Vérszívók

A patkánykrízis után nyakunkon a szúnyoginvázió, s ezúttal nem korlátozódik a vízpartokra, a falvakban és a városokban élők is egy emberként panaszkodnak miatta. A hideg és csapadékos május, a folyókon levonuló árhullám, az utánuk visszamaradó ártéri tocsogók, sok millió pocsolya, de az udvarokon szertehagyott gumiabroncs, vízzel teli városi kátyúk is mind kitűnő lehetőséget teremtenek a szúnyogoknak a szaporodásra. Mindezt tetézte a szokatlan hőséggel beköszöntő június. A szúnyoginvázió országos problémává terebélyesedett, s az emberek hiába kémlelték az eget a szúnyogirtást végző repülőgépek után.

A hőség idejére a légi permetezések többségét le kellett állítani, mivel a nagy melegben a szúnyogok a kései órákig megbújnak a növényzetben, a repülési szabályok viszont az éjszakai munkavégzést nem engedik meg – mondta a Magyar Narancsnak Mukics Dániel tűzoltó őrnagy, a központi szúnyoggyérítéssel megbízott BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője. Az idei programot a szokásokhoz híven április végén kezdték, de ez most kevés. Normál ügymenetben a permetezés helyszínét egy-másfél héttel korábban határozzák meg attól függően, hogy az ország mely területén a legnagyobb a szúnyogártalom. Ennek mértékét rovarszakértők határozzák meg, és ők ellenőrzik a gyérítéssel elért hatást is.

A szúnyogirtást 2013-ban vette át a katasztrófavédelem. A Dunán levonuló hatalmas árhullám ugyanis a jelenlegihez hasonlatos szúnyoginváziót idézett elő, a kormány pedig arra jutott, hogy a korábban idegenforgalmi kérdésként kezelt – és a Magyar Turizmus Zrt. felügyelete alá tartozó (az önkormányzatok által megrendelt, és az állami szervezet által támogatott) – szúnyogirtást az árvízi védekezéshez hasonlatosan a katasztrófavédelem feladatai közé utalja. Mukics Dániel szerint az egységes védekezés költséghatékonyabb, hiszen nagy tételben kedvezőbb áron szerezhetők be a védekezéshez szükséges eszközök, s maga a tevékenység is összehangoltabbá válik. Az önkormányzatok persze saját forrásból a központi programtól függetlenül is rendelhetnek szúnyoggyérítést, amire többnyire szükség is van.

Akik gyérítenek

A katasztrófavédelemnek azonban nincs erre saját csapata, így a szúnyogtenyészetek felderítését, illetve a gyérítést is külső cégekkel végezteti. A vállalkozásokat a jogszabályi előírások szerint közbeszerzési pályázatokon választják ki. A rovarszakértői monitorozó csapatot a kezdetektől ugyanaz a páros alkotja: a Pannónia Központ Kft. – élén egy ex-Fidesz–KDNP-s országgyűlési képviselővel, Sáringer-Kenyeres Tamással, aki jelenleg a vidéki önkormányzatok és szervezetek munkáját tanácsokkal segítő Magyar Nemzeti Vidék Hálózat elnöke –, valamint a Bio-Kalibra Környezetvédelmi Szolgáltató Bt., amelynek kültagja az a Ring Péterné, aki évekig vezette a fővárosi kormányhivatal kémiai biztonsági osztályát, s ott jelenleg is szakértő. A Bio-Kalibra Bt.-nél dolgozott korábban Fekete Gábor is, aki az egyik legnagyobb hazai irtószergyártó és -forgalmazó cég, a Corax üzletág-igazgatója.

Az állami szúnyoggyérítést végző cégeket 2014-ben, 2015-ben és 2016-ban is meghívásos eljárás keretében választották ki. Az ajánlatkérő katasztrófavédelem mindhárom esetben „előre nem látható okból előállt sürgősséggel” indokolta a nyílt verseny hiányát. A csípőszúnyogok megjelenése tehát minden évben meglepetés, ezért gyorsan kell meghívni néhány céget az eljárásba. E tendereket nagyjából ugyanazok nyerik: első alkalommal a Szemp Air Kft., a Corax-Bioner Kft. és a Rovért Kft. alkotta konzorcium, a következő évben a Coraxot váltotta az MNC Service Kft., a többiek ugyanazok voltak. Az MNC-t a tender évében alapította Fekete Gábor, aki, mint említettük, jó ideje a Corax-Bioner Zrt. (jogelődje a Corax Kft.) biocid-üzletágának vezetője. Ez a cég a kémiai és biológiai szúnyoggyérítéshez szükséges szerek egyik legnagyobb hazai forgalmazója. 2016-ban a szerencsés körbe került a Szatymaz Repülőtér Kft. is. Ennek vezetője Szabó Ákos, akinek testvére a korábbi győztes Szemp Air Kft. nagyobb részét birtokló és a céget vezető Szabó Péter, aki szintén tulajdonos a Szatymaz Kft.-ben. Az első három évben az elvárt 720–820 hektár kémiai és biológiai kezelését nettó 1,1–1,2 milliárd forintért vállalták.

2017-ben a katasztrófavédelem nyílt tendert hirdetett, ám ez még kisebb versenyt hozott, mint a korábbi meghívásos pályázat. Egyedül a régi csapat (mínusz Szemp Air) jelentkezett be, holott a katasztrófavédelem a korábbiakkal ellentétben nem egy évre, hanem három évre kívánt megbízást adni a győztesnek.
A Szatymaz–Rovért–MNC Service triász nettó 3,93 milliárdot kért a munkáért, ami három évre leosztva is mintegy évi 200 millióval haladja meg a korábbi árat. A katasztrófavédelem részben azzal indokolja a hosszabb szerződést, hogy ez költséghatékonyabb. A másik ok a gyorsaság: ha nem kell évente közbeszerzéssel bajlódni, akkor időben kezdődhet a védekezés, és a program június eleje helyett április végén indul.

E tendereken tehát nagyjából mindig ugyanaz a kör tarol. Sőt, a fővárosi önkormányzat 2012-ben kiírt, öt évre szóló csípőszúnyog-gyérítési tenderét ugyancsak a Corax-Bioner Zrt. nyerte a Rovért és az RSZ-Coop cégekkel konzorciumban. A tavalyi – szintén ötéves – pályázatot pedig a Rovért, bár alvállalkozóként maga mellé vette az RSZ-Coopot. (A Corax és a Szemp Air kiszállására később még visszatérünk.) A szerződés értéke nagyságrendekkel kisebb a belügyminisztériumi szerződésnél: az első ötéves etapra 160 milliót kértek, a másodikra 187,5 milliót.

A szúnyogpiac

A magyarországi „szúnyogbiznisz” nagyságát 4–5 milliárdosra becsülik. A piacon ténykedő cégek és vállalkozók számáról 2003 óta nincsenek pontos adatok, akkor ugyanis „a közegészségügyi szolgáltatást nyújtó kártevőirtókat” besorolták az egyéb takarító tevékenység alá. Az utóbbiba pedig több mint 80 ezren tartoznak. A gázmesterek, illetve kártevőirtó cégek ennek legfeljebb az 1 százalékát teszik ki, de a többségük egyéni vállalkozó. A saját járművekkel, gépekkel és szakemberekkel rendelkező, kisebb-nagyobb földi szúnyogirtást végző vállalkozások száma 40 körülire tehető, ennyien lehetnek a légi gyérítést végzők is – magyarázza Vranesics Csaba, a kártevőirtókat tömörítő Magyar Egészségügyi Gázmesterek Egyesületének (MEGE) elnöke, aki szerint a szúnyogirtás jövedelmező, de nem nagy üzlet. A kémiai irtásért hektáronként és attól függően, hogy földi vagy légi irtásról van szó, 1300–1900 forintot fizetnek, ebből 700–800 forintot kapásból elvisz a permetlé ára. A megmaradt összegből kell fizetni a járművek fenntartását és a szakemberek bérét, ami, szakképzett munkaerőről és javarészt éjszakai munkavégzésről lévén szó, elég tetemes. Most ugyan felpörgött az üzlet, az önkormányzati választások előtt olyan települések is rendelnek szúnyoggyérítést, amelyek azelőtt soha. A biológiai irtás sokkal drágább, mert speciális tudást, járműveket igényel; a hektáronkénti vállalási ár 5000 forint feletti, nem csoda, hogy ilyenre jóval kevesebb a megrendelés. Vranesics szerint nincs valódi piaci verseny, ahhoz túlságosan kevesen vannak a nagyobb megrendelést is teljesíteni képes cégek.

De úgy látszik, Magyarországon egyetlen piaci szegmens sem lehet elég kicsi ahhoz, hogy ne vetüljön árnyék rá. A szúnyogirtás államosításáról szóló kormánydöntést Bakondi György, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság akkori vezetője jelentette be. Bakondi korábban az általa éppen nyertesként kihirdetett konzorcium egyik tagját, a Corax-Bioner Biotechnológiai Zrt.-t képviselte több perben is a Darázs Ügyvédi Iroda tagjaként. (A Magyar Narancs akkoriban azt is megírta, hogy a cégnél az immár büntetett előéletű, volt szocialista képviselő, Zuschlag János is megfordult tanácsadóként. Később belekeveredtek egy áfacsalási ügybe, bár a cégtulajdonos Nagy Imre – a KISZ utolsó főtitkára, majd Eger szocialista polgármestere – tagadta, hogy közük lett volna a dologhoz.)

Szakmai berkekben úgy vélték, hogy a szúnyogirtás központosítása valójában szentesítette azt a helyzetet, ami miatt a versenyhivatal korábban vizsgálatot indított. A hatóság többéves eljárás után arra jutott, hogy a szúnyogirtási piac meghatározó szereplői versenykorlátozó megállapodásokat kötöttek egymással mind a szúnyogirtó koncentrátum és irtószer gyártása, forgalmazása, mind az irtás és a gyérítés terén. A GVH szerint a Bayer vállalatcsoport és a Corax akciójának célja részben a versenytárs Bábolna Bio kiszorítása volt. A megállapodásba később bevonták más cégek mellett a Szemp Air Kft.-t is. A GVH végül hét vállalkozással szemben összesen 80 millió forint bírságot szabott ki – ezért adhatta át a helyét a Corax és a Szemp Air más baráti cégeknek. A szúnyogirtó cégek közötti harc jele volt a MEGE színrelépése is. A szervezetet 2002-ben alakították meg a Magyar Kártevőirtók Országos Szövetségéből (Makosz) kilépő gázmesterek és kisebb cégek. Az összekülönbözés oka a Bábolna hegemóniája volt: a Makosz alapítója és mindmáig elnöke ugyanis Bajomi Dániel, a Bábolna vezetője és résztulajdonosa. A Bábolna „egyeduralma ellen” fellázadó kisebb cégek azóta egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a tortából. A hazai szúnyogirtási piac legnagyobb tendereit rendre az ehhez a körhöz tartozó cégek nyerik.

Módszerek

Még ennél is komolyabb kifogás a hazai védekezéssel szemben a kémiai módszer csaknem kizárólagos használata. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnökének lényegében beismerte, hogy a védekezést a cégérdekek vezérlik, mondván, a „jogi, hatósági kontroll nem irányulhat arra, hogy a forgalmazói szándék – külföldi és magyar gyártókat is beleértve – befolyásoló hatását kiiktassuk, és ez egyértelműen a deltametrin hatóanyagú készítmények dominanciáját jelenti”. Ez azért különösen szomorú, mert a deltametrin rendkívül mérgező a vízi élőlényekre, ökológiai rendszerekre, más rovarokra, és az sem kizárt, hogy az emberi szervezetet is károsíthatja. Az állami forrásból finanszírozott szúnyoggyérítés mégis a deltametrin hatóanyagú szerek szétpermetezését preferálja a biológiai módszerekkel szemben. A katasztrófavédelemnek rendszeresen szakértőként dolgozó Fekete Gábor, a deltametrintartalmú szúnyogirtót, a Coratrint forgalmazó Corax-Bioner Zrt. üzletág-igazgatója a Magyar Nemzetnek azt mondta, hogy szó sincs összeférhetetlenségről, hiszen biológiai lárvairtó szert is forgalmaznak, de a deltametrinre van nagyobb igény. „A katasztrófavédelem első lépésként mindig beveti a biológiai módszert, de ez kevésbé látványos, mint a kifejlett szúnyogok permetezése. Ráadásul a biológiai irtásra nincs mindig lehetőség. A folyók áradása vagy esős időszak után milliószámra keletkeznek pocsolyák olyan területeken, amelyek nem közelíthetőek meg, vagy magántelken találhatók” – állítja Mukics Dániel, aki szerint az irtószer a kijuttatott mennyiségben emberekre, meleg vérű állatokra teljesen ártalmatlan, az csak több ezerszeres dózisban fejtene ki negatív hatást, a szabadban pedig néhány órán belül lebomlik.

Az MTA több kutatóműhelye tavaly közös állásfoglalást adott ki e tárgyban. Mint írják, a klímaváltozás miatt számos új betegségterjesztő szúnyogfaj telepedett meg Európában. Az általuk behurcolt vírusok (Chikungunya, Dengue) már járványokat is okoztak a kontinensen. A nyugat-nílusi láz Magyarországon is megjelent, sőt további rendkívül kockázatos vírusok (például az Usutu-vírus) felbukkanását is kimutatták. A helyi szúnyogállomány is fogékony ezekre, így reálissá vált új, a korábbiaknál súlyosabb járványok kialakulásának veszélye. Éppen ezért javasolják a hazai csípőszúnyogok országos monitorozásának megszervezését, a begyűjtött egyedek folyamatos vizsgálatát, valamint a gyérítési gyakorlat modernizálását, a deltametrin használatának jelentős mértékű csökkentését, mivel a szigorúan specifikus, szúnyoglárvát irtó biológiai szerekkel célirányosabb védekezés érhető el, egyúttal a nem célszervezetek károsítása is sokkal csekélyebb mértékű. Arra is felhívják a figyelmet, hogy Európa más országaiban már a biológiai gyérítés került előtérbe.

A fővárosi irtásért felelős Rovért most semmivel nem permetez többször, mint tavaly. Risinger Mátyás ugyanis nem tartja jó ötletnek a lakosság további terhelését kémiai szerekkel. Biológiai irtást is végeznek, de ez sokkal többe kerül és igen bonyolult. A biológiai védekezés elterjedéséhez szerinte a hazai gyártó- és irtócégeknek teljesen át kellene alakítani, le kellene cserélni a gépparkot és a szakembereket is. Ez pedig nagyon költséges.

Szegeden viszont már tíz éve alkalmazzák a biológiai módszert. A Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. szakemberei a város 21 pontján mérik hetente a csípésszámot, és meg is állapítják a befogott egyedek faját. Meghatározták a csípőszúnyogok keltetőit, és célzottan, még lárvakorukban pusztítják el ezeket. Ezt csak ritkán, mint például a mostani árvíz utáni időszakban kell kémiai légi irtással kiegészíteni – magyarázza a cég vezetője, Makrai László. Ilyenkor is lehetne egyébként biológiai módszerrel, jéggranulátumokba zárt, fehérjealapú hatóanyaggal gyéríteni, de ezt a szert Magyarországon nem forgalmazzák. A cég korábban Culinex szúnyogirtó tablettát is osztogatott a lakosságnak, ezt a szert a kerti vizekbe kellett beledobni, de közben lejárt az engedélye, és egy gyártónak sem éri meg újra lefuttatni az engedélyeztetését. A biológiai irtásra a város évi 30 milliót költ, miközben egyetlen légi permetezés 11 millióba kerül. De utóbbi az egyszerűbb. Sokszor az emberek már attól megnyugszanak, hogy látják a gépet körözni. Amíg az állam nem kötelezi el magát a biológiai védekezés mellett, addig a piaci érdekek és a lakossági elvárások szerint alakul a szúnyogirtás.

Patkányirtásban is utaznak

A Rovért a négytagú RNBH konzorcium tagja – ez a társulás váltotta a Bábolna Bio Kft.-t az utóbbi által több évtizede végzett fővárosi patkánymentesítési üzletben. A Bábolna Bio nem hagyta annyiban a dolgot, előbb a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, majd a Fővárosi Törvényszéknél támadta meg a tender eredményét, mondván, hogy a nyertesek sem az elvárt referenciákkal, sem a szükséges szakembergárdával, sem a kívánt járműállománnyal nem rendelkeznek. Érthető a hevesség, hiszen a szerződés értéke meghaladta az egymilliárd forintot.

A jelenlegi patkánykrízis kialakulása után a főváros további 650 milliót szavazott meg a feladatra. Ebből a Rovért eddig 325 milliót kapott egy szerződésmódosítás keretében. Így már joggal merül fel a kérdés, hogy valóban jobb volt-e a konzorcium ajánlata a Bábolnáénál. Ráadásul a Bábolna Bio távozása óta jócskán elszaporodtak a patkányok Budapesten. A városvezetés szerint a szolgáltatóváltás ideje alatti hiátusban senki sem irtott, ami elég is volt a patkányok elszaporodásához. „Ennyi idő alatt nem nőhet ilyen mértékben a patkánypopuláció” – mondta lapunknak Reisinger Mátyás, a Rovért ügyvezetője, aki úgy véli, hogy a pályázati kiírásban szereplő fővárosi patkánymentesség már régóta nem igaz. A valós helyzettel ők is csak a fenntartási kötelezettség átvétele után szembesültek. Ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy bár a riasztások száma valóban nőtt, nagyon sok köztük a téves. A patkányirtás politikai kampánytéma lett szerinte, a 325 milliót pedig nem az eredeti szerződésben vállaltak teljesítésére, hanem a Nemzeti Népegészségügyi Központ által kidolgozott technológia alkalmazására kapták, amelynek célja a leginkább fertőzött 10 kerület csatornahálózatának intenzív megtisztítása. Ezzel idén decemberig végeznek. Jelenleg 22 autó járja folyamatosan a várost az előző korszakban megszokott 4–5 helyett. A referenciáik rendben voltak, a helyismerettel sincs gond, és van elég gépük, szakemberük, hiszen a Bábolna Bio két egészségügyi gázmestere (kártevők irtására szakosodott szakember) is náluk dolgozik már.