Pert nyert a magyar állammal szemben az éheztetett család

  • narancs.hu
  • 2024. június 26.

Belpol

Az afgán anya ötéves és öt hónapos gyerekével 37 napon át volt a tranzitzónában 2017-ben. A sorstársaktól, karitatív szervezetektől kaptak enni, a menekültügyi hivataltól nem.

Pert nyert a magyar állammal szemben a strasbourgi bíróságon az afgán F. O. – írja a Telex a felperest képviselő Magyar Helsinki Bizottság tájékoztatása alapján. 

F. O. és családja azért volt kénytelen elhagyni Afganisztánt, mert a családapa keresztény hitre tért.

A férfi és a legnagyobb gyerek menekült el először, Németországig jutottak. Később követte őket a várandós asszony az ötéves gyermekkel. Magyarországon menedékjogot kértek, és miután elkezdődött az eljárás, továbbmentek az apa után. Ausztriáig jutottak. Onnan Bulgáriába utasították ki őket, mert ott léptek be az Európai Unió területére. Ők ott nem láttak esélyt arra, hogy védelmet kapjanak, továbbindultak. Menet közben, Szerbiában született meg a baba.

F. O. két gyermekével 2017 júliusában jutott be Röszkén a tranzitzónába. Az asszony ismételt kérelmezőnek minősült, a gyerekekkel együtt a menekültügyi részen helyezték el őket. Ott 37 napon át voltak, ez hét nappal több, mint amit a törvény előír. A Magyar Helsinki Bizottság azt írja, „a jogellenes tranzitzónás fogva tartás egyik legvisszataszítóbb gyakorlata volt, hogy az idegenrendészeti körleten a felnőttek és az ismételt kérelmezők nem kaptak enni a Bevándorlási és Menekültügyi Hivataltól. F. O. és gyerekei is éheztek. Az asszonynak elapadt a teje, és bár a gyerekekre elvileg nem terjedt ki ez a szörnyű előírás, a baba nem kapott megfelelő tápszert sem. A családot sorstársaik embersége és a karitatív szervezetek ételadományai tartották életben”.

Később kiderült, hogy menekültkérelmük elbírálásában Németország az illetékes. Hivatalosan beutazhattak oda, védelmet kaptak, azóta is ott élnek. 

A család a történtek miatt 2018-ban az Emberi jogok Európai Bíróságához fordult, amely a múlt héten megállapította, a magyar állam tényleg jogot sértett, kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vetette alá az asszonyt és gyermekeit. A számukra megítélt jóvátétel mai árfolyamon 2 millió 977 ezer forint.

„Ismét bebizonyosodott, amire eleitől fogva figyelmeztettünk: a tranzitzónák szabályozása és gyakorlata gyakran jogszerűtlen volt és veszélyeztette az ügyfelek fizikai biztonságát. Ez is egy ilyen eset a sok százból, sok ezerből” – ezt Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje mondta, aki az eljárásban képviselte a családot.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.