkat, semmi akadálya.
A Munkáspárthoz könnyű bejutni, mert bár az akkreditációmról a portás nem tud, nincs is rá szükség. A harmadik emeleten Zinner György szóvivő fogad, nemigen vagyunk többen tíznél, de a hangulat kifejezetten kedélyes. Mint egy vadidegen házibuliban hajnaltájt a konyhában: romok mindenütt, de ha jól akarjuk érezni magunkat, semmi akadálya.

Mindez elsősorban a szóvivő személyes varázsának tudható be: az ötvenes éveit taposó Zinner azonnal tegeződik, leültet, de a legfontosabb, hogy örül nekem. Dacára annak, hogy még csak nem is hallottunk egymásról, valamint hogy legutóbb a NATO-szavazás kapcsán személyét földbe gyalázta a Narancs háromfős feltáró stábja. De hát, mint mondja, a Narancsnak ilyen a stílusa, és láthatólag tényleg nincs megsértődve; biztos befutó lenne egy basztatástűrési világversenyen.

Thürmer Gyula egyelőre sehol, a szóvivő szerint csak a győzelmet bejelenteni volna neki szabad, de az ugye, nem várható. Amíg kitaláljuk, mi legyen az elnökkel, ködös történetet ad elő: kiszámolták, hogy 40 helyen csak munkáspárti támogatással győzhet az MSZP jelöltje.

Levelet írtak hát Hornnak:

vonják vissza megyei listáikat Hajdú és Szabolcs megyékben, így a Munkáspárt 15-20 fős parlamenti frakcióhoz juthat, a szocik pedig nyernek 40 rázós körzetet. Ad is egyet A Szabadság című hetilapból, ami lehozza mind Thürmer ajánlatát, mind Kósáné lekoptató válaszát. Udvariasan bólogatok, több kabaréjelenetben is láttam, hogy őrülteknek nem szabad ellentmondani. Felmérem a terepet, négy-öt öregúr, két-három fiatal, velem együtt négy újságíró. A pogácsa ehető, a kávé iható, az ásványvízhez "tiszta vizet a pohárba" matricás poharak, a lehangoló díszletek között azonban olyan a hangulat, mint az öregcserkészek heti ultipartiján. Hülye poénok folyvást, görcsölésnek nyoma sincs, a közvélemény-kutatók szóba se kerülnek, anyázva pedig végképp nincs senki. Az exit pollok alapján egyértelmű a Fidesz fölénye, az est poénjává a

"hogyne, polgártárs"

lép elő. Zinner a Kurírból telefonáló újságírót is kiábrándítja: Thürmer nem nyilatkozik, "csak az alelnök, Vajna Attila... polgártárs, igen". Bruhaha, derülnek a Muppet Show-öregurak, de tényleg, mi van Thürmerrel? Hogy bírja ezt az állandó hülyülést?

- Viseli, viseli, sokat lazult.

-Mennyit is fogyott?

-Harminc kilót.

Voltak anyagcserezavarai, kegyetlenül szigorú zöldség-gyümölcs diéta, a szeme is bevérzett, most meg, ugye, a szeme tikkel, pedig a diéta végeztével, a stabilizációkor elmúlt, de most, a kampány miatt előjött megint. Zinner sajtófőnöki sikere, hogy sikerült eladni a nagy fogyást a Kiskegyednek. Próbálta becsempészni a főnököt Szenes Andrea műsorába, de mint tudjuk, a pitbullmosolyú sóvumen csak az SZDSZ-eseket szereti, meg azokat, akiknek közük van - vagy várhatóan lesz - a hatalomhoz. Nos, a Thürmer tényleg nem ilyen.

Kellemes csalódás,

hogy az öregurak hülyék ugyan, de egészen máshogy, mint az elnök: a Thürmert lehet így, normálisan per Thürmer emlegetni, nem kell kegyeletteljesen elnök urazni, ahogy például a kereszténydemokratáknál.

Szabolcsban fél nyolc tájt, egyszázalékos feldolgozottságnál 2,65-ön áll a Munkáspárt, így biztosan vezet a 2,05-ös SZDSZ előtt. Negyed kilencre kezd látszani, hogy az MSZP jobban járt volna, ha lepaktál Thürmerékkel: Baráth Etele félszázalékos szívásra áll a körzetében, az ezer-ezerötszáz munkáspárti szavazattal magabiztosan vezethetne. Fél kilenckor a párttagok még mindig polgártársaznak, Zinner György arról beszél, milyen jól is érvelt a kis Glattfelder valami vitán - egyébként se szidnak senkit, csak ha ki lehet futtatni valami poénra. Amikor tíz felé Knézy Jenő legújabb frissítésekor látszik, az a negyven szoci mandátum tényleg Thürmeréken csúszott el, semmi "na ugye, megmondtuk": a papák bölcs sztoicizmussal hümmögnek. "Pedig a Thürmer de nehezen írta meg azt a levelet! Nem szeret könyörögni senkinek, órákig kapacitáltam, Gyulám, ne most hercigeskedjél!" És ha Hornék nem olyan biztosak a dolgukban, pár száz munkáspártival Filló Pál megint megverhette volna Deutschot a hetedik kerületben. De nem, a leprás Thürmer nem köll nekik, hát most szívhatnak négy évig.

A Munkáspárt parlamenten kívül maradásával nagyot vesztett a szórakoztatóipar: házon belül csak ők tudták volna tisztességesen felbosszantani Csurkát, és a szóvivő rettenetes poénjai tölthették volna be a Torgyán megjuhászosodásával keletkező űrt. Lehet, hogy reménytelenül idétlenek, a pártelnök valószínűleg csak azért nem gratulált Pol Potnak, mert nem volt mihez, és viszonylag kevés a nemzetközi szinten jegyzett szakértőjük, de egyvalamit meg kell adni: számolni, azt tudnak.

- winkler -

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.