Fizetésemelések és leépítések az Operában

Ókovács kínos ellentmondásai

  • Vári György
  • 2012. február 22.

Belpol

A vezetőknek átlag 40 százalékkal emelték a fizetését, wellness-szállodában tartanak félmilliós csapatépítést, és közben tömeges leépítést terveznek az operaházban. Közben úgy tűnik: pénzügyileg jobban járna az operaház, ha csúszna az Erkel Színház újranyitása.

Hetek óta cikkeznek arról az újságok, hogy nagyarányú, körülbelül 170-200 embert érintő leépítésre kerül sor az operaházban, miközben 1,7 milliárd forintos keretből felújítani tervezik az Erkel Színházat. Mindeközben jelentősen nőttek a vezetői fizetések, és négycsillagos wellness-szállodában tartottak félmillió forintos csapatépítést, melynek során a lőteret is kibérelték egy éjszakára. (Lásd cikk végi keretes írásunkat.)

Az egykori Köztársaság, ma már II. János Pál pápa téri teátrumban Ókovács Szilveszter kormánybiztos szerint a most elbocsátottak jó részének lesz esélye visszaszerződni. Az azonban korántsem mellékes, mikorra készül el az épület. Bár az átadás késése egyáltalán nem lenne tragédia.

Mikorra kell az Erkel?

„Most nincs pénz az államkasszában, minden külső szem is az állam karcsúsodását vizslatja. Ezen segít az elbocsátás, az Erkel megnyitásával pedig Isten és a közbeszerzés kezében vagyunk” – fogalmazott a Népszavának Ókovács pár napja. Azaz miközben a ház vezetésének bevallottan az Erkel megnyitása az egyik legfőbb prioritása (ennek érdekében szombaton még jótékonysági gálát is szerveztek), valójában csak abban reménykedhetnek, hogy mégsem készül el időre a beruházás, mert különben az ott újra alkalmazásba kerülő dolgozókat ismét fizetni kell. Az elbocsátáskor kifizetett végkielégítés azonban jóval meghaladja azt az összeget, amit akkor kapnának a dolgozók, ha az Erkel tervezett megnyitásáig állományban maradnának, vagyis számszerűsíthető lenne, hogy rossz döntés született.


Fotó: MTI

Igaz, jó az esély arra, hogy az Erkel felújítása nem készül el, nemcsak a munkálatokra szánt kevés pénz miatt, hanem az is lehetséges, hogy – amint Ókovács sűrűn mondogatja – a leendő vesztes jelentkezők megtámadják a bíróságon majd a közbeszerzési eljárás eredményét. Így persze a kirúgottak vigasztalása válik egyszerű porhintéssé.

Kapkodó átszervezés

Nem zajlik azonban kapkodás nélkül a munkaügyi átszervezés az operaházban sem. A magánénekesek közalkalmazotti státusa a tervek szerint végképp megszűnik. Ez szintén kényszer szülte megoldás: Ókovács Szilveszter lapunknak nyilatkozva még a költségvetési pénz mértékétől tette függővé a döntést december elején (Győriványi Ráth György reagálását lásd itt), mára azonban már elvi álláspontjává vált, hogy az énekeseket csak a teljesítményükért lehet megfizetni, azaz csak akkor, amikor fellépnek. Kérdéses azonban, hogy valóban tud-e annyit fizetni a Magyar Állami Operaház a fellépésekért, amennyiből a felkért énekesek meg is tudnak élni. Hiszen aki még fiatal, ezáltal erősebb a hangja, az többet tud félretenni öregségére, ám egészen más helyzetben van az, aki pályája közepén vagy a vége felé kényszerül erre a váltásra. Ráadásul az operaház szervezeti és működési szabályzatában (szmsz) az énekesi „tár” önálló szervezeti egységként szerepel, ahhoz tehát, hogy megszüntessék, előbb kérvényezni kell a fenntartó Nemzeti Erőforrás Minisztériumánál az szmsz módosítását. Forrásaink szerint azonban erre csak most hívták fel a kissé kapkodónak tűnő leépítés előkészítőinek figyelmét.

Többek szerint az egyre képtelenebb helyzet magyarázata egyszerűen az, hogy a kormánybiztos elszámolta magát. Ókovács szereti hangsúlyozni, hogy kormánybiztosi kinevezése – az, hogy csak Orbán Viktornak tartozik felelősséggel – „növeli a mozgásterét”, ugyanakkor mégsem tudta elkerülni a ház a leépítéseket. Az elvont pénz összege pedig nagyjából megegyezik azzal, amennyit az Erkel Színház felújítására irányoztak elő, vagyis az Erkel megnyitása Ókovácsnak elsősorban arra kell, hogy fel tudjon mutatni valamit azért, „hogy megőrizhesse az arcát”.

Akiknek nőtt a fizetésük

Több forrásunk arról tájékoztatott bennünket, hogy miközben Ókovács szerint már-már a működőképességet veszélyeztető leépítésekre kényszerül, az operaházban nemcsak a belső munkakörökkel párhuzamos tanácsadói szerződéseket, valamint a hozzájuk kapcsolódó kifizetések döntő többségét hagyták meg, de állítólag több igazgató fizetését meg is emelték havi több százezer forinttal. (A tanácsadói szerződésekről szóló írásainkat lásd itt és itt.)

Két hete kérdeztük meg az operaházat, igaz-e a szóbeszéd. Gyors válaszlevélben tájékoztatást ígértek, ám azóta hallgatnak erről, noha lassan lejár a válaszadásra előírt törvényes határidő. A ház dolgozói is kérték már többször a vezetők fizetéséről szóló információkat, egyelőre azonban ők sem jártak sikerrel. A legeredményesebb próbálkozás a közalkalmazotti tanácsé volt. Ők arról kaptak papírt, hogy a vezetők bérfejlesztése szeptember elejétől 40 százalékos volt, ami igen imponálónak tűnik, különösen a jelenlegi helyzetben. (Személyekre lebontott adatokhoz azonban ők sem férhettek hozzá.) A külső szerződéses megbízottak igazolt teljesítési beszámolóit a narancs.hu-nak nem adták ki, közérdekű adatigénylésünk elutasításáról szóló döntésük szóbeli indoklását többszöri kérésünk ellenére három hete nem adták írásba. A honlap „Üvegzseb” menüpontján változatlanul a 2009-es szöveges beszámoló a legfrissebb adat, vagyis összességében kijelenthető, hogy az operaház közpénzfelhasználása szinte maradéktalanul átláthatatlan. Alighanem ez magyarázza a szóbeszédeket arról, hogy már most több 10 milliós kifizetések történtek az Erkel Színház felújítása kapcsán.

Lapunk továbbra is várja az operaház közpénzeiről szóló hiteles tájékoztatást. A hatályos törvények értelmében ezt az érintett szervnek meg kell adnia, ám ha ezt nem teszi meg, per útján kötelezhető erre.

Különös éjszaka volt

Az operaház pénzügyeiről szóló cikkeink egyikében már említettük az október eleji, majd félmillióba kerülő csapatépítő tréninget is. Egy belső levelezés tanúsága szerint ezen jelen volt Amin Zoltán is mint a ház leendő produkciós igazgatója. Amin Ókovács vezetőtársa volt a Duna Tv-nél, ugyanakkor a honlap nem tünteti fel az operaház vezetői között, továbbá a dolgozók sem tudnak arról, hogy a kollégájuk lenne, így részvétele a Grand Hotel Galyában a vezetőség számára rendezett csapatépítő tréningen meglepő volt. Az sem világos, hogy Batta András rektor miért volt jelen. Neki ugyanis a megbízása kizárólag opera-előadások értékelésére szólt, ez azonban nem vezetői munka, és nem is igényel lényegében semmilyen kapcsolatot az operaház vezetésével. (Utóbbira őt szerződése – szemben más tanácsadókéval – nem is kötelezi.)

A csapatépítésnek teret adó szálloda (a Grand Hotel Galya) amúgy egy négycsillagos létesítmény szaunával, wellness-szolgáltatásokkal. Némely szobáiban jacuzzi is található, sőt a program szerint Ókovácsék még a lőteret is kibérelték egy kis éjszakai lövészetre.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.