A tanulmányok az öt pécsi beruházás ütemezését, költségvetését és 2010 utáni fenntarthatóságát vizsgálták. (Az "ötök" a Zsolnay kulturális negyed, a koncert- és konferenciaközpont, a Nagy Kiállítótér, a Tudásközpont és az új közterek.) A háromezer oldalas anyag a pécsi képviselők számára hozzáférhető ugyan, de a szélesebb nyilvánosság elől még a 20-30 oldalas "vezetői összefoglalókat" is elzárták. Pedig ezek alapján döntött a szocialista többségű képviselő-testület december 13-án arról, hogy voltaképpen mi, mikor és mennyiből készül el. Mészáros András, az EKF általános igazgatója szerint "a város érdekét sértené", ha a dokumentumokban foglalt "közbeszerzési adatok, rendelkezésre álló forrásnagyságok, kisajátításokhoz kapcsolódó összegek idejekorán nyilvánosságra kerülnének". (Mivel ezek máris kiszivárogtak, Tasnádi Péter polgármester feljelentést tett a rendőrségen.) Ismereteink szerint a 34,5 milliárdnyi, javarészt uniós pénz elköltésének módja közérdekű adat, így összefoglaljuk, amit a birtokunkba jutott iratokból megtudtunk.
Jó lesz, ha
Az egyik lényeges megállapítás szerint a legnagyobb projekt, a Zsolnay kulturális negyed akkor is csak 2010 tavaszára készül el, ha mostantól minden zökkenőmentesen zajlik. Ugyanezzel a feltételezéssel élnek a tanulmányok szerzői, amikor azt állítják, hogy a többi négy beruházás lezárul a jövő év végére, holott még a kiválasztott építészekkel sem kötöttek szerződést (a Zsolnayra nem is tudtak volna, mert csak január elején írták ki rá a tervpályázatot).
Ám igazán riasztó képet nem a tarthatatlan határidők, hanem a 2010 utáni helyzet mutat, amiről a hatástanulmányok csak nagyvonalú becslésekre hagyatkozhattak. Az új létesítmények attól fogva már csak a működési támogatásukra és a hétköznapi bevételeikre számíthatnak, miközben közel akkora bevételeket kellene felmutatniuk, mint 2010-ben. Egyedül az új, Tudásközpont névre keresztelt óriáskönyvtár nem jelent kockázati tényezőt, ahol kizárólag már meglévő intézmények költöznek össze. Ám az új közterek fenntartása állandó kiadás, közel évi százötvenmillió. A városnak, amely alaphelyzetben is mínuszokat termel, a csúcsra járatott működés mellett hosszú ideig minimum háromszázötvenmillió forintot kell az EKF-ből keletkezett pluszköltségekre fordítania évente. Ez elvben nem sok, hiszen a város egy elfuserált projektjére, az Expo Centerre idén közel félmilliárd forintot költ.
Az EKF abban az esetben nem lenne túlvállalás egy Pécs léptékű és kultúrájú város számára, ha tudná, voltaképpen mi célt szolgálnak az új kulturális terek. De nem ez a helyzet. Látszik, hogy a tanulmányok szerzői megpróbálták öszszerántani a beruházások ingatag koncepcióit, és a helyzethez képest kedvező pénzügyi alternatívákat tálalni a döntéshozóknak. Sulykolták, hogy szinte minden határidő tartható, és igenis megéri megépíteni az új épületeket. Több programból lefaragtak, és az új tereket lehetőleg több meglévő, biztos finanszírozású intézménnyel töltötték fel. Ezzel végleg a visszájára fordult az eredeti pályázat célkitűzése, amely az új kulturális tereket azért találta ki, hogy a város fejlesztésében a kortárs kultúrának kezdeményező szerepet adjon, frissítse a betokosodott intézményrendszert és a benne lakozó szemléletmódot. Most minden marad a régiben, csak új épületekben és új terhekkel. De nézzük sorban.
Művelődni kéne
A koncert- és konferencia-központot áttervezik: csökkentik és gatyába rázzák az eredeti programot. Ez a kétmilliárd forintos megtakarítás a vonatkozó szakértői anyag szerint tovább növelhető, ha az önkormányzat olcsóbban sajátítja ki az épület útjában álló ingatlanokat, mint amennyiért gondolta (a pécsi ingatlanárakkal a becsült összeg harmada kvadrálna). De a neheze a 2010 utáni programok előkészítésével kezdődik. Ahhoz, hogy 2021-ben elmondhassuk, a konferencia-központ behozza a ráfordításokat, nem kevesebbet várnak el a működtetőitől, mint hogy kezdetben évi 170, átlagosan 650 fizető látogatóval számoló rendezvényt (koncertet, konferenciát, szemináriumot) hozzanak tető alá, 2021-ig pedig növeljék ezt a duplájára. Vagyis szinte minden napra szervezzenek egyet! Feltéve, hogy a két üzemeltető - a piaci működést nem ismerő Pécsi Kulturális Központ és a Pannon Filharmonikusok - teljesíti a lehetetlent, az intézmény "csak" évi százötvenmillió forint veszteséget termel tíz éven keresztül.
A Nagy Kiállítótér programja átalakult. A pályázatban elképzeltekhez képest a modern magyar képtár 20. századi gyűjteménye mellé a Csontváry Múzeum is beköltözik a pécsi múzeumutcába, továbbá néhány kisebb, közelebbről meg nem nevezett gyűjtemény. (Emiatt a számítások mindenképpen sántítanak, mert nem mindegy, hogy a Vasarely vagy más, kevésbé népszerű múzeum hurcolkodik át.) A költségvetésből telik a múzeumutca épületeinek korszerűsítésére is. Ami a 2010 utáni elvárásokat illeti, a Nagy Kiállítótér is a konferenciaközpont cipőjében jár. A tanulmány feltételezi, hogy a jelenleg külön épületekben lakó múzeumokat a mainál két és félszer többen látogatják majd 2010-ben az új helyen, ahol időszaki kiállítások is lesznek. A Ludwig Múzeumhoz vagy a debreceni Modemhez hasonló méretű, 3300 négyzetméteres kiállítóhellyel rendelkező épületben évi "1-3 sztárkiállítást" és 3-4 időszakit rendeznének. Ha ez tartható, akkor a hely évi háromszázharmincezer látogatót vonz (éppen ennyi a pécsi múzeumok jelenlegi, összesített látogatószáma). Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy Pécs betör a kultúraipar éllovasai közé - már ami a látogatószámokat illeti. A zömöt, 150-200 ezer látogatót évi egy, Az igazi da Vincihez vagy a Négyszáz év francia festészetéhez hasonlóan populáris kiállítás lenne képes behozni. Ilyen kiállítások előkészítése évekbe telik, költséges is, meg komoly szaktudást igényel - ehhez képest a Nagy Kiállítótér forrásoldalán mindössze 80 millió forint körüli normatív támogatás szerepel (a Ludwig központi támogatása 360 millió, a városi fenntartású Modem ennél nagyjából százmillióval kevesebből gazdálkodik).
A Zsolnaynál is akadnak meglepetések bőven. Ide az önkormányzati, egyetemi intézmények és a kortárs művészeti központ mellé néhány új jövevény is bekerült (egy "csodák palotája" és a kulturális tárca által kezdeményezett roma kulturális központ), mások kiestek (az animációs filmstúdió). Összességében évi 60 millió pluszkiadás terheli Pécs számláját az új negyed miatt. Előkerült egy hétszázmilliós jelzálog is, amit törleszteni kell, mielőtt az ingatlanokat egyesítenék. Ugyanakkor tisztázatlan, mikor indulhat az átalakulás, hiszen ennek előfeltétele, hogy a porcelánmanufaktúra a telep csücskébe költözik - miközben a felújítandó épületekhez ez állítja elő az új kerámiákat.
Talányok
A hatástanulmányok hozott anyagból dolgoztak; információ- és pénzhiány, idődrukk és az EKF minden eddigi nyűglődése kiolvasható belőlük. Próbáltunk utánajárni, szerzőik milyen adatokból merítettek a munkához, s miért került 324 millió forintba (a kormányzati negyed finanszírozási tanulmányát például 14 millióval honorálták), de az öt cégből álló konzorcium vezetői nem nyilatkozhatnak. Mindenesetre világos, hogy a megtérülési esélyeket latolgatva eleve adott dolgoknak feltételezték a hatékony és szakszerű menedzsmentet, a konstruktív együttműködést, a telt házat és a töretlen népszerűséget. Ami eddig nem dőlt el, azt nem vehették figyelembe. Így máig nem tudni, két projektnek a megye vagy a város a gazdája - kettejük viszonyát állandó csörték jellemzik. Azzal sem számolhattak, hogy egyiknek sincs pénze. Pécs költségvetése 35,5 milliárd forint, ennek csaknem tízszázalékos a forráshiánya; az évet 14 milliárdos adósságállománnyal kezdik. Az EKF-hez szükséges saját forrásból öt százalékot biztosít ugyan az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium önerőalapja (ezt az alapvetően települési önkormányzatoknak szánt lehetőséget kivételesen Baranya megye is megkapja), de e felett még tízszázalékos a vállalásuk, amit EIB-hitel fog fedezni. Magánszereplők egyáltalán nem vesznek részt a projektben, csak egy-kettő, az EKF-re települő ingatlanfejlesztés formájában (a 2010-es egyik partnerváros, Essen a kulturális főváros projektcégét is magántársaságokkal közösen hozta létre).
Továbbá a tanulmányok nem kalkulálhattak azokkal a bevételekkel sem, amelyek a felszabaduló - a város, a megye, az egyházmegye vagy éppen az egyetem tulajdonában levő - ingatlanokból származnak. Ilyen a művészeti kar épülete, az Ifjúsági Ház, egy Zsolnay-épület, a Csontváry Múzeum és a bábszínház belvárosi házai, s további múzeumok költözése esetén azok ingatlanjai is. Sorsukról februárban döntenek, így tájékoztatta a Narancsot Keszler Gábor média-tanácsadó, aki a polgármester helyett nyilatkozott. Teljes homály övezi, hogy 2010 után milyen szakemberek és miből tartják majd fenn az új intézményeket - hiszen a város a fentiekben vázolt feltételek mellett is ragaszkodik hozzájuk.
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) a tanulságok közül csak azt a pozitív üzenetet emelte ki a Narancsnak, hogy a szakértők által javasolt racionalizálással csökkenthetők a beruházási költségek. Noha ez biztosan így is van, mindenképp csak az érem egyik oldalát villantja fel. Értesüléseink szerint az NFÜ a kormány számára készített, nem nyilvános tájékoztató anyagában szókimondóan fogalmaz a pécsi helyzetről, és a kormány mulasztásairól sem feledkezik meg. A kormány megígérte ugyan, de máig nem tisztázta, hogyan járul hozzá az új kulturális intézmények fenntartásához; a vasútfejlesztések tervezésénél pedig átsiklott azon körülmény felett, hogy ha 2009-ben indítja a vasúti munkákat, akkor a pécsi IC 2010-ben még a szokásos három óránál is hosszabb idő alatt ér le Budapestről. Annak elképzeléséhez, hogy az autópálya 2010 januárjára összeér Péccsel, szintén nagy dózis optimizmus szükséges.
Jövő év végéig, ha nem korábban, a megoldatlan kérdések elérik a kritikus tömeget. Merész vállalkozás lesz Pécsett induló polgármesterként ezt a koloncot is vállalni 2010-ben. De Pécs esetleges kudarca a kormány kudarca is lesz - egy eltékozolt nagy lehetőség.
Kilenc hónap alatt
Csak a legutóbbi cikkünk (lásd: Átcímkézés, 2007. április 12.) óta eltelt időben három vezető hagyta el az EKF-et, követve a pályázat gazdáit, Takáts Józsefet és Tarróssy Istvánt. Utód nélkül távozott Freivogel Gábor EKF-főépítész; Kiss Tibor általános igazgató helyére Mészáros András érkezett. Mészárost a legtöbben "önjelöltnek" tartják, aki a BAT (British American Tobacco) kormányzati kapcsolatok igazgatójaként alapozta meg nexusait a városvezetéssel. Érkezésével ismét átszervezték a pécsi program irányításának szerkezetét, de az új szervezeti ábrát a www.pecs2010.hu honlapra már nem töltötték fel. Mészáros mellett csak fél évig volt maradása a 2006 decemberében kinevezett Méhes Márton művészeti igazgatónak, aki nem indult a posztra kiírt, utóbb eredménytelennek nyilvánított pályázaton, de élvezte Hiller István miniszter bizalmát. Alig egy évvel később egyebek közt azért távozott, mert a város az általános igazgatóhoz rendelt olyan, korábban autonóm művészeti igazgatói jogköröket, mint például a város által biztosított, programokra szánt keret feletti döntést. Mivel lemondásával odalett a miniszteri kapocs, és azóta tovább súlyosbodott a helyzet, februárban a kormány nemcsak a megvalósíthatósági tanulmányokról, hanem arról is tárgyal, kinevez-e egy EKF-kormánybiztost. Az új művészeti igazgató megbízását először december, majd január végére ígérték; mindazonáltal az eddig megkeresett pécsiek nem vállalták a szerepet. Méhes 2008-as programját megvalósítják, de 2009 és a kulcsév rendezvényei az új igazgató (esetleg igazgatói csoport) leleményességére várnak. A Pécs 2010 Menedzsment Kht. kötelékében jelenleg egyetlenegy fő foglalkozik kultúrával.
