"A Duna sorsa most dől el" (Lányi András író, Duna Charta)

szerző
Kerényi György,Seres László
publikálva
1998/22. (05. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A két választási forduló között nyilatkozatot tett közzé az önmagát "pártérdekektől független kezdeményezésként" meghatározó, vízlépcsőellenes Duna Charta három aláírója, amelyben az ellenzéki pártok támogatására szólítottak fel. A Charta másik két prominense és a Duna Kör vezetői viszont tiltakozásukat fejezték ki az ellen, hogy az aláírók "választási harc eszközévé fokozzák le" a Duna ügyét. A Duna-mozgalom politikai megosztottságáról, az MSZP gátépítő szándékáról a hármak egyikét kérdeztük, egy nappal a második forduló előtt.

A két választási forduló között nyilatkozatot tett közzé az önmagát "pártérdekektől független kezdeményezésként" meghatározó, vízlépcsőellenes Duna Charta három aláírója, amelyben az ellenzéki pártok támogatására szólítottak fel. A Charta másik két prominense és a Duna Kör vezetői viszont tiltakozásukat fejezték ki az ellen, hogy az aláírók "választási harc eszközévé fokozzák le" a Duna ügyét. A Duna-mozgalom politikai megosztottságáról, az MSZP gátépítő szándékáról a hármak egyikét kérdeztük, egy nappal a második forduló előtt.

Magyar Narancs: A Duna-mozgalom első ízben tett közzé nem szakmai, hanem pártpolitikai állásfoglalást. Hogyan jött létre a nyilatkozat?

Lányi András: A Duna Charta politikai alapon szerveződött a szó nemes értelmében, tehát a közvélemény befolyásolására és egy döntés kikényszerítésére közügyben. Politikai ügyben működünk október óta, politikai eszközökkel. A pártsemlegességünk ma is fennáll, de egy olyan küzdőtérre léptünk, amelyen pártok vannak jelen. Menet közben tudtuk meg, mely pártok támogatnak bennünket, és melyek fordulnak szembe velünk; ez előre korántsem volt tudható, kivéve az MSZP-t, ott nem voltak illúzióink. Innentől kezdve azokkal a pártokkal konfrontálódtunk, amelyek szerintünk a Duna ügyében egy végzetes, kártékony lépést akarnak végrehajtani. Egyértelművé vált, hogy minden szakmai és jogi érv, minden tömeges tiltakozás dacára a Horn-kormány meg akarja építeni a vízlépcsőt. A környezeti hatástanulmány csak fügefalevél, nem az készül, hanem egy hatásvizsgálati jelentés.

MN: Hárman írták alá a nyilatkozatot: Lányi András, Hajósy Adrienne és Karátson Gábor. Elhatárolódott viszont Balassa Péter és Szilágyi Ákos, azt állítva, hogy ezzel egyetlen politikai irányzat mellett kötelezték el magukat.

LA: Hárman jegyeztük, de több kibocsátóval egyeztettük a nyilatkozatot. Időszerű tisztázni, hogy a Duna Charta - a Duna Körtől eltérően - nem egy környezetvédő szervezet. Nincs tagsága, nincsenek vezetői, van viszont programja, amelyet 12 kibocsátó nevesített, és amelyhez csatlakozott néhány száz aláíró. A Charta olyan értelmiségieknek az alkalmi szövetsége, akik ebben a kritikussá vált környezetpolitikai, diplomáciai és közgazdasági helyzetben hallatni akarják a hangjukat. Mi különböző rendszerességgel kerestük a kapcsolatot valamennyi politikai párttal, de amikor egyértelművé vált, hogy a Duna sorsa most, a választásokon dől el, akkor rájöttünk, hogy fel kell hívnunk a közvélemény figyelmét arra, hogy aki a Horn-kormány fennmaradására voksol, az ne panaszkodjon, ha a Dunán 600 milliárd forintért vízlépcsőrendszer épül; ő akarta.

MN: Elhatárolódott Vargha János is, a Duna Kör részéről.

LA: Igen, ez kissé meg is lepett, mert nem látom indokoltnak, hogy Vargha, akivel a Duna ügyében teljes egyetértésben vagyunk, szükségét lássa annak, hogy a mi hitelünket rontsa. Mi ezt soha nem tettük meg a Duna Körrel.

MN: Amikor a kormány elleni szavazásra szólítanak fel, akkor egyenlőségjelet tesznek az MSZP és az SZDSZ között, amely Bős ügyében legalább vétóval fenyegetőzött?

LA: Nem. Az SZDSZ volt abban a helyzetben kormányzati pártként, hogy megváltoztassa ezt a döntést, de ettől némi tanakodás után újra és újra elzárkózott. Még azt a vétót sem érvényesítette, amelyet a küldöttgyűlésen bejelentett, a következő héten visszatáncolt.

MN: Illetve Horn visszakozott. Nem volt hol vétózni.

LA: Horn elhalasztotta a döntést. Az SZDSZ ragaszkodhatott volna ahhoz, hogy az a tárgyalási delegáció, amely ezt a magyar érdekekkel ellentétes szerződéstervezetet előkészítette, lelépjen a színről. Ehelyett a kormány, beleértve az SZDSZ-es tagjait is, elismerésben részesítette a delegáció vezetőjét. Éppen most, a második forduló előtt egy SZDSZ-es politikus lépett vissza Nemcsók János javára.

MN: Ez igaz. De az SZDSZ nem dicsérte meg Nemcsókot azon a kormányülésen.

LA: De tudomásul vette, hogy az a kormány, amelyben ők kisebbségi szerepet játszanak, így döntött.

MN: Azt honnan tudják biztosan, hogy a Horn-kormány vízlépcsőt akar építeni?

LA: Az MSZP már a hágai ítélet megszületése előtt néhány hónappal elkezdett egy olyan propaganda-hadjáratot, amely azt készítette elő, hogy ők a hágai ítéletet félretéve, a Meciar-kormánnyal megegyezve teljes egészében megépíthessék az 1977-es államközi szerződésben előírt műveket. Azokat, amelyektől a hágai ítélet aztán Magyarországot mentesítette. Mindenki tudja, hogy a 600 milliárd forintos beruházás soha nem fog megtérülni. Ezek után Horn Gyula választási beszédeiben többször egyértelművé tette elkötelezettségét a megépítés mellett, függetlenül bármiféle hatástanulmánytól, tüntetésektől.

MN: Végül is meg nem nevezve, de értelemszerűen a Fidesz megszavazására szólítottak föl.

LA: Mi nem írtuk le, hogy a Fideszre tessék szavazni, hanem hogy nem szabad erre a koalícióra szavazni, mert akkor megépül a vízlépcsőrendszer, és fönnmarad a gazdasági, kulturális, közigazgatási, sőt igazságszolgáltatási hatalomnak a megengedhetetlen összefonódása, amely esélytelenné teszi a civil társadalmi mozgalmak érdekérvényesítését, így többek között a Duna ügyét is. A Gellért szállóban tartott legutóbbi tanácskozásunkon ismét nyilvánvalóvá vált, hogy minekünk nemcsak az MSZP-vel, de az SZDSZ-szel is konfrontálódnunk kell, és hogy a politikai szövetségesünk most, ebben a kérdésben a Fidesz és az MDF.

MN: De a Fidesz-MDF nemcsak Illés Zoltánt jelenti, hanem automatikusan az FKgP-t is, Lezsák Sándorról már nem is szólva, aki nem érti, miért kell elhatárolódni a MIÉP-től.

LA: Az MDF nem lesz abban a helyzetben, hogy befolyásolja az ország jövőjét. A rendszerváltó erők, az MDF és az SZDSZ sajnálatos módon leszerepeltek, ők az elmúlt nyolc év vesztesei. A kisgazdapárt egy kényszerű adottság a Fidesz számára, amellyel együtt kell működnie, és ez rettenetesen meg fogja nehezíteni a Fidesz politizálását. A magyar értelmiségnek az lesz a feladata, hogy abban segítse, arra kényszerítse a Fideszt, hogy ne engedjen egy esetleges jobboldali nyomásnak. Ehhez viszont - és ez nagyon fontos - föl kell számolni azokat a hamis, hazug lövészárkokat, amelyekbe olyan nagy sikerrel terelgettek minket az elmúlt évtizedben, és ami a rendszerváltás kudarcának igazi magyarázata. Mi azt reméltük, hogy a nyilatkozat az első lépés lesz ebbe az irányba.

Ma Magyarországon már nem érvényes a hagyományos bal-jobb felosztás sem. Számomra a kádárizmus ugyanolyan jobboldali rendszer volt, mint a posztkommunista MSZP hosszú menetelése a finánctőke kulcspozícióiba. Létezik egy olyan felfogás a 60-as évek újbaloldali mozgalmaitól egészen az ökofilozófiáig, amelynek számára a technológiai rendszerek totális uralma az államéletben és a gazdaságban az ellenfél. Ez a felfogás, ha úgy tetszik, új értelmet ad a baloldaliságnak, ha úgy vesszük, akkor viszont egy konzervatív-liberális tradíció örököse.

MN: Nem inkább arra kellene törekednie egy ilyen mozgalomnak, hogy folyamatos kommunikációban legyen a hatalommal, és mindig egy kicsit többet követeljen tőle? Nem adják fel a mozgásterüket azzal, hogy egyértelműen beálltak e két párt mögé?

LA: Nem, mert a Magyar Szocialista Párt képviselőivel nem sikerült egy találkozóig sem eljutnunk. Az SZDSZ-szel a találkozó létrejött, és sikertelen maradt, mint ez az eredményből látható. A mozgásterünk nem szűkült és nem bővült. Az MSZP-vel csak egy parlament előtti ácsolt dobogóról tudunk tárgyalni - és ezt szükség esetén ismét meg fogjuk tenni -, a mostani ellenzék pártjaival a jövőben tudunk továbbra is tárgyalni, nyomást gyakorolni, akár ellenzékben lesznek, akár kormányon.

MN: Ön még a Makovecz-féle Nemzeti Egységmozgalomhoz is elment Duna-ügyben egyezkedni. Nem fél attól, hogy a jobboldal számára a környezetvédelem csak egy hullám, amelyet meglovagolva könnyebben szörfölhetnek be a parlamentbe?

LA: A Nemzeti Egységmozgalommal egy ponton találkoztunk, mindkét csoport azonos nézeten volt a Duna ügyében. Nem lehet őket egyértelműen jobboldali nyomulásként beállítani. Ez egy nagyon kicsiny csoport, amelynek célja, hogy a mostani választásokon le kell váltani ezt a kormányt. Eddig tartott a szövetségünk. Örülnék, ha ehhez a lövészárok-betemető munkához a baloldalról is olyan megértő partnereket találnék, mint a Nemzeti Egységmozgalom.

MN: Ugyanakkor a nemzeti frazeológiát használó Fidesz, úgy tűnik, már nem akarja túlhaladni a népi-urbánus konfliktust, mint ´90-91-ben, nem akar híd lenni a lövészárkok felett. A Duna Charta viszont ezek szerint igen. Mekkora fogadókészség van erre?

LA: Politikai párttámogatásra ebben a kérdésben nem számítunk. Egy párt sincs abban a helyzetben, hogy ebben egy civil mozgalmat támogasson. Ami a Fideszt illeti: egy Rodolfó nevű nagy politológus mondta, hogy ne arra tessék figyelni, amit mondok, a kezemet tessék nézni. Hogy egy választás előtt hogyan akar egy párt szavazatokat szerezni, az egy dolog. A Fidesz programja nem vádolható azzal, hogy a nemzeti konzervatív irányba ment volna el. A modern angolszász konzervativizmus értelmében pedig sok közös pontot találunk -, magamat egyébként se konzervatív, se liberális, se szocialista meggyőződésűnek nem tudom besorolni, hiszen az ökológia mint lehetséges politikai filozófia egy negyedik megoldást körvonalaz.

MN: A magyar kormány Hágában jelezte, hogy kész lenne a C variáns legalizálására, amire a zöldek három jelen lévő képviselője közül ketten rögtön, még ott Hágában tiltakoztak, egyikük, Hajósy Adrienne viszont nem. Illés Zoltán Fidesz-alelnök pedig azt mondja, hogy a magyar kormánynak a Duna vízhozama 50 százalékát kellene követelnie a mederbe. Nem kompromisszumkész álláspont ez? Hiszen a hágai ítélet alapján először meg kell vizsgálni a gabcikovói erőmű hatását a környezetre, elsősorban az Öreg-Duna és az ágrendszerek vízellátására, mégpedig a nemzetközi környezetvédelmi normák figyelembevételével. Az 50 százalékos vízmegosztás ezeknek a normáknak gyaníthatóan nem felel meg, s ezzel ráadásul a C variáns léte is legalizálódna.

LA: A hágai ítélet két fontos dolgot mond, ezt külön-külön kell értelmezni. Az egyik, hogy a környezetvédelmi, energetikai és egyéb szempontok közül egyik sem élvezhet elsőbbséget a másikkal szemben. Ez azt jelenti, hogy csak olyan mértékű áramtermelés engedhető meg Gabcikovónál, amely alapvető környezeti érdekeket nem sért. Az majd az eljárás része lesz, hogy mennyire tudjuk bizonyítani a környezeti károk visszafordíthatatlanságát. Egy másik pontja az ítéletnek azt mondja ki, hogy új létesítményt, gátat semmiképpen nem kell építeni.

A magyar félnek két lehetősége van. Az egyik az, hogy részt kér a már meglévő művek üzemeltetési költségéből, és az üzemeltetés hasznából, az energiából. Ha viszont nem akarunk társbérletet a megépült C variánsban, akkor jogunk van arra korlátozni az együttműködést - az 1977-es államközi szerződés érvényes keretein belül -, hogy csupán a víz megosztását rendezzük szerződésileg. Abból egyértelmű, hogy mindkét félnek 50-50 százalékban van joga a Duna vízhozamához, a közös folyam szakaszán. Hogy ezt hogyan használjuk fel, ez lehet az alku tárgya.

MN: Vitatkoznánk. Az ítélet azt mondja ki, hogy először az érvényes környezetvédelmi normákat kell megnézni, az ahhoz szükséges vízhozamot, és nem arról beszél, hogy a kétezer-valahányszáz köbméterből elég ezret visszaterelni. Miért akarják legalizálni a C variánst?

LA: Nem akarjuk. Egy végeérhetetlen szakmai vita volna az, hogy milyen mennyiségű, sebességű vízfolyásra van szükség a Szigetközben és a Duna-mederben az élővilág megmentése érdekében, és mennyire pótolható ez duzzasztással. A hágai ítélet bennünket mégiscsak arra kötelez, hogy megegyezzünk Szlovákiával. Először természetesen körömszakadtáig a környezeti szempontok érvényesítéséhez ragaszkodunk - így például mindentől függetlenül egy ideiglenes vízmegosztási egyezséghez -, de utána látnunk kell azt, hogy valamilyen vízmegosztásban meg kell egyezni, és nem valószínű az, hogy Szlovákia hajlandó volna teljes egészében lemondani az áramtermelésről Gabcikovóban.

MN: Mekkora lehet a mozgástere egy Fidesz-kormánynak Bős-ügyben? Lehet-e azt hirdetni, hogy nem építünk gátat? És mi van a kártérítéssel?

LA: A hágai ítélet világosan kimondja, hogy ha a két fél nem tud megegyezni az ítélet értelmezésében, akkor bármelyik fél ismét a bírósághoz fordulhat, és kérheti az ítélet értelmezését. Akkor a bíróságra hárul az a kötelezettség, hogy megmondja, milyen vízmegosztásra gondolt. Számunkra egyértelműen kedvező, hogy Nagymarosnál nem kell gátat építeni, a dunakiliti tározót fölösleges feltölteni, a csúcsrajáratást pedig nem javasolja a feleknek. Nekünk tehát az az érdekünk, hogy visszamenjünk Hágába, és sajnálkozzunk, hogy nem tudtunk megegyezni. A kártérítésről is világosan nyilatkozik az ítélet: kimondja, hogy mindkét félnek jelentős, jogos kárigénye van a másikkal szemben, ezeket kölcsönösen annullálni kellene, a kárigények tehát egymást kiegyenlítenék.

MN: Nem veszhet-e el a Duna Charta szellemi és erkölcsi hitele, kapacitása, ha mostantól sokan azt mondhatják, hogy a Lányiék egyértelműen a Fidesznek szakértenek.

LA: Nem. 1992-ben, amikor a Fidesz a népszerűségi toplistákon tündökölt, saját akaratomból léptem ki a Fidesz fizetett szakértői köréből, és azóta minden kapcsolatom megszakadt velük. Mi nem a Fidesz mellett, hanem a dunai vízlépcső megépítése ellen kampányoltunk. Azt tettük, amit egy adott pillanat adott politikai realitásai megköveteltek.

Kerényi György

Seres László

szerző
Kerényi György,Seres László
publikálva
1998/22. (05. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra