Enyhén remegő ujjakkal írom ezt a cikket, hiszen a Devizahiteles Kerekasztal harmadik ülése után Vona Gábor azt közölte, hogy több résztvevő is a sajtó hozzáállására panaszkodott. A Nem adom a házamat mozgalom nevében megszólaló Póka László egyenesen úgy fogalmazott, hogy „akár nyomásgyakorlás eszközeivel is szeretnénk elérni, hogy a média főműsoridőben, napi rendszerességgel biztosítsa a kerekasztal résztvevői számára, hogy el tudják mondani az embereknek, miről van szó, hogy verték át őket, és mi a menekülési út”. A tét tehát nem kicsi.
Ehhez képest a Hazatérés temploma előtt tartott sajtótájékoztatón meglepően kevés konkrétum hangzott el (azért itt ülésezett a kerekasztal, mert a Jobbik pulpitusfoglalása után a párt munkatársait kitiltották a Parlamentből). A legfontosabb döntés, hogy bár a Jobbik és a civilek továbbra is követik az érdekérvényesítés hármas – jogi, politikiai és utcai – útját, szeptembertől nagyobb hangsúlyt fektetnek a mobilizálásra, és valódi tömegtüntetéseket ígérnek. A kerekasztal valószínűleg addig is ülésezik, és figyelemfelhívó jelleggel nyáron is várhatók kisebb demonstrációk vagy flash mobok.
| ||
Z. Kárpát Dániel, a Jobbik országgyűlési képviselője szerint a Kúria július 4-i döntése önmagában nem oldja meg a devizahitelesek problémáit, de az indoklás tartalmaz olyan utalásokat, melyek későbbi keresetek alapjai lehetnek. Ezek értékelésén dolgoznak jelenleg is a Jobbik szakjogászai. A jogalkotás terén elsősorban a végrehajtás túlkapásaira koncentrál a kerekasztal, ősszel kerülhet a parlament elé a végrehajtási és kilakoltatási moratóriumról szóló törvényjavaslat. Z. Kárpát szerint ezzel nem kívánnak önkényes lakásfoglalókat és bűnözőket támogatni, azokat a családokat viszont igen, akiknek a kormány ígérete ellenére eddig semmilyen segítséget nem nyújtott. Szabályoznák a végrehajtói jutalék és az ügyfelekre terhelt végrehajtási költségek mértékét, és azt is szeretnék megakadályozni, hogy a követeléseket benyújtó cégek kellemetlen helyzetekben zaklassák az adósokat. Gyermekvédelmi rendszert is bevezetnének annak érdekében, hogy a tisztességesen munkálkodó nagycsaládosoknak ne kelljen egyből a család szétszakításának lehetőségével számolniuk, hanem esetükben a kilakoltatás akár plusz egy évre is elhalasztható legyen. „Nem lehet épeszű indokot felhozni a családok szétszakítása mellett, főleg nem a mai szörnyű demográfiai helyzetben” – magyarázta Z. Kárpát.
A civil szervezetek képviseletében Balogh Béla (Koppány csoport) elmondta, hogy továbbra is várják Orbán Viktor reakcióját követeléseikre. Amennyiben ez nem érkezik meg, ismét a miniszterelnök házához fognak vonulni. Tatár József, az Otthonvédelmi Tanács szóvívője arról tájékoztatott, hogy augusztustól a horvát devizahitelesekkel együtt képviselik érdekeiket az osztrák bankok előtt, Dabasi Tamás (Fehér Kéményseprők Szövetsége) pedig arról beszélt, hogy a Kúria döntése nyomán közjegyzők és végrehajtók büntetőjogi felelőssége is megállapítható lenne.
A magyarnarancs.hu megkérdezte Z. Kárpát Dánieltől, hogyan fér össze a devizahiteles családok megsegítése azzal, hogy május végén Miskolcon fizetésképtelen családoknál jobbikos képviselők kikötötték a vizet, majd erre hivatkozva a gyermekvédelem beavatkozását kérték. Z. Kárpát ebben nem látott ellentmondást, hiszen – mint mondta – a Jobbik kezdettől fogva megkülönböztetett két, egymástól élesen elkülöníthető osztályt: azokat, akik a társadalom hasznos tagjai vagy azzá kívánnak válni, és azokat, akik visszaélnek a szociális hálóval, a gyermekvédelmi rendszerrel, és tudatosan halmoznak fel tartozásokat. „Nyilvánvaló, hogy aktivistáink helyi szinten is annak az össztársadalmi akaratnak kívánnak érvényt szerezni, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Akkor kell beavatkozni, ha egyértelmű, hogy az adott család egyáltalán nem kíván a társadalom hasznos, produktív tagjai közé integrálódni” – mondta a parlamenti képviselő. Az nem derült ki, hogy miből lehet mindezt egyértelműen megítélni, azt viszont megtudtuk Z. Kárpáttól, hogy a közműcégek gyakran nem mennek ki olyan utcákba, ahol mindenki lopja a szolgáltatást, ehelyett a fizetési nehézségekkel küzdő alsó középosztályt vegzálják fokozottabban.
Ezen a ponton kezdtük azt hinni, hogy a cigányságról van szó, de Z. Kárpát Dániel szerencsére megnyugtatott: „Nehogy azt higgye, hogy ez a cigányságról szól, az a roncs társadalmi réteg Magyarországon, mely ezen visszaélésekben részt vesz, sokkal szélesebb körű, mint a cigányság tábora. A Jobbik teljesen egyértelműen kifejtette, hogy az építő polgárokat mindenben támogatja, a rombolókat viszont nem.”
