„Orbán Viktor magyarrá tett minket, de mi hálátlanok vagyunk, árulók”

Belpol

A népszavazás bojkottjára buzdítanak Erdélyben. Beszéltünk a kampány egyik ötletgazdájával.

Hajrájához közeledik a kormány népszavazáskampánya, határon túli aktivisták buzdítanak részvételre és NEM szavazatra Pécsen, Erdélyben pedig Tőkés László, a Fidesz EP-képviselője, az Erdélyi Magyar Néppárt, továbbá Kövér László kampányeseményei után szerdán Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke fejtette ki álláspontját az MTI-nek: élni kell a szavazati joggal, „de nem kell szájba rágni, hogy miként szavazzanak az emberek”.

Mindeközben az erdélyi magyar hírportál, a Transindex híre szerint Kolozsvár közterületein is megjelentek a Kétfarkú Kutya Párt ellenkampányplakátjai, ezek érvénytelen szavazat leadására buzdítanak. Emellett viszont egy erdélyi kezdeményezésű kampány is elindult, elsősorban a Facebookon, ők arra buzdítják a Romániában élő, magyar állampolgársággal is rendelkezőket, maradjanak távol ettől a hazug népszavazástól. „Nem fogjuk ölbe tett kézzel nézni és hallgatni azt a gyalázatot, ami Magyarországról ömlik felénk. Nem fogjuk tovább tűrni, hogy hónapok óta hamis információk keringenek, és félretájékoztatás történik a menekültekkel kapcsolatban” – írták közleményükben.

false

 

Fotó: Ne népszavazz/Facebook

A kampány mögött nincs semmilyen politikai párt vagy csoportérdek, önerőből, erőforrások nélkül, saját kreativitásukra és erőfeszítéseikre támaszkodnak csak, állítják az ötletgazdák. „Vannak köztünk jobboldaliak és baloldaliak, liberálisok és konzervatívok, olyanok, akik két éve Orbán Viktorra szavaztak és olyanok is, akik még sohasem voksoltak. A felháborodás, a tenni akarás, az emberségért való kiállás az, ami közös bennünk.”

A Narancs elérte a kampányt kitaláló három magánember egyikét, aki azt kérte, hogy nevét ne közöljük a nyilvánossággal, mert „nem az a fontos, hogy ki áll a kezdeményezés mögött, hanem az üzenet”. Hozzátette: „annak, hogy nem állunk a nevünkkel a teljesen magán- és civil kezdeményezés mögé, nem politikai, hanem személyes, szakmai oka van.” A HVG információi szerint az ötletgazdák mögött „RMDSZ-esek is vannak”, ezért látták jobbnak, ha nem derül ki a nevük, azonban ezt az értesülést nekünk egyértelműen cáfolták: „ez téves információ, a kampányt nem az RMDSZ vagy annak aktivistái csinálják.”

A kampányt tehát három barát találta ki és rövid idő alatt, több ismerős hathatós segítségével össze is hozták, legfőképp azért, mert megunták, hogy csöndben morgolódnak: „tennünk kellett valamit, egyértelműen állást akartunk foglalni. Ha a magyar ellenzék Erdélybe eljutó üzeneteit nézzük, az látszik, hogy nincs egységes kiállás, másra buzdítanak a különböző erők, és ez megzavarja az embereket. Tisztázni kell: ez egy rossz, értelmetlen és cél nélküli népszavazás, amit nem szabad legitimálni, nem kell részt venni rajta.”

false

 

Fotó: Ne népszavazz/Facebook

Amikor azt kérdezem, hogy Magyarországról pontosan milyen csatornákon ömlik a gyalázat az erdélyi magyarok felé, így válaszol: „Magyarországon túl nagy a zaj, Erdélyben túl nagy a csend. Ide is eljut

a háborús propaganda minden ismérvét kimerítő

kampány, itt pedig azt csendben megeszik vacsorára. Elhanyagolható a disszonáns hang, az ellenvélemény, mi ezen akartunk változtatni.”

A visszajelzések enyhén szólva is vegyesek. Az elismerő hangok mellett a kezdeményezés Facebook-oldalán sok a gyűlölködő komment. „Három csoportba lehet ezeket sorolni: van, aki gyűlöli az idegeneket, ők a propagandának megfelelően összemossák a menekülteket a terroristákkal. Aztán van, aki gyűlöl mindenkit, aki másképp gondolkodik, mint ő – voltunk mi már gyurcsányisták és Soros-bérencek, ezeken mindig jót mosolygok. A kedvencem a »liberálfasisztoid posztkommunista«, ebből már eszmetörténeti dolgozatot is lehetne írni. A harmadik csoport az erdélyi magyarokat gyűlöli, ők azt olvassák a fejünkre, hogy miközben Orbán Viktor magyarrá tett minket, mi hálátlanok vagyunk, árulók. Ez utóbbi a legszomorúbb. Amúgy ilyen mértékű és ehhez hasonló gyűlölet az erdélyi közbeszédben nincs.”

A kezdeményezés szervezői nemrég kiírták Facebook-oldalukra, hogy megkezdik a hozzászólások moderálását. „A gyűlöletbeszédnek és az erőszakra való felbujtásnak viszont nem adunk teret. Lehet, hogy ez ott, nálatok, Magyarországon megszokott és elfogadott, de itt, mi,

Erdélyben sem megszokni, sem elfogadni

nem akarjuk” – írják egy bejegyzésben. Amikor felvetem beszélgetőpartneremnek, hogy ez az erős megfogalmazás akár sértő is lehet a Magyarországon élőkre nézve, nem esik zavarba: „Lehetséges, és sajnálom, ha ezzel valakit megbántottunk. De mi innen ezt tapasztaljuk. Magyarországon elszabadult a gyűlölködés, az erőszakra való felbujtás, és csak nagyon kevesen emelnek szót ellene, a mi Facebook-oldalunkra meg szinte csak ez jön. Elsősorban nekik szólt ez a bejegyzés. A népszavazás tétje számunkra az emberség, mert ez az egyetlen válasz a butaságra – az értelmetlen népszavazásra – és a gyűlöletre, amelyet az elmúlt hónapok kampánya szított.”

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.