Németh Miklós és az MSZP: Taccs

  • - gv -
  • 2001. február 1.

Belpol

Egy korábbi elnökségi döntés értelmében kéttagú küldöttség látogatta meg két héttel ezelőtt Németh Miklós volt miniszterelnököt. Szili Katalin elnökhelyettes és Jánosi György választmányi elnök, bármennyire is tagadták a szocialisták a fogadóóra előtt megjelent, a majdani találkozó tényét rögzítő lapértesüléseket, végül elment az exkormányfőhöz, s több órán át próbálta integrálni a jelenlegi irányítótestülettel együttműködni képtelennek tűnő Némethet. A szocialisták több vezetője szerint Németh Miklós nem volt hajlandó indokolni a visszavonulást sejtető döntést, mindössze annyit hajtogatott: "Értsétek meg, nem akarok formális módon részt venni a munkában."
Egy korábbi elnökségi döntés értelmében kéttagú küldöttség látogatta meg két héttel ezelőtt Németh Miklós volt miniszterelnököt. Szili Katalin elnökhelyettes és Jánosi György választmányi elnök, bármennyire is tagadták a szocialisták a fogadóóra előtt megjelent, a majdani találkozó tényét rögzítő lapértesüléseket, végül elment az exkormányfőhöz, s több órán át próbálta integrálni a jelenlegi irányítótestülettel együttműködni képtelennek tűnő Némethet. A szocialisták több vezetője szerint Németh Miklós nem volt hajlandó indokolni a visszavonulást sejtető döntést, mindössze annyit hajtogatott: "Értsétek meg, nem akarok formális módon részt venni a munkában."

Pedig nem lehet véletlen, hogy az MSZP két második embere (az alapszabály szerint a választmány feje számít a pártelnök után a legfontosabb személynek, a novemberi kongresszus pedig elnökhelyettest is választott Kovács mellé) éppen mostanában kért találkozót a volt kormányfőtől. A választási felkészülés állítólagos megkezdése előtti utolsó hetekben - a szocialisták több vezetője szerint - még volt esély arra, hogy Németh "formális módon" is beszálljon a párt munkájába, azaz tegyen is valamit, ne csak beszéljen. Mivel az exminiszterelnök eddig mindannyiszor visszautasította ezt, utoljára nem Kovács ment tárgyalni, hanem a Németh által is elfogadhatónak tartott Szili Katalin látogatta meg, s vele tartott a delegációba magát bekönyörgő, Németh-hívőnek mondott Jánosi is.

Kajaidő

Hónapokkal Németh tavaly májusi visszatérése előtt komoly kampány indult a pártban a volt miniszterelnök elfogadtatásáért. Gál Zoltán volt házelnök és Katona Béla volt titokügyi miniszter minden Németh-hazalátogatásra leszervezett napi többszöri étkezést, amelyeken a szocialista frakció néhány tagja is részt vett. Kezdetben még arról szóltak a hírek, hogy a rendszeresen Némethtel ebédelők/vacsorázók közül kerülhetnek ki a jövendő kormány tagjai, ám gyorsan világossá vált, nem lehet egy kabinetnek nyolcvannál is több tagja.

Akkoriban Németh Miklós is - igaz, kicsit bonyolultabb megfogalmazással - azt hangoztatta: ha hazatér, az MSZP-be jön vissza, és támogatja Kovács pártelnököt. Miután májusban végleg megérkezett Londonból, már annyiféleképpen fogalmazta meg igényeit, hogy végül maga is alig tudta követni magamagát. Először feladatokról meg a szocialista párt győzelméért végzendő aktív munkáról beszélt, aztán meg azt mondta egy vidéki tévéinterjúban, hogy nem a sor végére akar állni. "Én valami másért szállok küzdelembe. Ha ez a miniszterelnökség, akkor azért" - fogalmazott június elején. A két nappal azelőtti munkásjuniálison pedig azt fejtegette: vállalja a miniszterelnök-jelöltséget, ha ez biztosítja a legjobb esélyt az MSZP-nek a választásokon.

Az ugyanott tartózkodó Kovács erre gyorsan reagált; bár először nem tartotta aktuálisnak a felvetést, nem sokkal később már ő kereste meg az újságírókat, hogy közölje: hasonló esetben ő is hajlandó beáldozni magát.

Konfrontáció nélküli háború

A nyílt harc végül elmaradt a két miniszterelnök-aspiráns között. Igaz, Németh Miklós kéthetente újabb és újabb frontokat nyitott, de Kovács egyre csak azt szajkózta, hogy számít a hazatért párttagra, s az elnökség igyekszik megtalálni helyét a pártban.

Mára megtalálta.

Németh nyáron - senkire nem hallgatva, saját szálláscsinálóitól is eltávolodva - a belső fórumokon az általa kitalált "háromlábú párt" koncepcióját kezdte hirdetni, és egyre kisebb lett a bázisa párton belül is. Általában egyik pártvezetőségi tag sem szereti, ha leendő főnöke azt mondja: az elnökségi tagok közül senki nem vállalhat kormányzati szerepet, mert a párt építésén kell fáradoznia az esetleges választási siker után is. A frakció meg álljon a saját lábán, s hajtsa végre (akkor még úgy volt) a Németh által vezetett program-előkészítő stáb utasításait. Az már csak ráadás, ha a kongresszus előtt másfél hónappal azt is bejelenti, hogy szívesen látna egy fiatalabb nőt a párt élén, aki majdan házelnök lehetne. Kovács azonban nemigen reagált a nyilvánosság előtt e gondolatkísérletekre.

Így aztán nem esett pánikba a párton belül senki, amikor Németh október végén bejelentette: a kongresszuson nem kíván párttisztséget vállalni akkor sem, ha hívei pártelnöknek, elnökhelyettesnek, alelnöknek vagy mezei elnökségi tagnak jelölik őt. A pártkongresszus végül csendben lezajlott, Kovács sikeresen hozta be maga alá a pártot, bár Németh is kapott tizenegy elvakult szavazatot a pártelnöki posztra. Kovács ezt is szó nélkül hagyta. Mint ahogyan akkor is csöndben maradt, amikor Németh nem gratulált neki, miután újra az MSZP elnökévé választották; sőt továbbra is azt hangoztatta, hogy szükség van Németh munkájára. (Sokat nem kockáztatott.)

Németh a kongresszus után visszautasított mindent, amit csak lehetett. Kovács először az általa vezetett program-előkészítő bizottság tagjának akarta felkérni őt, s azt is többen felvetették - közöttük volt Horn Gyula is -, hogy legyen az újonnan megalakítandó kabinetek közül valamelyiknek a vezetője.

Fölöslegesen: a múlt keddi "formális" bejelentés után - miszerint nem kíván részt venni a kampány- és program-előkészítő team csúcsszervében - az MSZP-ben immár nem sokan tennék meg nagy pénzzel, hogy Németh lesz 2002-ben a párt miniszterelnök-jelöltje. A vezetőség több tagja ezt csak akkor tartja elképzelhetőnek, ha valamiért jelentősen visszaesik a szocialisták népszerűsége. Azt viszont többen is borítékolják, hogy ez esetben Németh maga jelentkezik be.

Hogy formális módon is részt vehessen az MSZP életében.

- gv -

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.