Növényi génbankot hozna létre a kormány több mint félmilliárd forintból

  • narancs.hu
  • 2023. június 6.

Belpol

A beruházási stop ellenére.

A kormány "egyetért a tápiószelei Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központban a növényi genetikai erőforrások biztonságos megőrzéséhez szükséges új növényi génbank megvalósításával",

e célra az idei költségvetésből 207, a még csak készülő jövő éviből 504 millió forintot utal ki.

– derült ki a hétfő este közzétett kormányhatározatból.

A hvg.hu hozzáteszi, ezt az intézményt régóta kiemelten kezelik. Tíz évvel ezelőtt Fazekas Sándor akkori vidékfejlesztési miniszter mondta Tápiószelén, hogy a génmegőrzés nemzeti ügy, a Növényi Diverzitás Központban található növényfajták nemzeti kincsek, és az intézetben folyó munka az ország függetlensége szempontjából is jelentős, hiszen ez a GMO-mentes nemesítés háttérbázisa.

A lap hangsúlyozza, a márciusban átírt, jelenleg hatályos 2023-as költségvetésben a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ személyi juttatásaira csaknem 800 millió, egyéb működési kiadásaira 650 millió forint szerepel, amit egy nemrégi kormányhatározat a Rezsivédelmi Alapból 103 millióval egészített ki.

Ehhez jön most az új génbank, amelyről a kormány kimondta: az állami beruházásokat felülvizsgáló, két év alatt 1150 milliárd forintos megtakarítást célul kitűző tavalyi határozatától "eltérően a beruházás megvalósítását engedélyezi". Az összesen 711 millió pluszpénz forrását nem jelölték meg.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.