Németh Miklós és az MSZP: Taccs

  • - gv -
  • 2001.02.01 00:00

Belpol

Egy korábbi elnökségi döntés értelmében kéttagú küldöttség látogatta meg két héttel ezelőtt Németh Miklós volt miniszterelnököt. Szili Katalin elnökhelyettes és Jánosi György választmányi elnök, bármennyire is tagadták a szocialisták a fogadóóra előtt megjelent, a majdani találkozó tényét rögzítő lapértesüléseket, végül elment az exkormányfőhöz, s több órán át próbálta integrálni a jelenlegi irányítótestülettel együttműködni képtelennek tűnő Némethet. A szocialisták több vezetője szerint Németh Miklós nem volt hajlandó indokolni a visszavonulást sejtető döntést, mindössze annyit hajtogatott: "Értsétek meg, nem akarok formális módon részt venni a munkában."
Egy korábbi elnökségi döntés értelmében kéttagú küldöttség látogatta meg két héttel ezelőtt Németh Miklós volt miniszterelnököt. Szili Katalin elnökhelyettes és Jánosi György választmányi elnök, bármennyire is tagadták a szocialisták a fogadóóra előtt megjelent, a majdani találkozó tényét rögzítő lapértesüléseket, végül elment az exkormányfőhöz, s több órán át próbálta integrálni a jelenlegi irányítótestülettel együttműködni képtelennek tűnő Némethet. A szocialisták több vezetője szerint Németh Miklós nem volt hajlandó indokolni a visszavonulást sejtető döntést, mindössze annyit hajtogatott: "Értsétek meg, nem akarok formális módon részt venni a munkában."

Pedig nem lehet véletlen, hogy az MSZP két második embere (az alapszabály szerint a választmány feje számít a pártelnök után a legfontosabb személynek, a novemberi kongresszus pedig elnökhelyettest is választott Kovács mellé) éppen mostanában kért találkozót a volt kormányfőtől. A választási felkészülés állítólagos megkezdése előtti utolsó hetekben - a szocialisták több vezetője szerint - még volt esély arra, hogy Németh "formális módon" is beszálljon a párt munkájába, azaz tegyen is valamit, ne csak beszéljen. Mivel az exminiszterelnök eddig mindannyiszor visszautasította ezt, utoljára nem Kovács ment tárgyalni, hanem a Németh által is elfogadhatónak tartott Szili Katalin látogatta meg, s vele tartott a delegációba magát bekönyörgő, Németh-hívőnek mondott Jánosi is.

Kajaidő

Hónapokkal Németh tavaly májusi visszatérése előtt komoly kampány indult a pártban a volt miniszterelnök elfogadtatásáért. Gál Zoltán volt házelnök és Katona Béla volt titokügyi miniszter minden Németh-hazalátogatásra leszervezett napi többszöri étkezést, amelyeken a szocialista frakció néhány tagja is részt vett. Kezdetben még arról szóltak a hírek, hogy a rendszeresen Némethtel ebédelők/vacsorázók közül kerülhetnek ki a jövendő kormány tagjai, ám gyorsan világossá vált, nem lehet egy kabinetnek nyolcvannál is több tagja.

Akkoriban Németh Miklós is - igaz, kicsit bonyolultabb megfogalmazással - azt hangoztatta: ha hazatér, az MSZP-be jön vissza, és támogatja Kovács pártelnököt. Miután májusban végleg megérkezett Londonból, már annyiféleképpen fogalmazta meg igényeit, hogy végül maga is alig tudta követni magamagát. Először feladatokról meg a szocialista párt győzelméért végzendő aktív munkáról beszélt, aztán meg azt mondta egy vidéki tévéinterjúban, hogy nem a sor végére akar állni. "Én valami másért szállok küzdelembe. Ha ez a miniszterelnökség, akkor azért" - fogalmazott június elején. A két nappal azelőtti munkásjuniálison pedig azt fejtegette: vállalja a miniszterelnök-jelöltséget, ha ez biztosítja a legjobb esélyt az MSZP-nek a választásokon.

Az ugyanott tartózkodó Kovács erre gyorsan reagált; bár először nem tartotta aktuálisnak a felvetést, nem sokkal később már ő kereste meg az újságírókat, hogy közölje: hasonló esetben ő is hajlandó beáldozni magát.

Konfrontáció nélküli háború

A nyílt harc végül elmaradt a két miniszterelnök-aspiráns között. Igaz, Németh Miklós kéthetente újabb és újabb frontokat nyitott, de Kovács egyre csak azt szajkózta, hogy számít a hazatért párttagra, s az elnökség igyekszik megtalálni helyét a pártban.

Mára megtalálta.

Németh nyáron - senkire nem hallgatva, saját szálláscsinálóitól is eltávolodva - a belső fórumokon az általa kitalált "háromlábú párt" koncepcióját kezdte hirdetni, és egyre kisebb lett a bázisa párton belül is. Általában egyik pártvezetőségi tag sem szereti, ha leendő főnöke azt mondja: az elnökségi tagok közül senki nem vállalhat kormányzati szerepet, mert a párt építésén kell fáradoznia az esetleges választási siker után is. A frakció meg álljon a saját lábán, s hajtsa végre (akkor még úgy volt) a Németh által vezetett program-előkészítő stáb utasításait. Az már csak ráadás, ha a kongresszus előtt másfél hónappal azt is bejelenti, hogy szívesen látna egy fiatalabb nőt a párt élén, aki majdan házelnök lehetne. Kovács azonban nemigen reagált a nyilvánosság előtt e gondolatkísérletekre.

Így aztán nem esett pánikba a párton belül senki, amikor Németh október végén bejelentette: a kongresszuson nem kíván párttisztséget vállalni akkor sem, ha hívei pártelnöknek, elnökhelyettesnek, alelnöknek vagy mezei elnökségi tagnak jelölik őt. A pártkongresszus végül csendben lezajlott, Kovács sikeresen hozta be maga alá a pártot, bár Németh is kapott tizenegy elvakult szavazatot a pártelnöki posztra. Kovács ezt is szó nélkül hagyta. Mint ahogyan akkor is csöndben maradt, amikor Németh nem gratulált neki, miután újra az MSZP elnökévé választották; sőt továbbra is azt hangoztatta, hogy szükség van Németh munkájára. (Sokat nem kockáztatott.)

Németh a kongresszus után visszautasított mindent, amit csak lehetett. Kovács először az általa vezetett program-előkészítő bizottság tagjának akarta felkérni őt, s azt is többen felvetették - közöttük volt Horn Gyula is -, hogy legyen az újonnan megalakítandó kabinetek közül valamelyiknek a vezetője.

Fölöslegesen: a múlt keddi "formális" bejelentés után - miszerint nem kíván részt venni a kampány- és program-előkészítő team csúcsszervében - az MSZP-ben immár nem sokan tennék meg nagy pénzzel, hogy Németh lesz 2002-ben a párt miniszterelnök-jelöltje. A vezetőség több tagja ezt csak akkor tartja elképzelhetőnek, ha valamiért jelentősen visszaesik a szocialisták népszerűsége. Azt viszont többen is borítékolják, hogy ez esetben Németh maga jelentkezik be.

Hogy formális módon is részt vehessen az MSZP életében.

- gv -

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.