MaNcs: 1991-ben lett az akkor még Dunaferr Dunai Vasmű néven működő vállalatcsoport igazgatója. Ez az időszak egybeesett az acélipar kezdődő recessziójával is. Milyen kondíciókkal örökölte meg a Dunaferrt?
Horváth István: Részt vettem a nagy állami vállalat társaságokká alakításával foglalkozó előkészítő bizottság munkájában. ´89 volt az utolsó év, amikor az acélipart kiemelkedő kereslet és árszínvonal jellemezte - aztán ´93 végéig csak zuhantak az árak. A rendszerváltás idejének gazdasági visszaesését a kedvezőtlen világpaci helyzet is súlyosbította. A KGST-orientált magyar gazdaság ebben a szituációban törvényszerűen megroppant.
MaNcs: Ebben a klímában hogyan tudott talpon maradni a Dunaferr?
HI: Pénzügyileg a vállalatcsoportnak is ´91 volt a legkritikusabb éve, ´92-ben viszont, ha nem is számottevő nyereséggel, de pozitív eredménnyel zártuk az évet. 1993-ban - elsősorban a jugoszláv embargó miatt - veszteségbe csúszott a cég, de a pozíciónk mindent összeadva ´91-ben volt a legrosszabb, az adott gazdasági környezet miatt.
MaNcs: Ön háromszázmillió forint felhasználásáról egy személyben dönthet. Mikor alakult ki ez a nagyon erős jogkör?
HI: Ez nem nagyon erős, hanem a vállalat méretéhez igazodó erősségű jogkör. És bár a felhasználásról én döntök, a döntéseket számon kérhetik rajtam. A tulajdonosnak - az ÁPV Rt.-nek - mindenbe joga van beleszólni. Amikor pályázat útján kineveztek, mindenkitől azt kértem, írja le a saját társaságára vonatkozó középtávú elképzeléseit. Akié megegyezik a saját felfogásommal és céljaimmal, jogot kap a bizonyításra, akié nem, hát az nem jöhet tovább.
MaNcs: A legutóbbi közgyűlés előtt felröppentek a városban az ön távozásáról szóló pletykák. Egy felkínált államtitkári székről is rebesgettek.
HI: Minden évben elterjednek a miniszteri, államtitkári kinevezésemről szóló, "biztos" hírek. Ezeknek sosem volt valós alapja. Illetve egyszer valóban felkértek, de az akkor valami csoda folytán nem terjedt el. És nem is vállaltam.
MaNcs: Az ÁPV Rt. tavaly kinevezett vezetőinek fenntartásaik voltak a Dunaferr vagyonkezelői szerződésével kapcsolatban, amely szerint a menedzsment sikerdíja a vállalat jövendő vagyonnövekedésével áll majd arányban. A szerződésben az áll, hogy önök öt év alatt 8 milliárd vagyonnövekedést tudnak elérni. Ehhez képest két év alatt 12 milliárdot értek el, az eredmények után járó sikerdíj pedig már most meghaladja az öt évre várt 1 milliárd forintot. Az ÁPV Rt. viszont nem hajlandó kifizetni a rá eső sikerdíjat. Ön szerint visszatarthatja-e az állam ezt az összeget?
HI: Gansperger Gyula (az ÁPV Rt. elnöke - a szerk.) korábban is az ÁPV Rt. felügyelőbizottságának tagja volt, tehát ő tisztában volt a szerződéssel. 1994-ben felmértük a vállalat állapotát, és arra jutottunk, hogy a kokszolót például 2008 táján le kell állítani, az érctömörítő állapota is csak eddig tartható fenn. Egyes berendezések fokozatosan lecserélhetők, vagyis vagyonvesztés nélkül lehet váltani új technológiára. Ezért ´96-ban azt javasoltuk: ne most privatizálják a céget, hanem amikor erre a pénzre szükség lesz. Nincs az a jogi környezet, amiben tíz évre előre lehetne szerződni, hogy majd akkor fejlesztünk. Azt javasoltam, maradjon tartós állami tulajdonban a cég, mielőtt ez bekövetkezik. De a magyar kohászatra túl sokat költő kormány úgy vélte, álljon meg a Dunaferr a saját lábán: eredménykötelezett vagyonkezelésről viszont lehet szó. Nemzetközi tendert írtak ki, amit a Dunaferr menedzsmentjéből alakult kft. nyert meg. Szerződésben vállaltuk, hogy előkészítjük a technológiai váltást, és ha a tulajdonos igényli, előkészítjük a pénzügyi hátterét is. Amíg ez bekövetkezik, meg kell őrizni piaci pozíciónkat. Azért, mert ezt jobban csináltuk, mint ahogyan megajánlottuk, nem szabad minket bántani. Kihasználtunk minden piaci lehetőséget, ami adódott. Az ÁPV Rt. új vezetése folyamatosan vitatja, hogy a privatizációs bevétel is vagyonnövekmény, és szerinte nem jár érte díj. A szerződésünk viszont ezt tartalmazza.
MaNcs: A Dunaferr-rel kapcsolatban állandóan elhangzik az a vád, hogy a vállalat a Horn-kormánynak köszönhette a példa nélkülien kedvező sikerdíj-megállapodást. Talán ezért akar az ÁPV Rt. mostani vezetése a cég nyakába ülni, ezért nem akarja kifizetni a sikerdíjat.
HI: Azóta, hogy megnyertük a pályázatot, a tulajdonos kétszer is változtatott a szerződésen, mindkétszer a menedzsment kárára. Én már azt is mondtam, hogy bontsák fel a szerződést, ha annyira szúrja valakinek a szemét.
MaNcs: Egy márciusi ÁSZ-jelentés szerint az 1996-os sikerdíj egy része nem járt volna a menedzsmentnek, mert a szerződés aláírásakor az 1995-ös konszolidált mérleg alapján határozták meg annak mértékét, holott a néhány hónap múlva elkészült mérleg ehhez képest jelentős tőkenövekedést mutatott.
HI: Nem, az ÁSZ szerint a szerződés megfelel minden törvénynek. A jelentés azt állapította meg, hogy a menedzsment alábecsülte a vagyonnövekedés mértékét. Ez nem így van: kemény szankciók vannak a szerződésben, ha nem tartjuk be ígéretünket. Az ÁSZ feltette a kérdést: sikerdíj címén miért nem részvénnyel elégítik ki a menedzsmentet? Mi azt mondtuk: 70 százalék részvény, 30 százalék készpénz. A tulajdonos ezt nem fogadta el, így a sikerdíj 100 százalék készpénz lett. A jelentésben az is benne van, hogy az első két évben megkerestük azt a sikerdíjat, amit az egész időszakra jósoltunk. De mi nem sikerdíjat, hanem vagyonnövekményt jósoltunk, amit olyan biztonsággal akartunk felvállalni, hogy teljesíteni tudjuk. Amikor a pályázatot kiírták, még nem volt ´95-ös konszolidált mérleg, mire a szerződéskötésre került sor, már volt. Így a teljes 1996-os évre járt volna nekünk a vagyonkezelési díj. Ennek ellenére megállapodtunk az ÁPV Rt.-vel, hogy az első háromnegyed évre nem fizetnek sikerdíjat, mert csak október elsejétől kezdődik a vagyonkezelés.
MaNcs: Elfogadhatónak tartja-e, hogy az ÁPV Rt. nem fizeti ki a sikerdíjat?
HI: Nem. Mert ez kötelességük lenne.
MaNcs: És mivel indokolja ezt a lépésüket?
HI: Kérdezze meg az ÁPV-től!
MaNcs: Előnyösnek tartaná-e, ha az ÁPV tőkét emelne a társaságban?
HI: Én még nem hallottam, hogy ÁPV tőkét akarna emelni, de ha igen, az előnyös lenne.
MaNcs: Az EU-ban fel akarták jelenteni önöket dömpingváddal, mert - állításuk szerint - a tényleges termeléshez képest önök jóval alacsonyabb árakat szabnak meg.
HI: Ez nem igaz. Ezért nem is emeltek vádat. Ellenőriztek minket, de nem találtak semmit.
MaNcs: Márciusban Gidai Erzsébet parlamenti felszólalásában azt állította, a Dunaferr menedzsmentjének összeférhetetlen cégkapcsolatai vannak, a vállalatnál vagyonkimentés folyik, a menedzsment tagjai saját külső érdekeltségeikkel is elmélyítik a Dunaferrhez való kapcsolatot. Szó esett arról is, hogy a pályáztatásoknál a menedzsment érdekeltségei 10 százalék árengedményt kapnak.
HI: Összeférhetetlenséget azóta se bizonyított senki, a felszólaló Gidai Erzsébetet meghívtam: tájékozódjon, mi van a cégnél, de nem jött el. Az igazgatóság és a felügyelőbizottság épp most tárgyalt a vállalat tulajdonszerkezetéről és a menedzsment tulajdonlásáról, nem találtak összeférhetetlenséget. Egy munkásgyűlésen is szóba jött az a kérdés, hogy a dunaferres vezetőknek vannak olyan befektetései, amelyeknél az állami tulajdon egyre csökken, a magántulajdon egyre nő. Ez így van, de a magántulajdon nem az állami tulajdon rovására nő. Az, hogy a menedzsment tagjai Dunaújvárosban fektetnek be, a város érdeke. Egy cég akkor működik igazán jól, ha tevékenységében az ottani menedzsment vagyonilag is érdekelt. A 90-es évek elején elkezdtük megszervezni saját kereskedelmi hálózatainkat, a szervezők tulajdonrészt vehettek az adott cégben, mert a tulajdonlás erősebb, mint az anyagi ösztönzés. De nem ajándékba kapták a tulajdonrészt - meg kellett venniük. Van néhány dunaferres vezető, akinek van a városban tulajdonrésze, de ezek a vagyonkezelési szerződésünk szerint sem összeférhetetlenek. A tízszázalékos árengedmény a saját vállalkozónak pedig a világon mindenhol ismert.
MaNcs: Személyi átfedések mindenesetre vannak: a Dutrade Acélfeldolgozó Rt.-ben például a Dunaferr-menedzsment több tagjának is részesedése van. Több példa van arra, hogy a felügyelőbizottsági tagok egymás között adnak megbízásokat.
HI: Ez nem így van, összeférhetetlenségek nincsenek. Meghatároztuk, milyen százalékarányban lehet külső tulajdonos, hogy a Dunaferr még kézben tartható legyen. Van olyan társaság, ahol azt mondtuk: 49 százaléknál nagyobb tulajdona nem lehet a külföldinek.
MaNcs: Hogyan teheti meg ÁPV Rt., hogy nem fizeti ki a 800 milliós sikerdíjat?
HI: Kérdezzen másról.
MaNcs: Hogyan hatott a jugoszláv háború a vállalat helyzetére?
HI: Tőlem az elmúlt fél évben mindenki azt kérdezi, mennyi piacot veszítettünk. Nos, nem veszítettünk semmit, sőt növeltük a piaci részesedésünket az Európai Unióban.
MaNcs: Háborús veszteségek tehát nem voltak?
HI: De igen. A Dunán megállt a forgalom, a be-, valamint a kiszállításokra más utat kellett találni. A jugoszláv embargó miatt megrekedtek az üzletek a szerb cégekkel, végül a Dunára épült kikötőnk forgalma jelentősen visszaesett. Úgy kalkuláltunk, hogy az idén már nem is lesz hajózás a Dunán. A forgalom- és termékátterelés számításaink szerint ötszázmillió és egymilliárd forint közötti veszteséget okoz a vállalatnak.
MaNcs: Egyes számítások szerint ugyanakkor húszmilliárdos pozícióromlás fenyegeti a Dunaferrt. Megismétli, megismételheti-e a cég -mint tette ´91-93 között - az előremenekülés jelentős fejlesztéseket is igénylő stratégiáját?
HI: A helyzet az, hogy lényegesen több acélt termeltek a világban, mint amennyire szükség volt. "riási a túlkínálat, a felhalmozott raktárkészlet. Mást nem lehet tenni, csak visszafogni a világ acéltermelését. A kicsiknek viszont, így nekünk is, még többet kell termelnünk. Így is tettünk: megvan az esélyünk arra, hogy idén a valaha elért legmagasabb árukibocsátással zárjuk az évet. Acéltermelésben ez meg fogja közelíteni az 1,6 millió tonnát.
Hideg Lehel
Sikerdíjas vagyonkezelés
A Dunaferr Rt. vezette társaságcsoportnak, az állam vállalkozó vagyona eme egyik legértékesebb részének különleges bánásmódot szavaztak meg 1996-ban az Állami Vagyonkezelőnél. A több mint tízezer embernek munkát adó, 60-80 milliárd forint értékű vagyont befolyásoló cégcsoport hosszú távú működését stratégiai jelentőségűnek minősítették, amihez azután hozzáigazították a társasággal kapcsolatos privatizációs terveket. A csaknem 20 milliárd forintos jegyzett tőkéjű, illetve majd 40 milliárd forint saját tőkével rendelkező Dunaferr Rt. eladásáig az ÁPV Rt. a vagyonkezelésre kiírt pályázaton egyedül versengő Acél XXI. Kft.-re bízta a céget. Az Acél XXI. Kft.-t a Dunaferr Rt. mendzsmentjének egy csoportja hozta létre.
Az Állami Számvevőszék az elmúlt évben górcső alá vette a Dunaferr-rel kötött ötéves futamidejű, sikerdíjas vagyonkezelési szerződést, amellyel szemben több kifogást is emelt.
A számvevők kevesellték az Acél XXI. Kft. által a több tízmilliárdos vagyonkezelési szerződés mögé nyújtott bankgaranciát. A 100 millió forint törzstőkéjű kft. tevékenységéért még annak - már tudniillik Princz - idején a Postabank vállalt kezességet. Minthogy tavalyi feltőkésítésével a Postabank többségi állami tulajdonú bankká vált, ilyenformán a magántulajdonú Acél XXI. Kft. állami garanciával kezeli az állami tulajdonú kohászati cégóriást.
A vagyonkezelési szerződés lényeges eleme, hogy a kft. által vállalt nyolcmilliárd forintos vagyonnövekmény után sikerdíj illeti meg a vagyonkezelőt, sőt e vagyongyarapodás megtörténtekor, akár a szerződés lejárta előtt is, sikerdíjelőleg is megilleti az Acél XXI. Kft.-t. Kérdés, minek alapján határozzák majd meg a tényleges vagyonnövekedést, ugyanis a számvevőszék megállapítása szerint a szerződés megkötésekor nem mérték fel a Dunaferr vagyonát. Vagyis nem a piaci, csak a könyv szerinti érték áll rendelkezésre. Ez pedig már az eddig felvett előleg számításánál is megmutatta gumijellegét. A vagyonkezelés elmúlt évig figyelembe vett ideje alatt az Acél XXI. Kft. nagyobb könyv szerinti vagyongyarapodást idézett elő, mint amit a teljes öt évre vállalt. Mint azt a számvevők észrevételezték: a Dunaferr 1996. évi konszolidált beszámolójában megjelent a cégóriás leányvállalatainak mérlegében kimutatott 4,5 milliárd forintos vagyonérték vagy például az 1996-ban alapított EMA-Power Kft.-be exportapportálással bevitt eszközvagyon egy felértékelés után 5,75 milliárd forint értéken szerepel, fityiszt mutatva a könyv szerinti értéknek, és előre jelezve, hogy acélosan teljesülni fog a vagyonkezelésben vállalt vagyonnövekedés.
Az ÁSZ megállapította, hogy a vagyonkezelési szerződés jelentős kockázattal jár. A számvevőszék a szerződés korrigálását és a szoros tulajdonosi ellenőrzést írta fel az ÁPV-nek recept gyanánt, valamint a mellékhatások elkerülése végett, a végső elszámolás idejéig zárolni javallta a sikerdíjelőlegeket.
Egy nemzetközi auditorcég - az ÁPV felkérésére - jelenleg átfogó vizsgálatot végez a cégcsoportnál.
Jászay Júlia
