"A koncert után ültem a füvön, a barátom az ölemben ült, és beszélgettünk, amikor odajöttek valamiféle fekete ruhás, POLICE-feliratos emberek, és felszólítottak bennünket, hogy távozzunk egy általuk meghatározott irányba" - kezdi a történetet Mónika, akinek barna haja fél arcát eltakarja. "Erre a barátom mondta, nem arra lakik, és még egyébként is maradnánk egy ideig. Fellépésük igen goromba és agresszív volt, amit én nem bírtam tolerálni, s meg is mondtam nekik, hogy kivel beszéljenek ilyen hangon. Ekkor hátulról benyúlt egy kéz, és előbb engem, aztán a barátomat lefújta gázsprével. Utána sűrű ütések és rúgások közben felrángattak bennünket."
"Ne pofázz, Jézus!"
- "torkolltak le, amikor tiltakozni próbáltam", szól közbe András, Mónika barátja, akinek nyilván kétarasznyi, göndör szakálla indította be az intézkedésre felajzott közegekben az asszociációs láncot. "Hátrafeszítették és megbilincselték a kezünket, és embertelen módon a kocsikhoz toloncoltak bennünket", folytatja a lány. (A rendőrségi szolgálati szabályzat szerint hátrabilincselésnek különlegesen veszélyes bűnelkövetők esetén van helye - T. J.) "Megkérdeztem, milyen alapon teszik mindezt, mire azt válaszolták, hogy én letéptem az ismeretlen egyenruhás kesztyűjének a hüvelykujját. Később már azt állították, hogy András tette mindezt."
A beszállítás indoka: hatósági személy elleni erőszak. A bilincs egészen a kapitányságra szállításig - mintegy húsz percig - Mónika és András kezén volt, s csak odabent vették le megduzzadt csuklójukról. A kapitányság ügyeletén Mónika számára nem értek véget a megpróbáltatások. "Leültettek egy hosszú széksor két végére minket. Egy idő után odamentem a barátomhoz, és leültem mellé. Ekkor az egyik rendőr visszakísért a számomra kijelölt székhez, és kijelentette, hogy onnan nem kelhetek fel. András és köztem ült egy harmadik ember, aki szintén dohányzott. Mivel nem volt cigarettája, többször is megkínáltam. Minden alkalommal azonnal rám kiabáltak, hogy üljek vissza. A barátomnak eközben a személyi adatait akarták lehívni, és ahányszor hozzá szóltak, Jézusnak szólították. Telefonálni szerettem volna. Körülbelül a huszadik kérésem meghallgatásra talált, odavezettek a portán egy készülékhez, ami nem adott városi vonalat. Kérdésemre, hogy hogyan használhatnám, gúnyosan az arcomba nevettek. A reménytelennek tűnő és abszurd helyzettől elkeseredve sírva fakadtam. Pár órával később megint odamentem a portáshoz (a kapitányság ügyeleteséhez - T. J.), és újból telefonálni akartam. Akkor már ott állt egy fehér inges férfi, a váll-lapján ezüst csíkos pánt, ezüst színű, apró csillagokkal (feltehetően főtörzsőrmester - T. J.), és valakivel beszélgetett. Hozzám fordult és azt mondta, takarodjak a helyemre. Én azt feleltem neki, hogy nem vele beszélek, hanem a kollégájával. Válasz helyett ököllel az arcomba csapott, amitől hátraestem, majd belém rúgott, ezután felrángatott, és kezdte az egészet elölről. Mikor ilyenformán a székemig értünk, felcibált rá, majd tovább öklözött. Mikor leestem a földre, jó néhányszor belém rúgott ismét. Én nem nagy sikerrel, de próbáltam védekezni. Végül a kabátomnál és
a hajamnál fogva végighúzott
egy folyosón, melynek a végében egy cella volt, és kicsivel előrébb négy műanyag szék állt. Az első székre ültetett le."
Az ötvenkilós Mónikán erőgyakorlatokat végző rendőrtiszthelyettest a lány és barátja 180 cm magas, erős testalkatú, sasorrú, rövidre vágott világosbarna hajú, negyven körüli férfinak írják le. Az első kerületi kapitányság munkatársa annyira belemelegedett a fiatal és neki teljesen kiszolgáltatott lány zaklatásába, hogy nagy igyekezetében még az órája is leesett a kezéről. "A cellában, ami előtt ültem, volt egy ember, és kis idő elteltével hoztak egy másikat is. Rá akartak gyújtani, de nekik sem volt cigarettájuk. Az egyik kiabálni kezdett, hogy kér egy szál cigit, én előrementem, elővettem egy szálat és odaadtam a fiúnak. Pár perccel később az egyik srácot elvitte az ügyeletes tiszt. Észrevette, hogy cigarettáznak, eloltatta velük, majd közölte velem, ha még egyszer adok nekik cigit, akkor újra összevernek." Erre már nem került sor, mert kis idő múlva Mónikát és Andrást - anélkül, hogy a behozataluk állítólagos indokával kapcsolatban kihallgatták volna őket - szabadon engedték.
"Mielőtt elindultunk volna, az ügyeletes tiszttől meg akartam kérdezni a kollégája nevét és azonosító számát. Kérdezte, hogy mi szükségem erre, mire azt válaszoltam neki, hogy fel akarom jelenteni. Közölte velem, hogy én leszek feljelentve. Mondtam neki, rendben, de ennek ellenére adja meg az engem ütlegelő rendőr nevét és számát, mert én is feljelentést kívánok tenni. Válaszul becsapta az ajtót. Mikor kiléptünk az épületből, az ajtóból még utánunk szóltak, hogy eszünkbe ne jusson lépéseket tenni."
Az I. Kerületi Rendőrkapitányság vezetője,
dr. Kapin György tud arról, hogy Mónika feljelentést tett a katonai ügyészségen. "Hogy pontosan mi történt, arra majd a nyomozás fényt derít. Mindenesetre az előállított személyek nagyon be voltak rúgva", mondja a Narancsnak dr. Kapin György. (Mónika és András ezt kategorikusan cáfolják, nem tagadva, hogy valóban fogyasztottak néhány deci bort, ám ettől, állítják, nem lettek hullarészegek.) Az előállított fiataloktól egyébként nem vettek vérmintát. A Budapesti Ügyészség Nyomozó Hivatalánál dr. Mészáros Enikő foglalkozik az esettel. Az ügyésznő ez idáig csak a lányt hallgatta meg, a rendőrök és a tanúk majd ezután következnek. "Ma, lett légyen szó civilről vagy éppen rendőrről, hogy finoman fogalmazzak, nem teng túl az állampolgári fegyelem. Az első idézésre csak a legritkább esetben jelennek meg a delikvensek. A törvény szerint két hónap áll rendelkezésre a meghallgatásokra; bízom benne, hogy addig sikerül lezárni ezt az ügyet is."
Várjuk az eredményt.
Tódor János
A kényszerítő eszközök alkalmazásának követelményei
16.§. (1) A rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén alkalmazhat. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört és a rendőri intézkedés eredményessége enélkül is biztosítható.
(2) A Rendőrségnél alkalmazható kényszerítő eszköz rendszeresítésének szabályait a belügyminiszter állapítja meg. A rendszeresítés során érvényesíteni kell az egészségvédelem szempontjait.
(3) A rendőr nem alkalmazhat kínzást, kényszervallatást, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot, az erre vonatkozó utasítást köteles megtagadni. A rendőr az ilyen magatartás tanúsítójával szemben, annak megakadályozása érdekében, a szolgálati beosztására, a rendfokozatára, személyére tekintet nélkül köteles intézkedni.
20.§.(1) A rendőrt az intézkedés során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja.
(2) Ha a rendőr nem visel egyenruhát, az intézkedés megkezdése előtt köteles a rendőri mivoltát szóban közölni, és - ha az intézkedés eredményességét nem veszélyezteti - magát a szolgálati igazolványával igazolni.
(3) A rendőr az intézkedés befejezése után az intézkedés alá vont személy kérésére köteles az azonosító jelvényének számát közölni vagy szolgálati igazolványát felmutatni, a nevét és a szolgálati helyét megjelölni.
(Részlet a rendőrségi törvényből)
