Munkáspárt: Ultiparti

  • - winkler -
  • 1998. május 28.

Belpol

A Munkáspárthoz könnyű bejutni, mert bár az akkreditációmról a portás nem tud, nincs is rá szükség. A harmadik emeleten Zinner György szóvivő fogad, nemigen vagyunk többen tíznél, de a hangulat kifejezetten kedélyes. Mint egy vadidegen házibuliban hajnaltájt a konyhában: romok mindenütt, de ha jól akarjuk érezni magunkat, semmi akadálya.
A Munkáspárthoz könnyű bejutni, mert bár az akkreditációmról a portás nem tud, nincs is rá szükség. A harmadik emeleten Zinner György szóvivő fogad, nemigen vagyunk többen tíznél, de a hangulat kifejezetten kedélyes. Mint egy vadidegen házibuliban hajnaltájt a konyhában: romok mindenütt, de ha jól akarjuk érezni magunkat, semmi akadálya.

Mindez elsősorban a szóvivő személyes varázsának tudható be: az ötvenes éveit taposó Zinner azonnal tegeződik, leültet, de a legfontosabb, hogy örül nekem. Dacára annak, hogy még csak nem is hallottunk egymásról, valamint hogy legutóbb a NATO-szavazás kapcsán személyét földbe gyalázta a Narancs háromfős feltáró stábja. De hát, mint mondja, a Narancsnak ilyen a stílusa, és láthatólag tényleg nincs megsértődve; biztos befutó lenne egy basztatástűrési világversenyen.

Thürmer Gyula egyelőre sehol, a szóvivő szerint csak a győzelmet bejelenteni volna neki szabad, de az ugye, nem várható. Amíg kitaláljuk, mi legyen az elnökkel, ködös történetet ad elő: kiszámolták, hogy 40 helyen csak munkáspárti támogatással győzhet az MSZP jelöltje.

Levelet írtak hát Hornnak:

vonják vissza megyei listáikat Hajdú és Szabolcs megyékben, így a Munkáspárt 15-20 fős parlamenti frakcióhoz juthat, a szocik pedig nyernek 40 rázós körzetet. Ad is egyet A Szabadság című hetilapból, ami lehozza mind Thürmer ajánlatát, mind Kósáné lekoptató válaszát. Udvariasan bólogatok, több kabaréjelenetben is láttam, hogy őrülteknek nem szabad ellentmondani. Felmérem a terepet, négy-öt öregúr, két-három fiatal, velem együtt négy újságíró. A pogácsa ehető, a kávé iható, az ásványvízhez "tiszta vizet a pohárba" matricás poharak, a lehangoló díszletek között azonban olyan a hangulat, mint az öregcserkészek heti ultipartiján. Hülye poénok folyvást, görcsölésnek nyoma sincs, a közvélemény-kutatók szóba se kerülnek, anyázva pedig végképp nincs senki. Az exit pollok alapján egyértelmű a Fidesz fölénye, az est poénjává a

"hogyne, polgártárs"

lép elő. Zinner a Kurírból telefonáló újságírót is kiábrándítja: Thürmer nem nyilatkozik, "csak az alelnök, Vajna Attila... polgártárs, igen". Bruhaha, derülnek a Muppet Show-öregurak, de tényleg, mi van Thürmerrel? Hogy bírja ezt az állandó hülyülést?

- Viseli, viseli, sokat lazult.

-Mennyit is fogyott?

-Harminc kilót.

Voltak anyagcserezavarai, kegyetlenül szigorú zöldség-gyümölcs diéta, a szeme is bevérzett, most meg, ugye, a szeme tikkel, pedig a diéta végeztével, a stabilizációkor elmúlt, de most, a kampány miatt előjött megint. Zinner sajtófőnöki sikere, hogy sikerült eladni a nagy fogyást a Kiskegyednek. Próbálta becsempészni a főnököt Szenes Andrea műsorába, de mint tudjuk, a pitbullmosolyú sóvumen csak az SZDSZ-eseket szereti, meg azokat, akiknek közük van - vagy várhatóan lesz - a hatalomhoz. Nos, a Thürmer tényleg nem ilyen.

Kellemes csalódás,

hogy az öregurak hülyék ugyan, de egészen máshogy, mint az elnök: a Thürmert lehet így, normálisan per Thürmer emlegetni, nem kell kegyeletteljesen elnök urazni, ahogy például a kereszténydemokratáknál.

Szabolcsban fél nyolc tájt, egyszázalékos feldolgozottságnál 2,65-ön áll a Munkáspárt, így biztosan vezet a 2,05-ös SZDSZ előtt. Negyed kilencre kezd látszani, hogy az MSZP jobban járt volna, ha lepaktál Thürmerékkel: Baráth Etele félszázalékos szívásra áll a körzetében, az ezer-ezerötszáz munkáspárti szavazattal magabiztosan vezethetne. Fél kilenckor a párttagok még mindig polgártársaznak, Zinner György arról beszél, milyen jól is érvelt a kis Glattfelder valami vitán - egyébként se szidnak senkit, csak ha ki lehet futtatni valami poénra. Amikor tíz felé Knézy Jenő legújabb frissítésekor látszik, az a negyven szoci mandátum tényleg Thürmeréken csúszott el, semmi "na ugye, megmondtuk": a papák bölcs sztoicizmussal hümmögnek. "Pedig a Thürmer de nehezen írta meg azt a levelet! Nem szeret könyörögni senkinek, órákig kapacitáltam, Gyulám, ne most hercigeskedjél!" És ha Hornék nem olyan biztosak a dolgukban, pár száz munkáspártival Filló Pál megint megverhette volna Deutschot a hetedik kerületben. De nem, a leprás Thürmer nem köll nekik, hát most szívhatnak négy évig.

A Munkáspárt parlamenten kívül maradásával nagyot vesztett a szórakoztatóipar: házon belül csak ők tudták volna tisztességesen felbosszantani Csurkát, és a szóvivő rettenetes poénjai tölthették volna be a Torgyán megjuhászosodásával keletkező űrt. Lehet, hogy reménytelenül idétlenek, a pártelnök valószínűleg csak azért nem gratulált Pol Potnak, mert nem volt mihez, és viszonylag kevés a nemzetközi szinten jegyzett szakértőjük, de egyvalamit meg kell adni: számolni, azt tudnak.

- winkler -

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.