Orbán Viktor a saját politikai szisztémáját elemezve második rendszerváltásról beszélt Tusnádfürdőn, azt mondta, hogy 2006 és 2010 között erre készültek, majd a kétharmados győzelem után lépésről lépésre építették ki az új rendszert, miközben fenn kellett tartaniuk a tömegtámogatást.
„Úgy kellett építkezni, hogy közben folyamatosan harcolnunk kellett” – beszélt az elmúlt évek tapasztalatairól, az elmúlt 30 évről, de főleg az elmúlt 13 évről a miniszterelnök a 2019-es tusnádi szabadegyetemen.
Mi is a NER?
Szerinte most 15 év áll a Fidesz és a NER előtt, és Orbán meglátása szerint rengeteg feladat áll előttük. Azt mondta, ez lesz a főidő, a prime time, amikor a legfontosabb dolgok történnek. Azt hangsúlyozta, az lesz a feladat, hogy a hatalmon lévő nemzedék megtalálja a célját, az értelmét, ez pedig a magyar nemzet megerősítése, ami „igazságtanul nehéz” lesz. Szerinte lelkileg már készen áll erre a nemzet, de nemsokára fizikailag is az lesz.
| ||
Orbán beszédének feléhez érve azt ígérte, most meg fogja magyarázni, hogy mi miért történt az elmúlt 9 évben, megmagyarázza azokat a döntéseket, amelyeket nemcsak külföldön, de sokszor idehaza sem értenek. De előbb a külföldről jövő támadásokról beszélt, amikből az utóbbi években szerinte bőven jutott a kormánynak, ám az utóbbi hónapokban mindenhol elgáncsolták azt a törekvést, hogy Soros György jelöltjeit hatalomra juttassák az EU intézményeiben. Itt arra utalt, hogy Manfred Weber vagy Frans Timmermans helyett Ursula von der Leyen lett az EB elnöke.
A fordulat után Orbán szerint az Európai Bizottságnak be kell fejeznie a politikai aktivizmust, többet nem támadhatja Magyarországot, csak az lesz a dolga, hogy a szerződéseket felügyelje.
Az Európai Bizottság csak ne pattogjon
Szerinte a Bizottságnak egy dolga van, hogy az Európai Tanácsban ülő miniszterelnökök és államfők által kijelölt feladatokat végrehajtsa. A csúcsjelölti rendszer az ő értelmezése szerint nem más, mint hogy a győztes párt jelöli az Európai Parlament elnökét, de semmiképp nem a Bizottság fejét.
Ezt követően arról beszélt, mit kell tenni a migráció tekintetében: minden feladatot oda kell adni a belügyminiszterek tanácsának és védeni kell a schengeni határokat. Ami a gazdaságélénkítést illeti: Orbán szerint nem szabad uniós szintű szocializmust építeni, nem szabad egy szintre hozni az uniós fizetéseket és béreket, helyette hagyni kell, hogy a kelet-európai államok munkahelyeket tudjanak teremteni, ha kell, alacsonyabb bérekért.
Csak ne röhögjünk!
A miniszterelnök szerint ugyanakkor az európai gazdaságra „nagyon” nehéz idők jönnek. Úgy véli, hogy Németország kifejezetten lassabban fog fejlődni. Ezért Magyarországnak 2021-re új útvonalat kell építenie, hogy ezeknek a folyamatoknak ne legyen kitéve. Ilyen már szerinte a gazdaságvédelmi akcióterv, amit 2020 tavaszán egy második, majd a rá következő évben egy harmadik akcióterv követhet.
Azt jósolta, hogy lesznek csatáik jogállamisági kérdésekben is, de nem lesz nehéz megvédeni a magyar intézkedéseket, csak az lesz nehéz, hogy „közben ne nevessük el magunkat”. Ezt követően azon viccelődött, hogy a magyar államot kritizáló soros EU-s elnök, Finnország nem jogállam, hiszen nincs alkotmánybírósága, és a helyi akadémiát miniszter felügyeli (bár egyszer a svédeket is belekeverte vicceskedő példálózásába).
Ekkor tért rá arra, mi lesz a Fidesz tagságával a Néppártban. Szerinte a döntésre leghamarabb az őszi kongresszuson kerülhet sor: azt mondta, a Fidesz vezetősége már tudja, mit akar, a Néppárt nem tudja még.
Mi, nem ők
Ekkor fogott hozzá a mostani tusnádi beszéd döntőnek szánt részéhez, ahhoz, hogy megmagyarázza, min dolgozott miniszterelnökként-pártelnökként 2010 óta, mi a NER értelme. Szerinte ő merte kimondani először, hogy a liberális internacionálé útjáról le lehet térni. Gazdasági szempontból szerinte megengedhetetlen volt 2010 előtt, hogy a gazdaságilag aktív kisebbség vitte a terheket, ezt mára sikerült megváltoztatni, szerinte nagyon sokan dolgoznak és nagyon sokan fizetnek adót.
Ugyanakkor a kulturális identitás hanyatlott, az ország szuverenitása veszélyben volt, a "fizikai erők", mint a rendőrség és a hadsereg leépülőben voltak. Tellér Gyulát olvasva ő arra jutott, hogy ezekre a kérdésekre nincs válasz a liberális keretek között. Fenn kell tartani ugyan a jogok uralmát, a rendszerváltás demokratikus alapjait, de a társadalomszervezői elveket át kell állítani.
Azaz a közösség előbbre való, mint az egymással versengő egyének. Ezen a ponton köszönetet mondott Sólyom László volt köztársasági elnöknek, aki már az Alkotmánybíróság élén csiszolgatta a kulturális nemzet fogalmát. Szerinte egy nemzeti rendszerben az az egyéni teljesítmény érdemel támogatást és elismerést, ami a közösség javát számítja. Azaz egy példán keresztül: nem a sportolóink, azaz „ők” nyertek aranyat, hanem „mi”.
Büszke illiberálisok
Szerinte az egyén és egyén viszonylatában is sok mindent új alapokra helyeztek. Úgy látja, a liberális demokráciában az egyén szabadsága addig terjed, amíg a másik szabadságát nem sérti. Az új elv: „Amit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek, azt ne cselekedd a másik kárára.”
Ekkor hirtelen visszatért az „illiberális” kifejezéséhez, ami botrányt okozott 2014-ben. Azt mondta, pár éve még nem volt szabad kimondani ezt a szót, mert sokan azt gondolták, ez a szó egy álca, valójában azt mutatja, hogy az illiberális demokrácia nem demokrácia. Pedig Orbán szerint igenis lehet egy demokrácia illiberális, vagyis nem liberális. Beszélt arról is, hogy a Nyugattal szemben folytatott függetlenségi harc nem jelenti azt, hogy a Kelet felé tart.
| ||
Azt mondta, az elmúlt években kiépült egy illiberális kereszténydemokrata rendszer Magyarországon, amire büszkék lehetünk. Végül arról beszélt ebben a tekintetben, hogy ez annyira sikeres, hogy a nyugati liberálisok nem vitáznak Orbánnal, hanem gyűlölik. Azt mondta, azért, mert nem tudják elviselni a nemzetállamok együttműködésén alapuló nemzetközi rendszert, ami ellentmond az imperializmusnak, amely szerint egy általános, globális elv, politikai irányzat alá kell rendelni a világot – legalábbis Orbán magyarázata szerint erről lenne szó.
A liberálisok szerinte egyetemes modellt formáltak ki, amit tézisként vallanak a magukénak, megmondják, mit kell gondolni az élet legalapvetőbb dolgairól. Szerinte innen érthető meg, miért támogatják a migrációt: mert az a jó, ha mindentől megszabadul az ember, vallástól, hazától, nemzettől, tehát oda lehet vándorolni, ahova akar. Orbán szerint egy ilyen elmélet csak akkor tud erős lenni, ha kizárólagos és egyetemes, azaz nem tudja elfogadni, hogy van akár egy olyan kis ország is, mint Magyarország, amely másképp akarja az életét berendezni. „Kis makacsság sem tűrhető meg” – fejtegette a filozófussá előlépett Orbán Viktor.
Le kell vágni a sárkány összes fejét
Ezzel szemben az illiberális ember védi a határokat, elutasítja a külső beavatkozást, védi a kultúráját, a családot. Orbán szerint ha az Európai Unió alapítóit nézzük, ők is illiberálisok voltak, ezért nem kell félni felvállalni az illiberális kifejezést. Azt mondta, az illiberális rendszer nem más, mint a keresztény szabadság. Ezt most két veszély fenyegeti: a belső és külső ellenség, liberálisok és migránsok.
Azt mondta, a következő 15 évben egy feladat lesz: meg kell vívni a háborút a liberálisokkal, le kell őket győzni, különben nem juthat sikerre az illiberális modell. Kérdés, hogy ez lehetséges-e az EU-ban: "Nem álmodunk, lehetséges, de csak akkor, ha kiállunk azért, amit gondolunk."
| "Verik a blattot" Orbán Viktor előtt a volt EP-képviselő, egykori református püspök, Tőkés László tartott előadást. Szerinte az erdélyi magyarság 30 évvel a diktatúra bukása után is ostrom alatt van, és annak a román nemzetpolitikának az áldozata, amelyet Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor neve fémjelzett. Az egykori temesvári lelkész, akinek a rendszerrel szembeni ellenállása több más eseménnyel együtt végül a diktatúra bukásához vezetett, kijelentette: az ostrom 1989 óta is tart. "A román titkosszolgálatok, pártok és felbérelt civil szervezetek sűrűn verik a blattot, osztogatják a Ceaușescu-rezsim eszköztárából örökölt magyar kártyát" – jelentette ki. |
