Több mint száz évvel ezelőtt, 1895-ben adták át a Lepsény- Dombóvár mellékvonalat az akkoriban jellemző "száz vasutat, ezret, csináljatok, csináljatok" koncepció jegyében, Baross Gábor minisztersége idején. A teljes vonalon 1990-ig közlekedtek személy- és tehervonatok, sőt a helybéliek emlékeznek még arra, hogy a hetvenes, nyolcvanas években még "igazi szerelvények" is jártak itt, nem csak kis piros motorosok, némelyik egészen Székesfehérvárig vitte az utasokat. A kilencvenes évek elején azonban már szó sem lehetett ilyesmiről, elkezdődött a vonal leépítése. Először a Dombóvár-Tamási közötti szakaszt, majd 1992-ben a Tamási-Mezőhídvég közöttit váltották fel vonatpótló autóbuszok, ami azt jelentette, hogy a nagy múltú szárnyvonal alig két év alatt a Lepsény-Enying-Kabókapuszta-Mezőhídvég állomásokból álló, körülbelül húsz kilométeres szakaszra zsugorodott. Június 28. óta már ezen a szakaszon is autóbuszok járnak. Hivatalosan ugyan még senki nem jelentette ki, hogy ez az állapot végleges lenne, mégis az utolsó menetrend szerint közlekedő motorvonatra és az enyingi vasútállomás homlokzatára fekete zászlót tettek. Az intézkedés következtében tulajdonképpen két község, Mezőkomárom és Szabadhídvég (innen a Mezőhídvég elnevezés, ilyen nevű település ugyanis nincs, csak a két falu közös vasútállomását hívják így) került lehetetlen helyzetbe. Az itt élők foggal-körömmel ragaszkodnak a vasúthoz, ráadásul úgy gondolják, csúnyán rászedte őket a MÁV.
Csak azért is
Harai Zoltánné, Szabadhídvég polgármestere szerint miután leállt a vasúti forgalom Mezőhídvég és Tamási között, érezték, hamarosan ők következnek. "Már 1992-ben gyanús volt a dolog, ugyanis leszerelték a sorompót, de amikor megkérdeztük az illetékeseket, azt mondták, felújítják, tekintettel arra, hogy következik a téli időszak. Még arra is gondoltunk, hogy esetleg fénysorompót szerelnek föl, ám ehelyett az akkor már nem üzemelő Tamási-Mezőhídvég szakasz talpfáit szedték fel. Ekkor kezdtünk el komolyan aggódni, mert úgy gondoltuk, innen már csak egy lépés, hogy megszüntessék a Mezőhídvég-Lepsény szakaszt is. Persze akkor még nyugtattak bennünket: azért szedik fel talpfákat, mert ezekkel fogják felújítani a még üzemelő pályát. De nem sokkal később, amikor ezt számon kértük, egész egyszerűen letagadták."
A szabadhídvégi és a mezőkomáromi önkormányzat 1995 elején kötött a MÁV-val egy olyan megállapodást, mely szerint a vasút továbbra is közlekedik, ám ennek fejében az önkormányzatok olyan munkákat végeznek el a vasútállomáson (például a környék gondozása, ároktiszítás, váróterem-meszelés, ágyneműtisztítás), ami különben a MÁV-ra tartozna. Az enyingi önkormányzat azt vállalta, hogy felújítja a vasútállomás épületét, cserébe azért, hogy ne csökkentsék a járatszámot. Ennek ellenére tavaly néhány menetrend szerint közlekedő vonat helyett már autóbuszt állítottak forgalomba azzal az indoklással, hogy a pályán bevezetett sebességkorlátozás (20 km/ó) miatt nem lehet másféleképpen tartani a menetidőt, nem lehet biztosítani az átszállási lehetőségeket. Az érintett települések polgármesterei nem fogadták el ezt az érvet, és noha többször is tárgyaltak a MÁV illetékeseivel, nem jutottak semmiféle megállapodásra. A polgármesterek a mai napig nem hiszik el, hogy a MÁV-nak nincs pénze a vonal rendbetételére, a pálya felújítására. Harai Zoltánné szerint "ez egy tudatos leépítés, tudatos megszüntetés, csak azért is". "Az ő embereik vizsgálták meg a pályát, ők meg azt mondanak, amit akarnak. Független szakértők kellenének, mert biztosak vagyunk abban, hogy nincs szükség 5-600 millió forintra a felújításhoz, ahogy ők mondják, ide bőven elég lenne száz alatti összeg, hogy a pálya helyre legyen állítva."
Tuning? Ide?
Zsákai Tibor, a MÁV Rt. pálya-, híd- és magasépítményi szakigazgatóságának vezetője szerint "a MÁV-nak egyáltalán nincs olyan törekvése, hogy megszüntesse a vonalat. A problémát az jelenti, hogy a vasúti pálya rendkívül régi, elavult szerkezetű és nagyon rossz műszaki állapotú. A beruházási forrásaink szűkössége nem teszi lehetővé, hogy ezt a vasútvonalat felújítsuk. Sajnos általános gond a MÁV vonalhálózatán, ahogy az ilyen elavult típusú és rendszerű pályáinknak a rendbetételét kezeljük, noha a szándék megvan. Pozitív példaként említhetném a nemrégiben villamosított vác-veresegyházi vonalat vagy azokat a mellékvonalakat, ahol Interpici-járatok indultak. Ezeken a helyeken viszonylag olcsón sikerült >>feltuningolnunk>feltuningolástHarainé és a mezőkomáromi polgármester, Köő Sándor június 6-án még levelet írt a Fejér Megyei Közgyűlés elnökének, segítséget kérve a "vonal megmaradásának érdekében", de még mielőtt bármilyen választ kaptak volna, jött az ítéletidő, ami teljesen megbénította az amúgy sem zökkenőmentes közlekedést, miután egy bizonyos szakaszon a partoldal rászakadt a vasúti testre. Azóta járnak vonatpótló buszok. A pálya egy részét a mai napig sár borítja. "Kimentünk a helyi kábeltévéssel megnézni, hogy mi az a borzasztó nagy baj, ami miatt szünetel a vasúti közlekedés" - mesélte dr. "vári László, Enying polgármestere. - Igazából semmi más nem történt, csak annyi, hogy körülbelül nyolcvan köbméter föld ment a vasúti töltésre. Állítom, hogy hét-nyolc ember egy nap alatt ásóval el tudná takarítani. A MÁV-osok egy hónap alatt hozzá sem nyúltak. Pedig a mezőkomáromi polgármester még azt is fölajánlotta, hogy segítenének, akár lakossági összefogással is. Ehelyett minden értesítés nélkül megszüntették a vasúti forgalmat. Arra sem volt lehetőségem, hogy kihirdessem a városban a változást. Senki nem szólt, hogy reggeltől buszok járnak, és kész. Úgy érzem, a MÁV-nak az a hozzáállása, hogy ez a két-három vacak kis önkormányzat azt mond, amit akar, az egyáltalán nem érdekes, és nem csak a vonallal kapcsolatban. Itt, a vasútállomás ellenkező oldalában van két épület, amire a MÁV bontási engedélyt kért. Fölhívtam őket, ne bontsák le, az önkormányzat hajlandó lenne megvásárolni, mégiscsak kőépületekről van szó, és Enyingen lakáshiány van. De még csak nem is válaszoltak, azzal jöttek, hogy az épület túl közel van a sínekhez, így az lakásnak alkalmatlan. De közben nem is jár a vonat!"
Érzelmi alapon
Süle Ferenc, a MÁV Rt. Pécsi Üzletigazgatóságának vezetője a következőket mondta a MaNcsnak: "Nem tudtuk előre értesíteni az érintetteket, hiszen elöntötte a víz a vasutat, a pályán iszaplerakódás keletkezett. Csináltattunk egy költségbecslést arra vonatkozóan, hogy mennyibe kerülne visszaállítani a vihar előtti állapotot. Ez tizennyolcmillió forint körüli összeg lenne. Hiába ajánlották fel a mezőkomáromiak, hogy segítenek. Azt hiszik, ha eltakarítják az akadályt, megszűnik a probléma. Csakhogy ez nem így van, más károsodásokat is szenvedett a pálya, például a zúzottkő-ágyazatot kellene pótolni, hogy csak egyet említsek a megoldandó feladatok közül. Elismerem, sértő lehet számukra az, ami most történt, de amíg nem születik döntés a vonal sorsáról, nem engedélyezem, hogy egy fillért is költsünk rá. A vasút jelenlegi helyzetében ha mi most elvégezzük a helyreállítási munkát tizennyolcmillió forintért, és utána mondjuk szeptemberben a minisztérium elrendeli a forgalomszüneteltetést, akkor ezt kidobott pénznek tekinthetjük. Hangsúlyozom, ez a tizennyolcmillió forint csak arra lenne elég, hogy a június előtti állapotot visszaállítsuk, a pálya állapota ettől semmit nem javulna. Egyébként pedig a busznak a menetideje semmivel sem hosszabb, ugyanazok a csatlakozási lehetőségek vannak, ugyanannyiba kerül: alapjában véve a szolgáltatás színvonala nem változik. Különben pedig úgy érzem, elsősorban nem az utasok problémájáról van szó. Minden térségben van olyan beállítottságú polgármester vagy politikus, aki érzelmi alapon közelít meg bizonyos problémákat, és ebből próbál politikai tőkét kovácsolni. Amikor Dombóvár és Mezőhídvég között beindult a buszforgalom - noha sokkal több települést érintett -, nem lett belőle ügy. Nem azt mondom, hogy örültek volna a polgármesterek, de meg tudom mutatni azt a levelet, amit az akkori közlekedési miniszternek írtak, és amiben az áll, hogy a kezdeti tiltakozás ellenére megszokták és megkedvelték a vonatpótló buszokat, elsősorban azért, mert nemcsak a vasútállomáson, hanem a községeken belül is van megállóhelyük."
Kalauz Tamás, Mezőkomárom alpolgármestere másképp látja a dolgot. "A vonalon egy koszos, régi Ikarus közlekedik, lényegesen kevesebben utaznak rajta, mint a vonaton. Hogy mi lesz szeptemberben, az iskolakezdéskor, arra jobb nem is gondolni. Vagy télen, ha megint akkora hó lesz, mint tavaly. A vonat elmegy olyankor, de a busz soha. A vonatpótló buszokat üzemeltető kft.-ről is pletykálnak, hogy személyes érdekek vannak a buszok forgalomba állítása mögött."
Süle Ferenc nem érti a vádat. "A buszokat üzemeltető kft. a MÁV százszázalékos tulajdona, úgyhogy nem tudom, kinek lenne a személyes érdeke ezeknek az üzemeltetése. Azt viszont el kell ismernem, hogy a buszok állapota nem a legjobb, de az is igaz, hogy ha döntés születne a vasútforgalom szüneteltetéséről, akkor jobb minőségű buszokat állítanánk forgalomba."
Hivatalosan Dombóvárig
A Lepsény-Mezőhídvég vonal sorsa most tehát még függőben van. Hogy mi lesz, az tulajdonképpen a kormányon múlik. Nagy Béla, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium illetékese a következőket mondta: "Tekintettel arra, hogy nemcsak közlekedési kérdés ez az ügy, hanem szociálpolitikai és területfejlesztési vonatkozásai is vannak, a minisztérium nem szüntethet meg egy tollvonással egy vasútvonalat. Egy kormány-előterjesztésben foglaltuk össze a mellékvonalak egész problematikáját, >>beleágyazvaHogy erre mikor kerül sor, nem tudni, de talán nem is olyan lényeges. A jelenlegi helyzet szerint ugyanis ez a mellékvonal papíron még mindig Lepsény-Dombóvár vonalként van nyilvántartva, és jogi szempontból még annak sincs jelentősége, hogy a síneket felszedték. Ennek alapján pedig még az is elképzelhető, hogy soha nem mondják ki, hogy ez a vonal megszűnt, viszont soha többé nem állítják vissza a vasúti közlekedést sem.
Legát Tibor
